77.fejezet ~ Hagyjatok egyedül!!!

Z.E.N.E.

-Hallgatlak. - mondta és letette a papírokat. A szívem majdnem kiugrott, a gyomrom felfordult és hirtelen melegem lett. Nem mertem megszólalni, de végül rávettem magam.
-Terhes vagyok. - jelentettem ki pár perc csend után. Óriási kő esett le a szívemről, apa viszont máshogy érzett. Szemei kidülledtek, szemöldöke a plafonig szaladt. 

-M..mit mondtál? - dadogta értetlenül. A megkönnyebbülést most az idegesség vette át nálam. 

-Terhes vagyok. - mondtam halkan. Apa döbbenten nézett egy darabig majd hirtelen felállt amitől annyira megijedtem, hogy felpattantam csak az én székem fel is borult. 

-Ugye ez csak egy rossz vicc? - kérdezte komolyan mire könnybe lábadtak a szemeim és megráztam a fejem. Azt hiszi viccelődnék ilyennel. - Édes lányom neked teljesen elmentek otthonról?? - ordított rám és ellépett a helyéről. Félve hátrálni kezdtem. Az arca lángolni kezdett, szeme csak úgy szikrázott, kezei ökölbe szorultak. Féltem tőle. Megkönnyebbültem, hogy elmondtam mégis váratlanul ért a kirohanása. Azt hittem boldog lesz. - Gyerek vagy még az anyasághoz! Vagy talán kurvának álltál?? - kiabált tovább. Szemeiből kibuggyant pár könnycsepp. Sírva megráztam a fejem és tovább lépkedtem, hogy minél messzebb legyek tőle. - Mégis, hogy akarod eltartani?? Munkád sincs! Van fogalmad róla mekkora felelősséggel jár felnevelni egy gyereket?? Tönkre akarod tenni az életed?? - förmedt rám és éreztem, hogy elpattan nála a cérna. Hirtelen meglendítette jobb kezét mire én remegve összeszorítottam a szemeim. Tenyere az arcomon csattant mire összerogytam. A bőröm égetni kezdett ahol megütött. Alig kaptam levegőt mert ezután azon se csodálkoztam volna ha még egyet kapok. Sírva néztem fel apára aki csak megrázta a fejét és hitetlenül a tenyerére nézett. 

-Mi folyik itt?? - vágta ki az ajtót egy Szőke hajú, középkorú nő. - Bob te megütötted?? - förmedt apára. Kettejük közt kapkodtam a fejem mert nem értettem semmit. Apa megütött az arcom láng vörös lehetett. El se hittem. Soha nem bántott még. 

-Tori.. - motyogta apa. - Sajná.. - mondta volna, de megfordultam és sírva a szobámba szaladtam. Az ajtót olyan hangosan csaptam be, ahogy csak tudtam majd az ágyra hasaltam. Nem tudtam felfogni amiket apa a fejemhez vágott. Lekurvázta a saját lányát. Miért nem tud annak örülni, hogy én boldog leszek? De az, hogy megütött az már mindennek a teteje volt. Amint megérintettem az arcom felszisszentem. A tükörbe láttam, hogy teljesen kipirosodott. Még a fülem is. A párnámba zokogtam és éreztem, ahogy elkenődik a szem festékem. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Néha meginogtam. Lassan, de biztosan odaértem és kinyitottam az azt. Keresztbe ültem a párkányon így néztem az utcára. 

Odakint pont ment le a nap a enyhe szél fújt. Pár gyerek még az utcán játszott, de voltak szülök akik már hajtották be őket. Hajamba belekapott a fuvallat és kirázott a hideg pedig a levegő meleg volt. Visszamásztam a szobába és a tükör elé mentem. Egy lelkileg összetört lányt láttam aki kívülről is úgy nézett ki mint akit hatszor kimostak. A hajam kócos volt, az arcomon elfolyt a sminkem, szemeim vörösre dagadtak, a szám kiszáradt és még a tükörből is láttam, ahogy remegek. Pár másodperc múlva összecsuklottam a szőnyegre. Felhúztam a lábaim, átkaroltam azokat majd a térdemre hajtottam a fejem úgy néztem magam. Miért nem lehet normális életem?

-Utálom magam. - motyogtam halkan. 

-Tori. - hallottam apa hangját kintről. - Kérlek ne haragudj rám! Nem tudom mi ütött belém! - mondta, hangja remegett. Sírt. - Nem tudtam, hova tenni a dolgokat! Bocsáss meg, kérlek!! - ütött kicsit az ajtóba. 

-Hagyj békén! - kiabáltam ki. A szívem szakadt meg amikor elküldtem. Tudom, hogy sajnálja, de egyedül akartam lenni. Csalódottan hallottam meg a lépcső nyikorgását. Elment. Igen, ezt kértem mégis arra számítottam bejön. Néztem magam a tükörbe amikor rájöttem, hogy mennyire felesleges vagyok. A komódomhoz csoszogtam, leguggoltam és kihúztam a 3. fiókot. A téli ruháim közt kutattam amíg meg nem találtam amit kerestem. Egy kis dobozt amit a tablettáimat tartalmazza. Idegesen álltam fel és csavartam le a tetejét. Percenként az ajtóra pillantottam közben pedig remegő kezeimbe öntöttem pár bogyót. Már nyitottam a szám, hogy bekapjam őket amikor kopogtak. 

-Bemehetek? - kérdezte egy ismerős női hang. Aki mondhatni megmentette az életem. 

-Rohadt életbe! - szitkozódtam halkan és mindent visszadobtam a fiókba majd az ágyamra feküdtem és magamhoz szorítottam az egyik párnát. - Azt se tudom ki vagy! - kiabáltam ki. Hülyén éreztem magam, hogy elküldöm pedig segített. Legalábbis ha hamarabb jön, tudott volna. Tényleg nem ismerem. 

-Sam vagyok. - mondta. 

-Hű, de megismertelek. - motyogtam egy szem forgatás kíséretében. Semmi kedvem nem volt most hozzá. 

-Ha beengedsz beszélgethetünk. - ajánlotta fel. 

-Gyere. - sóhajtottam. Arcomat a párnába fúrtam amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem emeltem fel a fejem csak amikor megsüllyedt 

-Tori. - szólított a nevemen mire ránéztem. - Apád csak magán kivűl volt. Tudod, soha nem ütne meg! - vigasztalt. 

-Pedig megtette! - kezdtem el sírni. Szemeim előtt filmként pergett le ami odalent történt. - Honnan veszed, hogy nem teszi meg még egyszer? Egyáltalán ki vagy és mit keresel itt? - kérdeztem szipogva. 

-Samantha Milton vagyok - kezdte egy sóhaj kíséretében. - Csak váratlanul érte, hogy terhes vagy és kiborult. - magyarázta. 

-És te milyen szerepet töltesz be az életében?  néztem rá mert eddig az ujjaimat birizgáltam. 

-Apukád barátja. - motyogta és láttam, hogy elpirul. 

-Több mint barát igaz? - álltam fel az ágyról és úgy éreztem menten felrobbanok. Kezem ökölbe szorult és egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon. 

-Tori én.. - motyogta Sam zavartan. 

-Több igaz?? - ordítottam rá mire felállt az ágyról. Félt tőlem? Lassan elindultam közben pedig az ajtó felé mutattam. 

-Kérlek beszéljük meg! - ment át könyörgésbe. 

-Nem érdekel! Soha nem léphetsz anya helyébe!! Soha! Érted?? - kiabáltam tovább mire kinyílt az ajtó. Megláttam apát. Arca döbbent lett, ahogy felfogta, megtudtam az egészet. Kinyitottam neki az ajtót. - Hagyjatok egyedül!! - mondtam remegő hangon majd amikor kimentek rájuk csaptam azt. 

Amint kiléptek, tárcsáztam Kevint. Mondtam neki, hogy jöjjön értem az ablakom alá. Nem kérdezősködött csak elköszönt. egy táskába összedobtam magamnak pár ruhát majd eltettem a telefonomat és vártam.

-Tori! - hallottam Kevin hangját mire az ablakhoz mentem. 

-Szia. Már mászok is, de ezt előbb kapd el! - suttogtam és ledobtam a táskám amivel fejbe is vágtam szegényt. 

-Basszus! Mi van ebben? - röhögött a fejét fogva. Látta, hogy nem vagyok vicces kedvembe ezért befejezte a nevetést.

-Ruha. - rántottam vállat és kimásztam az ablakon. A tetőre ültem és elkezdtem lefele csúszni. Tipikus amerikai házak. Egy 3 éves is megtudna szökni.

-Bolond vagy. - rázta a fejét mosolyogva. Kábé másfél méterre lehettem a földtől amikor elrugaszkodtam Kevin pedig elkapott. Letett a földre majd felkapva a cuccom elindultunk az albérlete felé.