72.fejezet ~ Rádiós interjú

Halihó! Hát ez a rész elég rövidre sikeredett. Sajnálom. Valahogy most nincs annyi kedvem :\ Remélem azért tetszeni fog :) Jó olvasást! 

Reggel csukott szemmel kotorásztam az ágyba, Kevint keresve, de nem találtam. Igen együtt alszunk, de csak legjobb barátok vagyunk, semmi más. Hál' istennek a kettőnk kapcsolata soha nem volt olyan, hogy a paparazzik felfigyeljenek ránk. 

-Kevin! Hol vagy? - kiabáltam és kiszálltam az ágyból. Belebújtam a papucsomba, leszaladtam a lépcsőn és mintha kergetnének berohantam a konyhába. 

-Jó reggelt! - köszönt Kevin és a briósába harapott. 

-Neked is. - ültem fel a pultra. - Ilyen korán? - néztem végig rajta mert már fel volt öltözve. 

-11 óra. - röhögte el magát. - Amúgy meg mennem kell a pékségbe!
-Veled mehetek? - kérdeztem rá azonnal.
-Menj, öltözz! - biccentett az emelet felé én pedig rohantam fel. Kivágtam a szekrényem és válogattam magamnak ruhát. Sírás fogott el amikor a szekrény fele üres volt, mert Louis elvitte a cuccait. Megráztam a fejem és próbáltam arra gondolni, hogy úgyis visszajön majd. Felkaptam magamra a kiválasztott ruhákat és átrohantam a fürdőbe. Miután ott is végeztem leszaladtam a konyhába.
-Gyors voltam? - kérdeztem lihegve és a pultnak dőltem.
-Egyéni csúcs! - nézett az órájára Kevin.
-Mennyi? - kiváncsiskodtam.
-27 perc. - röhögte el magát.
-Kapd be! - boxoltam vállba. - Na gyere menjünk! - mentem az előszobába. Kevin jött utánam majd az ajtót bezárva együtt léptünk ki a melegbe. Pár gyerek játszott az udvarokba, a Nap égetett és enyhe szellő fújt, amiért nyáron ölni tudnék. Kevinnel egymásra néztünk majd egy bólintással a zsebünkbe nyúltunk és elővettük az egyforma napszemüvegünket. Röhögve egymásra néztünk majd megfogta a kisujjam és úgy indultunk a munkahelyére. - Basszus a rajz cuccom! - torpantam meg. Imádok rajzolni csak nem tudok. Mandy szokott segíteni, néha Zayn is, de a munkáim csapnivalóak.
-Nyugi nálam van. - csapkodta az oldaltáskáját Kevin.
-Mondtam már mennyire szeretlek? - vigyorogtam.
-Még nem. - indult el.
-Ez nem igaz! Már mondtam! - háborodtam fel.
-Még nem. - ismételte magát, és próbálta elfojtani a nevetését.
-Rossz a memóriád! - zártam le a témát. Pár perc múlva egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Mire lenyugodtunk már odaértünk a pékségbe. A kis csengő megint megszólalt amikor beléptünk, Kevin főnöke pedig azonnal felénk sietett. Lepacsiztak majd felém fordultak.
-Szia tündérke. James vagyok! - nyújtotta a jobbját Kevin főnöke.
-Tori. - ráztuk meg egymás kezét.
-Figyu. Nem baj ha itt marad amíg dolgozom? Ma úgyse maradok sokáig. - tért a lényegre Kevin.
-Nem. De ne csináljon semmi hülyeséget! - mondta komolyan James.
-Ahhj pedig most akartam tábortüzet gyújta, hogy örömtáncot járjak, amiért itt maradhatok. - ők persze nem vettek komolyan csak kinevettek.
-Na, Kevin a pult mögé, Tori azt az asztalt elfoglalhatod, én pedig kinyitok. - indult az ajtóhoz.
-Jó legyél. - borzolta meg a hajam Kevin.
-Hát annál az asztalnál nem sok rosszat csinálhatok. - vigyorogtam és a sarokba lévő asztalhoz mentem. Ledobtam az asztalra a táskát majd helyet foglaltam a széken. Kipakoltam pár cuccot, amit Kevin pakolt be, és próbáltam elfoglalni magam. Rajzlapok, színesek, ceruzák, fülhallgató és egy nyakpárna. De aranyos. Épp kifele pakoltam amikor a kezembe akadt egy focis magazin.
-Mit parancsol a kisasszony? - hülyült amikor a pulthoz értem.
-Szerintem ez a tied. - tettem elé az újságot.
-Ez meg a tied. - tolt elém egy csokis finomságot.
-Úúú köszi. - haraptam bele majd egy csokis puszit nyomtam az arcára. Aztán jöttek a vevők én pedig célba vettem az asztalom. A kemény mappára rátűztem egy lapot majd a grafitot a kezembe véve, elkezdtem bámulni a falat. Milyen jó minta van rajta. Minden falon van pár csík ami piros a fal színe pedig sárga. A csíkok keresztbe vannak, és van pár jó kép is..
-Tori telefon! - szólt rám Kevin mire azonnal rácsaptam az asztalra. Ennek következtében sokan megnéztek. Ezzel nem törődve kezembe vettem a mobilom, amin Louis képe és neve villogott. A szívem gyorsabban kezdett verni és éreztem, hogy kiszárad a szám.
-Sz...szia. - dadogtam és örömömben azt hittem megkukulok.
-Halihó! - szólt bele Louis vidáman. - Mizujs? Kevin rendes veled? Most hol vagy? - kérdezgetett.
-Minden oké. Kevin nagyon kedves mint mindig. - itt az említett fiúra néztem aki hátra dobta nem létező hosszú haját és legyezni kezdte az arcát, mintha a dicséret hallatán zavarba jött volna. Csak halkan kuncogtam rajta. - És a pékségben vagyok amíg ő dolgozik. - mondtam - Veled?
-Kicsit fáradt vagyok, a rajongók rohamoznak minket bárhova megyünk, most a házunkban vagyok és egy rádiós interjúra készülünk. - mesélt ő is.
-Élő? - kérdeztem izgatottan.
-Aha. - nevetett a telefonba. Elmondta melyiken fog menni majd elköszönt mert mennie kellett. Miután megszakítottuk a beszélgetést, vidáman kezdtem rajzolgatni és vártam az időt, hogy benyomhassam a rádiót.

~ 1 óra múlva ~ 

Kész voltam a rajzommal és mint egy dedós, Kevinhez szökdécseltem. A rádió már azon az adón volt szóval csak a megfelelő időre kellett várnom.

-Na milyen? - kérdeztem és letettem elé a pultra. Kevin összeráncolta a szemöldökét és ingatta a fejét egy darabig. 

-Ööö. - vakargatta zavartan a tarkóját. - Szexi. - nyögte ki bizonytalanul. 

-Ez egy fa! - fograttam meg a szemeim. 

-Ja az más. - vigyorgott bíztatóan. 

-Pedig neked csináltam. - tetettem szomorúságot. 

-Elfogadom. - mosolygott. Gyors ráfirkáltam egy sort amikor megszólalt a pultról a rádió. 

-Most pedig élő adásban beszélgetünk a One Direction-nel. - mondta a pasi.

-Áááááá te jó isteeeeeeeeen!!! - sikítottam és átmászva a pulton a rádióhoz rohantam. Az asztalomhoz futottam és maximumra tekertem a hangerőt. 

-Nos fiúk. Milyen újra Londonban? Nagyon sokat voltatok távol. A rajongók már hiányoltak titeket! - magyarázott a pasi. 

-Nagyon jó. Már hiányzott Danielle, de jó volt látni a hugomat is. - mondta Liam mire kiült a képemre a vigyor. 

-Na meg persze jó volt látni a napbarnított, bikinis csajokat. - röhögött Harry és magam előtt elképzeltem a perverz fejét. Már most hiányzott. 

-Louis. - szólt a pasi mire én jobban figyeltem. - Hírbe hoztak Liam hugával. Mi igaz ebből? 

-Természetesen igaz! - mondtam büszkén. 

-Egyenlőre nem erősítek meg semmit! - mondta Louis. Hangja nyugodtan csengett. 

-H..Hogy micsoda?? - pattantam fel kiabálva. - Mi az, hogy nem erősíted meg? Egy pár vagyunk majdnem  fél éve!! - ráztam a rádiót idegesen mintha tehetne róla. Rohadt szarul esett. Szégyell? Mi a francért kell ilyet mondani? Letagajuk a másikat vagy mi? Szomorúan rogytam a székemre és verni kezdtem a fejem az asztalba. Kevin azonnal melettem termett és elkapcsolta egy másik adóra. 

-Ne foglalkozz most ezzel!! - guggolt le mellém. - Ha majd telefonál megbeszélitek! - nyugtatott és felállt. - James most lelépünk! - fordult meg.

-De még van fél órád! - szólt rá. 

-Hívd be Tomot, de most mennénk. - biccentett felém és felhúzott a székről. James elengedte ezért elindultunk haza. A hisztis kedvem miatt nem akartam sétálni így hívtunk egy taxit és azzal mentünk haza.