76.fejezet ~ Apa

Halihó. Nagyon örülök a 32 feliratkozónak és be kell vallanom nem gondoltam volna, hogy vannak még olyan emberek, akik belekezdenének egy ilyen hosszú blogba. Tegnap a barát nőmmel kezdtünk egy közös blogot, ha van kedvetek nézzetek be: Double Game. Komizni és feliratkozni ott is ér!! Jó olvasást! 

-Hova mész? - jött le álmosan Kevin az emeletről. 

-Nő gyógyászhoz.- bújtam bele a szandálomba mire ő megfordult és felrohant az emeletre. Összefontam magam előtt a karjaim és a falnak dőltem. Gondoltam, hogy velem akar majd jönni. Bár az én részemről ez kicsit ciki. Kevin mégiscsak fiú..

-Mehetünk. - szaladt le immár felöltözve. 

-Apa elmentünk! - kiabáltam a konyhába. 

-Oké. - érkezett a válasz. Amint kiléptünk a házból Kevin az arcomat kezdte fürkészni. 

-Mikor mondod el neki? - kérdezte szinte suttogva. 

-Először beszélek egy szakemberrel aztán ha jó kedve lesz beszélek vele. - mondtam a tervem. Közben az agyamban előre furakodtak a rossz gondolatok. Apának én vagyok az egy szem lánya, aki 19 évesen már terhes. 

-És szerinted, hogy reagál majd? - kiváncsiskodott tovább. 

-Remélem jól. - sóhajtottam. Csendben sétáltunk amikor rám tört a sírhatnék. Ez mostanában csak úgy jön. Túl fiatal vagyok ehhez. Nem állok készen, hogy felneveljek egy gyereket. És ha Louis nem is támogat? A karrierjére kell koncentrálni. Rengeteg ilyet hallottam, hogy a fiú lelépett a lány pedig a gyerekkel maradt mert nem vette el időben. - Kevin. - torpantam meg és könnyeim még jobban folyni kezdtek. Ő csak felém fordult és szorosan megölelt. 

-Shh semmi baj nem lesz!! - simogatta a fejem. 

-Félek. - szipogtam és fejemet a mellkasába fúrtam. - Nem vagyok erre felkészülve! - néztem rá. 

-Nyugi. Minden rendben lesz! - mosolygott bíztatóan és megfogta a kezem. - Van időpontod? - kérdezte amikor bekanyarodtunk a jó utcába. 

-Aha. 2-re. - motyogtam. Lassan odaértünk az épülethez és bementünk, egyenesen a recepcióshoz. Jó napot, Dr.Johnson-hoz jöttem. 2-re van időpontom. 

-Szia. - köszönt a csaj majd gépelni kezdett valamit. - Üljetek le, nemsokára bemehettek. - mutatott a székek felé. Csak bólintottam, Kevin pedig elhúzott onnan. Leültünk és vártunk. 

-Tudod.. - szólalt meg legjobb barátom mire és ránéztem. Először csak maga elé meredt majd rám nézett. - Bármi is történjék rám mindig számíthatsz!! Mert legjobb barátok voltunk, vagyunk és leszünk! Nem érdekel mi történik ez után! Ha szükséged van rám én ott leszek melletted! - mosolygott kedvesen. Megkönnyeztem szavait mert nagyon jól estek. Ilyet hallani egy fiú szájából, számomra nagy dolog. 

-Köszönöm! - öleltem meg hálásan. 

-Victoria Payne a doktor úr már várja a hármas szobában. - mosolygott kedvesen a csaj mire én bólintottam. Kevinnel felálltunk és elindultunk egy másik folyosóra. Egyre beljebb értünk az én szívem pedig majd' kiugrott. 

-Azt hiszem el fogok ájulni. - mondtam idegesen amikor megálltunk a szoba előtt. A gyomrom kavargott, elkapott a hányinger. 

-Kitartás! - szorította meg a kezem én pedig egy óriásit sóhajtva beléptem a szobába. 

~ Kevin szemszöge ~ 

Elengedtem Tori kezét, aki egy sóhaj kíséretében bement az orvoshoz. Idegesen kezdtem el járkálni a szűk folyosón és csak kattogott az agyam. Legjobb barátok vagyunk, ismerem Őt. Olyan fiatal még. Biztos vagyok benne, hogy fél ettől az egésztől. Meg akarom védeni, de ebben a helyzetben nem tudom mit tehetnék. Nem értem miért nem mondja el Louisnak. Akkor hazajönne és együtt megoldanák az egészet. Kétlem, hogy emiatt elhagyná, de ha mégis úgy lenne és mellette maradok mert legjobb barátok vagyunk. Gondolataimból a Green Day Kill The DJ zökkentett ki. Igen, szándékosan választottunk GD-es számokat. A kijelzőn Louis neve villogott. Mintha csak megérezte volna. 

-Szia. - szóltam bele és inkább leültem egy székre. 

-Helló. Tori miért nem veszi fel?? - kérdezte kíváncsian. 

-Nyugi csak dokinál van. - mondtam aztán leesett mit is mondtam. 

-Mi baja? - váltott át idegesre. Nem tudtam mit mondani. 

-Csak felfázott. - vágtam rá. 

-Ja, oké. - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Légyszi mondd neki, hogy kerestem. Szia. 

-Rendben. Szia. - sóhajtottam majd megszakítottuk a vonalat. A telefonom a zsebem mélyére süllyesztettem és az ajtóra meredtem. Szegény Louis nem tud semmiről. Apa lesz és nem tudja. Nem tudom, hogy fogja ezt megérteni. 

~ Tori szemszöge ~ 

-Felöltözhet. - mondta a doki és elment kezet mosni. Gyorsan magamra kaptam a ruhám és késze vártam. A orvos visszajött és leült egy kis székre. Mutatott egy másikra, hogy üljek le, de nem akartam. - Nos. Valóban terhes és a magzat jelenleg egészséges. - sóhajtott egy bíztató mosollyal. A szívem szaporán vert. Már nyugodtabb voltam mint amikor bejöttem. 

-Értem. - hunytam le a szemem pár másodpercre, hogy feldolgozzam a hallottakat. - És mi a helyzet az - itt elcsuklott a hangom. Más előtt olyan furcsa erről beszélni. 

-Az abortusszal? - kérdezett rá mire bólintottam. - Az első 12 hétben van rá lehetőség. Utána már nem.  Ebbe persze kell a szülők és az édesapa beleegyezése. - magyarázta. Ja, az apuka, aki nem tud semmiről. - Itt a névjegyem ha kellenék. - adott egy kemény papírt. 

-Köszönöm. Viszlát. - motyogtam és az ajtóba mentem. 

-Szia. - intett kedvesen a pasi én pedig kimentem. 

-Na? - állt fel a székről Kevin miután becsuktam az ajtót. 

-Egészséges. - mondtam halkan és a nyakába ugrottam. A karjaiba zárt és felemelt. Megpörgetett párszor majd letett. Boldogan mosolygott rám, de volt még valami. - Van lehetőség az abortuszra. - tettem hozzá. 

-És? Szeretnéd? - tolt el magától, hogy a szemembe nézzen, amibe már gyűltek a könnyek. 

-Nem tudom. - töröltem le az arcom. - Egyszer örülök neki, aztán rossz dolgok jutnak az eszembe és úgy érzem, hogy nem tudom megcsinálni. - sírtam el neki. 

-Gyere sétáljunk egyet. - karolt át a vállamon és kihúzott az épületből. 

-Menjünk a parkba. - javasoltam. Szeretek ott lenni. Néha felvidít. 

-De előbb egy vatta cukor. - alkudozott mosolyogva. 

-Oké. - biccentettem és megkerestük a hapsit a kocsijával. - Hali. Egy zöld almásat kérek. - álltam meg a nem túl öreg pasi előtt.
-Én egy citromosat. - mondta Kevin, a vatta cukros pedig gyártani kezdte az édességeket. Miután kész lett, kifizettük és elindultunk. - Amúgy hívott Louis. - mondta Kevin kicsit mellékesen. Hirtelen annyi minden kavargott a fejembe. Hogy beszéljek vele, hogy ne kotyogjam ki? Vagy jobb lenne elmondani? És ha ezek után haza se akar jönni? Kevin kezébe nyomtam a vatta cukromat és előhalásztam a telefonom. 3 nem fogadott hívás Louis-tól.
-Szia. - szóltam bele kicsit idegesen.
-Szia. - köszönt ő is. - Miért nem mondtad, hogy felfáztál?
-Felfáztam? - kérdeztem vissza értetlenül és Kevinre néztem. Valahogy éreztem, hogy benne van a keze. Persze ő vadul bólogatott. - Ja, nem fontos már jobban vagyok. - legyintettem. Beszélgettünk még egy kicsit, de láttam, hogy Kevin nyalogatja a vatta cukrom ezért elköszöntem Louistól.

- Lopós! - vettem ki a kezéből mire ő még egy utolsót harapott belőle. Már alig maradt szóval elosztottuk egymás közt aztán a pálcikákkal böködtük egymást.

~ 2 óra múlva ~ 

-Akkor holnap reggel jövök. - adott 2 puszit Kevin. 

-Oké. Szia. - köszöntem el tőle. Bementem a kapun majd néztem ahogy elindul haza. Amikor kiért az utcából megfordultam és bementem. Lerúgtam a szandim és eldöntöttem, most vagy soha, el kell mondanom apának mi a szitu. Mivel a konyhából jó illatok szálltak, gondolom főzött, szóval jó kedve van. Lassan betotyogtam a konyhába. A gázon főtt a kaja, apa pedig az étkező asztalnál ült és újságot olvasott. - Szia. - köszöntem neki mire lejjebb engedte a papírokat. 

-Szia. - mosolygott mire én leültem vele szembe. 

-El kell mondanom valamit. - sóhajtottam és elkezdtem tördelni az ujjaimat. 

-Hallgatlak. - mondta és letette a papírokat. A szívem majdnem kiugrott, a gyomrom felfordult és hirtelen melegem lett. Nem mertem megszólalni, de végül rávettem magam. 

-Terhes vagyok. - jelentettem ki pár perc csend után.