78. fejezet ~ Régi barát

Halihó! Sajnálom a késését, de nagyon lekötött a másik blogom. Ez a rész kicsit üres lett, de remélem azért tűrhető. Lesz még pár nyugis rész mert mégis csak végig kell vinni a sztorit és nem csaphatok bele a közepébe. Jó olvasást! 

Reggel nagyot nyújtózva ültem fel az ágyon. Megdörzsöltem a szemeim és körbenéztem a kisebb szobába. Egy franciaágy, oldalt két kis éjjeli szekrény, egy nagyobb ruhás szekrény, egy álló tükör és egy üveg ajtó ami az erkélyre nyílott. Kezem végig húztam a puha paplanon és csak akkor esett le, hogy Kevin nincs is mellettem. Beletúrtam a hajamba és már vissza is dőltem az ágyra. Néztem a fehér plafont aztán megint felültem. Belebújtam Kevin papucsába és kimentem a konyhába. 

-Jó reggelt. - biccentett majd újra a kávéjára nézett. 

-Neked is. - ültem fel a pultra. 

-Tegnap este nem is mondtam, de vettem magunknak valamit. - vigyorgott és beleivott a bögréjébe. 

-Na mutasd! - kiváncsiskodtam kicsit éberebben mire ő bement a hálóba. Hallottam, hogy kotorászik majd kijött egy színes zacskóval a kezében. 

-Tessék. - adta oda és a reakciómat várta. A zacskóban 2 pulcsi volt, egy női és egy férfi. Pirosak voltak és egyforma minta díszítette őket. 

-Köszi. - ugrottam rá és szorosan megöleltem. Ebben a helyzetben csak ő volt nekem és mindig igyekezett, hogy a köztünk lévő barátság csak erősödjön. 

-Szeretlek! - mondta a vállam fölött miközben a hátamat simogatta. Tudtam, hogy nem szerelemből mondta. Ismerem és tudom, hogy nem adná fel a barátságunkat, hogy együtt legyünk, ahogy én se. Nem tudnék úgy tekinteni rá mint pasira mert Louist szeretem. Egy kósza könnycsepp futott le az arcomon. Nem tudom miért. Talán a napokban annyit sírtam, hogy már nem is tudom abbahagyni. 

-Én is téged. - pusziltam meg az arcát. 

-Te sírsz? - tolt el magától. - Baj van? - törölte le a könnyeim. 

-Dehogy is. - ráztam meg a fejem. - Csak örülök, hogy itt vagy nekem! - öleltem magamhoz és úgy szorítottam ahogy csak tudtam. Pár percig álltunk így csendben amikor megszólalt Kevin telefonja. Nem mozdult mellőlem csak simogatta a hátam és nem foglalkozott az egyre hangosodó zenével. - Vedd fel! - motyogtam mire ő komótosan érte nyúlt. 

-Ismeretlen. - húzta össze szemöldökeit. 

-Hangosítsd ki. - javasoltam mire ő felvette. 

-Haló. Kevin Thomson-nal beszélek? - kérdezte a női hang. Felismertem, Sam volt az. 

-Igen. - mondta Kevin én pedig bólintottam mert sejtette, hogy Sam az. 

-Tori veled van? - kérdezte idegesen. Úgy tudtam, hogy ezt fogja kérdezni. Erre Kevin rám nézett, hogy mit mondjon. 

-Itt vagyok. - motyogtam mire a vonal másik végéről megkönnyebbült kiabálást hallottam. 

-Szia Kicsim! Minden rendben? - kérdezte apa aggódó hangon. Reflexből az arcomhoz nyúltam. Már nem fáj, de még piros. Leszálltam a pultról és kimentem a konyhából, át a hálóba onnan pedig kimentem az erkélyre. A korlátnak dőltem így bámultam az utcát. Nem tudom miért viselkedem így. Gyávának érzem magam, hogy nem merek beszélgetni, de nem megy. Megütött, becsajozott amikor anya nemrég halt meg. Annyi minden történt és összezavarodtam. Nem tudom hova tenni a dolgokat. Pár perc múlva Kevin jelent meg mellettem. 

-Azt mondtam pár napig itt maradsz! - mesélte mire bólintottam. Kicsit punnyadt kedvemben voltam ezért valami nyugisat akartam csinálni. 

-Tartunk film maratont? - kérdeztem erőltetett vigyorral. 

-Ahha. - mosolygott Kevin. Mindketten imádunk mindenféle filmet megnézni. Csináltam popcornt míg Kevin leszaladt a boltba egy kis sörért. Amint visszajött levágodtnuk a kanapéra és elindítottuk a DVD-t. 

~ este 6 ~

5 filmet néztünk végig és erőlködve próbáltunk felállni. 

-Fáj a segged mi? - röhögött nyöszörögve. 

-Dugulj el! - dobtam hozzá egy párnát és végre sikerült felállnom. Kevin lökött egyet magán és azonnal talpon volt. Megigazította a gatyáját és felkapta az üvegeket. 

-Nekem le kell mennem a pékségbe. Nem maradok sokáig. - játszott az ujjammal, de nem nézett rám. 

-Nem baj. Addig elsétálok a parkba. - jutott eszembe. Jó lenne kiszellőztetni a fejem meg egy kicsit egyedül lenni. 

-Egyedül? Már negyed 7 van. - akadékoskodott mosolyogva. 

-10-ig világos van. - forgattam meg a szemeim. 

-Telefon nálad legyen és csak a parkba. - alkudozott. 

-Túl sokat aggódsz. - böktem meg a mellkasát. 

-Szóval ne tegyem? 

-Ne. 

-Hát jó. - sóhajtott. - Akkor mindegy mikor jössz haza. Nem muszáj, hogy ide gyere és ne hívj fel ha megdugott egy hajléktalan. - mondta nemtörődöm stílusban. Hallani a szájából borzalmas volt. Olyan jól játszotta el, hogy nem érdekli az egész. Kicsit komolyan vettem és megöleltem őt. 

-Aggódj értem. - röhögtem a mellkasába. 

-Rendben. - mosolygott. Zsebre vágta a tárcáját, a kulcsokat, a telefonját és már indultunk is. Leballagtunk a lépcsőn és kimentünk  a melegbe. A Nap erősen tűzött és szinte azonnal melegem lett. Sétáltunk és nevettünk amikor elértük az a kereszteződést, ahol el kellett válnunk. Kevin sétált a pékségbe én pedig a parkba. Rugdaltam egy kavicsot, közben pedig gondolkodtam. Nem haragudhatok apára örökre. Megütött, igaz nem tudom miért is érdemeltem, de mindegy. Ráadásul Sam is ott volt. Na igen, Sam. Első látásra kedvesnek tűnik, de apával kavar. Úr isten miket beszélek? Nem is kavar csak szerelmes. Szerelmes, ahogy anya is az volt. Tehát ha engedek és elfogadom apa boldog lesz. Nem kérhetem azt tőle, hogy soha többet ne szeressen egy nőt se mert anya már nincs. Ezt el kell fogadnom. 

-Szia Szépségem! - köszönt egy ismerős, akit ezer éve nem láttam már. 

-Szia Zac. - mosolyodtam rá. Hihetetlen mennyit változott. Már a köszönése se volt az a nyomulós mint akkor. Barna haja erős zselével tartva mered felfele, fehér trikó, laza kockás inggel és egy fekete halász gatya. Jobb kezével tolta maga mellé a bmx-et. 

-Mi újság veled? - kérdezte. Pár nap alatt megutáltam ezt a kérdést. Nyilván nem fogok neki elmondani mindent. A bicajt a padnak döntötte és leült mellém. Karját a pad támlájára tette, de nem ért hozzám, lábát fiúsan a másikra támasztotta. 

-Louis-ék Londonban vannak, jelenleg Kevinnél lakom amíg apával ki nem békülök. - mondtam unottan. 

-Ja. Hallottam, hogy jól összemelegedtetek. - vigyorgott és finoman vállba ütött. Nem nyomult ami nagyon tetszett. 

-Csak barátok vagyunk. - erősítettem meg a számomra amúgy is világos tényt. - És veled mi van? - tereltem a témát. 

-Megy a suli, otthon minden kicsit más, hogy nincs Kevin és Mandy, de már megszoktam. Most, hogy szünet van.. 

- Hé Zac!!! - integetett felénk egy csapat lány. Furcsállva néztem őket, ahogy levakarhatatlan vigyorral lengetik a kezüket. Zac-kel lehetnek egy idősek. 

-Ezek kik? - kérdeztem észrevétlenül a csapat lány felé biccentve. 

-Látod, a rövid barna hajút? - kérdezte mire a szememmel keresgélni kezdtem. Meg is találtam. Füle alá ért, barna, hullámos haja, arca mese szép volt. Stílusosan öltözött, de nem mondanám pláza cicának. - Ő Emma a barátnőm. - mosolygott Zac mire én vigyorogva vállba vágtam. 

-Mondtam én, hogy csak idő kérdése. - csíptem meg az arcát és arra utaltam, hogy nemrég belém volt szerelmes. 

-Még mindig téged szeretlek. - pislogott nagyokat mire ledermedtem. Azt hittem ,,feladta". - Csak ugratlak. - röhögte el magát. 

-Haha a humorod még mindig pocsék. - vigyorogtam. 

-Kösz. A többi lány is rám vár. A pályán leszünk a haverokkal és menni fogok a bringámmal. - kacsintott és megütögette a bmx-ét. Aha szóval ezt szeretik a mai lányok. 

-Jól van. Menjél csak. - mosolyogtam rá mire felpattant és elindult. 

-Nincs kedved megnézni? - tolatott vissza egy bepróbálkozós vigyorral mire felálltam. - Előbb mutatok valamit jó? Nem akarom, hogy a pályán sikongass. 

-Ööö oké. - bólintottam rá. Annyira azért nem fogok sikongatni. Zac megállt egy fától pár méterre és ráült a bmx-re. 

-Figyelj! - vigyorgott majd tekerni kezdett. Elképesztő milyen mosoly volt az arcán. Hajába belekapott a szél  mire ő másodpercekre lehunyta a szemét aztán kinyitotta. 

 Mintha ezer éve ezt csinálná. Látszik, hogy nagyon szereti. Megcsinálta a trükköt amit száj tátva néztem. Miután megállt a bringával kíváncsian nézett rám.
-Eszméletlen volt. - motyogtam. Igazából ilyet nem is nagyon láttam. Főleg nem egy 15 évestől. A lány csapat  tapsolni kezdett és lerohanták Zacet. Szegény csak kapkodta a fejét. Engem keresett mert én nem mentem oda. Miután megtalált elmosolyodott és intett, hogy menjek oda. Csak megráztam a fejem és eltátogtam neki, hogy még találkozunk. Elindultam a másik irányba és pár perc séta után  leültem egy fa tövébe. Amikor Zacet néztem eszembe jutott Mandy. A szemei, a vékony szája és orra. Nagyon hasonlítanak hiszen testvérek. Fel kell hívnom!