46. fejezet

Sziasztok! Itt is vagyok az új fejezettel. Először is nagyon szépen köszönöm a komikat amiknek nagyon örültem. Másodszor pedig szeretném ha oldalt szavaznátok!!! PLS!!! És IDE kattintva nézzétek meg a díjakat mert pár embernek küldtem, de nem akarok itt foglalni a helyet. Jó olvasást.

Ui.: Bocsi ha 2 szót egybe irok, de nem akar működni a space :P

-Anyád - kezdte, de elcsuklott a hangja - rákos - nyögte ki végre és egy könnycsepp gördült le az arcán

-M...mi? - dadogtam halkan és szemeim megteltek könnyel - Azt mondtad rákos? - kérdeztem rá mintha nem hallottam volna - Nem! Az nem lehet! Biztos félre beszéltek valamit. Ki mondta ezt? És mikor? Nekem miért nem mondta? - kiabáltam sírva. Levegöt alig kaptam, de minden kikivánkozott belölem - Járni fog terápiára ugye? És nem halálos? - csimpaszkodtam apára, de ö nem szólt semmit. Mint valamiidióta tombolni kezdtem és fellöktem egy széket. Nem tudom miért csináltam csak úgy jött. Föl-alá járkáltam a konyhába és hangosan toporzékoltam. Tudom apa a háta közepére se kívánt volna, de nagyon örültem, hogy itt van mellettem. Szerencsémre a hangos meccs miatta srácoknak nem tünt fel, hogy hisztizek, de apa igy is leállitott. Megfogta a karom és magához húzott.

-Shh - simogatta a hajam - semmi baj, minden rendben lesz. Anyád erös nő, nem fog rajta ki egy ilyen betegség - vigasztalt, de ezzel nem tudott megnyugtatni

-Tudsz még valamit? - kérdeztem szipogva 

-Nem. Azorvosok még csak nemrég jöttek rá - motyogta 

-Bemegyek hozzá - jutott eszembe 

-Elment az eszed? Késö van, nem mész sehova - rázott meg egy kicsit - A srácoknak pedig egyenlöre ne mondj semmit jó? 

-Jó - hazudtam, de eltolt magától

-Nézz a szemembe - emelte fel a fejem 

-Nem mondom el senkinek - sóhajtottam, de igazságtalannak tartottam. Liam-nek is anya az anyukája joga van tudni, Lou meg ugy is észre veszi ha valami bajom van, a srácok meg olyanok ha a testvéreim lennének. 

-Jó,na menjél és ne legyél szomorú. Minden rendben lesz. - nyomott egy puszit a homlokomra és vissza indult a nappaliba. Nem tudom, hogy bírja, de nagyon jól csinálja. Hát én nem vagyok olyan optimista mint apa. Megint anya jutott az eszembe és sírni kezdtem. Nem akartam, hogy a fiúk így lássanak szóval inkább elindultam az emeletre. Célba vettem a fürdöt és belenéztem a tükörbe. A reggeli copfom már a végét járta, a sminekem elkenödött a sírástól és még a szemeim is feldagadtak. Kiengedtem a hajam, levetköztem és beálltam a zuhany alá. Jó forró vizetengedtem magamnak és próbáltam kiüriteni a fejem. Nem tudom mennyiidö telt el, de kiszálltam. Magamra és a hajamra is csavartam egy türcsit és átmentem a szobánkba. A nagylámpát le, a kislámpát pedig felkapcsoltam. Belebújtam a laza, Malackás pizsimbe, kinyitottam az ablakot és az ágyba vetödtem a laptopommal. Felnyitottam azt és beléptem facebook-ra. És ekkor jött csak a rémálom. Zac mint az örült posztolt a falmar és írt üzenetet. Egyikkel se foglalkoztam, helyette inkább megnéztem az értelmes ismeröseim üzeneteit. Aztán megláttam, hogy anyának a falára rengeteg jobbulás üziket posztoltak aminek örültem, de belül kicsit elszomorodtam. Felmentem skype-ra is és mintha Zac csak rám várt volna egyböl video hivást inditott. Semmi kedvem nem volt mostvele beszélni és simán kinyomhattam volna, de nem tettem.

-Szia -integetett vigyorogva a túl oldalról. Ilyenkor olyan idiótának érzem magam. 

-Hello - forgattam meg a szemem. 

-Valami baj van? - kérdezte. Már épp nyitottam a szám, de megelözött. - Ez az - kiálltott fel hangosan mire kinyilt a szoba ajtaja és bejött Kevin

-Minek örülsz? - kérdezte és leült mellé

-Tori szakított Louis-val - újságolta boldogan nekem pedig leesett az állam. 

-Arról már rég tudnék - mondta Kevin 

-Hahó én is itt vagyok ám - intettem a két fiúnak - És amúgy Kevin-nek igaza van.

-Szia - biccentett Kevin kedvesen  mire mosolyognom kellett. Imádom ezt a gyereket.

-Szia. És nem igaz amit Zac mondod - sziszegtem mérgesen és az emlitettre néztem

-Valahogy éreztem. - röhögött Kevin és felállt - Hát Zac ez most se  jött össze - vágta vállba - Tori, holnap hívlak - figyelmeztetett mire én csak bólintottam egyett.

-Ezt most muszáj volt? - kérdezte felháborodva Zac miután Kevin kiment 

-Igen - fontam össze a karom

-Bunkó - mondta mérgesen

-Köszi - vigyorogtam

-Amúgy nem felejtettél el valamit? - kérdezte kiváncsian

-De. Elfelejtettem mondani, hogy pár perc múlva fájni fog a fejem szóval most mennem kell - mondtam nevetést visszafolytva 

-Na, de most komolyan - vágta be a sértödött a fejét 

-Nem - forgattam meg a szemeim

-Ma vagyok 15 - vigyorgott 

-Huha be ne szarjak - röhögtem el magam. Zac már nyitotta a száját, de kivágodott azajtó és Mandy száguldott be rajta 

-Tori, a te bunkózásodat hallom? - kérdezte a barátnöm  és leült az öccse mellé

-Igen, szia - integettem neki 

-Már megint fárasztez a hülye? - kérdezett megint mintha Zac ott se lenne 

-Itt vagyok ám - boxolta vállba Mandy-t

-Nem sokáig - suttogta és felkapta a laptopot. Futni kezdett vele, ami nekem nagyon kellemetlen volt, és berohant a saját szobájába majd lerakta a gépet az ágyra úgy, hogy lássam az ajtót ahol megjelent Zac. Mérgesen az ajtónak támaszkodott és összefonta a karjait maga elött.

-Hát igen a szabáky az szabály - vigyorogtam. A fiúk általába csak nagyon komoly dolgok miatt mennek be a szobába mert egyébként undorodnak Mandy rózsaszin butoraitól. Zac az ajtóba toporgott és egyre inkább bekivánkozott a gépéért. Gondoltam ráteszek még egy lapáttal. Küldtem neki a levegöbe egy puszit mire elvörösödött a feje.

-A kivétel erösiti a szabályt - vonta meg a vállát és beszaladt a szobába. A barátnömet az annyira meglepte, hogy nem tudott kapcsolni és Zac simán kiszaladt a géppel. Erre a pihenön óriási ordítozás lett. A szobából közbe kijött Kevin, aki együtt érzöen bólógatott. Utána viszont Sophi aki viszont szúrós szemekkel méregetett. Nagyon nem tudja elviselni, hogy jóba lettem Kevin-nel. Lehet, hogy a barátságunk sokák számára szerelem, mert már megkaptam pár embertöl, hogy nem úgy viselkedem vele mint fiúbaráttal. De ez nem érdekel mert mi ketten tudjuk mi a szitu és ez a lényeg.

-Na jó én kiléptem. Sziasztok  - búcsúztam 

-Ne! Várj! - hallottam Zac hangját, de jobbnak láttam kinyomni. Sóhajtva eltettem a gépem és rá pár percre már csipogott is a telóm. Mendy írt:

Bocsi a balhé miatt. Tudod milyen. Majd holnap beszélünk. Jó éjt. Puszi: M.

Igen tudom -_- Semmi baj :D Majd hívj, neked is jó éjt *cuppanos* ;)) 

Letettem a telefonom és lecsúsztam vizszintesbe amikor nyilt az ajtó és bejött Lou.

-Még van fél óra a meccsböl - mondtam 

-Tudom, de az már nem érdekel - vigyorgott és finoman rámfeküdt. 

-Szotyi héj van az arcodon - nevettem el magam és leszedtem róla. Ö mellém gurult és azarcomat kezdte fürkészni.

-Valamibaj van? - könyökölt fel. Tudom, hogy megigértem apának, de ez most komoly. Némán bólintottam és elkezdtem vázolni mi is a helyzet. Közbe megint elsirtam magam, de Lou csak együtt érzöen hallgatta végig. Azt mondta holnap elvisz vásárolni, hogy jobb kedvre derüljek. Nem mondtam neki, hogy a lányokkal ma már bejártuk a plázát csak bologattam. Elzavartam fürdeni mert sörszaga volt, és miután visszajött bebújt mögém. Hátulról átkarolta a derekam és adott egy jó éjt puszit. 

°°Hahó°°

Sziasztok! Most nem résszel jövök hanem egy kéréssel. Tanácsolták, hogy csináljak a blogomnak egy facebook-os oldalt. Először nem tetszett azötlet, de aztán eljátszottam a gondolattal és úgy döntöttem kipróbálom. Szépen kérlek titeket, hogy lájkoljátok nekem az oldalt:

Live While We're Young magyar fanfiction

Itt találhattok képeket, információt és a következö részekböl rövid bevezetöket. Légyszi lájkoljátok :) Elöre is köszi <3 Vagy lehet jobb lenne ha csoportot csinálnék? Oldalt szavazatok!!!!

Ui.: Láttam ám mindenki komiját és k*rva jól estek. Még pityeregtem is. Szeretklek titekeeeet :DD 

Puszi: W.H. 

45. fejezet

Halihó! Hát sajnálom, hogy nem jött össze az 5 komi pedig állitólag 23-an vagytok. Tudom, hogy sakaknak még ennyi sincs, de én csak erröl akartam megbizonyosodni és igazam is lett. Nincs ennyi feliratkozom ahány oldalt meg van jelenitve. Bevallom szarul esett és próbálok nem foglalkozni vele, lehet, hogy nem is elég jó a blogom. Mostantól nem muszáj komizni, nem eröltetek senkit, azért irom mert ezt szeretném és azoknak írom akiknek tetszik és értékelik amit csinálok. Mind1, nem magyarázok tovább. Jó olvasást. 

Ui.: Köszönöm az új kinézetet Evelinnek :)

Reggel durva ráncigálásra keltem. 

-Tori, kelj már fel - lökdösött Lexy. Látszik, hogy tegnap este Edward-dal volt ilyenkor gyors hangulatváltozásai vannak amitöl a falra mászok. 

-Mi van? - nyöszörögtem

-Ülj már fel igy nem látom a képedet - bunkózótt tovább amit próbálok nem figyelembe venni. A hasamon feküdtem és igaz, hogy a párna alatt volt a fejem, de semmi kedvem nem volt megmozdulni. Eröt vettem magamon és felültem, megdörzsöltem a szemem, majd mintha szivességet tennék neki ránéztem mire ö arcon csapott.

-Aúúú - simogattam a fájó pontot - Ezt most miért kellett? - nyafogtam álmosan

-Ne nézz igy rám - parancsolta mégis úgy éreztem jól esik neki, hogy engem terrorizálhat. 

-Jaj, ne fárassz már - legyintettem majd becsúktam a szemem és felé fordultam - mondjad 

-Nyisdd már ki a szemed ha hozzád beszélek - förmedt rám és helyettem is kinyitotta a szemem

-Na jó, hagyjuk ezt abba - adtam meg magam - Mi az az óriási próbléma ami miatt felkeltettél?

-Az összes fiu befészkelte magát a nappaliba és meccset néznek - közölte komolyan mire kipattantak a szemeim és a mamuszomba bújva leindultam a nappaliba. Odalent már most sörszag volt. A kanapén apa és Phil tehénkedtek, Louis és Liam egy-egy fotelbe, Harry és Zayn azon veszekedtek, hogy ki üljön a babzsákomba, végül a fürtüs ült bele Zayn ölébe, Niall pedig a szönyegen terült el és csipszet tömött magába. 

-Új a TV? - kérdeztem elgondolkodó fejjel

-Ja, a régit Lexy szobájába vittük csak, hogy ne unatkozzatok amig a VB megy - vigyorgott apa. Én csak döbbenten néztem Lexi-nek pedig elégedett vigyor ült ki az arcára. Szuper, tegnap még randes volt most meg könyöröghetek neki ha TV-t akarok nézni. 

-Most komolyan hónapokig ez lesz? - háborodtam fel. Nem mintha annyira zavarna, de ez nem állapot. Anya nincs itthon és akkor elszabadul a pokol? Hát ez nem lesz, max 1 hétig aztán mindenki mehet a francba. Nem fogom én egész nap hallgatni az ordibálást a nappaliból. Amíg a srácokat néztem és magamba szitkozodtam Lexi a konyhába rángatott. Elhessegettem a hülye gondolatokat a fejemböl és egy pohár narancslével felültem a pultra. 

-Valahogy csak kibirjuk - motyogta Lexi és a lábát lóbálta a pultról. 

-Ja - bólintottam - És, hogy vagytok Edward-dal? - váltottam témát 

-Minden oké - sóhajtott

-Valami baj van? Látom, hogy nincs minden rendben - puhatoloztam. 

-Mi? Nincs semmi - mondta felháborodva

-Ja, bocs elfelejtettem, hogy kőböl van a szíved - motyogtam, de meghallotta és úgy vállba vágott, hogy majdnem elejtettem a poharam. - Naaa azért agyon verni nem kell - háborodtam fel - Bocsi, hogy ezt mondtam - kértem megint bocsánatot

-Semmi - legyintett - Tudod, ma estére áthívott Edward - kezdte elég lassan

-És? - faggattam

-Ali és Jessica buliba mennek a szülei pedig azt mondták nem zavarok - mondta

-Tegnap is ott aludtál - emlékeztettem

-Befejezhetem? - csapott a combjára

-Ha ilyen lassan mondod akkor nem - vigyorogtam

-A lényeg az, hogy azt mondat vannak tervei - haradta Lexi

-És? Biztos csak kettesbe akar veled lenni - rántottam vállat

-Szerintem le akar velem feküdni - mondta kicsit idegesen amikor bejött Louis. Mi ránéztünk ö pedig megtorpant.

-Zavarok? - kérdezte aranyosan. Lexi-vel össze majd Lou-ra néztünk és bólintottunk - Oké sietek csak sörért jöttem - mondta, felkapott egy rekesszel és elindult ki, de megállt mellettem - Este a szobánkba találkozunk - biccentett egy perverz mosoly kiséretében és kiment. 

-Na? - kérdezte Lexi

-Nem kell tartanod töle - simogattam meg a karját

-Vedd le rólam a kezed - nézett rám bájosan én pedig inkább engedelmeskedtem

-Toooooori, Leeeeeexi - kiaált nekünk apa mire leszálltunk a pultról és bementünk a nappaliba. - Anya küldi ezt a bevásárló listát és a fiúk elmennének veletek, hogy bevásároljanak a meccsre - mondta apa - mi ketten addig otthonosabbá tesszük a nappalit - vigyorgott. A srácokkal belebújtunk a téli cuccokba és a listát zsebre vágva elindultunk bevásárolni. Odakint pelyhekbe hulott a hó, de nem volt hideg. Kicsit fújt a szél igy az ágak összekoccantak aminek imádom a hangját. A kocsiba a srácok a fociról beszéltek szóval én és Lexi csak imátkozi tudtunk, hogy érjünk már a szupermárketbe. 

~ 15 perc múlva ~

Amint beértünk a központba a fiúk 5 fele rohantak én pedig Lexi-vel toltam a kosarat. Na, jó éppenséggel én ültem benne, Lexi pedig tolt.

-Gyorsabban - szóltam Lexi-re 

-Gyorsabban akarsz menni? - kérdezte gunyósan mire bólintottam - Hát akkor menjél - röhögött és eröböl ellökte a kosarat. Ijedten hátra néztem és csak akkor láttam, hogy Lexi messze áll tölem én pedig a kosárba ülük és gurulok valamerre. 

-Lexi te megörültél? - sikitottam a kocsiból ami 1000-rel száguldott. Hál istennek az emberek elléptek elölem viszont nem állitották meg a kocsit. - Lexi - sikitottam és hátra néztem. Ö mögöttem futott röhögve mire én elöre figyeltem és megláttam az ásványviz tornyot ami elöttem volt. A kocsi már lassan gurult, de igy is fellöktem az üvegeket. 

-Hát ez jó volt - röhögött Lexi amikor mellém ért.

-Alexa Broke ez egyáltalán nem volt vicces. És ha felborulok? - szóltam rá mérgesen és kiszálltam a kocsiból. A fiúk pont akkor értek oda amikor felállitottuk az üvegeket. Harry és Zayn egy-egy rekesz sörrel jöttek, Lou 20 csomag szotyival, Liam 10 csomag csipszel, Niall pedig fagyasztott sültkrumplival. 

-Csak ennyi az egész meccsre? - kérdezte Lexi némi szarkazmussal a hangjában 

-Csak a nyitóra - vágott vissza Harry mire a srácok felröhögtek. Otthon a fiúk egyböl berohantak a nappaliba a szerzeményeikkel és elterültek ahol csak tudtak. A nappali valóban otthonosabb lett. A garázsból elökerült a horgász szék, anya díszpárnái a földön voltak, az üveg asztalon pedig álltak a sörös üvegek. Épp az új nappaliba gyönyörködtem amikor csengettek. A srácok a TV-re meredtek, Lexi pedig a lépcsö ült és a körmét festette. Odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam.

-Váááá szia - sikitottam és Mandy nyakába ugrottam - Hát te?

-Szia. Tegnap Zayn mondta mi történt és gondoltam délutánra lejövök hozzád - mondta és beljebb jött. 

-Hello - intett neki Lexi, Mandy vissza és bementünk a srácokhoz.

-Szia Zayn - intett neki a bartánöm. Zayn odanézett, szeme felcsillant és egy percre már azt hittem ott hagyja a TV-t, de csak intett Mandy-nek, hogy menjen oda. Ö meg is indult, de véletlenül kirúgta Niall kezéböl a sörös üveget és eltakarta pár másodpercre a TV-t mire a fiúk egyböl ráförmedtek, hogy siessen. Mandy csak ráérösen sétált át Zayn-ig majd leült az ölébe. Adott neki egy csókot és sutyorogtak valamit majd kiszállt az öléböl és felénk jött. - Gyerünk már! Még mindig itt ültök? - kérdezte mire Lexi-vel bambán összenéztünk - Ha a fiúk meccset néznek akkor ti kihaltok vagy mi? Megyünk csajos napot tartani - lelkesedett be és az ajtó felé lökdösött minket. Nekem és Lexi-nek is tetszett az ötlet szóval örömmel mentünk bele. Elköszöntünk a srácoktól és gyalog indultunk a plázáig. Jó volt egy kicsit a hidegbe sétálni mert valamennyire kiszellöztette a fejem. Közbe lányos dolgokról csevegtük igy hamar oda is értünk. A plázába elsö dolgunk volt, hogy lerohantuk a riha boltokat és ami tetszett azt meg is vettük. Talán itt töltöttük a legtöbbet. Aztán beültünk egy jó kávázóba és helyes pasikat nézegettünk. Természetesen nem nyomultunk senkire. Otthon vidáman szökdécseltem be a házba mert talán ez a délután minden hülyeséget kivert a fejemböl. Ezért örök hála Mandy-nek. A nappaliba a srácok ugyan ugy orditottak mint amikor elmentünk, Lexy átment Edward-hoz, Mandy-nek pedig ideje volt hazamenni. Félidöbe kikértem aput a nappaliból és bementünk a konyhába. 

-Igen? - állt meg a pult mellett idegesen dobolva a lábával. Gondolom már ment volna vissza

-Mit mondott tegnap anya? - tértem a lényegre

-Nem fontos - legyintett

-Ha nem fontos akkor el is mondhatod - vontam, meg a vállam mire ö felsóhajtott 

-Anyád - kezdte, de elcsúklott a hangja - rákos - nyögte ki  végre és egy könycsepp gördült le az arcán 

44. fejezet

Sziasztok! Láttam meg lett a 3 komi aminek örültem, viszont nem tudom mi van oldalt a szavazóval. Tegnap még 3 válasz volt amit láttam is ma meg 0. Mind1. Ma megkaptam az ofötöl, hogy rontottam szóval kénytelen leszek visszaállni a tanulásra igy lehet, hogy kések majd. A következö részhez kaphatnék 5 komit?

-Baj van? - kérdeztem idegesen
-Majd elmondom, 10 perc és otthon vagyok. Addigra készüljetek el. - mondta és letette
-Mi történt? - mászott elém Lexy ijedten
-Fogalmam sincs - túrtam bele a hajamba.

-Figyu? Nem akarlak igy itt hagyni, de Edward nemsokára jön értem. Nem baj? - motyogta Lexy

-Nem, dehogy - ráztam meg a fejem - Menj csak és szólok a fiúknak - álltam fel az ágyról és lementem a földszintre. - Srácok - lihegetem össze-vissza mert már kezdtem rosszra gondolni - készülödjetek mert apa mindjárt itt van és elvisz minket. Liam gyere fel velem pakolni.

-Mi történt? - kérdezte Harry

-Tudod fogalmam sincs. Tele van a fejem kérdésekkel, de én se kapok válaszokat - kiabáltam rá mire a fiúk kicsit összehúzták magukat. - Sajnálom - temettem el az arcom - bocsi Harry nem akartam csak ideges vagyok - simogattam meg a vállát mire ö bólintott én pedig Liam-mel felszaladtam az emeletre. Bementünk anyáék szobájába és a szekrényböl anya táskájába kezdtünk dobálni pár db ruhát.

-Szerinted mi történt? - kérdezte a bátyjám zavarodottan miközbe anya egyik pólójával küszködött

-Nem tudom - sóhajtottam - Add inkább ide - nyújtottam neki a kezem mert izgalmába nem tudta összehajtani a ruhát. Li beszaladt a fürdöbe és kihozta a tisztasági cuccokat. Épp, hogy beledobáltuk  a táskába amikor Zayn vágta ki az ajtót.

-Gyertek megjött Bob - mondta mire Liam felkapta a táskát és együtt lementünk a földszintre. Öltözni kezdtünk és szaladtunk ki a kisbuszhoz. Apa a volán mögött ült, arca megfeszült és a kormányon dobolt. 

-Mi történt? - kérdezte Liam amint beült apa mellé

-Anyának autó balesete volt. Kórházban van - motyogta apa és a gázra taposott. Erre kitört belölem a sírás mert tudtam, hogy anya nem vezet valami jól ráadásul tél van. A fejem a térdemere hajtottam és reménykedtem abban, hogy semmi komoly. Egy kezet éreztem a hátamon ami simogatni kezdett. Jól esett és az arcom letörölve felültem.

-Ne sírj - sutyorogta nekem Louis, kezét a combomra tette és nyomott egy puszit az arcomra. Végig néztem a srácokon akik zavarodottan ültek a helyükön. A kocsit betöltötte a kínos csend, ami nálunk nem megszokott.

-Adjak zsepit? - kérdezte Niall aranyosan mire mosolyt eröltetve az arcomra aprót bólintottam. Megkaptam a zsepim és rá pár percre már meg is érkeztünk a korházba. Apa leállitotta a kisbuszt és a járműböl kipattanva indultunk a nagy, fehér épület felé. Amikor beértünk elkapott a deja vu érzés még a monoklim miatt. Utálok kórházba lenni, zavarnak a halvány szinek és irritálnak az orvosok mégis rájuk számithatok ha valami baj van az egészségemmel szóval inkább hálásnak kéne lennem. Odasétáltunk a recepciohoz a fekete hajú, kicsit tömzsi nőhöz.

-Jó estét a feleségemhez jöttünk - mondta apa a nagyon értelmes bevezetést. Én addig nézelödtem és próbáltam nem bele nézni senki szemébe mert a vörösre dörzsölt arcom és a feldagad szemeim senkinek nem nyújthatnak szép látványt. 

-Neve? - nyávogott a nő

-Amanda Payne - mondta anya mire a recepciós gépelni kezdett

-3. emelet 6-os szoba.

-Köszönjük - biccentett apa és a lifthez mentünk. Mind a 7-en betuszkoltuk magunkat én pedig megnyomtam a gombot mire a lift elindult. Gyorsan fel is értünk és rohantunk végig a folyosón egészen anya szobájáig. Én alig tudtam lépést tartani apával, aki szinte már rohant és közbe a szobák sorszámát motyogta. 

!!! FENT ÁLLITSD LE A ZENÉT ÉS INDITSD EL EZT: http://www.youtube.com/watch?v=M9oZbWQ-oGQ

-4...és 6. Itt vagyunk - állt meg az ajtó elött majd bevárva minket is egy eröteljes mozdulattal lenyomta a kilincset. A szoba kicsit volt és fehér, egy szekrény volt benne egy ággyal amin anya feküdt. A feje be volt kötve, a nyakán merevitö diszelgett, jobb lába lógott a tartóról, mellette az infúzió himbálózott, az orrából 2 csö jött ki a keze pedig hegekkel volt tele. Arca sápadt volt, szemei pedig beestek.

-Jaj anya - nyögtem ki, sírva az ágyához rohantam és megöleltem - rémesen nézel ki - mondtam egy kicsit nevetve, de belül nagyon fájt, hogy igy kellett látnom.

-Örülök, hogy tetszem - tolt el magától halvány mosollyal az arcán. Anyásan megsimogatta az arcom, letörölte a könnyeim és végig simitott a hajamon. Mivel látta, hogy sirok az ö szemeiböl is elöbuggyantak a könnyek. Anya mindig is ilyen volt. Ha fiú miatt bögtem velem együtt sírt és együtt néztünk nyálas filmeket csokival tömve magunkat. Emlékszem amikor felvettek álmaim gimijébe és amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek anya hamarabb elsirta magát mint én. Szeretem öt és örülök, hogy ilyen baleset miatt nem veszitettem el. Erre gondolva eszembe jutott, hogy mi lenne velem, ha nem élte volna túl a balesetet. Könnyek ezrei gyültek a szemembe és borultam anya mellkhasára. Sose volt egy konyha tündér és mindig szigorú volt, de mint anyának igenis megállta a helyét. 

-Szeretlek!! - mondtam a takaróba amibe az arcomat temettem

-Magunkra hagynátok egy kicsit - kérte a srácokat anya mire ök együttérzöen bólintottak és kimentek. - Shh Tori, ne sírj - simogatta a hajam és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjin nézni. Felültem és megfogtam a kezét.

-Úgy aggódtam érted - szipogtam és letöröltem az arcom. Erre anya is sirni kezdett.

-Tudod, jól, hogy nem hagynálak el soha - szipogta ö is és a kezemet kezdte simogatni 

-Tudom - sóhajtottam - Máskor jobban vigyázz magadra - mondtam és a könnyektöl megint elhomályosodott minden, de anya letörölte öket. Magamba megfogadtam, hogy minden nap úgy fogok viselkedni mintha ez lenne az utolsó.

-Hívd be öket - biccentett az ajtó felé mire én felálltam. Kinyitottam az ajtót amin a srácok rohantak be és körbe ülték anya ágyát. 

-Hogy történt a baleset? - kérdezte Zayn 

-És a kocsival mi van? - fúrta magát oda Louis félre lökve Harry-t aki a gipszet tanulmányozta mert szerinte nagyon jó önvédelemre. 

-És mi van a kajával? Milyen a korházi koszt? - ugrándozott Niall

-Nyugi srácok mindent elmondok - mondta mostmár vidámabban. Muszáj volt éreztetni vele, hogy itt vagyunk neki és a srácok nagyon rendesek voltak. - Először is a kaja olyan most a moslék - mondta szomorúan mire Niall együttérzöen bólogatni kezdett. - A baleset pedig úgy történt - kotorászott az emlékeiben. - Mivel tél van elég rendesen esett a hó és csúsztak az utak. 90-nel mentem amikor mögülem egy hülye állat - kezdett el káromkodni. Ha valakire nagyon haragszik általába csúnyán beszél. Multkor apa mondta a szomszédnak, hogy ha jót akar magának nem parkol le a házunk elött. A kocsiját nem vitte arrébb ezért amikor anya hazajött szépen belegázolt a szomszéd kocsijába - elözni kezdett, de a vadbarom nem vette észre, hogy a másik sávból egy nagyobb autó jön elötte, és az az idióta neandervölgyi csak azért is elözni akart. Már majdnem leértem az autópályáról és L.A. táblánál voltam amikor megelözött az az állat. Meg is lett a következménye. Én métereket csúsztam míg nem egy fának mentem neki, a nagy autó a másik sávból egy nem messzi árokba borult, az a pléhpofa pedig pörgött párat  és felborult. Ennyi - fejezte be és a mi reakcionkat várta. Hát a srácok eléggé ledöbbentek és nem szóltak semmit.

-És a kocsi? - törte meg a csendet apa, erre anya kirántotta a kis éjjeli szekrény fiókját és elöszedett belöle egy képet amit apának adott. Mi egyböl odafúrtuk magunkat

Apa a kép láttán szipogni kezdett minket viszont nem érintett meg annyira. 

-És mikor jössz haza? - kérdezte Liam

-Még nem tudom, de idövel ha akarok tolokocsival is hazamehetek - gondolkodott anya  - Srácok kimennétek amíg beszélek Bob-bal? - kérdezte anya 

-Persze - mondtuk kórusba és kimentünk. A folyosón Zayn Mendy-nek, Liam pedig Lexy-nek írt helyzet jelentést, Harry és Niall a közeli autómatához rohantak, Lou a derekamat ölelte át és csak nézett ki a fejéböl én pedig a kis szoba ablakán bámultam be apáékra. Apa az ágyon ült kiváncsian fürkészve anya arcát. Ö csak a sóhajtott egyet és a falról apára nézett. Kitört belöle a sírás és mondott valamit apának mire neki eltorzult az arca és egy könycsepp gürdült le az arcáról. Mi az amit én nem tughatok? Nekem is fontos mi van anyával? Ez igy igazságtalanság. Hazafele menet apa csendben vezetett mig a srácok beszélgettek. Én nem szóltam semmit csak az ablkon bámultam ki, néha rajzoltam az üvegre, de ez se foglalt le csak egyre kiváncsibb lettem. Otthon senki nem vacsizott csak külön elmentünk fürdeni és elmentünk a saját szobánkba. Louis már rég mellettem aludt míg én csak álmatlanul forgolódtam. Nem tudtam kitalálni anya mit mondott apának ami olyan nagyon titkos? Emiatt forgolódtam egy darabig aztán elnyomott az álom.

43. fejezet

Halihó! Na, szóval, félre értés ne essék nem akarok bunkó lenni csak leirnám, hogy most mi problémám van. Nemrég csináltam olyat, hogy 3 komi után új rész és akkor voltatok 14-en. Most 23-an vagytok aminek nagyon örülök, de mégse kapok több komit ami rosszul esik. Az se baj, ha negativ véleményt irtok csak kiváncsi vagyok mit is gondoltok. Lehetne róla szó, hogy 3 komi után új rész? Sokat jelentene :) Ja és oldalt lehet szavazni, ahol sajnos szintén nem vagytok valami aktivak. De mind1. Jó olvasást!

Reggel fuldokolva keltem ugyanis egy szelet pizza volt az arcomon amitöl nem igazán kaptam levegöt. Felültem és az ölembe esett egy szelet. Hosszú volt az esti traccsparti. Niall még mindig a bugyimmal a fején és egy szelet pizzával az ölében aludt a fotelembe, Lou mellettem ,,érintetlenül", Harry az ágyunk végében feküdt egyszerre 3 pizzás dobozt szorongatva, a többiek pedig a szoba egyes részein elterülve. Hirtelen hűvös szél csapta meg az arcom mire egyböl magamra húztam a takarót. A tegnap esti akció után elfelejtettük becsukni. Odamentem és kinéztem az ablakon. Kint susogott a szél, az ég pedig be volt borulva. Az udvarba hungarocel formába állt a hó amit nem nagyon szeretek. Söt, egyáltalán nem szeretem a telet. Meguntam az udvar bámulását ezért a laptopom magamhoz véve lebattyogtam a konyhába. Összedobtam magamnak egy bögre kakaót és az étkezö asztalhoz ülve felnyitottam a gépem. Amint betöltött a net felnéztem facebook-ra amin a várva várt hülyeségek fogadtak. Gimis lányok írtak akik megtudták az újságokból, hogy Louis-val járok és most minden áron találkozni akarnak velünk. Egyik üzire se válaszoltam és Zac posztolásait se csekkoltam csak Mendy képeit amiket nekem küldött Párizsból. Tegnap hajnalba ment a gépe ezért nem tudtam ott lenni vele. Miután átfutottam a képeket, amin inkább a városról szólt, megnéztem a TV műsort és, hogy lesz e valami a városba. Semmi jót nem találtam így csalódottan szürcsöltem a kakaómba. Böngésztem még amikor Niall jött le az emeletröl és leült velem szembe.

-Jó reggelt - köszöntem neki

-Neked is - ásitott - Hogy aludtál? - kérdezte kedvesen

-Fekve. Miért te, hogy szoktál? - röhögtem 

-Haha nagyon vicces - borzolta össze a hajam. Niall kék szemeit fürkésztem amikor megláttam a fején a bugyim és elröhögtem magam. - Most mi van? - forgatta meg a szemét 

-A fejed - mutattam rá mire ö kotorászni kezdett rajta és le is szedte

-Tegnap este kár volt bealudni - csóválta a fejét - Tied?

-Nem. Apáé - nevettem el magam mire ö hozzám vágta a fehérneműt. Odaadtam neki a gépem, hogy ö is felmenjen twittere majd beszélgetni kezdtünk.

-Mit gondolsz Mendy-ékröl? - kérdezte kiváncsian

-Aranyosak - mondtam megint az arcát fürkészve. Rossz szokásom, imádom a szemeit.

-Ja, azok - motyogta

-Ez nem volt valami öszinte - fogtam meg a kezét és az ujjait birizgáltam

-Tényleg aranyosak meg minden, de szerintem nem fogják bírni a távolságot - mondta. 

-Ebbe még nem gondoltam bele - tanakodtam - Hát remélem nem lesz semmi gond - vontam meg a vállam.

-Hát ti? - vánszorgott be Lou álmosan és adott egy puszit.

-Csak dumáltunk amíg ti aludtatok - mondta Niall, Louis pedig leült mellém. Egy darabig csendbe ültünk, aztán felpattantunk és bementünk a nappaliba TV-t nézni. Mentek a reggeli mesék amit Niall és Louis végig nevettek, engem nem annyira szórakoztatott, de a fiúk annál inkább. Késöbb a többiek is lejöttek és együtt mentünk a konyhába reggelizni. Lexy-vel piritóst kezdtünk gyártani míg a fiúk az asztalnál beszelgettek arról, hogy ma mit csináljunk. Elkészültünk a kajával és neki álltunk reggelizni. Pár percre rá anya és apa jöttek be a nappaliba. Anya készen fel volt öltözve és a hütöbe turkált, míg apa ellopva a piritosom felugrott a pultra és tegnapi borostáját megvakarva látott neki a reggelimnek. 

-Sziasztok - köszönt anya mire mi csak teli szájjal biccentettünk. - Nekem el kell mennem, Bob lez csak itthon. Ne piszkáljátok így is fáradt - bökött a fejével apa felé aki már be is aludt a pulton.

-Oké - mondtuk egyszerre a srácokkal

-Na én mentem jók legyetek - nyomott puszit a fejünkre és kiment a házból. 

-Mit csinálunk ma? - kérdezte Liam, de nem szólt senki. 

-Kori? - szólalt meg Zayn pár perc csend után mire mind olyan ,,pill még átgondolom" fejet vágott. Egy idö után rábólintottunk és benyomva a maradék reggelit felmentünk, hogy összeszedjük magunkat. 

~ másfél óra múlva ~

-Tessék itt a pénz, a busz kulcsa és ha lehet vigyázzatok Torira nehogy összetörje magát - magyarázott nekünk apa a srácok pedig röhögni kezdtek

-Ez nem vicces - nevettem el magam én is. Nem kell piszkálni azért mert kicsit ügyetlen vagyok.

-Oké, bocsi - simogatta meg a vállam apa - De tényleg vigyázzatok rá. Na sziasztok - nyitotta ki nekünk az ajtót. Elköszöntünk apától és bepattantunk a kisbuszba.

-Vezethetek megint? - kérdezte Harry kiskutya szemekkel

-Szó sem lehet róla - mondta komolyan Lexy - Meg akarsz ölni minket?

-Ahhoz nem kéne kocsiba ülnöm. Elég lenne levennem a pólóm - vigyorgott Harry 

-Ja a directionerek biztos kinyiffanának, de én nem - zárta le Lexy

-Kipróbáljuk? - húzta az agyát Harry 

-Perverz disznó - kiáltott rá Lexy és lekevert egyett Harry-nek, aki csak röhögve dölt az ülésre. Miután vége lett a kisebb veszekedésnek elindultunk a koripályára. Az útat a srácok végig énekelték nekünk, aminek én örültem Lexy viszont nem. Hamar oda is értünk és célba vettük a pályát. Kifizettük a korikat és a kis ajtóhoz mentünk. 

-Na ki megy rá először? - kérdezte Liam

-Mind beszarik vagytok. Majd én - mondta Lou és a jégre lépett. Amilyen lelkesedéssel indult meg olyan hamar dobott egy hasast mire belölünk kitört a röhögés. Lassan mind a műjégre merészkedtünk és kézen fogva illetve hason csúszva mászkáltunk. Az utóbbit Harry és Liam csinálták. Hazza elesett a bátyjám pedig kihasználv az alkalmat ráült a hátára

-Gyí te gebe - csapkodta Harry fenekét

-Gebe? Kikérem magamnak én egy igazi musztáng vagyok - háborodott fel a fürtös

-Az, musztáng - röhögtem el magam és megfogva Harry kezét elkezdtem húzni a kezét Liam-mel a hátán. El szórakoztunk egy darabig amig a rajongók meg nem láttak minket és le nem rohantak minket. 

-Menjünk a büfébe - ragadta meg a karom Lexy. Sose birta a tömeget, ha pedig benne volt valószinű rajta kivűl mindenki a földre kerül. 

-2 forrócsokit kérünk - mondtam a hapsinak a büfé elött és miután a kezünkbe kaptuk a poharainkat leültünk egy kisebb asztalhoz. - Miért vagy ilyen Harry-vel? - csúszott ki a számon a kényes kérdés ami már rég fúrta az oldalam

-Milyen? - tette a hülyét Lexy 

-Egy kicsit látványosan utálkozol nem?

-Én nem utálom csak... - kezdte, de közbe vágtam

-Csak ha Harry égne és lenne nálad egy pohár viz inkább meginnád - sóhajtottam

-Nem, ilyet nem tennék - komolyodott el - Csak néha szándékosan kostólgat

-De neked ez tetszik - huzogattam a szemöldököm

-Ohh Tori, te menthetetlenül hülye vagy - állt fel Lexy és próbálta elfolytani a nevetését

-Aha persze - mentem utána a jégre

~ este fél 7 ~ 

Otthon a meleg házba ültem a nappaliba Lexy-vel a fiúk pedig az emeleten csináltak valamit. Apa hagyott egy cetlit amin azt irta, hogy elment és siet haza, szokásos. Sejtettem, hogy a srácok  semmi jót nem csinálnak, de úgy is kiderül majd. Néztem az egyik sorozatot, amit igazából sose szoktam, Lexy pedig a körmét reszelte mellettem, amikor a fiúk jöttek le az emeletröl röhögve. 

-December 13. Erös görcsök - olvasta Harry egy rózsaszín papirkáról mire Lexy egyböl odakapta a fejét.

-Mi a szart csinálsz te barom? - pattant fel a kanapéról és Hazza felé rohant. A fiúk kicsit megijedtek Lexy-töl és összehuzták magukat. - Mit keres ez nálad? Ti a szobámba voltatok? Hogy van pofátok bemenni? - kiabált Lexy mérgesen és kitépte a papirt Harry kezéböl majd egy erös pofon lekeverése után felszaladt az emeletre. A fiúk csak nevetést visszafolytva ültek le mellém a kanapéra mintha semmi nem történt volna.

-Azért ez már tényleg több a soknál - álltam fel mellölük ök pedig értetlenül néztek rám - Ezt azért nem gondoltam volna rólatok - mondtam mérgesen és felmentem az emeletre

-Hagyj békén - kiabálta ki Lexy a szobájából amikor bekopogtam

-Csak jött a menthetetlenül hülye barátnöd, hogy vigasztaljon - nyitottam ki résnyire az ajtót mire Lexy röhögve hozzám vágott egy párnát - Hát nem muszáj itt lennem - kezdtem el kimenni

-Gyere már te - jött az ajtóhoz és beengedett. Együtt sétáltunk vissza és leültünk azágyára.

-Ne foglalkozz velük. Mindig is ilyenek voltak - simogattam a karját

-Jó mindegy felejtsük el. - legyintett - Csak néha tényleg szarul esik ahogy piszkál.

-Felvidithatlak valamivel? - próbálkoztam

-Megcsinálhatom a hajad? Igy olyan mint egy madárfészek - röhögött mire egyböl a loboncomhoz nyúltam

-Na jó - fordultam neki háttal mire ö feltérdelt és a hajamat kezdte fogdozni - Héj ez nagyon fáj - nyavajogtam amikor meghúzta a hajam

-Nyugi már. Kopasz akarsz lenni? - nevetett mire csak legyintettem. Elkezdtünk mindenféléröl beszélgetni amikor megszólalt a telefonom.

-Lexy elengednéd a hajam? - kérdeztem mert nem értem el a mobilom

-Nem - mondta és amikor én elöre hajoltam a készülékért Lexy a hátamra feküdt nehogy baja legyen a fejemnek.

-Szia apa - köszöntem bele

-Szia kicsim. Egy táskába pakold össze anyád cuccait. Tudod ruha, tisztasági cuccok stb. - mondta idegesen ezzel felcsigázva engem is

-Baj van? - kérdeztem idegesen

-Majd elmondom, 10 perc és otthon vagyok. Addigra készüljetek el. - mondta és letette

-Mi történt? - mászott elém Lexy ijedten

-Fogalmam sincs - túrtam bele a hajamba

 

42. fejezet

Sziasztok! Az elözö részhez kaptam pár ideges komit, hogy úristen mi lesz most :) Amúgy kifejezetten örültem, hogy ennyire felhúztam vele az agyatokat. Most egy kicsit lesz szemszög váltás a sztori miatt, remélem nem gond. Ebbe a részbe folytatódik aztán nem lesz mert történik valami, ami még titok. Jó olvasást!

-Hogy tehetted ezt? - kérdeztem és a sebre szoritottam a kezem. - Bíztam benned - lihegtem mert szédülni kezdtem
-Mi is biztunk benned - motyogta Liam én pedig elfeküdtem a földön és vártam, hogy minden elsötétüljön, ami pár másodperc múlva be is következett. 

~ Liam szemszöge a filmben ~

Sarah szeme végleg lecsukodott én pedig szitkozódva kezdtem járkálni a raktárba. Hogy tehettem ezt? Gyilkos volt igy jól tettem, de mégis kicsit büntudatom van. 

-Mi lett belölem? - motyogtam és a kezebe tartott véres késre néztem. Hirtelen valaki beleütött az ajtóba mire én összerezzentem.

-Ki van odabent? - hallottam egy ismerös hangot. Az ajtó zárva volt, igy részben megkönnyebbültem.

-Louis menj innen! - kiabáltam ki. Nem engedhetem be. 

-Liam te mit keresel ott? - szólalt meg megint. Erre most mit válaszoltam volna? Nem mondhatom, hogy épp megöltem Sarah-t. - Hallod? Haver ne szórakozz velem! Nyisd ki az ajtót! - kiabált Lou. Mit tehetek? Ezt már sehogy se úszom meg, nem fog csak ugy elmenni. Lassan az ajtóhoz mentem és elforditottam benne a kulcsot mire az egyböl kivágodott. Louis rám nézett majd Sarah-ra tévedt a tekintete aztán értetlenül vissza rám. 

-Ez nem az aminek látszik - motyogtam idegesen féltem, hogy félre érti

-Te tetted? - kérdezte halkan és a késre nézett. Nyitottam a szám, de közbe szólt - Te ölted meg a srácokat? - kiabált rám és két kézzel meglökte a mellkhasom mire én egy dohos szekrénynek estem. Eldobtam a kést, lecsúsztam a földre és arcom a kezembe temetve sirva fakadtam. - Liam - guggolt le velem szembe Louis, mostmár nyugodtabban

-Nem én voltam - motyogtam mire ö megsimogatta a vállam

-Akkor? - kérdezte és leült velem szembe a földre

-Egész végig Sarah volt a hunyó - kezdtem bele a fejembe pedig csak ugy kavarogtak a gondolatok - A srácokat is ö ölte meg. Ma este velem akart végezni csak én rájöttem. Nem voltam 100%-ig biztos benne, de túl gyanús volt. Ezért mindig volt nálam valami amivel megtudtam védeni magam. Mindig ugy tekintettem rá mint barátra, de amikor rám emelte a kést biztos voltam benne - fejeztem be és kifújtam a levegöt. Louis csak bámult rám és nem mondott semmit. Csendbe ültünk és egymást bámultuk amikor valami eltakarta a lámpát és Lou háta mögött megláttam Sarah-t. - Louis vigyázz!!! - orditottam fel mire ö is megfordult. Sarah kezébe láttam a kést ezért egyböl ellöktem magam elöl Louis-t mire Sarah rám ugrott. Fogalmam sem volt, hogy, hogy van magánál, de ezzel ö se foglalkozott. Megemelte a kést és a mellkhasomba szúrtam én pedig fájdalmamba felorditottam.

-Sarah ne csináld! - kiabálta Louis és Sarah-t próbálta rólam lerángatni aki csak döfködte a kést a mellkhasomba. A fájdalomtól tehetetlennek éreztem magam, de eröt vettem magamon és szabad kezemmel hasba vágtam Sarah-t, pont ott ahol nemrég leszúrtam. Erre ö felsikitott és legurult rólam. A földön feküdt el és mindkét kezét a hasára szoritotta. - Liam jól vagy? - kérdezte Louis és az arcomat keszdte paskolni. Kínomba felnevettem. Mégis, hogy lennék jól? Ömlik a vér belölem és mindjárt itt a vég. 

-Öld meg! Miattam. Miattunk. - mondtam rekedtes hangon majd végleg elsötétült minden. 

-Fantasztikus volt. Mára ennyi. - kiabálta apu mi pedig felsegitettük egymást a földröl. Fáradtan kisétáltunk a raktárból és felmentünk az udvarba ahol a srácok már vártak minket.

~ Tori szemszöge ~

Louis-val kézen fogva mentünk oda a srácokhoz, akik a sátor alatt beszélgettek. Hát igen, az ö idejük már egy ideje lejárt.

-Jók voltatok - biccentett Harry

-Köszi - mondtuk egyszerre mind a hárman

-Köszöntöt szeretnék mondani - ütögette a poharát Niall egy ropival

-Ne. Már hallottunk épp eleget. - nyafogott Lexy 

-Koccintsunk a legjobb hullára - emelte fel a poharát. A fiúk, akik már meghaltak elégedett vigyorral gondoltak magukra - Rám - mondta ki büszkén Niall

-Aha, persze - vigyorgott Zayn és az asztalon lévö gyümölcsös tálból elvett egy narancsot majd megdobta vele Niall-t.

-Mi van te ki pöcs? Fáj az igazság? - röhögte el magát Niall és megdobta Zayn-t egy szelet tortával. Én csak röhögve néztem a 2 majmot addig amig engem meg nem dobtak. 

-Kaja csata - kiabáltam és megdobtam Liam-et. 

-Nem akartok valamit kérdezni? - jött oda hozzánk anya mit sem törödve a kinézetünkkel

-Nem - vonta meg a vállát Harry

-De, biztos - erösködött anya. Arra akart kilyukadni, hogy el akarunk e menni valahova, hogy ö rávágja a szokásos ,,nem"-et.

-Ja, de - csapott a homlokára Niall - Mi lesz a vacsora? - nevette el magát Niall anya pedig megforgatta a szemét

-Semmi - vonta meg a vállát

-Biztos maradt valami abból a finom ebédböl - hizelgett Lou

-Igen maradt - mondta anya

-Akkor probléma megoldva - csapta össze a tenyerét Zayn

-Hát nem úgy néztek ki mint akiket éheztetnek - gunyolodott anya vigyorogva

-Most kajak ledagattozott? - fordult felém Lou felháborodva mire én csak megráztam a fejem

-Hát anyu - dörzsölte össze a kezét Liam - mostanában te is növesztettél egy-két úszógumit, pedig tél van. Ilyenkor semmi szükség rá - szemtelenkedett Liam anyának pedig kikerekedett a szeme. Most, hogy mondja nincs is olyan hideg.

-Liam James Payne vigyázz a szádra! - szólt rá anya mérgesen - Ha térden állva könyörögtök se mehettek el, mert már megint csinálnátok valamit. - zárta le a témát 

-És ha fekve könyörgünk? - próbálkozott Harry mire mi felröhögtünk. Aztán sutyorgásra lettünk figyelmesek mire mindenki a hang irányába fordult. Tölünk pár méterre Niall telefonált, de már csak a végét csiptük el. 

-...igen akkor 2 családi pizza a szokásos hozzávalókkal - bólintott és még mindig sutyorogva folytatta - és ne a bejárati ajtón, hanem az utca felé nyiló ablakok közül a második alá gyere. Ott foglak várni - fejezte be. Szóval traccspartit rendez a szobánkba

-Khm - köhintett rá anya mire Niall zavartan elköszönt és zsebre vágta a telóját. Összeszedük apát és mivel nincs kisbusz rendes járatossal mentünk haza. 

~ 20 perc múlva ~

Lassan hazaértünk és amint beestünk a házba anyáék elfoglalták a fürdöt aztán elmentek aludni. Szép sorjába mi is elmentünk fürdeni, és a szobánkba találkoztunk Lou-val. Az ágyba feküdtünk, fejemet csupasz mellkhasára hajtottam ö pedig egyik kezével azt simogatta míg másikkal a pólóm alját birizgálta. A nyugit a telom csipogása szakitotta félbe. Ilyenkor úgy kihajitanám az ablakon.

-Vigyázzatok! - mondta Louis 

-Mi? - könyököltem fel értetlenül

-Lexy írta - vonta meg a vállát és már ki is vágodott a szobánk ajtaja. A srácok üvöltés nélkül jöttek be és felugrottak az ágyra. Utánuk Lexy jött halál nyugodtan és becsukta az ajtót majd leült közénk.

-Megzavartunk valamit? - huzogatta a szemöldökét Zayn

-Dehogy - vakarta meg a tarkóját Lou, mintha fogalma se lenne Zayn miröl beszél

-Aha persze - bicentett Liam vigyorogva

-Niall - kiabált valaki az ablka alól. A tekintetünkkel egyböl öt kerestük, és megláttuk, hogy a forgós fotelembe alszik. Sejtettük, hogy a pizza futár az, de mivel mi olyan rendesek vagyunk nem keltettük fel Niall-t hanem az ablkahoz furakodtunk.

-Niall? - kérdezte a futár

-Nem. Lúdmilla vagyok - nyávogott Zayn vékony hangon

-Én pedig a pasija Böbe - röhögött Harry mély hangon mi pedig a hátterbe szakadtunk a röhögéstöl. 

-Bocsi, akkor biztos elnéztem a címet - mondta a futár zavartan

-Csak ugratnak. Majd én lemegyek érte. - furtam elöre magam. A srác bólintott mire én kimentem a szobából és elindultam le a lépcsön. Mivel én olyan szerencsétlen vagyok a második lépcsö fokról dobtam egy hasast és ugy érkeztem az elöszobába. Szitkozódva indultam az ajtó felé ahol a fiú már várt.

-Tessék - nyomta a kezembe majd hátat forditva elment. A két doboz óriás pizzával indultam fel az emeletre és berugtam a szoba ajtaját a srácok pedig úgy támadtak le mint az éhes kutyák. Az ágyra telepedtünk és enni kezdtük a pizzát. Beszélgettünk egy darabig amikor megakadt a tekintetem Niall-ön, aki még mindig a fotelbe aludt.

-Az az én bugyim? - röhögtem el magam amikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg az enyém a piros, csipkés francia bugyi.

-Csak megvicceljük . legyintett Zayn és beleharapott a pizzájába. 

41. fejezet

Halhó! Te jó isten. Ha most látnátok, vagy inkább hallanátok mennyire örülök a 23 feliratkozónak lehet orvoshoz küldenétek -_- Na, de hagyjuk ezt :)) Ebbe a részbe ismét lesz forgatás, meg még a következöbe aztán egy darabig nem mert lesz egy kis felfordulás a történetbe. Szóval a filmet pár részen kerseztül hanyagolni fogom, de természetesen be lesz fejezve. Jó olvasást!

Reggel a telefonom csipogására keltem. Lassan felültem és a szemeimet dörzsölve megállapítottam, hogy Louis már nincs is mellettem. A telefonomért nyúltam és feloldottam az egyszerű zárat. Mendy írt sms-t.

Tori, ha ezt elolvastad azonnal beszélünk skype-on. Ott várlak. :))

Nem irtam vissza hanem az ölembe kaptam a gépem és beléptem skype-ra, persze Mendy már ott volt.

-Te beverted Zac orrát? Miért? És hol?  - bombázott a kérdéseivel

-Neked is jó reggelt - forgattam meg a szemem álmosan

-Bocsi csak olyan váratlanul ért ez az egész és nem is akartam komolyan venni amig töled nem hallom, ráadásul Zac nem akar mondani semmit - mocorgott kiváncsian

-Honnan veszed, hogy én voltam? - kérdeztem mintha semmiröl nem tudnék

-Egyértelmű - mondta olyan ,,1000 éve ismerlek, nem tudsz átbaszni" fejjel

-Haragszol? - kérdeztem bár a választ sejtettem

-Nem csak mint mondtam váratlanul ért - igazitotta meg a haját, ö természetesen fel volt öltözve és csinos volt mint mindig csak én szerencsétlenkedtem elött a Malackás pizsimbe - De miért csináltad? - düledtek ki a szemei

-Hosszú - legyintettem pedig tudtam, hogy ez nem lesz elég

-Tori, nagyon jól ismersz és tudod, hogy kiszedem belöled - vigyorgott - na mondjad csak - ült közelebb a géphez

-Jó, de igérd meg, hogy köztünk marad - alkudoztam

-Tudod, hogy bizhatsz bennem - mosolyodott el - na nyögd már ki - szólt rám

-Hát izé - hajtottam le a fejem - Jaj, Mendy ez olyan ciki - náztem fel rá 

-Miért az nem volt ciki amikor általánosba az egyik táborba fürdöruha nélkül hülyéskedtünk a tóba és a férfi tesitanár látott meg minket? - emlékeztetett vigyorogva

-De az volt - sóhajtottam - Na annyi volt, hogy Szilveszterkor Zac rám nyomult és majdnem megcsókolt - vörösödtem el Mendy pedig szó szerint lefagyott. Megvizsgáltam az egeret ami mozgott és kb. 3 perc múlva Mendy pislogott egyet - Jól vagy? - kérdeztem komolyan. Mendy nem szólt semmit, a gépet az ajtó felé forditotta ö pedig kiment rajta. Pár perc múlva visszajött, jobb kezével Zac fülét rángatta. A haja vizes volt és egy türcsi diszelgett a derekán. Ugy látszik az én drága barátnöm a zuhany alól rángatta ki. Leültette a géppel szembe Zac-et ö pedig megállt mögötte. 

-Kérjél bocsánatot!!! - parancsolt rá Mendy mire Zac közelebb hajolt és megköszörülte a torkát. Az arca tiszta vörös volt és valószinű nekem is.

-Itt meg mi folyik? - dölt az ajtónak Kevin

-Nem tartozik rád - legyintett Mendy. Eközben Zac-kel egymást néztük és azt kivántam bárcsak megnyilna alattam a föld.

-Bogyó te vagy az? - jött be Kevin és arrébb lökte Zac-et, a Bogyó pedig az én becenevem lett

-Szia Mazsola - mondtam azt ami alöször eszembe jutott, de mindketten elnevettük magunkat

-Én inkább maradok Kevin - röhögött mire csak bólintottam - Azt hittem ennél könnyebb lesz Zac-nek megszereznie téged  - vigyorgott

-Nagyon vicces - mondtam

-Na jó, mi kimegyünk, Zac te pedig bocsánatot kérsz és te is húzol kifele - mondta Mendy és Kevin-nel együtt kimentek

-Te most kajak elmondtad neki? - kérdezte Zac kicsit felháborodva

-Igen el. És mint már mondtam rohadtul nem vagyok rád kiváncsi szóval ennyi volt a beszélgetésünk - kezdtem el lehajtani a laptopom

-Várj már - szólt Zac

-Mi van? - forgattam meg a szemem

-Fájna ha kicsit kedvesebb lennél?

-Bele döglenék - flegmáskodtam

-Tori én tényleg szeretlek - mondta komolyan 

-El ne bögjem magam. Na hello - köszöntem el és lecsaptam a gépem. Annyira kiidegel ez a gyerek, hogy az nem igaz. Épp a hajamat túrva agyaltam amikor kinyilt az ajtó és Lou szerencsétlenkedte be magát egy tálcával a kezébe.

-Jó reggelt - mosolygott és leült az ágy szélére

-Neked is - nyomtam egy csókot neki és szemügyre vettem a tálcát. Rántotta, kifli és tea. Együtt megreggeliztünk, ugyanis Louis folyton csipkedett én pedig adtam neki, aztán összeszedtem magam és lementünk a nappaliba ahol a srácok épp apával néztek meccset. Lexy volt az egyedüli aki inkább a körmét reszelte minthogy a TV-re nézzen. Ohh, és Niall, aki épp egy hamburgert tömött magába. Persze annyira éhes volt, hogy az egészet be akarta kapni ezért összenyomta, a hambi belseje pedig szépen a másik végéböl az ölébe borult. 

-Fúj Niall - szólt rá Lexy 

-Bocsika, eltakaritom - állt fel és lekotorta a földre a cuccost az öléböl majd a konyhába induult.

-Jaj, Niall szólhattál volna, hogy megy a hasad, akkor nem mosok fel a fürdöbe - hallottuk anya hangját mire belölünk kitört a röhögés. Bár azt nem értettem, hogy, hogy lenne hasmenése ha elöl lett olyan a gatyája.

-Ez nem az aminek látszik - tiltakozott Niall

-Ez nem szégyen - gagyogott neki anya és Niall gatyáját kezdte törölgetni 

-De én nem szartam be csak az ölembe borult a hamburger - mondta világosan Niall

-Hát jó - vonta meg a vállát anya - Gyertel ebédelni - kiabált anya  a konyhából. Mi felálltunk és bementünk, apa pedig tovább meredt a TV-re. - Bob, gyere már - kiabált neki anya

-Mindjárt, 10 perc és félidö - kiabált apa a kanapéról. Szeretem amikor teljesen máshol vannak a házba és úgy ,,beszélgetnek". Egy darabig csak kiabáltak egymásnak, de csak azért, hogy sikerüljön a sok elterelö hadművelet amit mi találtunk ki, hogy át tudjuk kotorni Niall táljába a káposztás tésztát. Nekem és Harry-nek sikerült, a többieknek viszont nem.

-Anya - mondtam lassan és dölöngélni kezdtem a széken - nem érzem jól magam - motyogtam és a fejemet fogtam. Harry persze vette a lapot és mivel mellettem ül a lábával szépen kirántotta alólam a széket mire én hátra borultam. Na jó, én mondjuk nem erre gondoltam.

-Tori jól vagy? - guggolt le mellém anya én pedig a szemem sarkából láttam, hogy a srácok akcióba lendültek. Épp ,,ébredezni" akartam amikor anya a képembe öntött egy pohár vizet mire és fuldokolva felültem. 

~ 1 óra múlva ~

Indulni készültünk, de  a kisbusz nem akart elindulni ezért mind ott fagyoskodtunk az autó mellett.

-Menjünk busszal - világosodott meg Liam mire  mi gyors léptekkel indultunk a busz megállóba, ahova pár perc után megérkezett a busz. Kifizettük a jegyeket és elindultunk. A buszon persze voltak tini lányok akik letámadták a fiúkat igy amint odaértünk rohantunk be az emeletes épületbe. A 10. emeleten rohantunk a sminkesekhez és az öltöztetökhöz, hogy kezelésbe vegyenek mindek ugyanis késésbe voltunk.

 Épp a ruhámat aggattam magamra amikor nyílt az ajtó és betáncolt rajta Lou.

-Heeey sexy lady - énekelte miközbe beriszálta magát az öltözöbe

-Igen? - kérdeztem röhögve

-Nem hozzád jöttem, hanem Ron-hoz - nevette el magát és a styles-hoz ment. Én kicsit furcsáltam, de nem sértödtem meg, Louis sose volt normális ;)

-Mi az? - fordult meg nevetve Ron

-Hol az öltönyöm? Nem találom - ugrándozott Lou

-Bent van a szekrényedbe - mondta

-Nincs ott - erösködött Louis mire Ron megindult. Pár perc múlva vissza is jött egyedül

-Na? - kérdeztem

-Persze, hogy ott volt, csak nem látta a répa jelmezétöl - forgatta meg a szemét mosolyogva

~ délután 3 óra ~

Mikor mindenki kész lett elindultunk a templomba ami egy ideig a helyszín lesz. A történetbe már csak Lou és Liam maradtak. Most Liam egyik filmbeli rokonának az esküvöjén leszünk, aztán megyünk a házukhoz és ott ünnepelünk. A templomnál beállitották a kamerákat és kezdtünk is. 

-Mindenki a helyére. 3, 2, 1 csapó - kiabálta apu. A kamerák elindultak a zene pedig szólni kezdett. Grace és Matt az oltárnál álltak és a boldogító igen mondták amikor csipodott a telóm.

-Bocsi ezt fel kell vennem - mondtam a mellettem álló Louis-nak

-Jó, de siess mert ezután megyünk Matt-ék házához - mosolygott. Hát én nem nevezném háznak hanem inkább palotának, de mindegy. Gyors léptekkel kmentem az udvarra és beáltam egy tuja fa mögé majd felvettem a telóm.

-Szia - köszöntem Phil-nek

-Hello. Minden rendben? - kérdezte kicsit idegesen

-Igen, de ez mióta érdekel téged? - furcsáltam

-Tina nem segít tovább mert kilépett - mondta gyorsan 

-Mi? De hát alig segített valamit. Neki akármit megengedsz. És csak úgy? - kérdezgettem

Ez most nem lényeges. A templomba vagytok még? - tért a lényegre

-Igen - sóhajtottam

-Ezuttal nincs ötletem mert Tina-val kellett foglalkoznom. Improvizálj valamit. - mondta és megszakitotta a vonalat. Ledöbbenve álltam a fa mögött és csak bámultam, amikor felészleltem mentem és megkerestem Lexy-t.

-Mit képzelsz, hogy csak úgy kiszállsz? - ragadtam meg a karját

-Engedj el - sziszegte

-Na, halljam - tettem a csipömre a kezem

-Te pénzért dolgozol Phil-nél én pedig a lánya vagyok. Az, hogy kiszálltam csak rám és ö rá tartozik. Nekem van választásom, neked viszont nincs - zárta le

-Tina, nem hagyhatsz most egyedül. Nem tudnám egyedül befejezni - tértem át könyörgésre

-Sarah - sóhajtott - Eddig is egyedül csináltál mindent, most is menni fog. -  mondta, de nem nézett rám. Nem szóltam semmit, de csalódott voltam, hogy egyedül kell majd befejeznem.

-Csajok, gyertek mert indulunk - jött oda Liam és Lou mire beszálltunk a kocsiba és célba vettük Matt-ék házát.

 Amikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból és elindultunk, hátra az udvarra. Hátul minden ki volt díszitve és már egy kissebb zenekar is ott volt. Kezdett sötétedni a vendégek pedig egyre többen lettek. A sátor alatt beszélgette Liam-mel amikor oda jött hozzánk Grace.

-Figyu. Nemsokára jönnek még vendégek, légyszi a kamrából hozzatok még pár széket. - mondta kedvesen Grace mi pedig bólintottunk.

-Oké - mosolygott Liam

-Köszi. Tessék a raktár kulcsa - ejtette Liam kezébe a csómot

-Menj csak, mindjárt segítek csak elöbb elmegyek WC-re - mondta neki

-Oké, lent várlak - biccentett és elindult le a lépcsön. Berohantma a házba és a dzsekiért szaladtam. Idegesen turkáltam benne, de csalódottan vetteészre, hogy nincs nálam a pisztolyom. Körbe néztem és beszaladtam a konyhába. A szememmel pásztáztam a pultot amikor megláttam a konyha kést a tartójába. Óvatosan kivettem és a ruhám alá rejtettem. Kiszaladtam a házból és elkerülve a vendégeket lementem a lépcsön a raktár irányába. Lent volt egy nyitott ajtó ahonnan kivilágitott a fény és motoszkálást hallottam. Lábujjhegyen odamentem és benéztem. Liam pakolászott és a székeket tette arrébb, amit ki akart vinni. A kulcsot kivettem és belül tettem be a zárba. Bementem és az ajtót bezárva elökaptam a kést mire Liam is megfordult. - Sarah - motyogta és egyböl hátrálni kezdett

-Sajnálom Liam - mondtam és a fejembe csak ugy pörögtek a gondolatok. Mindig meg mondták mit kell csinálnom, ezért kicsit bénán éreztem magam.

-M...Mit művelsz? - dadogta idegesen

-Semmi különöset - tértem át a bunkó énemre

-Te ölted meg a többieket is?

-Igen.

-Miért csinálod ezt? Nem veszed észre, hogy a barátaidat ölöd meg? - kérdezte elég bátran

-Már megszoktam és egyébként sincs választásom.

-Már, hogy ne lenne?

-Liam maradj már csendbe. - szóltam rá

-Csak egy utolsó kérdés - mondta határozottan

-Mondjad - forgattam meg a szemem

-Mi lesz Louis-val? Ö öszintén szeret téged. Nem feltételezi ezt rólad. Nem ismeri ezt az éned. Egy olyan lányt szeret aki eddig azokat ölte meg akik a legközelebb álltak hozzá. Szerinted mit fog szólni ha kiderül, hogy mindent te csináltál? - kérdezte és tök igaza volt. Erre leengedtem a kezem és sírni kezdtem. 

-Úgy sajnálom - kezdtem el bögni mire Liam elindult felém és én meg se próbáltam megölni. Ö szét tárta  a karját én pedig úgy éreztem, hogy szükszégem van egy ölelésre.

-Add azt ide - mosolygott kedvesen és a kezét nyújtotta. Nem tudom mi ütött belém, de oda adtam neki a kést és megöleltem. Álltunk és ölelkeztünk egy darabig amikor egy erös szúrást éreztem a hasamba és összerogytam. Liam eltávolodott tölem, a kezében lévö késre néztem amiröl lassan csöpögött le a vér. Egyböl a hasamhoz nyúltam és megéreztem a vörös, meleg folyadékot a kezemen. Értetlenül néztem fel Liam-re akinek az arca se rezzent.

-Hogy tehetted ezt? - kérdeztem és a sebre szoritottam a kezem. - Bíztam benned - lihegtem mert szédülni kezdtem

-Mi is biztunk benned - motyogta Liam én pedig elfeküdtem a földön és vártam, hogy minden elsötétüljön, ami pár másodperc múlva be is következett.

40. fejezet

Halihó! Meghoztam a kövi részt és bár kaptam olyan komit, hogy remélitek lesz valami bahé. Hát tettem bele egy kisebbet és remélem az is tetszeni fog. Jó olvasást! 

-Jó, de mire hazaér legyetek ti is itthon - mondta apa és bement a nappaliba. Mi felkaptuk a csizmánkat, kabátunkat és röhögve kirohantunk a házból. Ha ezt anya megtudja... Épp a kapuhoz sétáltunk amikor kinyilt a bejárati ajtó mi pedig megfordultunk. - Hé hova mentek? - nézett ránk kérdön apa mire én kicsit összezavarodtam és mint láttam a srácok is - Nyugi csak ugratlak titeket - röhögte el magát - Csak a kulcsot hoztam - dobta Lou felé majd bement a házba. Mi megkönnyebbülve szálltunk be a kocsiba és indultunk paintball-ozni. Liam az anyósülésröl benyomta a rádiót, ahol épp vége lett egy Rihanna számnak. Persze a fiúk mint a party arcok rázták a fejüket és énekeltek én pedig ezen sírva röhögtem. 

-Mikor érünk már oda? - nyafogott Harry

-10 perce indultunk el - közölte vele Lou a fájdalmas igazságot

-Engedj majd én oda vezetek - fúrakodott elöre Harry

-Nyugi nem sokára ott leszünk. Most ne mássz az ölünkbe - szólt rá Liam nevetve

-Síkítok! - fenyegette öket Harry mire mi elröhögtük magunkat 

-Louis parkolj le - sóhajtott Liam. Na ez kész. Leálltunk az út szélére,  Lou kiszállt és beült mellénk, Harry pedig elöre mászott a volán mögé. 

-Készen álltok? - kérdezte Harry mintha valami kiképzésen lennénk

-Mind meghalunk - közölte Zayn komolyan, a fürtös pedig a gázra taposott. Az elsö aki felsikitott az én voltam mert az hittem szívrohamot kapok. Hátul nem láttam az utat mert közvetlen Harry mögött ültem akinek csak a kezét láttam, ahogy jobbra-balra rángatja a kormányt az autó pedig kacskaringózva száguld az utón. A srácoknak olyan fejük volt mint akik tudják, hogy most halunk meg. Csúszkáltunk hátul az üléseken és mivel nem szokásunk bekötni magunkat, Niall lecsúszott az ülésröl Zayn ölébe.

-Te barom az egy busz volt!! - kiabált Lexy 

-És? - kérdezte Harry nem törödöm stilusba

-Elsöbbsége volt te állat - orditott még mindig Lexy mire a soför csak megrántotta a vállát. Kín keserves 10 perc után Harry fékezett, aminek köszönhetöen mindenki felborult. Ott ültünk a kocsiba, mindenkinek a keze a mellkhasán volt és csak szaporán vettük a levegöt.

-Nem szálltok ki? - kopogott az balaküvegen keresztül Harry

-Van fogalmad róla mit tettél? - szálltam ki röhögve - Majdnem szivbajt kaptam, Styles, ugy vezetsz mint egy örült - böködtem a mellkhasát a mutatóujjammal, ö meg csak röhögött.

-Inkább menjünk be - szólt ránk Liam mi pedig a többiekkel indultunk a bejárat felé. Mint a majmok futottak a srácok és meg se álltak az ajtóig. Ott bevártak engem mert én nem futottam, és együtt mentünk  a szemben lévö pulthoz. Mindenki könyékig nyúlt a zsebébe és kipakoltuk a pénzünket a pultra  a csajnak amolyan ,,nesze számold" stilusba, ugyanis volt nálunk egy kis apró is. A lány mosolyogva mutatott egy folyosó felé mi pedig elindultunk. A folyósó végén egy szoba volt, ahol a méreteinket vették le. Jött egy idösebb nö, aki levette a méretünket és megkaptuk a ruháinkat. 
-Úúú Tori - szólt rám Lou mire én felnéztem a cipzárból - szépen feszít elöl a ruhád - eresztett egy perverz mosolyt mire a fiúk felröhögtek
-Hüly pöcs - dobta meg  Lexy a fejvédövel
-Áú - simogatta Lou a fejét - most mi van? Csak szórakoztam - röhögte el magát és visszadobta Lexy-nek a maszkot. Lassa mind felöltöztünk és kimentünk a váróba.
-Itt várjatok. Bent még van egy csapat - mondta egy csaj aki a játékot figyelte

-Mindenki játszik? - kérdezte a csaj végig nézve rajtunk. 
-Ja - biccentett Zayn 
-Kelleni fog még egy játékos - mondta a csaj
-Mer? - nézett rá furcsán Louis
-Mert 7-en vagytok és nem lehet jól elosztani a csapatokat. - nézte a lapjait a lány amiket a kezébe tartott. Eközbe kijöttek a játékosok akik eddig bent voltak. Ök ledöltek a padokra mi pedig vártuk, hogy beengedjenek minket. 
-Tori? - hallottam egy ismerös hangot a hátam mögül mire  mind megfordultunk.
-Zac az isten szerelmére! Neked minden hol ott kell lenned? Nyomkövetöt szereltél rám vagy mi a szar? Rohadtul elegem van már belöled érted? - orditottam rá és ha Louis nem fogja a kezem valószinű már rég neki estem volna. Tényleg az agyamra megy. Szerintem már rég feljelenthettem volna zaklatásért. 
-Csak Kevinék-kel jöttem játszani. Fogalmam sem volt, hogy itt vagy - nézett rám ártatlan fejjel mégis ugy éreztem a bárány feje mögött ott bujkál az a szemtelen vigyor. 
-Szia Tori - jött oda Kevin és megölelt. Ezzel valamivel lenyugodtam mert Kevin közel áll hozzám, mint legjobb fiú barát - Nyugi, szerintem tényleg nem tudta csak kedve támadt velünk jönni - duruzsolta a fülembe mire csak bólintottam és elengedtük egymást. 
-Ismeritek egymsát? Ez nagyszerű, akkor be is mehetnél velük - mondta a lány Zac-nek
-Inkább jöjjön Kevin - ajánlottam fel
-Bocsi Tori, de a mi mennénk a mekibe - mondta Kevin kicsit szomorúan, hogy itt hagy
-Nem baj - legyintettem és egy mosolyt eröltettem a képemre, belül mégis erösebb volt a haragom igy szúros szemekkel néztem Zac-re, aki közbe vigyorgott
-De mi nem is ismerjük ezt a taknyost - mondta Zayn kicsit felháborodva és rám mosolygott, utalva rá, hogy próbál segíteni 
-Mendy öccse vagyok - ment oda Zac és a kezét nyújtotta Zayn-nek
-Hello, a jövöbeli sógorod - ereszett egy gunyós vigyort Zayn és megszoritotta Zac kezét aki erre felszisszent. 
-Oké akkor a csapatok - szólt közbe a csaj - ti négyen - mutatott Harry-re, Niall-re, Lexy-re és Louis-ra - tietek a piros festék a többieké pedig a kék - mondta és szét osztotta a patronokat. Bementünk a pályára és 3-ra mindenki futni kezdett, de nekem Zac-nek köszönhetöen elszállt minden kedvem igy bementem egy oszlop mögé. Bámultam a falat, ami velem szembe volt, végül arra jutottam, hogy elkapom Zac-et és felakasztom
-Pszt - adott jelet Lou a mellettem levö oszlop mögül megzavarva a gondolataim. Én rámosolyogtam és csak akkor esett le, hogy nem is vagyunk egy csapatba. Kinézett a rejtek helye mögül és átszaladt mellém. Szorosan elém állt, 2 kezét a fejem mellett támasztotta és szemezett velem egy darabig. 
-Le kéne lőnöd - suttogtam mert tudtam, hogy ezt nem bírja, persze jó értelembe
-Ne csináld ezt - motyogta csukott szemmel és megakart csókolni, de szándékosan kitértem elöle ezzel is húzva az idegeit. Erre ö kuncogott és az orrunkkal kezdett játszani. Most én akartam megcsókolni, de ö nem akarta és elrántotta a fejét. Én nagyokat pislogtam amikor leszaladt és csak néztem utána. Mosolyogva megforgattam a szemem és kiléptem volna az oszlop mögül, de 2 kéz megragadta a derekam és vissza huzott - Szeretlek - csókolt meg Lou és elszaladt. Megint kinéztem és tiszta volt a levegö. Épp Niall lőtte le Zayn-t amikor átszaladtam egy másik oszlop mögé. Ovatósan kipillantottam amikor Harry és Liam tök egyszerre találták el egymást. Elkezdtem szaladni és közbe Niall-re céloztam akinek el is találtam a tökeit. Szegény felkiáltott és a földre rogyott. 
-Bocsi - intettem neki mire kaptam egy középsö ujjat
-Ezért még számulunk - kiabált rám - Zayn vigyél ki - nyavajgott én pedig röhögve futottam egy alacsonyabb hordó mögé. A mi csapatunkból már csak Zac-kel maradtunk, a másikból pedig csak Louis. Lou épp Zac-et kergette és folyamatosan lötte, pont a hordó mellett futott el Zac én pedig lelöttem. Erre ö megállt és értetlenül nézett rám, Lou is lelasitott én nem lött ránk.
-Nesze neked hülye köcsög - kiabáltam és Zac-et kezdtem kergetni aki elölem futott
-Tori egy csapatba vagyunk - nézett hátra 
-Pont leszarom - üvöltöttem és folyamatosan löttem rá. Aztán megláttam, hogy Lou beszalad egy tölünk nem messze lévö oszlop mögé és amikor Zac odaért szépen kigáncsolta. Ö elesett én pedig rávetettem magam. Ráültem a hasára és kicsavartam a kezéböl a fegyvert.
-Csaj búnyóóó!!!! - orditotta Harry torka szakadtából
-Te hülye! Zac fiú - szólt rá Lexy mire én elröhögtem magam, de továbbra is Zac-re figyeltem
-Ja - szomorodott el Harry. Lou nem messze tölünk nézte a műsört és esze ágában se volt közbe szólni annak, hogy épp szétgyepálok egy gyereket. 
-Mit művelsz? - értetlenkedett én pedig megfogtam a pólóját és felemeltem
-A szilveszteri nyomulásodat többet meg ne merd ismételni! Ja, és ha még egyszer meglátlak a közelembe esküszöm a szart kiverem belöled - orditottam a képébe nem foglalkozva azzal, hogy pár centire van a feje az enyémtöl. Eközbe a srácok a váróba a nevemet kántálták :) 
-Miért? - húzta gonosz vigyorra a száját
-Mert azt mondtam baszd meg - kiabáltam rá és a földhöz vágtam a fejét
-Nem parancsolhatsz nekem - mondta komolyan
-Ebben az esetben igen - mondtam fenyegetve mire ö szólásra nyitotta a száját, de mielött bármit is mondhatott volna ököllel orrba vágtam. A kezemet rázni kezdtem mert fájt, az ö orrából pedig ömleni kezdett a vér. - Majd máskor nem kötekedsz - sziszegtem miközbe az orrát fogta. Már jöttek is a biztonsági örök. Ketten leszedtek róla és erősen lefogtak. Zac felállt és lerölte a vért az arcáról. 
-Kisasszony nyugodjon meg  - szólt rám az egyik őr mert nagyon ficánkoltam
-Utállak Zac Thomson - kiabáltam utána, aki már rohant is el. A pasik kivettek a pályáról a srácokhoz, akik döbbenten néztek rám.
-Nyugi nem közveszélyes - mondta Louis és ,,átvett". Az örök elmentek a srácok pedig nem is kérdezgettek csak vállba ütöttek vagy a hajamat kocolták össze és elmentek az öltözöbe.  - Piros a szád - jegyezte meg Lou és magához húzott
-A tied meg kék - mosolyodtam el 
-Micsoda véletlen - eresztett egy perverz mosolyt - Keverünk lilát? - kérdezte szemtelenül
-De bolond vagy - csaptam finoman a mellkhasára mire ö boci szemeket vágott - Na gyere - mondtam nevetve és rákulcsoltam a kezeim a nyakára. Lehúztam magamhoz és játszottam egy darabig, hogy csak suroljuk egymás ajkait majd egy erös mozdulattal szájon csókolt. Utána persze belemosolygott amit imádok. Túl voltunk a csókcsatán és bementünk az öltözöbe majd elkezdtük levenni a fesékes ruhákat. 
-Nektek meg, hogy lett lila a szátok? - kérdezte Harry amolyan ,,mindent tudok ám" fejjel. Mi csak legyintve elnevettük magunkat és tovább vetköztünk. Miután kész voltunk elindultunk haza. A kocsiba mindenki hulla volt, és ezuttal nem hagytuk Harry-t vezetni. Hamar haza is értünk és akik még éltek felkapták azokat akik már rég kinyúltak. Zayn magához szoritott min egy mackót,  Liam az ölébe vette Niall-t, Lou Harry hátán utazott Lexy pedig mint egy éjjeli bagoly sétált az ajtóhoz. Miután beértünk a házba csak akkor esett le mindenkinek, hogy már 1 órája otthon kellett volna lennünk, ugyanis anya már az elöszobába várt minket. Apa persze ott állt mellett mint aki semmiröl se tudott.
-Hol voltatok? - kérdezte anya, ami amúgy szerintem tök nyilvánvaló volt, már a szám alapján is.
-Paintball-ozni - mutatott a Harry a hajára, ahol pár fürt kék volt
-Bob azt mondta megszöktetek - húzta fel az egyik szemöldökét anya. A srácokkal összenéztünk és egy bólintással elintéztük, hogy megvédjük aput. 
-Igaz - bólintottam sóhajtva és lehajtottam a fejem, hogy ne látszodjon, ahogy szakadok a röhögéstöl. 
-Nem hiszem el - fogta anya a fejét - nektek semmi sem büntetés? - kiabált velünk - Felöletek aztán kulcsra is zárhatnálak titeket egy szobába, akkor meg az ablakon mennétek. Annyi a szerencsétek, hogy holnap forgatni megyünk! És most tünés a szemem elöl - mutatott az emeletre. Mostmár senki nem nevetett csak csendbe felmentünk az emeletre és fürdés után mindenki eltünk a szobájába.