80.fejezet ~ Mindennek vége

Sziasztok! Először is, köszönöm a komikat. Másodszor - ez most hülyén hangzik - nem írom le a 80.fejezetet. Füzetbe megvan minden, de annyi untam miközben írtam, hogy kitöröltem. Tori hazamegy meg a lányok is. Tartanak egy csajos napot. Ennyi. Nem akartalak titeket untatni szóval gondoltam átugrom ezt a semmilyen részt. Jó olvasást! 

~ 10 nappal később ~ 

Muzsika! Eleinte még nem illik a történethez, de
később igen. Ha vége indítsátok újra!

Reggel arra keltem, hogy a szél kivágja az ablakot. Ijedtembe azonnal felültem. Az ablak nyitva volt, a szél süvített, tépte a függöny és az ablak is elég durván csapódott a falhoz. Kipattantam az ágyból és az ablakhoz futottam majd amilyen erősen csak tudtam, biztonságosan bezártam azt. Lazán félre húztam a függönyt és kinéztem az utcára. Az üvegen kopogott az eső, a fák ágai összekoccantak, a szél süvített, a hajnali napfényt eltakarta a sok felhő, ami mind fekete volt. Ilyenkor nagyon beszarin viselkedem, főleg ha egyedül vagyok. Hirtelen nagyot dörrent az ég mire én az ágyamra vetődtem és befúrtam magam a takaró alá. Magamra húztam a paplant és nézelődtem a sötétbe. Soha nem fért a fejembe, hogy a jó idő után hirtelen, hogy jöhet ilyen szar. Aztán minden olyan gyorsan és hangosan történt. Hallottam, hogy a üveg betört és erősebben vert az eső. Hideg levegő járta be a szobát.
-Úristen! Tori jól vagy? - hallottam Kevin hangját, később pedig erősen védelmező karjait éreztem magam körül. Kibújtam a takaró alól és csak akkor láttam, hogy mi történt a szobámmal. Az ablakból egy óriási ág lógott be, ami egyértelműen betörte az üveget. Ágak és fa levelek hevertek a szőnyegen. - Gyere. Menjünk le a nappaliba! - mosolygott mire én aprót bólintottam. Kevin megszorította a kezem és kihúzott az ágyból. Még utoljára visszanéztem a szobámra amit sajnos apának kell elintéznie ugyanis mi ma délután megyünk a reptérre a srácokért. A nappaliba eldőltünk a kanapén és benyomtuk a TV-t. A lányok még javában aludtak így gondoltam, hogy még nem lehet túl késő. Míg Kevin kapcsolgatta a csatornákat én a kezembe vettem a TV-s újságot és tekintetemmel átszaladtam a sorokat.
-Jesszus! Vidd az MTV-re! - kiabáltam rá mire azonnal cselekedett.
-És mikor utaztok vissza Los Angeles-be? Ha jól tudom a húgod még ott van. - nézett Liamre a műsor vezető faszi. Sóhajtva hátradőltem és egy vigyor terült szét a képemen. A műsor 2 nappal ezelőtti, de az ismétlés is megteszi. Legalább láthatom őket.
-Szombatra otthon leszünk. És igen, Tori még ott van. - mosolygott a bátyám. El se hiszem, hogy ma este már itthon lesznek.
-Louis. Mi van veled és Victoriával? Úgy hallottam nagyon jó a kapcsolatotok. - mondta a férfi.
-Alig várom, hogy újra találkozzunk. - vigyorgott Louis. A szívem vadul kalapált és ismét szembejutott, hogy ma este látjuk egymást.
-És tervezitek az eljegyzést? Esetleg gyerekeket? - kérdezte a pasi.
-Nem. Túl fiatal. Szerintem még nincs felkészülve. - magyarázta Louis mire a hasamra tettem a kezem. Érdekes gondolat.
-Nem is akarok még nagybácsi lenni. - nevetett Liam.
-Én meg kereszt apa. - vigyorgott Harry.
-Honnan tudod, hogy te leszel az? - kérdezte Niall röhögve.
-Ki más? - kérdezett vissza a fürtös.
-Ha Louis tudná mennyire fel van készülve. - nevetett Kevin és igaza volt. Végig néztük az ismétlést amibe a szokásos faggatózások mentek majd bevettük a konyhát, hogy megreggelizzünk.

~ délután 5 óra ~ 

-Mikor jön a gépük? - pattogtam a reptéren Kevin körül, aki folyton az óráját nézte. Egyre idegesebb lettem. A torkomban dobogott a szívem és az izgalomtól folyton gyűrtem a rövid gatyám alját. 

-Pár perc. - motyogta. 

-Tori én félek. - jött oda hozzám Mandy. Sajnálom, hogy Zaynnel rosszul sült el a kapcsolatuk, de ez nem mehet tovább. Az egyiknek lépnie kell. 

-Nem lesz semmi baj. - öleltem meg. Igazából ebben nem voltam biztos, de mit mondhattam volna. 

-A londoni járat késni fog a vihar miatt! - mondta a bemondó majd megismételte párszor. 

-Ezt nem hiszem el! - dobtam le magam az egyik székre és az arcomat a tenyerembe temettem. Annyi minden kavargott bennem, hogy azt hittem menten szétdurranok. Louis szerint nem vagyok felkészülve egy gyerekre, de ha ezen a véleményen van mi van ha nem is fog örülni? És ha elhagy? Ha azt mondja, hogy még nem akar apuka lenni? Ahhj, de bonyolult minden. Ráadásul viharba kerültek, így később jönnek. Először azt akartam, hogy minél hamarabb megtudják mi a helyzet, de idővel bizonytalan lettem. 

-A londoni repülő sikeresen túljutott a viharfelhőkön, 10 perc múlva leszáll. - mondta a hangos bemondó mire én megint pattogni kezdtem. Nem tudtam, hogy mondjam el a többieknek. 

-Szerintem csak holnap mondom el nekik. Biztos fáradtak. - motyogtam ezzel is elhalasztva a bejelentést. 

-Igen. Inkább holnap. - helyeselt Kevin. Az arcára volt írva, hogy ő is parázik. 

-Tori. - hallottam Louis hangját. Körülöttem megszűnt minden, egyből megfordultam és megláttam a srácokat tőlem pár méterre. Lou mosolyogva széttárta a karjait nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Levegőért kapkodva futottam felé és amint odaértem szorosan megöleltem. Hiányzott. Hiányzott teste közelsége, szenvedélyes néha játékos csókjai, az ölelése.. Hirtelen teljesnek éreztem magam és a boldogság hormonjaim csak úgy cikáztak bennem. Éreztem, hogy összekönnyezte a pólómat, ahogy én is a övét. Jobb keze a nyakamra csúsztak, kicsit eltolt magától, hogy meg tudjon csókolni. Nyelve azonnal bejutást követelt. Nem haboztam egyből megadtam neki. Kicsit más volt mint eddig. Nem tudom miért. De jó volt ennyi idő után újra magam mellett tudni.

-Szeretlek! - suttogtam neki és beletúrtam a hajába. 

-Én is! - motyogta a bőrömbe. Percekig ölelkeztünk még amikor a többiek is eszembe jutottak. 

-Heeey szexi lady. - röhögött Harry. - Engem meg se ölelsz? - tárta szét a karját kisfiús mosollyal. Még egyszer megcsókoltam Lout majd hosszasan körbeölelgettem a többieket. A végére maradt egy csoportos ölelés majd telefonáltunk apának, hogy jöjjön értünk. Amint ideért boldogan köszöntötte a fiúkat majd beszálltunk a kisbuszba a csomagokkal együtt és elindultunk. Kevint kitettük az albérleténél Mandyvel, aki csak holnap megy haza. Sajnos nem mondta el Zaynnek, hogy mi a szitu pedig nagyon örült amikor újra látta a barátnőmet. Az út további részében hallgattam a srácok élmény beszámolóját. Ami érdekes és vicces volt. Koncertek, interjúk és végre találkoztak a családjukkal. Louis mondta, hogy Johanna meg akar ismerni szóval lehet, hogy én is velük tartok majd. Amikor épp nem a srácokra figyeltem, azon kattogott az agyam, hogy mondjam el nekik. Végül nem jutottam semmire. Otthon mindenki elvonult a szobájába mert a srácok kicsit fáradtak voltak. Apa megcsináltatta az ablakot, a tűzoltók pedig elvitték innen az ágat szóval használhattuk a szobát. 

-Itthon mi történt? - kérdezte Louis amikor az ágyunkra feküdtünk. Erre a kérdésre kicsit gyorsabban vettem a levegőt. 

-Ööö semmi különös. - nyögtem ki pár perc csend után. 

-Akkor jó. - puszilt meg. - Lemegyek a konyhába inni aztán alszom.

-Oké. - mosolyogtam ő pedig kiment. Percek múlva se jött így gondoltam átmegyek Liamhez. Viszont amikor benyitottam ő már aludt. A folyosón osontam végig amikor Louis hangja csapta meg a füleim. Nem a szobából jött hanem a konyhából. Halkan elindultam a földszintre, szerencsémre 2 lépcsőfok is nyikorgott, de nem foglalkoztam vele. A beszélgetés amit lentről hallottam kezdett átmenni veszekedésbe. Kíváncsian a falhoz osontam, ahol az ajtó a konyhába nyilik.

-Louis! El kell mondanod neki! - mondta Harry.
-Harry. Hidd el ezt nem kéne. - sóhajtott Louis. Idegesen figyeltem tovább. Talán nekem nem kéne tudnom valamit.
-Inkább most tudja meg. Mert ha később kiderül nagyobb balhé lehet belőle. - erősködött Hazz.
-Ha nem mondom el akkor meg nem lesz belőle baj. - kontrázott Louis is idegesen. Kezdtem aggódni, hogy rólam van szó.
-Louis! itthon várt rád te meg megcsaltadt! - förmedt rá Harry. Először nem is értettem a szavait, végül rájöttem miről is beszél. A tudat, hogy Louis hűtlen volt hozzám, olyan volt mintha kést szúrtak volna a szívembe. A könnyek folyni kezdtek az arcomon és a fal mentén a földre csúsztam. Megcsalt, amikor én türelmesen vártam rá. Ráadásul egy gyerekkel ami az övé is. Nem akartam elhinni. Louis nem tenne ilyet. Hitetlenül megráztam a fejem. Nem bírtam ki, hangos zokogásban törtem ki.
-Tori te mit keresel itt? - jött ki Louis nyomában Harryvel. Zavarodottan egymásra néztek míg én a könnyektől alig láttam őket. Kedvem lett volna felpofozni Louist, de túl gyenge voltam. Harry felém nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon. Amint talpra álltam megtöröltem a szemem és Loura néztem.
-Hogy tehetted ezt? - kérdeztem halkan miközben csak ráztam a fejem. Nem válaszolt csak az ő szemei is könnyesek lettek. - Hogy voltál képes megcsalni? - ordította rá, amolyan minden mindegy stílusban. Ahogy kimondtam még jobban fájt, amit tett. Harry csak döbbenten kapkodta köztünk a fejét.
-Tori én.. - kezdett bele.
-Nem érdekel! - kiabáltam rá ismét és hátat fordítva egyszerűen kirohantam a hátból. A város már sötétségben volt csak a lámpák pislákoltak. Fogalmam sem volt merre megyek, a lábaim csak úgy vittek, messze Louistól. Körülöttem minden homályos volt, a könnyektől alig láttam valamit. - Ke..Kevin. - dadogtam erőtlenül. Nem tudtam hova menni csak hozzá. Magam mögött hallottam ahogy Harry és Louis a nevemet kiabálja. Emiatt még gyorsabban futottam. Menekültem előle. Nem tudtam rá haragudni mert szeretem, mégis próbáltam rávenni magam. Az ilyet nem lehet elfelejteni. Át akartam futni az uton, de szúrni kezdett az oldalam így megálltam. A térdemre támaszkodva lihegtem amikor kocsi dudálást hallottam. Felnéztem és homályosan láttam egy autó fényszóróit. Futni akartam, de annyira elgyengültem, hogy nem ment. Lábaim földbe gyökereztek és vártam  csodára. Tudtam mi fog történni. Talán mindenkinek így lesz a legjobb. A kosi kerekei hangosan csikorogtak az aszfalton, ahogy a sofőr próbált fékezni, de már késő volt. Az autó nekem jött én pedig tehetetlenül a motorháztetőre borultam. Amint a kocsi leállt a földre estem. Törékeny testem óriásit koppant az aszfalton. Másodpercek múlva magam mellett vér tócsát láttam. A felszakadt seb a fejemnél iszonyatosan fájt.
-Úristen Tori! - kiabált Louis és mellém guggolt. - Tori hallasz engem? - kérdezte sírva. Könnyei az én arcomra cseppentek. Erőtlenül kinyitottam a szemeim és homályosan megláttam Louis arcát. - Jézusom neked vérzik a fejed! - remegett, ahogy meglátta a sebet.
-Hívom a mentőket! - hallottam nem messze Harry hangját. Ő is sírt.
-Tarts ki! Kérlek! - hajtotta Lou fejét a mellkasomra ami bevallom fájt. Rázkódott a válla és egyik kezével a pólómat markolta.
-Hagyj békén! - mondtam halkan. Könnyeim patakokba folytak, de nem éreztem semmit. Még fájdalmat se. Teljesen üres és tehetetlen voltam. Mozdulni se tudtam. Éreztem, hogy eljött a vég.
-Ne mondj ilyet kérlek! - könyörgött Louis amikor felemelte a fejét. Egy szót préseltem ki a számon. Semmi érzelem nem volt bennem. Ezzel Louis tudatára adtam mit is érzek.
-Gyűlöllek!! - motyogtam erőtlenül. Szemeim alig bírtam nyitva tartani. Nem is akartam.
-Ne Tori! Kérlek ne csináld ezt velem! - fogta tenyerébe az arcom. Csak megráztam a fejem. Még magam is éreztem, hogy rengeted vért vesztettem. Mintha mindent elvettek volna tőlem. Mintha már nem is élnék. Az utolsó amit hallottam, hogy Harry kiabál a telefonba aztán minden elsötétül