75.fejezet ~ Bonyodalmak

Halihó. Ez a rész szerintem egész jó lett, ahhoz képes milyen kedvem van szóval.. Kaphatnék pár komit? 2-nél többet? Jó olvasást! 

Z E N E

Akkora hülye vagyok. Egy rakás szerencsétlenség. Csak sírtam. Nem tudtam mit csináljak, olyan tehetetlennek éreztem magam. Beleestem abba a hibába, amibe sok tini. Fogalmam sincs, hogy jövök ki belőle. Apa, Louis a srácok... Úr isten. Az edző terem WC-jében ültem az ülőkén, arcomat a tenyerembe temettem, sírtam az agyam pedig menekülés után kutatott. 

-Tori bent vagy? - hallottam Kevin hangját mire összerezzentem. - Páran azt mondták láttak beszaladni. 

-I..igen, itt vagyok. - dadogtam és azonnal törölgetni kezdtem az arcom. 

-Baj van? - kérdezte aggódva. Nem hazudhatok neki, mindent elmondunk egymásnak és amúgy is bízik bennem. 

-Nem. Nincs semmi. - füllentettem. Majd később beavatom. 

-Akkor gyere ki. - javasolta. 

-Oké. - sóhajtottam. Levettem a terhességi tesztet a kis polcról és egy zsepibe tekerve a kukába dobtam. Megmostam az arcom és próbáltam felvenni egy mosolyt Az ajtó előtt mély levegőt vettem és lenyomva a rozoga kilincset kiléptem a mosdóból. Csak ekkor néztem körbe a nagy épületben. Mindenhol nagydarab fiúk és gépek. Egész tisztának tűnt csak egy kicsit volt büdös. Kevin előttem állt egy kék térd gatyában, ami a csípőjén lógott. Kezében kesztyű, haja a homlokára ért, teste megizzadt. 

-Minden oké? - kérdezte kíváncsian. 

-Persze. - erőltettem vigyort, sőt inkább vicsort a képemre. Még mindig úgy vagyok, hogy majd otthon megbeszéljünk. 

-Az igazat ha kérhetem. - fürkészte az arcom és összefonta a karjait maga előtt. 

-Majd otthon elmondom. - sóhajtottam mire ő bólintott és arrébb húzott, az egyik gép felé. Ledobta a kesztyűit és egy padra feküdt. 

-Akkor? Megnézel? - kérdezte mosolyogva. 

-5 perce mást se csinálok. - nevettem el magam. Összedörzsölte a kezeit és felemelte a súlyokat. Egy darabig mosolyogva néztem, aztán gondolataim másra terelődtek. Valakire, aki most bennem növekszik. Akinek Én adtam életet és én vagyok az anyukája. Pár perce egy utolsó lotyónak tartottam magam, de most valamiért jobb. a hasamra tettem a kezem. - Anya vagyok. - motyogtam halkan egy mosoly kíséretében. 

-Szóltál? - ült fel Kevin kimerülten mire megráztam a fejem. 

-Ja, nem. - dörzsöltem meg a szemeim mintha csak amiatt könnyeznék. - Figyu. Tényleg jó csinálod és ész bontóan nézel ki egy szál gatyába, de..

-De éhes vagy. - fejezte be helyettem nevetve. 

-Honnan tudtad? - kérdeztem. 

-1, Ismerlek már annyira. 2, te mindig éhes vagy és 3, épp a hasadat fogod. - magyarázta mire én elkaptam onnan a kezem. 

-A mekibe leszek. Kívánom az almás pitét. - álltam fel vigyorogva. 

-Fél óra és ott leszek én is. - egyeztetett. 

-Jó jó. Szia. - intettem neki majd kimentem az épületből. Útközben a kezem végig a hasamon volt, de túl feltűnőnek tartottam szóval próbáltam levenni. Hirtelen eszembe jutott Louis és a mobilomért nyúltam. Közben meggondoltam magam. Ez nem telefon téma. Inkább eltettem és tovább sétáltam. De mi van ha fel se készült? Ha váratlanul éri és nem megy bele? Ha nem szeretne gyereket? Nem akarom, hogy emiatt elhagyjon. Annyi gondja van. A nyaraláson azt mondta még ráérünk. Jól van, előbb érjenek haza. Mire megnyugtattam magam már oda is értem a gyors étterembe. Belöktem a szárnyas ajtót és kerestem magamnak egy rövid sort, ahonnan hamar rendelhetek. Megkaptam  a kaját egy tálcán és üres asztalt kerestem. Szerencsémre egyse volt így maradt a pult. Felültem a bár székre és kibontottam a pitém majd ráérősen enni kezdtem. 

~ 15 perc múlva ~ 

Benyomtam a 2 pitét, már csak a poharamból szürcsöltem ki a fantát. Közben a falon logó plazma TV-t néztem, amiből zene szólt és szerencsémre a srácok is voltak. Pár lány felismert, kértek közös képet és autó grammot aminek nagyon örültem. Az utolsó kortyot szívtam ki a poharamból amikor 2 kezet éreztem a derekamon ami megfordított székkel együtt. 

-Azt mondtad fél óra. - mosolyogtam rá. 

-Nem akartalak egyedül hagyni. - mondta Kevin aranyosan. 

-Jól van. Most ülj le, mondani akarok valamit. - komolyodtam el és a mellettem lévő székre mutattam. 

-Na mondd. - fészkelte be magát és kíváncsian közelebb hajolt. 

-Ööö az a helyzet, hogy.. - itt elhallgattam és körbenéztem az étterembe. Senki nem nézett minket. A pólójánál fogva közelebb húztam. - Hogy terhes vagyok. - mondtam ki halkan mire lassan eltávolodott tőlem és döbbenten nézett rám. 

-Ugye nem tőlem? - pattant le székről idegesen. Tudtam, hogy csak hülyül. 

-Dehogyis, te idióta! - nevettem el magam mire ő visszaült a székre. 

-Hát akkor gratulálok. - vakarta meg a tarkóját. Gondolom őt is váratlanul érte. 

-Kisit félek. - hajtottam le a fejem. A lelkesedésem alább hagyott. Néha tetszik ez az egész, aztán elfog valami szar érzés és sírnom kell. 

-Mégis mitől? - fürkészte az arcom. 

-Louis. - motyogtam és egy könnycsepp gördült le az arcomról. - Mindenki ribancnak fog tartani, hogy 19 évesen teherbe estem Louis-tól. A sajtó ezen fog rágódni és azt fogják hinni, hogy így akarom magamhoz láncolni. Még a kezemet se kérte meg. A szüleinek se mutatott be. Össze se költöztünk. Annyira érzem, hogy ez lesz. - sutyorogtam neki és elsírtam magam. Nem tudtam magamban tartani. 

-Menjünk haza jó? - nézett körbe Kevin mert páran már bámultak minket. Nem is csoda. Mindenki ismer, a számukra idegen fiúval vagyok Louis helyett és még sírok is. Kevin lesegített a magas székről és együtt indultunk ki az étteremből. Az ajtónál azonban egy rakás paparazzo volt. Fényképezők és füzetek voltak náluk. Sokan voltak és azon voltak, hogy bejöjjenek. Az üveg ajtón keszetül is fotóztak minket. Kevin sóhajtott majd átkarolt. Muszáj volt kimennünk. Tenyerembe temettem az arcom, hogy ne lássák kisírt szemeim. Kevin egyik kezével átkarolt míg másikkal utat tört. 

-Victoria. Victoria kérem nézzen ide! - szólt az egyik pasi mire én ellenkező irányba fordítottam a fejem, ahonnan egyből lekapott egy másik. 

-Mi van közte és a fiatalember között? - tolta a képembe valamit, de nem válaszoltam. 

-Touis-nak vége? - kérdezte egy másik. Szóval már közös nevünk is van. Erre viszont muszáj volt válaszolnom. 

-Nem. Nincs vége. - mondtam a pasinak. 

-Akkor ki ő? - mutatott egy köpcös Kevinre. 

-Hagyjanak minket békén! - kiabált Kevin mire azonnal elálltak előlünk, de még így is fényképeztek. Fogtunk egy taxit amivel azonnal hazamentünk. A kocsiba próbáltam lenyugodni, ami valamennyire sikerült. Otthon apa meccset nézett és Kevin is csatlakozott hozzá, mert megkértem, hogy hagyjon egyedül. Hassal az ágyamon feküdtem és egy fotót szorongattam rólunk.

Ha kiderül mit tettem talán soha nem élhetek normális életet. Olyan hülye és figyelmetlen voltam. Gondolataimból a Basket Case rázott ki.

-Szia Zayn. - vettem fel a telefont. 

-Szia. Beszéltél már Mandy-vel? Nekem még nem írt. - mondta szomorúan. 

-Igen. Azt mondta minden oké csak nincs annyi ideje. - hazudtam. Ezt kettejüknek kell lerendezni. 

-Oké. - sóhajtott. - És veled minden rendben? 

-Persze. - füllentettem megint. 

-Biztos? - kérdezte bizonytalanul. 

-Biztos. - erőltettem mosolyt az arcomra mintha látná. Sajnos semmi nem volt biztos.