81.fejezet ~ Liam

Sziasztok! *Dobpergés* itt a 81.fejezet. Tudom, hogy az előzőnek is ezt a címet adtam - azóta már kijavítottam -, de még én is belegabalyodtam. Szóval ez egy új rész. Nem tudom titeket ez mennyire érdekel, de ezzel a fejezettel elkezdtem a blogom 3.füzetét. Na, de mindegy. Jó olvasást! 

Ui.: Köszönöm a komikat és a feliratkozókat, imádlak titeket!! 

~ Louis szemszöge ~ 

-Gyűlöllek! - motyogta Tori érzelem mentes arccal. A szívem szakad meg, hogy pont tőle hallom ezt. Nem akartam elveszíteni. Szemeit alig bírta nyitva tartani. 

-Ne Tori! Kérlek ne csináld ezt velem! - fogtam tenyerembe törékeny arcát. Csak erőtlenül megrázta a fejét majd lassan lecsukódtak a szemei. - Ne!!! - ordítottam, könnyeim pedig patakokban folytak. Fogalmam sem volt mi lesz most vele. Velünk. Féltem. Nem akartam elveszíteni. Ő a mindenem és amit tettem már megbántam. Nem így akarok elválni tőle. Nem akarom, hogy meghaljon. 

-Mi történt? - rohant hozzánk Harry szintén sírva, ahogy meglátta Tori élettelen testét. 

-Nem tudom. - ráztam a fejem tehetetlenül és csak reméltem, hogy a mentő minél hamarabb ideér. Fejem mellkasára döntöttem. Tehetetlen voltam. Éreztem ahogy a szívem szorul meg. Láttam magam előtt feküdni. Előttem bevillant legelső csókunk. Nem lehet így vége a kettőnk kapcsolatának. Harry idegesen járkált amikor meghallottuk a mentő szirénázását. Lefékezett pár méterre tőlünk a szárnyas ajtó pedig azonnal kivágódott. 2 pasi jött ki egy hordággyal és azonnal utat kértek. 

-George hozd a szíjakat! Stabilan kell feküdnie! - mondta a magasabb férfi és addig leszedett Toriról. Szívem vadul vert és nem tudtam mi lesz. Semmit nem tudtam csak féltem. Jött a másik mentős és együtt feltették Torit az ágyra, a kocsiban láttam egy orvost is. 

-Mi is mehetünk? - kérdeztem remegő hangon. Reméltem, hogy vele lehetek. 

-Csak az egyikük. - mondta a magasabb mire Harryvel összenéztünk. 

-Én megyek! - jelentettem ki mire Harry kisírt szemei kidülledtek. 

-Ezek után? - kérdezte halkan. Látszott rajta, hogy félt és mérges is volt. 

-Mellette akarok lenni! - motyogtam. Könnyeim jobban folytak az arcomon. 

-Akkor miért nem voltál mellette? - ordított rám Harry.

-Úraim döntsék el most azonnal mert ha nem sikerül időben megműteni meghalhat! - förmedt ránk az orvos. Erre mindketten megijedtünk. 

-Vállald a dolgok következményeit! - mondta komolyan Harry és beszállt a mentő autóba. A szárnyas ajtót becsukták és szirénázva elmentek. Sírva rogyatam a földre és tenyereimbe temettem az arcomat. Harrynek mindenben igaza volt. Egy utolsó szemét vagyok! Tori nem ezt érdemelte. Hogy fogom ezt elmondani a srácoknak? Liam egy életre megutálna, Bob pedig a puszta kezével nyírna ki. Lassan felálltam a földről és leporoltam a gatyám. Fölöslegesen mert amikor leguggoltam Torihoz, véres lett. 

-Fiatalember! - hallottam egy ismeretlen hangot mire megfordultam. Kisírt szemekkel figyeltem a pasit aki elütötte Torit. Igen, az ő hibája is. Haragszom is, sőt ha most nem lennék ilyen gyenge lehet ellátnám a baját, de ebben a helyzetben én nagyon hibás vagyok. - Ne haragudjon! Fizetem a gipszet, műtétet amit csak kell. - magyarázott. Öltönyt viselt és ahogy beszélt látszott rajta, hogy valami gazdag ügyvéd. A pénzzel nem volt bajom. Az a legkevesebb. Csak megráztam a fejem és hátat fordítva otthagytam a pasit. Zsebre vágott kezekkel sétáltam haza miközben Tori talán élet veszélyben van miattam. Nem tudom meddig fog-e a bocsájtani és azt se tudom túl éli-e ezt az egészet...Ráadásul amikor hazaértünk olyan kedves volt. Vagy inkább furcsa? Úgy nézett rám mintha tudná valami jó fog történni csak nem merte elmondani. De miért nem mondott semmit? Annyira nem voltam fáradt, meghallgattam volna. Nem hiszem, hogy erre gondolt.  De már túl késő. Elbasztam mindent és nem tudom, hogy hozom helyre. Amíg ezeken törtem a fejem haza is értem. A kapuba azonban megtorpantam. Hogy mondjam el a többieknek? Biztos felkeltek a balhéra ami a nappaliban történt. Nem akartam, nem mertem bemenni a házba. Mintha valaki tudta volna, hogy itt vagyok a bejárati ajtó fölötti kis lámpa kigyulladt, aztán kinyílt az ajtó is. Liam volt az. Felém sétált majd köszönés nélkül kinyitotta nekem a kiskaput. Nem bírtam a szemébe nézni. Féltem, hogy tudja mi történt. Együtt mentünk be a házba, nem szólt hozzám csak fürkészte az arcom. A házban sötét volt csal az előszobában égett egy kis lámpa a polcon. Senki nem volt még fent.  Nem mentem beljebb ahogy Liam se. 

-Hol van Tori? - kérdezte aggódó hangon. Sejtette, hogy valamit tudok. Pláne, hogy valahonnan jöttem. - És Harry? - kérdezett megint nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim. - Mi történt? - a kérdésre óriási gombóc keletkezett a torkomban. A fülemben dobogott a vér. Megnyikkanni se tudtam.

-Összevesztünk. - motyogtam sírva. Fogalmam sem volt, hogy mondjam el neki és a többieknek. 

-Min? - kérdezett rá azonnal mire én nagyon nyeltem. Liam semmiről nem tud ahogy a többiek se. Csak Harry tudja mi történt Londonba, azon az éjszakán, abba a diszkóba, azzal a lánnyal akire nem is emlékszem. Harry vitt el onnan és mondott mást a srácoknak, csak azért, hogy megvédjen. 

-Én.. - makogtam idétlenül. - még Londonban... - motyogtam tovább ami nem tetszett neki. Sőt, egyre kíváncsibb lett. 

-Mi volt Londonban? - lépett közelebb. Szemeivel durván fürkészte az arcom. 

-Meg... megcsaltam. - mondtam ki és azonnal lehunytam a szemeim. Nem nyitottam ki csak másodpercekkel később. Liam tőlem pár méterre idegesen járkált közben pedig a fejét fogta. 

-Hogy tehetted ezt? - állt meg előttem. Láttam rajta, hogy felgyülemlett benne a düh. - Van fogalmad róla mennyire szeret?? - emelte meg a hangját, ami betöltötte az előszobát. - Miért használtad ki? Nem volt elég jó?Akkor miért hülyítetted több mint fél évig?? - dobált a kérdéseivel szemei pedig megteltek könnyel, ahogy nekem is. Fájt amikor kérdezett. Tudja, hogy szeretem. - Hol van most? - kérdezte idegesen a lábával dobolva. És még csak most jön a java. Szuper. 

-Kórházban. - böktem ki. 

-Tessék? - ordította el magát mire összerezzentem. - Fogadjunk, hogy ez is miattad van! Ha nem szereted miért nem maradtál Londonban? Csak azért kellett, hogy játssz valakivel?  - kiabált a képembe majd megragadta a pólómat és a falhoz vágott. A fájdalomtól felszisszentem. Nem ismertem rá. Soha nem láttam még ilyennek. Féltem tőle. 

-Liam kérlek tegyél le! - mondtam halkan. Alig kaptam levegőt és a padlót nem éreztem a lábam alatt. Erősen a falhoz nyomott, nem eresztett. 

-Mi történt vele? - förmedt rám idegesen mire én sírni kezdtem. Még nekem is fáj kimondani. 

-Liam mit művelsz? - szaladt le Bob, nyomában a srácokkal. Bob elrángatta Liamet mire én a földre rogytam. Zayn és Niall értetlenül bámultak minket. 

-Mi ez az egész? - kérdezte szőke és a fejét kapkodta köztem és Liam között. Szólásra nyitottam a szám, de egy telefon csörgése félbeszakított. 

-Ezt felveszem. Zayn fogd le Liamet! - mondta Bob és a nappaliba ment. Zayn erősen markolta Liam vállát. Mozdulni se mertem. A barátom úgy nézett rám mintha a két kezével meg tudta ölni. Keze ökölbe szorult, arca megfeszült, mellkasa pedig zavarodottan emelkedett. Éreztem, hogy az arcom kipirosodott az égető pillantások miatt amiket a fiúktól kaptam. 

-Az ott vér a gatyádon? És a kezeden? - kérdezte Zayn mire mindenki döbbenten rám nézett. Ijedten próbáltam letörölni a vér foltokat amikor Bob jött oda hozzánk és lekapta a kulcsot az akasztóról. 

-Harry hívott a kórházból! Mindenki a kocsiba! - parancsolta idegesen és kivágta az ajtót. Zavartan én is beültem az autóba majd elindultunk. Bob úgy vezetett mint az örült, mellette Liam idegesen dobolt a combján és engem bámult a visszapillantóból. Nem bírtam állni a tekintetét, azonnal elkaptam a fejem. Zayn és Niall értetlenül sutyorogtak nem messze tőlem. Az út nagyon lassan telt. Kínomba már sírnom kellett és meg is tettem. A kórház előtt szinte egyszerre pattantunk ki a kocsiból és mint ha kergetnének minket rohantunk a recepcióhoz. 

-Melyik szobában van Victori Payne? - kérdezte Liam azonnal. Idegesen kapkodtam a levegőt várva a választ. 

-Jelenleg a műtőben van. - mondta a nő. 

-Bassza meg! - káromkodott Bob. 

-4. emelet. - sóhajtott a csaj mire a lifthez futottunk. Nagyon kínos volt ott állni Liammel amikor tudom, hogy utál. Ráadásul Niall és Zayn is furcsán néztek. Érezték, hogy tudok valamit. Hamar felértünk a 4.-re és a folyosón megláttuk az egyik széken gubbasztó Harryt. Istenem mi lesz itt...