89.fejezet ~ Rossz előérzet

Halihó! Egy kis késéssel újra itt vagyok. Remélem tetszeni fog ez a rész is és mivel ez hosszabb lett mint a többi szokott.. Kaphatok rá 10 komit? Remélem összejön. Jó olvasást. 


Ui.: Bocsi, hogy a végén elcsúsztak a mondatok csak begolyózott a word. 

ZENE

- Niall vagyok, nem Louis! - könyököltem fel értetlenül mire a szemei elkerekedtek, szemöldöke pedig felszaladt. A döbbenettől levegőt se vett. Kezdtem rosszat sejteni..  - Tori minden oké? - ültem fel idegesen. Arca teljesen eltorzul, összeszorította a száját, szemei pedig megteltek könnyel. Lehetetlen, hogy pont a szex-től jött vissza az emlékezete. Úristen, ez hülyeség!! Nem szólalt meg, helyette remegni kezdett. Lassan felállt magával húzva a takarót, így én fedetlen lettem ő pedig elpirulva az ablak felé fordult. Éreztem, hogy valami nem oké. A takarót erősen magára szorította és az üvegnek döntötte a fejét. Felvettem egy bokszert és megálltam tőle pár méterre. Törékeny testét belepte a takaró, válla rázkódni kezdett és hangos zokogásba tört ki. Riadtan szaladtam oda. 

- Ne Niall! - fordult meg hirtelen. Jobb kezével eltűrte a haját így ráláttam vörös szemeire. A levegőt még mindig szagattottan vette és nem hagyta, hogy közeledjek. - Komolyan lefeküdtünk? - kérdezte halkan és szemei újra könnyesek lettek. Hát szerintem két pucér ember az ágyban csak egy dolgot csinálhat.. 

- Ööö igen. - motyogtam mire lehunyta a szemeit. Ezt az egészet ő akarta jobban nem értem miért kell felfújni. Jó persze bűntudatom van Louis miatt, és annyira undorodom, hogy le se köpném magam, de megtörtént. Nem lehet visszafordítani. Ha tartjuk a szánkat ennek nem lesz következménye. 

- Van fogalmad róla mit tettünk?? - förmedt rám mire hátrébb léptem. 

- Te is akartad. - mondtam kicsit mérgesen. Nem csak az én hibám. 

- Ez nem igaz. - mondta halkan és megrázta a fejét. - Az a Tori akart téged, aki nem emlékezett semmire. - szorította össze a száját, de hiába mert újra sírni kezdett. 

- Emlékszel mindenre? - döbbentem le. Akkor mégis.. Történhet ilyen egyáltalán? Idegesen kezdtem járkálni. Akkor mindenre emlékszik. Szuper. Louis megcsalta, elütötte egy kocsi, elvesztette a babát és lefeküdt a pasija barátjával. Lehet ennél rosszabb egy 19 éves lány élete? Nem tudom, hogy mászunk ki ebből. 

- Igen, mindenre. Homályosan, de emlékszem. - motyogta halkan mire megértően bólintottam.  

- Gyere üljünk le. - indultam az ágy felé. Hátha van kedve beszélgetni és akkor kiadhatja magából a dolgokat. 

- Oda? Ahol az előbb gyűrtük a lepedőt? - nézett rám mérgesen mire védekezés képen felemeltem a kezeim és leültem a földre. Tori is így tett. - Niall én ezt nem bírom! - fakadt ki. - Túl sok érted? Szétrobban a fejem, szédülök és remegek. Nem tudom felfogni ami velem történt! Nem tudom feldolgozni! Amit Louis tett.. - hajtotta le a fejét. - Gyűlölöm miatta. - nézett a szemeimbe. - És most mit csináltam? Rosszabbat mint ő. Szörnyű vagyok. Egy utolsó kurva, aki a pasijának a barátjához megy! 

- Akkor nem emlékeztél semmire. - simogattam meg a hátát. 

- Louis nem fog megbocsájtani. - fúrta arcát a takaróba. Látszott rajta, hogy teljesen összetört. Nem tudom mit érezhet most. Talán annyi minden kavarog benne, hogy  ő maga se tudja. 

- Tori nem mondjuk el senkinek oké? Kettőnk közt marad! - szorítottam meg a vállát biztatás képpen. Nincs más megoldás. Tartjuk a szánk. 

- És mit mondunk a többieknek? - nézett rám kisírt szemekkel. Nyitottam a szám, de be is csuktam mert normális ötletem nem volt. 

- Majd amikor itthon lesznek eljátszod, hogy valamiről minden eszedbe jutott. - rántottam a vállat. A lényeg akkor is az, hogy ami itt történt az titokba maradjon. A fiúkat nem fogja érdekelni, hogy mitől jött vissza az emlékezete, annak örülnek majd, hogy minden rendben. 

- Nem tudok Louis-ra nézni, úgy, hogy mindent tudok! - förmedt rám sírva és újra eltemette az arcát. - Nem tudok nekik hazudni. - motyogta. 

- Inkább elmondod, hogy együtt voltunk?? - álltam fel idegesen. Én csak próbálom menteni a menthetetlent.

- Nem. - mondta halkan.

- Ez az egész nem történt meg! Nem csak miattam, miattad is hazudnunk kell! Hidd el jobb ha nem tudja meg senki. - mondtam és az ágyhoz mentem. Gyors összedobtam azt, mintha hozzá se nyúltunk volna majd felkaptam a ruháim és az ajtóhoz mentem. - Szedd rendbe magad oké? Odalent várlak és kitalálunk valamit. - mondtam majd kimentem a szobából. Ez a helyzet valami hihetetlen. Ennyi szerencsétlen dolgot egy rakáson. De mindegy. Nem lesz semmi baj. Kitalálunk valamit. Torinak pedig nem kell eljátszania, hogy nem utálja Louist, de ha komolyan megtudják, hogy mindenre emlékszik akkor mégnagyobb balhé lesz.. Úristen, most mennék vissza Londonba ha lehetne. A szárítóról szedtem le másik ruhát majd miután felöltöztem leültem a kanapéra. Pár perc múlva Tori sétált le a lépcsőről. Ha valaki azt mondta volna, hogy ez a lány belül össze van törve akkor kiröhögöm. Gyönyörűen nézett ki csak nem mosolygott. Leült mellém majd felém fordult. 

- Sajnálom. - motyogta lehajtott fejjel mire közelebb ültem hozzá. 

- Én sajnálom! Nem tudtam neked ellenállni és tudod milyen egy fiú ha ilyen lehetőség van előtte. Annyira szégyellem magam. - mondtam komolyan. - Utálom, hogy belementem. Utálom, hogy lefeküdtem veled. Utálom, hogy minden percét élveztem. - utolsó mondatom hallatán Tori arcát elöntötte a pír. Nem akartam zavarba hozni, csak rám tört az öszinteségi roham. 

- Csak maradjon kettőnk között. – nézett rám mire bólintottam. Gondterhelt arcát a TV-re emelte majd benyomta azt. Gondolom most nem akar erről beszélni, majd később kitalálunk valamit. Nem tudom, hogy bírja. Kezdem félteni ettől az egésztől. Louis még mindig szereti, de Tori nagyon haragszik rá. Emelet tudom, hogy ő is így érez. Talán jobb lenne ha ma este csak Tori és Louis elmennének valahova, hogy megbeszéljék ezt az egészet. Ha tehetném tuti visszaforgatnám az időt.

- És mit mondunk a srácoknak? Hogy jött vissza az emlékezeted?! – fordultam megint felé mire ő lehalkította a TV-t. Egy sóhaj hagyta el a száját majd eltemette az arcát.

- Segítettél. – rántott vállat. Úgy látszik hamar túl akar lenni, ezen az egészen. Én se törődnék vele, de úgy érzem muszáj mert részese vagyok. – Az ágytornát nem mondjuk. – tette hozzá.

- Amúgy ez lehetséges egyáltalán? Mármint az, hogy a szex-től mindenre emlékszel. – kérdeztem kíváncsian, hátha ő meg tudja magyarázni.

- Nem tudom. – nevette el magát kínosan. – Persze tetszett, de amikor csukva volt a szemem csak Louis-ra gondoltam. Úgy éreztem mintha vele lettem volna. Teljesen elfelejtettem minden bajom. Aztán mondtad, hogy Niall vagy nem is Louis. Abban a pillanatban a fejem majd’ szétrobbant és olyan érzés volt mintha a koponyám eltört volna mert nem bírja befogadni az emlékeket. – magyarázott hevesen, miközben szemei könnyesek lettek. – Mindenre emlékeztem. Attól kezdve, hogy meghallottam Harry és Louis beszélgetését. Mindenre érted? Az egész lepörgött előttem mint egy film és nem tudtam megállítani. Olyan gyorsan történt ez az egész, hogy nem bírtam befogadni. A sírástól kicsit megkönnyebbültem, de ez nem változtatott azon, hogy belül teljesen összetörtem. Magamban nem tudom hova tenni a dolgokat, minden olyan zavaros. Nem mutatom, de nagyon fáj. – mondta és hangosan sírni kezdett. Közelebb ültem és magamhoz húztam. Viszonozta az ölelésem miközben éreztetni akartam vele, én itt leszek neki. – Közben haragszom Louis-ra, de nagyon hiányzik. – folytatta és a mellkasomba fúrta az arcát. – Olyan mintha csak azért feküdtem volna le veled, hogy bosszút álljak és ha ezt bárki megtudja biztos erre fog gondolni, pedig nem így van. Szeretem Őt. Az eszem azt mondja engedjem el mert megbántott, a szívem viszont visszahívja. Nagyon nehéz Niall! – szorította meg a derekam. Nagyokat pislogtam, hogy ne sírjam el magam. Hallani Tori szemszögéből a dolgokat szörnyű volt. Tényleg nem tudom, hogy bírja.

- Minden rendben lesz! – töröltem le a könnyeit és egy bíztató mosolyt erőltettem magamra. – Amúgy. – kezdtem bele és nem tudtam, hogy rákérdezzek-e. Tori felült, hogy a szemeimbe tudjon nézni. – Azért jó volt? – nem akartam kimondani, de az együtt töltött időre gondoltam.

- Niall. – nézett rám komolyan. Ez nálam annyit jelentett, hogy nem akar válaszolni. Jó persze, megértem. Tori újra a TV-re emelte tekintetét és ezúttal én is próbáltam rá figyelni. Pár perc csend következett aztán a szemem sarkából láttam, hogy engem fürkész. Oldalra fordultam mire halvány mosoly suhant át az arcán. – Fantasztikus volt, de ennek most nem tudok örülni. – sóhajtott én pedig bólintottam. Belül átjárt egy kis boldogság, amit most nem akartam kimutatni. Örülök, hogy ilyen helyzetbe is képes voltam örömöt okozni neki. És ha úgy vesszük.. Nekem köszönhetően most mindenre emlékszik. Erre részben büszke vagyok, viszont Louis miatt nem. Rémes barát vagyok, hogy ezt tettem vele. De mivel Torival semmi érzelmet nem táplálunk a másik iránt, nem lesz nehéz titokban tartani.

- Mit szólnál ha csak holnap jutna eszedbe valami? – tereltem a témát. Holnapig kitalálunk valamit.

- Rendben. – sóhajtott és lehunyva a szemeit hátra döntötte a fejét. Én is így tettem. Abban a pillanatban kedvem lett volna köddé válni és elmenni egy eldugott helyre. Egyedül lenni a gitárommal és csak játszani rajta. Nem foglalkozni semmivel, elfeledni minden problémámat és csak a zenére koncentrálni.

- Sziasztok! – kiabálták a fiúk és ahogy beszaladtak a nappaliba én és Tori szinte egyszerre sikítottunk fel. Ők persze kiröhögtek minket. Én csak ijedten néztem Torira, aki csak bólintott, jelezve, hogy minden rendbe lesz.

-  Mi ez a lapos hangulat? – ült közénk Harry.

- Filmet nézünk. – improvizáltam elég bénán. Tori csak a homlokára csapott és eltemette az arcát.

- Fú a Top Shop reklám rohadt jó film. – röhögött a fürtös mire a TV-re néztem, amibe valóban ez volt. Kínosan elnevettem magam majd a távirányítóért nyúltam és kapcsolgatni kezdtem.

- Mi jót csináltatok ma? – kérdezte Liam és leült az egyik fotelbe. Komolyan fürkészte az arcom, amivel arra utalt, hogy gyorsan válaszoljak. Így utólag bevallom, hogy igaza volt és jobb lett volna ha felhívom őt.

- Moziba mentünk. – válaszolt helyettem Tori egy mosollyal az arcán. Nem volt valami igaz mosoly, de úgy látszik  a többiek elhitték.

- Ah mi a kalandparkba mentünk. – nevetett fel Zayn. – Harryt el is hagytuk. – kezdett bele a mesélésbe. Szívesen hallgattam volna, de nem tudtam rá figyelni. Valami nem stimmelt. Szemeimmel a társaságot fürkésztem majd pár perc múlva le is esett. Louis nincs itt. Kicsit idegesen felálltam és a konyhába mentem, ahol Bob-bal találkoztam.

- Szia. Louis hol van? – kérdeztem rá azonnal mire ő megfordult. Már rég beletörődött ebbe az egészbe, arca érzelemmentes volt.

- Majd később jön. Azt mondta elugrik valahova. – rántott vállat mire bólintottam.

~ este 8 ~

A mozi terembe ültünk és Liam épp betette a Szemfényvesztőket, amikor rezgett a telefonom. Felálltam és átsétáltam a nappaliba. Egy SMS-t kaptam Louis-tól. Kicsit idegesen nyitottam meg:

Eljönnél értem?

Reméltem, hogy minden oké. Azonnal válaszoltam:

Persze. Hol vagy?

Míg vártam leültem a kanapéra és doboltam a lábamon.

Öhm mindenhol fák vannak, meg játékok..

A parkba vagy?

Asszem, ja.

Melyikbe? Kocsival elindulok.

Hát izé víz csobogást hallok.

Akkor ott van a híd is. Oké pár perc és ott leszek.

Kicsit furcsa érzésem volt. Louis olyan szétesettnek tűnt. Azért elég régóta vagyunk itt, biztos kiismeri magát egy parkban, ami itt van egy köpésre. Felálltam és visszamentem a srácokhoz.

- Louis írt, hogy menjek érte. Majd jövünk. – mondtam a srácoknak mire ők biccentettek. Az előszobába mentem és belebújtam volna a cipőmbe amikor valaki elkapta a kezem.

- Mi van vele? – kérdezte halkan Tori. Türelmetlenül beletúrtam a hajamba mert indultam volna. Nem tudom mi van Louis-val. 

- Nem tudom. Kicsit zavarosnak tűnt. – hadartam és már ki is léptem volna, de Tori visszarántott. 

- Rossz előérzetem van. – mondta a szemembe nézve. Belül melegség járt át. Aggódik értem, ez aranyos. Egy mosoly suhant át az arcomon majd közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét. 

- Minden rendben lesz, csak hazahozom. – rántottam vállat.

- Én is menni akarok. – kulcsolta ujjait az enyémre.

- Nem kell. Sietünk. – bólintottam komolyan és megszorítottam a kezét.

- Vigyázz magadra! – mosolygott rám.

- Jó jó. – mondtam és tényleg elindultam. Már majdnem kiléptem amikor megint visszarántott. Erősen markolta a pólóm és gyors csókot nyomott a számra.  

- Siess. – mondta elpirulva és beszaladt. Nagyot nyeltem és piros arccal kiléptem a házból. A kezem remegett így alig bírtam kinyitni a kocsit. Lassan, de sikerült beülnöm és elindultam a közeli park felé. Vezetés közben erősen markoltam a kormányt miközben kattogott az agyam. Tori Louist szereti nem engem. Nem hagyhatom, hogy gyengéd érzéseket tápláljon irántam. Ez a titok valahogy megerősítette a kettőnk kapcsolatát. Talán túlságosan is. Ahogy visszagondoltam megint elvörösödtem a szívem pedig vadul kalapált. Azt, hogy lefeküdtünk meg nem történtnek vettük, ez viszont más. Most az igazi Tori csókolt meg, aki mindenre emlékszik. Remélem csak össze van zavarodva. A park mellett leállítottam a kocsit és kiszálltam belőle. Zsebre tettem a kezeim és sétálni kezdtem miközben nézelődtem, hogy megtaláljam Louist. Kezdett sötétedni és senki nem volt itt. Nem értem Lou miért van itt. Remélem tényleg nem történt semmi. A híd felé sétáltam és a padokat is megnéztem, hátha azon ül. Hiába, nem láttam  őt sehol. Talán csak viccelt? De miért tette volna? Tovább sétáltam volna amikor 2 kéz hátulról meglökött. Annyira váratlanul ért, hogy azonnal elestem. Felszisszentem mert a tenyereimet agyon lehorzsoltam és a fejemet is bevertem. Ijedten fordultam meg, de nem tudtam felállni. Egy kapucnis fiút láttam magamtól pár méterre. Alakja kirajzolódott és nem mertem bevallani magamnak, hogy az az, akire gondolok.

- L.. Louis?! – dadogtam értetlenül. Nem is kellett több a fiú közelebb lépett és megmarkolta a pólóm. Levegőt se mertem venni, ahogy felemelt. 

-  Mi volt az a délután enyelgés he? – förmedt rám és jobban szorította a pólóm. A hangjából felismertem, hogy ő az. Viszont amit mondott az még jobban lesokkolt. Honnan tudja?? – Válaszolj!! – kiabált az arcomba mire megremegtem. Soha nem láttam még ilyen agresszívnak. Féltem tőle. 

- Nem történt semmi! – mondtam határozottan, de magamban nagyon féltem. Megfogadtuk, hogy csaj miatt nem lesz balhé. Reméltem, hogy nem fog bántani. 

- Ne hazudj! Mindent hallottam! – kiabált megint mire elkerekedtek a szemeim. De hát Torival csak ketten voltunk. Reggel láttam, ahogy lelép a többiekkel. 

- Hagyd, hogy megmagyarázzam.. – kezdtem bele idegesen. 

- Mit akarsz megmagyarázni?? Hogy lefeküdtél a barátnőmmel?? – ordított rám és jobb kezét ökölbe szorítva megütötte az arcom. A fájdalomtól felszisszentem ő pedig elengedett. A számhoz nyúltam amiből folyt a vér. 

- Ha nem rémlene te ugyan ezt csináltad! – mondtam mérgesen és próbáltam elállítani a vérzést. A fejem is fájt, a szám is.. Nem ismertem rá. 

- Az teljesen más! Ne emlegesd fel most rólad van szó! Miért kellett ágyba vinni? Miért nem hívtál fel minket, hogy mindenre emlékszik?? – kiabált és hasba rúgott amitől azonnal elfeküdtem a földön. A fájdalom átjárta a testem és mozdulni se tudtam. Ha valaki más tenné ezt velem megpróbálnám magam megvédeni, de nem tudom bántani Louist. Nem akartam hagyni, de tehetetlennek éreztem magam. 

- Tori össze volt zavarodva! – üvöltöttem rá mérgesen. Nem igaz, hogy ezt se érti. Ha annyira hallott mindent akkor miért nem hisz nekem?! 

- Oh szóval még véded is? – rúgott belém mire összehúztam magam a földön és a hasamra tettem a kezeim. Nem tudom mi ütött belé. – Mi ez? Barátság extrákkal? – rúgott meg újra és újra mire muszáj volt kiköpnöm egy adag vért a számból .Teljesen elhagyott az erőm. – Gyűlöllek Niall! – förmedt rám és a zsebembe nyúlt. Kivette a kocsi kulcsot majd elindult. Ott feküdtem a hideg földön mint egy bábú akit összevertek. Nem hittem el, hogy ezt tette velem. A fájdalom elnyomott és lassan minden elsötétült. 

88.fejezet ~ Niall vagyok, nem Louis!

Sziasztok! Kis késéssel, de itt az új rész, amibe burkoltan ágyas jelenettel szolgálok.. Mindegy. Jó olvasást és ha tetszett komizzatok!! 

 ~ Niall szemszöge ~ 

Reggel nagyokat nyújtózva kezdtem forgolódni. A szemeimet nem nyitottam ki csak mocorogtam a takaró alatt. Unottan ültem fel és megdörzsöltem a szemeim. Az órára pillantottam ami 11-et mutatott. A srácok lassan elmennek én pedig Torival maradok. Fogalmam sincs mit csináljak ezzel a lánnyal. Jó társaság, de az elmúlt napokba már mindenhova elvittük. Remélem nem bánja ha moziba megyünk. Más ötletem most nincs. Kimásztam az ágyból és az ablakhoz mentem. Kinyitottam azt majd a párkányra ültem. Túl sok ez nekem. Az ilyen nem tartozik a sztár élethez. Oké tényleg szeretek itt lenni Los Anleges-be, de hiányzik London és a családom. A film premier Tori miatt elcsúszik, de amint túl leszünk rajta megyek haza. Kimásztam az ablakból és a bokszeremre kaptam egy melegítő gatyát. A folyosón csoszogva elértem Tori szobáját és halkan benyitottam. Ő az ágyon feküdt keresztbe. A takaró félig eltakarta, halkan szuszogott, haja kócos volt. Még így is szép. Az ajtófélfának dőlve meredtem rá. Rég voltam lánnyal néha elkalandozok... Megráztam a fejem és elindultam le a lépcsőn. Láttam a fiúkat, ahogy mászkálnak a földszinten ám amikor leértem valaki elkapta a karom és arrébb húzott az előszobába. 

- Ki vagy? - kérdeztem álmosan. 

- Luke én vagyok az apád! Állj át a sötét oldalra! - mondta az illető mély hangon, de így is felismertem. 

- Liam. - pislogtam nagyokat, hogy kitisztuljon előttem a látvány. 

- Niall valamiről beszélnünk kell. - kezdett totyogni mint valami kacsa. Arcán láttam, hogy összezavarodott. 

- Oké nagyon éhes voltam és az a csirke úgy hívogatott a hűtőből. - csaptam a combomra, de elröhögtem magam. Liam nem nevetett így én is befejeztem. Kezdtem beparázni. - Mi van haver? - kérdeztem komolyan. 

- Figyi ha Tori nyomul csak hívj fel. - mondta az arcomat fürkészve. Barna szemeiben zavarodottságot láttam. Mintha ideges lenne. Bal lábával dobolt míg egyik kezét a far zsebébe csúsztatta. 

- Rám? - nevettem el magam kínosan. Tori soha nem nyomult rám. Igaz nem mondtuk el neki, hogy Louis-val van együtt mert utoljára is veszekedtek. Ha eddig nem érzett irántam semmit most miért lenne így? 

- Csak.. - túrt a hajába idegesen. 

- Hallod Liam nyugi már! Nincs semmi köztünk. Nem fogom elvenni Louis-tól. - mosolyogtam rá. Ilyeneket gondolni. Úristen. Na jó, már megfordult a fejembe, de nem úgy, hogy az egyik barátommal van. 

- Akkor jó. - sóhajtott nagyot majd egy mosolyt erőltetett az arcára. Biccentettem neki és elindultunk a konyhába. Összedobtam magamnak egy jó kis ír szendvicset majd leültem az asztalhoz. 

- Jó reggelt. - szaladt be Tori elég vidáman majd a hűtőhöz ment. Mindenki visszaköszönt neki, de úgy tűnt mintha Liam-mel tudomást se vennének egymásról. Ezt Louis, Harry és Zayn is észrevette. A két tesó kerülte egymást a konyhába. Liam pár perc múlva kiment és hallottam, hogy felmegy az emeletre. Nem sokkal rá Tori is átment a nappaliba. 

- Mi van velük? - kérdezte Harry és Louis-val az asztalhoz ültek míg Zayn felugrott a pultra. 

- Liam már tegnap is ilyen volt. - mondta Zayn és kicsit oldalra hajolt, hogy figyelje a terepet. 

- Meg ma reggel. - motyogtam. Ha már Liam nem akarta megmagyarázni, akkor megbeszélem a srácokkal.

- Mondott valamit? - kérdezte kíváncsian Louis. Talán pont neki nem kéne hallania. Ha azt hiszi Tori nyomul rám teljesen össze fog törni. - Niall! 

- Megkért, hogy ha Tori nyomul rám akkor hívjam fel. - hajtottam le az egyre vörösödő fejem. Sejtettem, hogy ennek nem fog örülni. 

- Már miért mászna rád? - nézett furcsán Zayn. 

- Kösz. - forgattam meg a szemeim. Ez kicsit fájt. Azért nem egoból, de tudom, hogy jól nézek ki. Egyszerűen csak nem találom az igazit. 

- Tudod, hogy nem úgy értettem..- kezdett magyarázkodni Zayn. 

- Tudom hát. - kacsintottam rá. 

- Hogy értette ezt Liam? - szólalt meg Louis. Halkan beszélt és egy pontot bámult az asztalon. Láttam rajta, hogy rosszul esik neki. Biztos azt hiszi Tori belém habarodott. - Engem már nem szeret? - nézett ránk csalódottan. Szemei megteltek könnyel, száját összeszorította, hogy ne sírjon pedig előttünk nem kell elrejteni a fájdalmát. 

- Ez butaság. - simogatta meg a karját Harry. - Lou, Tori még szeret csak nem emlékszik rá, de nemsokára ez változik. - bíztatta. 

- Ja és ha minden eszébe jut akkor meg utálni fog. - döntötte fejét az asztalra. Sajnos ennek is fenn áll a lehetősége. Louis elkövetett egy hibát még Londonba és nem tudja visszacsinálni. Igyekeztünk megvigasztalni, de már indulniuk kellett én pedig egyedül maradtam Torival, aki mellettem állt míg kikísértük a srácokat. Bevallom így, hogy ketten maradtunk kezdtem tőle félni. Oké ez hülyén hangzik, de mi van ha tényleg nyomulni fog én pedig nem tudok majd ellenállni? 

- Mit csinálunk ma? - mosolygott rám és elindult a nappaliba. Eddig ártatlannak tűnik. 

- Játszanak egy jó filmet a moziba, gondoltam megnézhetnénk. - mentem utána, de amint kimondtam az ötletem megbántam. A moziba sötét van és ha Tori nyomulni fog a sötétbe odalent a kicsi Niall lehet elveszti a fejét. - Vagy mehetnénk golfozni! - szaladtam be a nappaliba. 

- Golfozni? - röhögött a kanapéról. 

- Csak vicc volt. - erőltettem vigyort a képemre és leültem a fotelbe. Egyáltalán nem nyomult még csak nem is bámult. Lehet Liam elnézett valamit. 

~ délután 2 óra ~ 

Torival már bent ültünk a vásznon pedig mentek a reklámok. Mielőtt bejöttünk volna elhatároztam, hogy 2 székkel arrébb ülök, de nem lehetek ekkora bunkó így helyet foglaltam mellette. Mindketten szorongattunk egy kukoricás dobozt és igyekeztem csak a filmre koncentrálni. Lassan elsötétült minden én pedig idegesen markoltam a papír dobozt. Enni se tudtam. Nyilvános helyen biztos nem csinál semmit. Ennyi esze tuti van. Doboltam a lábammal és erősen markoltam a dobozt. 

- Minden oké? - éreztem meg egyik kezét a combomon. 

- Úristen! - sikítottam fel és eldobtam a popcorn-os dobozt amiből minden kiesett. Többen hátrafordultak mire én lecsúsztam a székbe. Tori csak halkan kuncogott én pedig majdnem elsüllyedtem. Ahogy hozzám ért nagyon megijesztett főleg, hogy Liam megtömte a fejem. A levegőt szaporán kapkodtam majd újra felültem. Tori a filmre figyelt és én is próbáltam így tenni. Nem tudom mennyi idő telt el, de megint egy kezet éreztem a combomon. Ismét tiszta ideg lettem majd Torira néztem aki nyugodtan figyelte a filmet. - Ne csináld ezt! - sutyorogtam neki mire ő mosolyogva felém fordult. Nem szólt semmit viszont keze egyre feljebb haladt. Mocorogni kezdtem a cérna pedig elszakadt amikor megsimította a szerszámom. Kezemet az övére tettem így megállítva ezt az egészet. - Fejezd be! - szóltam rá határozottan. 

- Tudom, hogy te is akarod! - búgta és a fejem mellém hajolva megharapta a fülcimpám mire én az alsó ajkamba haraptam. A kicsi Niall kezdett szűkösen lenni. 

- Nem alkalmas. Sem az idő, sem a hely, sem a személy! - néztem mélyen a szemébe és próbáltam erősnek mutatni magam pedig belül nagyon gyenge voltam. Zöld szemei megbabonáztak a sötétben, mosolya elvarázsolt. 

- Haza akarok menni. - kacsintott és felállt. Szemtelenül rövid szoknyáját meg se igazította úgy ment el előttem. Nem engedhettem el egyedül muszáj volt vele mennem. Felálltam és utána indultam. Hamar a kocsihoz értünk, de nem szóltunk egymáshoz. Remélem felfogta, hogy nem akarok bajba keveredni. Amint hazaértünk becsaptam az ajtót és megvártam míg Tori felmegy az emeletre. Elővettem a telefonom és tárcsáztam volna Liamet amikor Tori lejött a lépcsőn. - Gyere fel. Mutatni akarok valamit. - mosolygott rám. Lassan indultam el mert nem tudtam mit akar. Kicsit féltem. Már így is bűntudatom volt, hogy Louis barátnője és hagyom, hogy fogdosson. Felértünk az emeletre ő pedig beinvitált a szobájába. Vonakodva, de bementem. Tartottam attól, hogy komolyan letámad és nem akar mást mutatni csak a bugyiját. Ahogy beértem a szobába az ajtó csapódott egyet én pedig összeszorítottam a szemeim. Olyan hülye vagyok! Tudtam, tudtam, tudtam. Nem mozdultam a helyemről csak vártam. Hátulról Tori karjai a derekamra fonódtak és az övemet kezdték babrálni. A csattal nem boldogult így csak belenyúlt a gatyámba. Halk nyögés hagyta el a szám amikor az ágyékomhoz nyúlt. Szívverésem felgyorsult, a levegőt szaporán vettem. Nem bírtam ellenkezni. Nem tudtam neki ellenállni. Rég nem voltam már lánnyal most pedig itt az alkalom. Semmit nem érzek Tori iránt, mégis kívántam. Hirtelen fordultam meg a reakcióm miatt pedig meglepetten bámult rám. Megfogtam a 2 karját és magamhoz rántottam egy csókért. Vette a lapot azonnal folytatta amit elkezdett. 

- Ugye tudod, hogy hülyeséget csinálunk? - lihegtem 2 csók között. 

- Tudom, de leszarom! Kellesz Niall! - nézett a szemembe és erősen az ágyra lökött. Rögtön rám mászott és mindkét kezével a pólóm alá nyúlt. Ahogy hozzám ért kirázott a hideg. Tetszett, hogy ilyen erőszakos volt velem. Benne talán több érzelem volt mint bennem, de ez nem zavart. Én csak egy kicsit jól akartam magam érezni. Amikor Tori már a gatyát is leszedte rólam fordítottam a helyzetünkön. Gondolkodás nélkül letéptem a pólóját és a többi ruhadarabhoz dobtam a földre.

Tudtam, hogy nem szabad. Tudtam, hogy hülyeséget csinálok, de nem bírtam magammal. Tori látványa teljesen beindított. Főleg, hogy tudtam most csak az enyém. 

- Ez kettőnk közt marad! - mondtam és lehúztam róla a gatyáját. 

- Ahogy akarod csak csinálj már valamit!! - szedte le rólam a bokszerem. A kicsi Niall láttán alsó ajkába harapott majd lehúzott magához egy csókért. Egyik kezemmel az oldalát simogattam míg másikkal a bugyiját próbáltam leszedni. Minden előjáték nélkül tettem a dolgom. A reakciója csak egy sikítás volt mire én mosolyogva megcsókoltam. Örültem, hogy én okozok neki örömöt, de mégis csak barátként tekintettem rá. 

- Kiabáld a nevem ha.. - kezdtem, de egy csókkal elhallgathatott. Még ha ezt az egészet nem szabadott volna akkor is élveztem. Tudtam ha ez kiderül nekem végem van. Nem sokáig kellett tartanom a gyors tempót. 

- Baszd meg Louis! - sikította mire én lihegve dőltem mellé. Tori kapkodta a levegőt és kifáradva meredt a plafonra. Félig magára húzta a takaróját. Nem szóltunk semmit csak feküdtünk egymás mellett mint akik jól végezték a dolgukat. Ami igaz is. Nem tudom mennyi idő telt el, de fejembe csak Tori szavai motoszkáltak. 

- Niall vagyok, nem Louis! - könyököltem fel értetlenül mire a szemei elkerekedtek, szemöldöke pedig felszaladt. A döbbenettől levegőt se vett. Kezdtem rosszat sejteni.. 

87.fejezet ~ Veszekedés

Halihó! Itt az új rész, kis késéssel és köszönöm a feliratkozókat! Ezt a fejezetet igyekeztem hosszabbra írni, remélem tetszeni fog, ha igen komizzatok. Jó olvasást! 

~ pár nappal később ~ 

Ez a 2.hét, hogy ismerkedem a többiekkel. Igazán rendesek és annak ellenére, hogy nem emlékszem rájuk, nagyon megkedveltem őket. Minden nap lógtam valakivel. Vidámpark, mozi, séta, fürdés, Nando's.. Ja és beavattak abba is, hogy híresek. Mostanra már sikerült feldolgoznom, hogy az utcán lerohannak minket. Sokat beszélgettem velük, de volt olyan kérdésem amire nem akartak válaszolni. Érdekelt, hogy hol van anya és tudni akartam miért nem emlékszem semmire és senkire. Persze ezekre nem válaszoltak. Elvették a telefonomat és kitöröltek olyan dolgokat, amikre idő előtt nem kéne emlékeznem. Szóval semmi nincs benne. Az orvos azt mondta nemsokára mindenre emlékezni fogok. Már nagyon várom. A beszélgetések mellett terápiára is járok, ahol felolvasnak nekem a régi naplómból, amit még a gimi első 2 évébe írtam. Rossz ötlet volt elővenni. Apa megtudta, hogy már 15 évesen kipróbáltam a cigit és, hogy jártam pár fiúval. Ez ellen nem tudott mit tenni szóval nem piszkált. 

Felültem az ágyamba és nagyot nyújtózva vissza is dőltem volna, de csipogott a telefonom. Már megint lemerült. Türelmetlenül rángattam ki a kis fiókot és kotorászni kezdtem benne míg valami érdekeset nem találtam. Pár csomag óvszert. Szuper. Már szűz se vagyok. Mondjuk ezt sejtettem csak nem mertem rákérdezni. Vajon ki volt az első? Úristen lehet valaki a srácok közül? Remélem Niall.. Mostanában figyelem és olyan hűűűű. Tényleg bírom és jobban megkedveltem mint a többi fiút. 

- Jó reggelt. - nyitott be Louis még pizsibe. Akkor kicsit mintha megvilágosodtam volna. Ha Louis eddig itt aludt az én szobámban és gumik vannak a fiókba.. 

- Kérdeznem kell valamit. - ültem fel komolyan. 

- Előbb én. - foglalt helyet az ágyam szélén. Csak türelmetlenül bólintottam. - Miért szorongatod azt az óvszeres zacsit? - röhögött fel mire elpirultam. Hamar túltettem magam rajta mert én még érdekesebb témát fogok felhozni. 

- Louis mi lefeküdtünk? - hadartam mire ő kidülledt szemekkel inkább lehajtotta a fejét. - Louis! - ütöttem vállba a gumival. Megrázta a fejét majd újra rám nézett. Kifújta a bent maradt levegőt majd szólásra nyitotta a száját. 

- Nem! Honnan veszed ezt? - kérdezte furcsán és még én éreztem magam hülyén amiért ilyet kérdeztem. A zavar eltűnt az arcáról, de kicsit nyugtalannak tűnt. 

- Tegnap este az én szobámból pakoltad ki a cuccaid, most meg ezt találom a fiókba. - mutattam fel a jobb kezem. - Mégis mire gondoljak? - magyaráztam már-már idegesen. 

- Tori, nem szexeltünk jó? - hajolt hozzám közel és mélyen a szemeimbe nézett. Megbabonázott az egész arca. A borostája, a szája, a szemei, a hangja.. - Gyere kajálni! - állt fel hirtelen. 

- Előbb felveszek valamit. - másztam ki az ágyból és a szekrényemhez mentem. Éreztem magamon Louis pillantásait, de nem szóltam rá. Így is kínos lett ez a beszélgetés. Főleg, hogy úgy érzem nem mondott teljesen igazat. Nem kellett sokáig várnom, hamar kiment. Azonnal hiányozni kezdett. Mintha valami kötne hozzá. Utálom az ilyen ismeretlen érzéseket. Gyors felöltöztem majd leszaladtam a földszintre. - Jó re.. - szaladtam be a nappaliba, de amikor megláttam Zaynt és Niallt a szavam is elállt. Niall a fotelbe ült, bokszerbe és egy müzlis tálat nyomott a csupasz mellkasához míg a reggeli mesét nézte. Szőke haja borzosan állt, jobb lábát a balon támasztotta. Zayn már ruhában, kinyújtott nyelvvel nyomta a telefonját a kanapén elfeküdve. Néha megvakarta a borostáját vagy megigazította gondosan beállított haját. 

- Szia. - köszöntek egyszerre és megmosolyogták a reakciómat. Megráztam a fejem és kipirulva mentem a konyhába. Miért vagyok összezárva ennyi szexis fiúval?! Néha furcsállom, hogy én vagyok az egyetlen lány a házba. Ha ez még nem lett volna elég a konyhába érve megpillantottam Harryt. Háttal feküdt a pulton és egy doboz tejet szorongatott. Rendes ruha volt rajta, göndör fürtjei elterültek a feje körül, szabad kezével megvakarta a hasát. Nem bírtam ki, hogy ne harapjak az alsó ajkamba. 

- Szexi mi? - kuncogott Harry és kecsesen a combjára csapott  mire elnevettem magam. 

- Ja az. - mondtam és mellé sétáltam. Pont ivott amikor megdöntöttem a dobozt így a tej a nyakába folyt. Harry prüszkölve ült fel miközben nevetett és kiszaladt a konyhából. 

- Ma velem leszel. - ölelt át hátulról Liam. Leírhatatlanul megszerettem. Lassan már ott tartok, hogy féltékeny vagyok az össze rajongóra, aki ránéz vagy hozzáér. Most úgy érzem ő áll hozzám a legközelebb. 

- És mit csinálunk? - fordultam meg, hogy barna szemeibe tudjak nézni. 

- Vásárolunk. - mosolygott. - Aztáán.. - kezdett el titokzatoskodni mire én izgatottan néztem rá. - Hazajövünk és Toy Story maratont tartunk. - szaladt be a nappaliba én pedig nevetve a pulthoz mentem, ahol Louis piritost csinált. 

- Szerencsés Liam. - motyogta mire kérdőn néztem rá. - Ma egész nap veled lehet. - sóhajtott ábrándozva. Tudom, hogy mindenki szeret, egyáltalán nem titkolják. 

- Te meg pénteken. - húztam meg az arcát és elvettem tőle egy szelet piritost. Vigyorogva borzolta meg a hajam majd újra a kajájára figyelt. 

~ délután 3 ~ 

- Tori milyen ez a fej pánt? Tiszta hippi! Nézd már! - szaladt felém Liam. A sorok között megláttam őt és mosolyogva elindultam felé. Viszont amikor megláttam  kitört belőlem a röhögés. - Mi az? Nem tetszik? Kilóg a hajam? - nyúlt ijedten a fejéhez. Mire lenyugodtam kezem a vállára tettem. 

- Liam ez egy tanga. - közöltem vele a fájdalmas igazságot mire lekapta a fehérneműt a fejéről. 

- De hát.. 

- Egész végig a női részlegnél voltál. - mondtam és letöröltem a könnyeim, amik nevetés közben folytak le az arcomon. Ő csak értetlenül fogdosta a 3 cérnából álló bugyit majd a végét felfeszítette 2 mutatóujjára. Húzogatta azt miközben tanulmányozta. 

- Ugye te nem hordasz ilyet? - kérdezte összeszűkített szemekkel mire lehajtottam a fejem. Tegnap a szekrényembe találtam párat. - Mindegy, nekem tuti nyomná a lompost. - röhögött fel kicsit hangosan mire többen ránk néztek. 

- Nem vagy normális. - böktem meg a mellkasát. Liam húzogatta még egy kicsit a fehérneműt, ami hamar lerepült az ujjairól. Tovább sétáltunk ő pedig segített válogatni a ruhákat. Miután bevásároltunk beültünk a mekibe ahol persze lerohant minket pár rajongó. Idióta kérdéseket tettek fel, de Liam segített így megúsztam őket. 

~ este 7 ~ 

Liam pár perce tette be a Toy Story 2.részét. Az elsőt még valahogy végig szenvedtem, de ez.. Én csak meredten bámulom a tv-t, míg Liam nevet, csapkod és fetreng. Örülök, hogy ennyire gyerek maradt. Hiába próbáltam a mesére figyelni a gondolataim mindig valami máson jártak. Illetve valaki máson. Niall-ön. Megfogott benne valami, amire szükségem van. Nem hiszem, hogy ez szerelem egyszerűen csak akarom őt. Úgy éreztem muszáj beszélnem erről. Méghozzá Liam-mel. Kezembe vettem a távirányítót és leállítottam a mesét. 

- Woody. - motyogta színpadiasan a TV-re nézve mire kikapcsoltam azt. A képernyő elsötétült. 

- Liam. - szóltam neki mire felém fordult. Nem volt más választása. - Ki vette el a szüzzeségem? - hadartam idegesen. Mocorogni kezdtem a helyemen amikor Liam elvörösödött. 

- Ezt neked kéne tudnod. - adta a legidiótább választ majd fürkészni kezdte a popcorn-os tálat. 

- Ha nem rémlene semmire nem emlékszem. - ütögettem a halántékom és kínosan elröhögtem magam. Látszik, hogy kerüli a témát. - Na? Valaki a fiúk közül? 

- Dehogy! - vágta rá kicsit idegesen. Tördelni kezdte az ujjait és közben azokat figyelte. 

- Szuper. - vigyorogtam. Most már nyugodt szívvel bújok ágyba Niallel. Ez, de kurvásan hangzik. Ajj mindegy. 

- Mi? Ezt meg, hogy érted? - ráncolta a szemöldökét. Látszott rajta, hogy összezavartam. Az előbb még én is pánikotam, de már máshol járok. Gondoltam ha már rákérdezett beavatom. 

 - Niall nagyon szimpatikus. Holnap úgyis ketten leszünk itthon.. - célozgattam mire ő akkorára tátotta a száját, hogy simán belefért volna az öklöm. Reakciójára halkan felkuncogtam. 

- Ezt nem teheted! - rázta a fejét idegesen mire a jó hangulatom alább hagyott. Szerintem ezt nem ő fogja eldönteni. 

- Miért ne? - rántottam vállat. Akarom Niallt. Pont. 

- Mert nem! - emelte fel a hangját. 

- Azt csinálok amit akarok! - álltam fel mérgesen. 

- De nem Niallel! - egyenesedet ki. 

- Ezt nem te fogod megmondani! - förmedtem rá. Liam egyre dühösebbnek tűnt, de nem féltem tőle. 

- A húgom vagy! - kiabált tovább. - Egyik fiúval se fogsz lefeküdni! 

- Mi akadályoz meg?! - tártam szét a karjaim miközben felemeltem a hangom. 

- Inkább ki? - mondta most már normális hangnembe. 

- Nem érdekel. Akarom Niallt! - mondtam már-már hisztisen és elindultam ki a nappaliból. 

- Tori megtiltom, hogy együtt legyetek! Niall nem fog belemenni és én itthon leszek! - kiabált a nappaliból. 

- Csak figyeld! Te nem leszel itthon én pedig lefekszem Niallel!! - ordítottam a lépcsőről  és mérgesen felszaladtam a szobámba. 

86.fejezet ~ Mi történt?!

Sziasztok! Tegnap volt 8 hónapos a blog aminek nagyon örülök! Főleg a 44 rendszeresnek és a kommenteknek. Köszönöm! Jó olvasást! 

- Bejöhetnek. - mosolygott a doki mire mind beléptünk a szobába. A látványt már megszoktam, a mostani csak attól volt különb, hogy Tori ébren volt. A boldogságtól könnyek szöktek a szemembe és szívem szerint a nyakába ugrottam volna, de nem tudtam mit érez. Ha haragszik ellök magától, aminek nagyobb az esélye minthogy visszaöleljen. Barna haja a vállára omlott, arca üde volt. Ennyi alvástól.. Gyönyörű zöld szemeit azonnal ránk emelte. Tekintetük összegabalyodott én pedig remegni kezdtem amikor halvány mosolyt láttam a szája szélében. A többiekre pillantottam, akik mosolyogva sétáltak az ágy felé. Nem szóltak semmit, gondolom próbálták összeszedni a gondolataikat, ahogy én is. Erőt vettem magamon és legyőzve a félelmemet megszólaltam. 

- Szia. - mosolyogtam rá és kíváncsian figyeltem, hogy reagál majd. 

~ Tori szemszöge ~

- Ismerlek?! - kérdeztem vékony hangon és érdeklődve a csíkos pólós fiúra néztem. A sok körülöttem ülő idegen döbbenten meredt rám. Az orvosom nem mondott semmit csak azt, hogy vendégeim vannak. Nem mondtam neki, hogy nem ismerem őket, nem akartam bunkó lenni. Esküszöm soha nem láttam még őket. A fiú arca eltorzult, szemei megteltek könnyel. Nem értettem miért sír. 

- Nem tudod ki ő? - kérdezte egy szőke srác a másik oldalamról. 

- Kéne? - kérdeztem vissza kínosan. A körülöttem lévők kétségbeesetten kapkodták a tekintetüket. Már kezdtem én is összezavarodni. 

- Mi folyik itt?? - ordította a csíkos pólós fiú és nekiesett az orvosomnak. - Azt mondta a kóma után nem lesz semmi baja! Mi történt? Miért nem tudja ki vagyok?? - kiabált miközben a doki kabátját ráncigálta. Döbbenten néztem a jelenetet míg egy negyvenes pasi fel nem állt a székről. 

- Louis engedd el! - fogta le a srác karját és kicsit arrébb rángatta. Eközben a maradék 5 idegen srác engem bámult. 

- Tori most viccen kívül.. - kezdett bele a göndör hajú. Kicsit idegesnek tűnt. 

- Ki az a Tori? - vágtam közbe mire a fiúk elképedve néztek rám. 

- Jesszus. - temette el az arcát a fekete hajú, aki a falnak dőlt. 

- Te vagy Tori. - mondta a fülbevalós fiú mire a többiek bólintottak. Aha, és ezt most el kéne hinnem? Azt se tudom kik ezek. Az idősebb pasi és a csikós pólós ismét leültek az orvos pedig járkálni kezdett. Hirtelen valaki megfogta a kezem mire ijedten elfordultam. A kiabálós fiú volt, az előbb Louis-nak szólították. Nem húztam el a kezem, nem akartam megbántani. Szemei vörösen feldagadtak, könnyei az arcára száradtak. 

- Ne sírj! - fogtam meg a kezét és gyönyörű kék szemeibe néztem. Kezdtem megsajnálni. Ilyen helyes fiú miattam sír. Ez kicsit mégis jó érzés. Nem ismerem, de aggódik értem. 

- Ha tudnád mi folyik körülötted te is sírnál. - mondta a szemeimbe nézve. Nem értettem amit mondd. Miért ne tudnám? Mármint az ember csak tudja mi van a életével. 

- Kisasszony! - hallottam az orvos hangját mire felé fordultam. - Nem emlékszik senkire? - mutatott körbe. Újra az ismeretlenekre néztem majd megráztam a fejem. Ilyen hülye kérdést. A családomra és a barátaimra biztos emlékeznék. - Részleges amnézia. - mondta a doki pár perc csend után mire mindenki rám nézett. 

- Meddig tart? - kérdezte az idősebb férfi. 

- 2 hónapnál nem tovább. - válaszolt az orvos. 

- Na ide figyeljen! - állt fel megint Louis?! - Ez rohadtul nem volt benne a pakliban! Hozza a rohadt gyógyszereit és csináljon valamit. - förmedt a dokira. 

- Elmegyek a papírokért. - mondta végül és kiment a szobából. Körülöttünk megint vágni lehetett a feszültséget. 

- Tori. - ült le az ágy szélére egy barna hajú srác. Tekintetét az enyémbe fúrta. Könnyes barna szemeibe láttam az arcomat. - Biztos emlékszel rám! Gondolkodj erősen. - szorította meg a kezem. Látta értetlen arc kifejezésemet így csak sóhajtott egyet. - Liam vagyok a bátyád. - mondta remegő hangon és a nyakamba borult. Nagyon sajnáltam. Esküszöm nem emlékszem rá és ha tényleg ő a bátyám én pedig nem emlékszem rá akkor velem van a baj. Szorosan öleltem vissza. Valahogy éreztem, hogy igazat mondd. De ha ő nem hazudik akkor a többiek se. 
- Hazajön velünk? - kérdezte a szőke. Kezdett kicsit idegesíteni, hogy nélkülem döntenek amikor rólam van szó. 
- Igen. - vágta rá a negyvesen férfi. 
- És ha nem akarok? - csúszott ki a számon. Liam-nek nem tudtam nem hinni, de többiekbe még nehéz bízni. Ők csak kérdőn néztek rám. 
- Tori a családod vagyunk. - nevetett fel kínosan a fekete hajú. 
- Akkor mutatkozzatok be mert lövésem sincs, hogy hívnak titeket. - adtam meg magam. Idegesített, hogy nem tudok semmit senkiről. 
- Bob vagyok az édesapád! - ült le mellém a negyvesen pasi. Ahogy az arcát fürkésztem feltűnt, hogy Liammel hasonlítanak egymásra. Megfogta a kezem és úgy nézett a szemembe. Nem ismerem, de higgyem el, hogy az apám. Megpróbálom. - Kislányom ez a betegség nem tart sokáig! Nemsokára újra emlékezni fogsz ránk. Addig csak arra kérlek, hogy bízz bennünk! - aprót bólintottam. Ha velem nem stimmel valami akkor igyekezni fogok. Bob felálllt és helyére leült a csíkos pólós. 

- Louis vagyok a sze.. - kezdett bele. 
- Túl sok információ! - csapott a fejére Bob. Csak egy laza lendítés volt semmi komoly mire mind felkuncogtunk. Louis lehajtotta a fejét és megtörölte az arcát. Annyira sajnáltam. Előrébb csúsztam az ágyba és megöleltem. 
- Ne üsd meg többet. - mondtam Bob-nak, akit még nem tudok apának szólítani. Ő csak bólintott én pedig megsimogattam párszor Louis hátát. Szorosan visszaölelt ami jól esett. Lassan mindenki bemutatkozott én pedig próbáltam memorizálni a neveket. Liam a bátyám, Bob az apám, Kevin a legjobb barátom, Louis, Niall, Zayn és Harry haverok, anya pedig nincs itt. 

~ 1 óra múlva ~ 

A csodálatos házban járkáltam, amibe állítólag lakom, a fiúk pedig azon nevettek, hogy mennyire tetszik. Hazafelé kicsit megismertük egymást és meséltek arról, hogy én milyen is voltam. Még az amnézia előtt. 

- El ne élvezz amikor meglátod a konyhát. - nevetett Zayn mire beszaladtam az említett helységbe. Csak csodáltam a sok szép bútort amikor bejött a szőke fiú. 

- Hey! A hűtő az enyém! Ne simogasd! - parancsolt rám, de elröhögte magát. 

- Bocsi. - kuncogtam és kivettem egy doboz üdítőt. 

- Gyere a nappaliba. - intett mosolyogva mire én követtem őt. Mögötte sétáltam amikor felfigyeltem valamire. Anyád, de jó segge van. Ahogy Niall elöttem lépkedett volt időm szem ügyre venni formás fenekét. Sajnos túl hamar helyet foglalt a kanapén. 

- Na szóval. - kezdett bele Bob. - 7-en vagyunk szóval minden nap lesz valaki Torival. Addig a többiek elmennek itthonról. - magyarázott miközben egy táblázatot rajzolt egy fehér lapra. - A hétfő Keviné, kedd Liamé, szerda Niallé,csütörtök Zayné, péntek Louisé, szombat Harryé a vasárnap pedig az enyém. - irkált a táblázatba. Közben feltűnt, hogy anyát nem mondták. És itthon se találkoztam vele. Nem mertem rákérdezni. - Egy példa: holnap mindenki elmegy itthonról csak Kevin és Tori maradnak. Elmehetettek ha gondoljátok a lényeg, hogy együtt legyetek és sokat beszélgessetek. Csinálhattok programot is. Kevin mesél magáról stb. Más infót ne mondj! A többit majd megbeszéljük együtt. Ja és Louis mostantól Lexi vendégszobája a tied. - erre a fiúra néztem aki szomorúan bólintott. - Liam mutasd meg a húgodnak az emeletet. aztán aludjatok. - mondta ő is fáradtan mire elindultunk. A fürdőbe megmostam az arcom és elindultam a szobámba. 

- Miért vannak itt a cuccaid? - kérdeztem furcsán Louis-tól, aki kicsit mérgesen dobálta a ruháit. Idegesen rám nézett és letörölte könnyes szemeit. 

- Hosszú. Majd megérted! - motyogta mire én leültem az ágyra. 

- Akarsz róla beszélni? - kérdeztem kedvesen. Nekem nyugodtan elmondhatja mi a baj. 

- Jó lenne, de nem most. Talán majd máskor. - eresztett egy halvány mosoly és kiment a szobából. Jó lenne már ha valaki elmondaná mi a frász folyik körülöttem.. 

85.fejezet ~ Jó hír

Halihó! Elnézést a késésért, de mint már mondtam a füzetemben elfogytak a fejezetek. Mindegy. A lényeg, hogy itt az új rész. Köszönöm a komikat és a díjakat. Jó olvasást! 

 ~ 2 hónappal később ~ 

~ Louis szemszöge ~ 

Igaz Bob azt mondta csak egy kis időt kér, de még mindig nem mondta, hogy szívesen látna otthon. A hotelbe nem maradtam így megszálltam egy kiadó házat ahol lengethetem a mindennapjaimat. Minden nap sokat töröm a fejem. Mi is történt velünk ennyi idő alatt? Tori az amnézia elkerülése végett, még mindig mesterséges kómában van. Emiatt premier se volt és a filmet se játszák a mozikban. Minden nap bejárok hozzá és megnézem mi van vele. Néha a srácokkal, néha egyedül. Beszélek hozzá és mesélek neki. Elmondom mi nyomaszt még akkor is ha nem hall. Tudom, hogy milyen tanácsokat adna nekem. Annyira hiányzik.. 
Mint már említettem Bob még nem hívott haza és csak akkor keres ha van valami a filmmel kapcsolatban, esetleg fotózásra vagy koncertre hívnak minket. Azt mondta az ő döntése Tori döntésétől is függ. 
A srácokkal is rendszeresen találkozom. Majdnem minden nap együtt vagyunk és úgy teszünk mintha minden rendben lenne. Adunk koncertet és elmegyünk fotózásra, de interjú nem vállalunk. A fő téma Tori lenne. Csak annyit mondtunk, hogy baleset történt, a részleteket rajtunk kivül senki nem tudja. A kemarák előtt pedig nem tudnék olyan erős lenni, hogy ha Toriról van szó ne kezdjek el sírni. Egy ideig az újságok is rólunk szóltak, de hamar megunták, hogy nem mondunk semmi érdekes információt. A rajongók is kérdezősködnek, de kedvesen hárítunk mindent. Volt időnk kezelni az ilyesmit. 
Mandy Denver-be költözött és nem néz felénk. Neki még tart a nyári szünet, de nem látogat minket. Pár héttel ezelőtt kegyetlenül szakított Zayn-nel. Szegény barátunkat nagyon megviselte, de mellette vagyunk és segítünk neki. Mondhatni már kiheverte. 
Lexi Kanadába költözött a szüleihez és csak ritkán jön vissza Los Angeles-be. Valószínű csak a premierre dugja ide a fejét. Ennyit a jó barátnőkről. 
Kevin bebizonyította, hogy valóban ő Tori legjobb barátja. A történtek után engem gyűlöl viszont Torit még jobban szereti és rendszeresen látogatja. Van, hogy bent alszik, virágot visz neki. Soha nem tudtam, hogy ilyen szoros a barátságuk és néha féltékeny vagyok. Ha Tori felkel Kevin-nek nem kell tartania semmitől, nekem viszont nagyon sok mondanivalóm lesz.
Én pedig éldegélek és próbálom elfelejteni azt amit Londonba tettem. Tudom, hogy nem lehet csak úgy véka alá rejteni ezt az egészet, de mindent megteszek majd azért, hogy visszaszerezzem Torit. Amint felébred szeretnék vele beszélni. Nem akarok mindent rázúdítani, de szerintem sokat vártam. Pár nap múlva fel kell kelnie, ha minden igaz ez egy napra esik Liam szülinapjával. Már csak azért fohászkodok, hogy épségben keljen fel és ne veszítse el az emlékezetét. Bár néha belegondolok, hogy mi van ha megtörténik. Ha mindent elfelejt. Talán újrakezdhetnénk ezt az egészet anélkül, hogy ellenkezne mert haragszik rám. Lehet egyszerűbb lenne. De az is lehet, hogy egy idő után minden eszébe jutna. Ki tudja mi történne akkor? Letettem magam mellé a whisky-s üveget és jobb kezemmel megdörzsöltem a homlokom. Mostanában többet iszom, de valahogy le kell vezetni ezt a feszültséget. Elmentem a fürdőbe, hogy összeszedjem magam majd miután ezzel kész voltam, megálltam az előszobában lévő tükör előtt.
- Ma újra elmegyek Kevin-hez, bocsánatot kérek és egy gonddal kevesebb lesz. - beszéltem magamhoz. Már egy ideje piszkálom Kevint. Nem mintha nekem annyit jelentene a kettőnk viszonya. Csak Tori miatt csinálom, ezzel is elveszek tőle egy problémát. Belebújtam a cipőmbe és kulcsra zárva az ajtót elindultam. Odakint nagyon meleg volt így azonnal a szemeimre húztam a napszemüvegem. 10 perc múlva már Kevin ajtaja előtt álltam és próbáltam rávenni magam, hogy bekopogjak. Az elmúlt 2 hónapban többször is jártam itt, de egy kisebb szócsata után feladtam és elmentem. Pár perc álldogálás után bekopogtam.
- Nyitom! - hallottam Kevin unott hangját. Most már ő is részese ennek az egésznek. Amíg nem voltam itt sokszor látták Torival. Felmerült a kérdés: mi van köztük? Senki nem tudja. Az újságírók hiába piszkálják ő nem mondd semmit. Nem hiszek a pletykáknak miszerint Tori megcsalt.
- Hello. - intettem Kevinnel egy halvány mosollyal hátha megtörik. Haja rendezetlen volt, egyszerű melegítőt viselt, arca nyúzottnak tűnt. Nem nyitotta ki az ajtót csak pont annyira, hogy lássuk egymást. 
- Mit akarsz? - kérdezte fagyosan. Nagyon kimutatja, hogy szarik a fejemre.
- Beszéljük meg! - próbálkoztam a szokásos szöveggel, de most se vált be. Azonnal rám akarta csapni az ajtót, de a lábfejemmel megakadályoztam ezt. Az ajtó résnyire nyitva maradt. Pont annyira, hogy lássam a arcát.
- Nincs mit megbeszélnünk! - morogta.  
- Nem haragudhatsz rám örökké! - érveltem mérgesen. Én is csak Tori miatt csinálom, ezt megérthetné. 
- Csak figyeld! - sziszegte és erősebben tolta az ajtót ami kezdett fájni a lábamnak. Itt borult el az agyam. Ha azt hiszi miatta csinálom akkor nagyon téved. Elegem van abból, hogy olyan miatt utál amit rég megbánta. Nem érti, hogy ha tehetném mindent megváltoztatnék, de nem lehet. 
- Engedj be! - dőltem az ajtónak. Bármi is legyen a vége, addig nem megyek el míg ki nem békülünk. Tori is ezt akarná. 
- Tűnj el! - tolta ő is az ajtót. 
- Ne csináld már! - förmedtem rá és összeszedve minden erős belöktem az ajtót. Csak egy kicsi kellett, hogy tokostul szakadjon ki az egész. Kevin a földre esett és idétlenül nézett rám. Biztos megleptem, máskor nem fajultak el idáig a dolgok. Kapva az alkalmon megragadtam a pólóját és felemeltem. - Fogd már fel, hogy Tori miatt csinálom!! - förmedtem rá  majd elengedtem. Nem állt szándékomba megverni csak rá akartam ijeszteni. Hátat fordítottam neki és leporoltam a tenyereim. Hirtelen erős kezeket éreztem a vállamon, amik a falnak nyomtak. 
- Többet ne érj hozzám. - mondta komolyan. - Attól, hogy mi kibékülünk még ugyan úgy elbasztad Tori életét ezt nem tagadhatod! 
- Nem érted, hogy megbántam? - löktem el magam a faltól mire ő hátralépett én pedig megfordultam. 
- Eddig pocsékul mutattad ki! - förmedt rám amikor valaki megállt az ajtóba. 
- Meddig csináljátok még ezt? - kérdezte Bob mérgesen. Kezd neki is elege lenni. Szégyellve ezt az egészet lehajtottuk a fejünket. Soha nem bántanám Kevint ha tudom, hogy Tori szereti. Remélem ezzel ő is így van. - Az orvos szerint Torinak nemsokára fel kell kelnie. Gyertek a kisbuszba. - intett és elindult le a lépcsőn. Szúrós tekintettel néztünk össze Kevinnel majd mi is elindultunk. Az úton nem szóltunk egymáshoz csak izgatottan vártunk, hogy beérjünk a kórházba. Az épület ismerős folyosójára érve azonnal észrevettem a fiúkat. Az érkezésünkre megöleltek minket majd helyet foglaltunk a székeken. Idegesen doboltam és vártam, hogy történjen valami. Pár perc múlva Tori orvosa szaladt felénk. 
- Mi történt? - pattant fel Liam. 
- Felébredt. - mosolygott a doki és bement a szobába. Abban a pillanatban leírhatatlan boldogságot éreztem. A szívem majd kiugrott, hogy újra láthatom Őt. A szemébe nézhetek és beszélhetek hozzá ő pedig válaszol nekem. Izgatott voltam, hogy hogy fog reagálni amikor meglát. Remélem azért örülni fog. Kicsit féltem is. Mi van ha elutasít? Senki nem tudja mi van kettőnkkel.. Mindenki izgatottan járkált a folyosón amikor kilépett az orvos. - Bejöhetnek! 

84.fejezet ~ Őrült

Sziasztok! El se hiszitek mennyit jelent nekem a 42 feliratkozó és a sok komi. Köszönöm! Jó olvasást! 

Biztonságosan beértünk a kórház épületébe, ahol 1-2 izgatott újságíró várakozott. Éreztem, hogy itt lesznek, de már a taxiba felkészítettem magam. Nem nézek a kamerákba és nem mondok semmit. 

-Louis! Louis! Mi történt Miss Payne-nel? Tényleg szakítottak? - tette fel a szokásos kérdéseket. 

-Nem mondok semmit! - morogtam mérgesen és lehajtottam a fejem. Magam előtt láttam a nemsokára megjelenő újságokat, miszerint depresszióba estem vagy mit tudom én. Ezek mindent kitalálnak. Sietve felértünk a folyosóra ami csendes volt. 

-Ez lesz az. - motyogta Liam és rátette kezét a 217-es szoba kilincsére. A biztonsági őröket nem láttam, pedig itt kellett volna lenniük. Remélem csak szünet és nem leléptek. Igen, béreltünk 2 gorrilát Tori mellé. Amikor beléptünk a szobába elkapott a síró görcs a látványtól.

-Jézusom! - motyogtam és az ágy mellé szaladtam. Könnyeim patakokban kezdtek folyni. Mozdulatlanul feküdt az ágyon. Mellette lógott az infúzió, egy gép csipogott, jelezve egyenletes szívverését. Arcát puha kötés borította, csak a szemei és a szája látszott. Bal lábán gipsz volt, nyakán merevítő, fedetlen bőrét apró hegek díszítették.

 A kis széken ülve próbáltam befogadni a látványt, miközben a kezét simogattam. Nem ment. Nem ment, mert minden miattam történt. Még ha rendbe is jön, soha nem fogja elfelejteni mit tettem vele. Közben a srácok is az ágya köré gyűltek.

-Tényleg nem tudtad, hogy gyereket várt? - kérdezte halkan Liam. Neki is fájt kimondani hiszen majdnem nagybácsi lett. 

-Fogalmam sem volt róla! - ráztam a fejem és letöröltem az arcom. Ha elmondta volna minden máshogy alakul. Talán azon a bulin nem részegedem le. De mindegy is. Nem az ő hibája. 

-De miért nem mondta el? - kérdezte Niall. Erre senki nem tudta a választ csak Ő. 

-Csak Kevin és Bob tudta. Aztán Lexi és Mandy mert ők korábban hazajöttek. - magyarázta Harry. 

-Szerintetek Kevint szereti? - kérdeztem elhalló hangon. Abba lehet megörülnék. Nem akarom más karjaiba látni. Zayn már mondott volna valamit, de kinyílt az ajtó és belépett az orvos. 

-Oh, jó napot! - köszönöt meglepetten mire mi csak biccentettünk. - Ennyien ne legyenek bent! - csóválta a fejét. 

-Kérem ne küldjön ki minket! Fogalma sincs min mentünk keresztül! Mellette akarunk lenni. - motyogta Liam a sírás határán mire az orvos egy sóhaj kíséretében bólintott. 

-Meddig marad így? - kérdezte Harry. 

-Minimum 2 hónapig! Ha hamarabb felkel elvesztheti az emlékezetét. A biztonság kedvéért egy ideig kómában tartjuk. - magyarázta a doki. Hónapokig nem fog megmozdulni, beszélni, nevetni..

-És ha úgy ébred fel, hogy nem emlékszik semmire? - tette fel a következő kérdést Niall. 

-Annak nagyon kicsi az esélye. - mosolygott bíztatóan az orvos. 

-Mi történt az arcával? - faggatózott tovább Zayn. 

-A baleset idején a bőre sok helyen sérült és erős sebek nyiltak fel. - válaszolt és beadott Torinak egy szurit. 

-Baszki Mandy ma jön Denver-ből. - jutott eszembe és már előre féltem, hogy fog reagálni. 

-És Lexi? Ő hol van? - ráncolta a szemöldökét Niall. Csend telepedett a kis szobára mert mindenki gondolkodni kezdett. Pár perc után egymásra néztünk és megvontuk a vállunkat. Komolyan nem tudom, hol vannak a csajok. 

-Nekem van egy kis dolgom kérem ne maradjanak sokáig! - mondta az orvos majd otthagyott minket. Pár perce üldögéltünk amikor kivágódott az ajtó. 

-Louis!! - kiáltotta egy ismerős hang amit azonnal felismertem. Mandy. Amúgy ez valami Thompson szokás? "Louis!!!". Jesszus. Kicsit ijesztő. A lány levegőért kapkodva állt az ajtóba, sminkje elfolyt az arcán, idegesen remegett, szemeivel úgy nézett mintha meg tudna ölni. Lassan felálltam bár kicsit féltem, hogy valahonnan előránt egy konyha kést vagy egy bárdot. Tudom, hogy kezd megutálni. Azért is mérges amiért Tori már nem úgy tekint rá, mint legjobb barátnőjére.

-Mandy én.. - dadogtam a szavakat keresve.

-Hogy volt pofád ezt tenni? Van fogalmad róla mennyire szeret? - ordibált és elém jött. Ököllel verte a mellkasom miközben majdnem megfulladt a sírástól.  Magasabb voltam nála és erősebb így nem fájt, de bántott, hogy ennyire utál. 

-Nyugodj meg! - fogtam le a karjait. Annak ellenére, hogy Tori eszméletlenül feküdt elég jól elveszekedtünk. A srácok csak döbbenten néztek minket. 

-Hogy nyugodjak le? Egy utolsó szemét vagy Louis William Tomlinson! Miért jöttél vissza? Miért tetted tönkre? Miért? - ordított sírva. Szorosan megöleltem ő pedig a mellkasomba fúrta az arcát. Tudtam, hogy a harag beszél belőle. Megértem, hogy kiborult. Észrevétlenül biccentettem Harry felé, hogy hívjon valami dili dokit Mandynek. - Eressz el! - bontakozott ki a karjaimból és megtörölte az arcát. - Tűnj el! - mondta halkan, de nem mozdultam. Nem fogok csak úgy elmenni innen. - Azt mondtam takarodj! - sipította idegesen. Soha nem láttam még ilyen feldúltnak. 

-Nem küldhetsz el! - szálltam vitába vele pedig tudtam, hogy nem helyes. 

-Ne akard, hogy hívjam a biztonságaikat! - fenyegetett és már komolyan kezdtem félni tőle. 

-Gyere Mandy. - ment oda hozzá Zayn és gyengéden húzni kezdte az ajtó felé. 

-Hagyj békén! - rántotta ki a kezét sértődötten. Zaynnel mindig kedves. Mi a franc van ezzel a lánnyal?- Hagyjatok békén! Menjetek el! Torival akarok lenni! - mutatott az ajtóra. 

-Ugyanannyi jogunk van itt lenni mint neked! - erősködött Niall. 

-Ti meg a jogaitok. - röhögte el magát. 

-Mandy. Maradjunk itt mindannyian.. - kezdte kedvesen Liam. 

-Ezzel itt egy légtérben? Inkább a halál. - mondta dühösen és szúrós szemekkel nézett rám. 

-Lehetne az utóbbi. - motyogta Niall mire én elfojtottam egy halk nevetést. 

-Mi ez az ordibálás? - jött be Tori orvosa Harryvel a nyomában. Végre. - Kisasszony miért kiabál a beteg mellett? Miért vannak ennyien? Mindenki menjen haza! - terelt minket a doki. 

-A kurva életbe! Senki nem érti, hogy itt akarok maradni?? - ordította Mandy és már komolyan azt hittem valami űr lény van köztünk. 

-Mark gyere a 217-es szobába! - beszélt az orvos a telefonjába. Pár perc múlva egy nagyobb darab biztonsági őr jött be és szó nélkül felkapta Mandyt a hátára. A lány erősen ellenkezett és kiabált, de hiába a pasi kivitte őt. 

-Mit csinálnak vele? - kérdezte Zayn aggódva. Vajon mit szeret benne? 

-Mindenképpen megvizsgálja egy orvos. Most pedig menjenek. Megvolt a mai cirkusz. - sóhajtott kicsit fáradtan mi pedig lassan elbúcsúztunk Toritól és a hotel felé mentünk. 

~ 1 óra múlva ~ 

-Annyi kérdés kavarog bennem. - sóhajtottam és a hasamra fordultam az ágyon. 

-Ne aggódj! Bennünk is! - erőltetett mosolyt az arcára Harry. 

-Srácok! Össze kell szednünk magunkat! Nem mehet tönkre amit eddig felépítettünk! Nem hagyhatjuk cserben a rajongókat! Szeretnek minket! Ki kell találnunk valamit! - járkált Liam. Teljesen igaza volt. Pár perc csend következett amíg agyaltunk ezen az egészen aztán megszólalt Niall telefonja. 

-Bob azt írta menjünk haza. - mondta és rám nézett. Ez az a tekintet volt, hogy rám nem tartozik az SMS. Gondoltam. Lassan elköszöntem a srácoktól majd becsuktam magamra a szoba ajtaját. Így nem megyek vissza. Bob most látni se akar és amíg le nem nyugszik mindenki, valószínű itt maradok. 

83.fejezet ~ Egy banda, egy család

Sziasztok! A füzetembe már csak 2 rész van így nézzétek el ha a továbbiakban késni fogok.. Ez is kicsit rövid lett, de remélem tetszeni fog. Komizzatok! Jó olvasást! 

~ pár nappal később ~ 

Reggel rémesen keltem. A telefonom 9-et mutatott, de így is csak 4 órát aludtam az éjszaka mert rengeteget forgolódtam. Felültem az ágyba és megvakarva az állam lelógattam a lábam. A fejem majd szét robbant a tegnapi iszogatástól. Igen, a pénzből vettem egy "kis" piát. Valahogy muszáj volt levezetni ezt az egészet. A szobában pár üveg volt eldobálva én pedig úgy éreztem magam mint egy malac. Büdös voltam mert bealudtam ivás közbe. Rémesen éreztem magam. Megkapaszkodtam az ágyba és megpróbáltam felállni, de kicsit megszédültem így visszaestem. Megáztam a fejem és ismét próbáltam felállni. Ezúttal sikerült és célba vettem a fürdőt. 

~ 1 óra múlva ~ 

Józanul könnyebb átgondolni a dolgokat. Megértem Bobot. Más helyében én is undorodnék magamtól. Egyenlőre itt maradok amíg nem történik valami. Az erkélyen ültem egy székbe, kezemben az alkohol mentes italommal és csak bámultam ki a fejemből. Tönkre tettem mindent. Otthon nem látnak szívesen, a srácok véleményét nem tudom mert nem beszéltünk, Londonba pedig nem mehetek vissza. Az újságok csak rólam és Toriról szólnak, de nem merem elolvasni őket. Mi van velünk? Mi lesz velünk? Mi történt tegnap este? Együtt maradunk-e? Sajnos nem tudom. Semmit nem tudok. Szó szerint bezárva érzem magam. A hotelt rajongók szállták meg és csak arra várnak, hogy kimozduljak. Nem fogok kimenni mert nem akarom, hogy így lássanak. A 6. emeletről meg amúgy se látnak. Ja, gondoltam én. Az előbb egy hőlégballon szállt felém amitől bevallom megijedtem. 3 lány kiabált nekem, hogy szálljak be. Aztán jöttek a rendőrök... Akik most is itt vannak és nem engedik be a directionereket az épületbe. Hirtelen egy lábat láttam az erkély korlátján majd egy kezet is.
-Louis! - sikította a csaj mire én felpattantam és magamra húztam az üveg ajtót. Csalódottan néztem ahogy a lány a sörömet ledobja a többieknek. Kíváncsian nézett körbe az erkélyen aztán tekintete megakadt a műanyag széken. Megragadta majd gondolkodás nélkül lehajította a többieknek. Csodálkozva néztem a csajt aki vigyorogva a táskájába nyúlt és kihúzott egy papírt. Leguggolt és az ajtó alatt becsúsztatta. Akkor itt jöttek be a rohadt szúnyogok. Felvettem a papírt amin színes tollal ez állt: "Louis kérlek gyere hozzám!!". Mosolyognom kellett, de nem ment mert alapból rosszul érzem magam. Aranyos gesztus volt a lánytól, szeretek ilyeneket kapni. Ráírtam a papírra, hogy majd máskor és kiadtam a lánynak, aki sikítozva megpuszilta az üveg ajtót. Keresgéltem pár lapot és egy tollat majd ráfirkáltam az aláírásom és kiadtam neki. Ugrándozott egy darabig majd amikor rájött, hogy nem fogok kimenni átmászott egy másik szoba teraszára. Behúztam a sötétítőt és hassal az ágyra dőltem egyik párnába temetve nyúzott arcom. Magányos voltam, hiányzott mindenki. Kirekesztettnek éreztem magam. Nem mertem telefonálni, nem mertem hazamenni. Már majdnem elsírtam magam amikor kopogtak.
-Igen? - kérdeztem. Hangomat elnyomta a párna.
-Szoba pincér. - hallottam egy rekedtes hangot.
-Gyere! - tegeztem mert mát találkoztunk. Az ajtó kinyílt, de én nem mozdultam. A kocsi kerekei nyikorogva begurultak majd megálltak. Nem bíztam a pasiba, de nincs itt semmi amit elvihetne. Hirtelen olyan furcsa érzésem támadt mintha nem csak ketten lennénk a pincérrel. Több léptet is hallottam. Lehet megbolondultam. Aztán az ágy széle besüppedt és egy kezet éreztem a hátamon. Na ez már tényleg furcsa volt. Gyorsan felültem és amikor megláttam az ismerős arcot könnyek szöktek a szemembe. - H..Harry. - dadogtam boldogan és azonnal a fürtös nyakába ugrottam. Éreztem, hogy barátom visszaölel ami nagyon jól esett. Megkeresett tehát érdekelte mi van velem.
-Fiúk! - kiáltotta el magát mire a fürdőből kijöttek a srácok. Szám remegni kezdett a hirtelen boldogságtól sikítani akartam, de ehelyett csak szorosan megöleltem őket. Átfutott az agyamon, hogy mi van ha nem is azért jöttek, hogy kibéküljünk. Aztán karokat éreztem magamon és óriási kő esett le a szívemről.  Csendben elengedtük egymást és leültünk az ágyra. Muszáj volt megtörnöm a csendet.
-Sajnálom, hogy tönkre tettem mindent. - hajtottam le a fejem. Hibásnak éreztem magam. Mindenben. A srácok nem válaszoltak. Nem lehet erre mit mondani.
-Sajnálom, hogy olyan erőszakos voltam veled. Tudod, hogy nagyon szeretem Torit.. - motyogta Liam mire egy bíztató mosolyt erőltettem az arcomra. Teljesen megértettem a reakcióját. Meg is érdemeltem.
-Én is sajnálom, hogy olyan bunkó a mentő előtt. - mondta Harry mire én csak megráztam a fejem. Nem tudtam rá haragudni.
-Én meg azt sajnálom!!! - ordította Niall és kijött a konyhából. - Hogy üres a hűtő!! - puffogott mire mind elnevettük magunkat. Az ír srác ránk ugrott és hülyültünk együtt amikor megállítottam őket mert egy kérdés fúrta az oldalam.
-Hogy hogy eljöttetek? - kérdeztem halkan. Magamban sejtettem a választ.
-Legjobb barátok vagyunk bármi is történjék velünk. - mondta Zayn mosolyogva. - Louis. - sóhajtott amikor látta, hogy meghatódtam. Tényleg jól esett. - Mi mindig egy banda, egy család maradunk ezt te is tudod. Semmi nem szedhet szét minket.
-Napi Malik bölcsesség. - rötyögött Harry mire mindenki felnevetett. - De igaza van. - komolyodott el.
-Bemegyünk nudlihoz? - kérdezte Niall izgatottan.
-Ki az a nudli? - kérdezte Liam mosolyogva.
-Tori. - kuncogott Niall. Annyira aranyosan szeret mindenkit.
-Menjünk. - bólintottam. Lelkes voltam meg nem is. Örültem és féltem. Örültem mert láthatom, féltem mert nem tudtam milyen állapotban van. A srácok megvártak míg összeszedem magam majd a személyzet segítségével kijutottunk a hátsó ajtón. Fogtunk egy taxit és célba vettük a kórházat.

82.fejezet ~ Ne gyere haza!!

Halihó! Fogalmatok sincs mennyire jól esik, hogy folyton nő a komik és a feliratkozók száma. A történet végére összejön a 40 rendszeres? Remélem igen. Jó olvasást! 

Hamar felértünk a 4.-re és a folyosón megláttuk az egyik széken gubbasztó Harryt. Istenem mi lesz itt...
-Itt van? - kérdezte Bob könnybe lábadt szemekkel és a pár méterre lévő ajtóra biccentett mire Harry bólintott. - Jól van! Valaki most azonnal elmondja mi a franc történt a lányommal!! - förmedt ránk Bob. Mind összerezzentünk hatalmas hangjától ami betöltötte a folyosót. Liam és Harry felém néztek. Igen, én tehetek mindenről. Nem tudtam, hol kezdjek bele.
-Bob én tényleg nem akartam, szeretem őt és csak részeg voltam.. - kezdtem el magyarázni.
-Louis mit beszélsz? Azt mondd miért műtik! - parancsolt rám idegesen. Ha megtudja mi történt még a szart is kiveri belőlem. Nem húzhatom tovább az időd. Mindenki megtudja mit tettem. Már nem menekülhetek mert nem tudok.
-Elütötte egy autó. - motyogtam az orrom alatt.
-Micsoda? - emelte meg a hangját. Zayn és Niall döbbenten bámultak rám. - De hát pár órával ezelőtt semmi nem volt. A szobátokba voltatok és csendben beszélgettetek. Hogy került ki az utcára ilyen későn? Egyáltalán miért? - járkált mérgesen. Könnyei folyni kezdtek az arcán, a tudattól, hogy nincs tisztában vele mi történt nemrég. 

-Összevesztünk. - hadartam ahogy csak tudtam. Kerültem volna a témát.
-De min? - kérdezett rá azonnal. A kíváncsiság meggyötörte.
-Londonban megcsaltam. - hajtottam le a fejem. Még nekem is fájt kimondani. Könnyek gyűltek a szemembe mert Tori jutott eszembe. Gyűlöl. Ez volt az utolsó szava hozzám.
-Hogy mondtad? - förmedt rám Bob.
-Jól hallottad. - szólt bele Liam. Amióta tudja nem ismerek rá. Zayn és Niall lesokkolva ültek a székeken.
-Louis! Ugye ez csak egy rossz vicc? - nézett le rám reménykedve. Tudom, hogy nem ilyennek ismert meg. Nem is vagyok ilyen.
-Nem. Nem az. - motyogtam. Bob járkálni kezdett a kis folyosón majd megállt a fal előtt és gyengén neki dőlt. Azt hittem bánt, de csak sír. Fejét tenyereibe temette és rázkódott a válla. Kínos csend telepedett a folyosóra amíg Bob el nem lökte magát a faltól. Ara lángvörös volt és kezdtem félni tőle. De én tényleg nem így akartam. Azon a bulin részeg voltam, ha nem iszom annyit nem érdekelt volna az a lány. Soha nem tennék ilyet szeretem Torit.
-Tudod Louis. - állt meg előttem Bob és kínosan elröhögte magát. Megtörölte a szemeit amik már rendesen kipirosodtak. - Tudod valamit amit te nem. Talán már nem is fogsz. Néha elveszítem a fejem, de az egyik mottóm, hogy az erőszak nem megoldás. És ehhez tartom magam. Tori maradt az egyetlen nő az életembe. Az egyetlen lányom. De ha valami maradandó baja lesz vagy meghal. - itt elcsuklott a hangja. - Akkor leszarom a mottóm és szétverem a fejed. Ezt rohadt komolyan gondolom és vésd a fejedbe mert esküszöm betartom. - fenyegetett majd kiegyenesdett és tovább sétált. Szuper.

~ 3 óra múlva ~ 

Már egy ideje itt ülünk a váróba, de nem történt semmi. A telefonom este 11-et mutatott. Normális, hogy ilyen hosszú egy műtét? Nagyjából mindenki lenyugodott mert tudtuk, hogy az orvosok megoldják. Senki nem szólt hozzám, még csak rám se néztek. Kiközösítve éreztem magam pedig fogalmuk sincs mennyire bánom ezt az egészet. A folyosó csendes volt míg valaki meg nem törte. 

-Louis!! - ordította Kevin a folyosó végéről mire mind oda fordultunk. Még messziről is láttam, hogy majd fel robban. Hátrálni kezdtem mire ő gyors léptekkel elindult felém. Éreztem, hogy megtudta. Szeme szikrázott, kezei ökölbe szorultak a levegőt egyenetlenül kapkodta. Arca kipirosodott. Idáig futhatott, nem tudom. - Mégis mit képzelsz magadról? - kiabált rám és 2 kézzel erősen meglökött. Amilyen gyenge voltam simán elestem. Láttam, hogy Zayn utánam nyúlt, de elkésett és a földre huppantam.
-Nem akartam. - motyogtam zavartan és elöntött a sírás. Senki nem hisz nekem. Kevinnek is folyni kezdtek a könnyei, de mérgesen letörölte azokat.
-Nem mi? Hát azt kétlem! Tudod volt egy elmélete. - halkult el. - Attól félt, hogy a távolság szétszed titeket, de én megnyugtattam, hogy szereted. Hát sajnos kurva nagyot tévedtem! - emelte meg a hangját mire hátrébb csúsztam a földön. A többiek csak döbbenten néztek minket. Szerintem nem mertek beleszólni. - És nem csak őt veszítetted el, hanem valaki mást is! Valakit, aki erről egyáltalán nem tehet! - kiabált megint és megmarkolta a pólóm amitől kicsit megemelkedtem.
-Hé nyugi haver! - szólt rá Niall és lerángatta rólam Kevint. Ő csak megrázta a fejét és elengedett. 

-Hogy legyek nyugodt? - förmedt Niallre. 

-Ha megvered Torit nem hozzák ki hamarabb. Most ő a legfontosabb, ezt majd később lerendezitek. - mondta a szőke amivel megmentette az életem. Leültette Kevint a székre majd én is helyet foglaltam kicsit arrébb, Harry mellett. A szívverésem mondhatni újra normális lett. Az agyam csak egy dolgon kattogott. Bob és Kevin is beszélt egy 3.személyről. Esküszöm nem jut eszembe senki. Talán Mandyre gondoltak? De őt miért veszíteném el? Próbáltam rájönni erre az egészre, de lövésem se volt. A tudatlanság és a tehetetlenség kezdett bántani és apró cseppek folytak le az arcomon. Az idegességet vágni lehetett a folyosón. Hirtelen a nem messze lévő szárnyas ajtó kinyílt és a doki sétált elénk. Kék ruhában volt, a kesztyű még a kezén virított. Érkezésére mindenki felpattant.
-Jó estét! Maguk Victoria Payne hozzátartozói? - kérdezte mire vadul bólogattunk. A szívem majd kiugrott a helyéről. Nagyon izgultam, hogy mi van Vele. Próbáltam nyugtatni magam, de a negatív gondolatok odafúrták magukat.
-Hogy van a lányom? - hadarta a kérdést Bob.
-A kisasszonynak komoly műtétje volt. - kezdett bele az orvos. - Az autó baleset miatt agyalapi törést szenvedett ami amnéziával is járhat. De, hogy ezt megelőzzük pár hónapig mesterséges altatásban tartjuk. - sóhajtott. Nem mertem hinni a fülemnek. Hónapokig? Mi lesz addig velem? De legalább semmi baja. - És sajnálattal közlöm, hogy a magzatot nem tudtuk megmenteni. - mondta halkan.
-Ne!! - ordított Kevin és szinte azonnal a földre rogyott. Tenyereibe temette az arcát, válla rázkódott. A doki szavai csak később jutottak el az agyamig. Magzat. Tori terhes volt. A kurva életbe!
-Tori gyereket várt? - könnyeim úgy folytak az arcomon, ahogy még soha. Nem hiszem el, hogy ezt is tönkre tettem. Bob csak sírva bólintott. Ő is elvesztett valakit nem csak én. - T..tőlem? - dadogtam az összeomlás szélén állva.
-Erről beszéltem! - állt fel a földről Kevin. Jobban megviselte ez az egész mint gondoltam.
-Mikor mehetünk be hozzá? - kérdezte Liam teljesen magába zuhanva.
-Még nem tudom. Ha visszajöttem szólok. - mondta a doki és elment. Darabokra hullottam amikor minden eljutott az agyamig. Egy gyerek. Tőlem. A mi gyerekünk. Ezzel összeköthettük volna az életünket, de  megszakítottam és mindent tönkretettem. Hazudtam neki és mindenki azt hiszi kihasználtam. De én szeretem. Tényleg. Félre léptem, de nagyon megbántam. Istenem ha most visszatekerhetném az időd, annyi mindent máshogy csinálnék. Fogalmam sincs, hogy fogom kiengesztelni ha felébred. Itt nem lesz elég holmi virág meg csoki. Teljesen megsemmisülve ültem a széken. Könyökömmel támaszkodtam a térdeimre úgy temette el az arcom. Könnyeim már a gatyámat áztatták. Kevin mellettem ült, egy pontot bámult a földön, Bob pedig nehézkesen avatta be a srácokat mi is történik most. Liam nagyon kiborult. Az orvos később visszajött és megkért minket, hogy menjünk haza. Látni akartam Őt, de nem engedték. Kedvem lett volna fellökni az orvost, de nem akartam, hogy kitiltsanak a kórházból. Csalódottan mentünk a kocsihoz, de amikor beszálltam volna Bob megragadta a karom és visszarántott.
-Amíg Tori altatásban van nem szeretném, hogy haza gyere. Mindenkinek jobb lesz így. Kell egy kis idő. - mondta komolyan.
-Ne csináld ezt. - ráztam a fejem és újra rám tört a sírhatnék.
-Gondolt át a dolgokat. Ha minden rendbe jön hazajössz.
-És ha semmi nem jön rendbe? - kérdeztem félve.
-Akkor? Nem tudom mi lesz. - mondta ő is bizonytalanul és a kezembe nyomott egy köteg pénzt. - Ne gyere haza! - mondta és megkerülte a kocsit. Beszállt és már el is hajtott a srácokkal. Ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség és nem hittem el, hogy ez az egész velem történik. Lábaimat megtessékelve elindultam a sötét járdán, hogy megszálljak a legközelebbi hotelbe.