94.fejezet ~ Vörös szoba

Halihó. Meghoztam az utolsó előtti részt és remélem tetszeni fog. Köszönöm a plusz egy feliratkozót, akitől kaptam egy kedves kommentet is. Jó olvasást. 

~ Tori szemszöge ~

- Hé várjatok meg! – hallottam egy ismerős hangot mire azonnal megfordultam. Szemeim megteltek könnyel amikor megláttam Kevint. Gyors léptekkel haladt a gép felé és jobb kezével egy nagyobb bőröndöt húzott maga után. Kettesével kapkodtam a lépcsőfokokat és hamar a földre értem. Gyorsan szaladtam felé miközben próbáltam nem megfulladni. Amint odaértem hozzá ő elengedte a táskáját és szorosan megölelt.

 A mellkasom zavarodottan emelkedett és alig kaptam levegőt. Nem jó párosítás a sírás és a futás. Kevin hosszú karait körém fonta és arcát a nyakamba temette miközben kicsit felemelt magához így lábaim nem érték a földet.

- Miért csak most jöttél? – toltam el magamtól így ő letett a földre. Kitűrtem egy tincset az arcból majd a szemébe néztem.

- Legjobb barátok vagyunk. – mondta halkan. – Tudom, hogy nekem nincs biztos pontom Londonban, de nem akartalak egyedül hagyni. Tudom, hogy ott lesznek neked a fiúk, de nem volt szívem elengedni téged.

- De van biztos pontod. Én. Tudod, hogy mindig számíthatsz rám. – mosolyogtam mire meghatódva nyomott egy puszit a homlokomra. – Nem válaszoltál a kérdésemre. Miért csak most jöttél? Napokig ideges voltam. Bizonytalanságban hagytál. – mondtam kicsit felháborodva.

- Csak mérlegeltem a helyzetemet. – rántott vállat.

- Örülök, hogy így döntöttél. Gyere. – fogtam meg a kezét ő pedig a táskáját majd elindultunk vissza a géphez. Ha már a földön voltam még egyszer elbúcsúztam apától és felsétáltam Kevinnel a lépcsőn.

- Hello haver, hát te? – nézett rá Zayn mosolyogva mire Kevin magához ölelt.

- Csak nem akartam elengedni. – mosolygott rám.

- Oké, de azért ne nyúld le tőlem. – lépett a másik oldalamra Louis és megcsókolt.

- Oké minden happy, de elég a nyáladzásból. Húzzunk üvegezni. – csapta össze a tenyereit Harry és elszaladt az ülések között.

- De csak egy csaj van. Az is Louis-é! – kiabált utána Zayn.

- Basszus tényleg. – sétált vissza Harry. – Oké megnézem a pilótát és a személyzetet. – röhögött fel és megint elszaladt. Nevetve megcsóváltam a fejem és leültem az egyik székbe. Míg ők elfoglaltságot kerestek a gép elindult. Kinéztem az ablakon és tekintetemmel apát kerestem. Hamar megtaláltam mert vaduk integetett nekem. Nem akartam itt hagyni, de nem tudok végig vele lenni. Visszaintetem neki majd láttam, hogy elmegy mert a gép lassan felszállt. Épp letöröltem a könnyeim amikor Louis foglalt helyet mellettem.

- Azt akarom, hogy neked a legjobb legyen. Mindent meg fogok tenni azért, hogy boldog legyél Londonban. Ígérem. – fogta meg a kezem mire bólintottam. Még mindig furcsa, hogy kibékültünk, de nem bánom, sőt örülök neki. Ha ennyi mindenen túlmentünk egy új élet se jelenthet akadályt.

- A srácokkal együtt laktok? – kérdeztem kíváncsian. Ez eddig nem érdekelt mert sokáig Los Angeles-ben voltak és akkor még nem tudtam, hogy egyszer velük fogok menni.

- Mindegyikünknek van saját háza és van egy közös is. Mindegyiket meg szeretném mutatni neked és gondolom a fiúk is így szeretnék. Ha velem bármi lenne az ő házuk neked mindig a második otthonod lehet Londonban. – mosolygott majd közelebb hajolt hozzám. – Fogalmad sincs most mennyire boldog vagyok. – suttogta és jobb kezét felvezette az oldalamon egészen a nyakamig. Megsimogatta azt majd egymáshoz érintette ajkaink. Lassan és érzelmesen csókolt meg mintha ez az utolsó lenne. Nem váltunk el egymástól miközben Louis felhajtotta a köztünk lévő kartámlát és beljebb tolt az ablak felé. Amikor hátam a gép oldalának ütközött Louis bal kezével az oldalamat simogatta, jobb kezével a fejem mellett támaszkodott. Lábaim közé mászott így közelebb került hozzám. Ajkaink csak néha váltak el levegő hiány miatt. Minden percét élveztem mert olyan volt mint régen. Lou úgy csókolt mint még soha és éreztem rajta, hogy hiányzott neki ez az egész. A hajába túrtam és kicsit meghúztam azt mert tudtam, hogy szereti. A reakciója csak egy nyögés volt a számban. Nem akartam túlzásba vinni ezért inkább csak simogattam a fejét.

- Miért jó gépen dugni? – bukkant fel Liam feje az előttünk lévő ülések közül. Louis-val azonnal elengedtük egymást és zavartan mosolyogtunk össze.

- Eddig nem volt rá példa szóval nem tudok válaszolni a cuki kérdésedre. – mondta Louis és az ajkába harapva rám nézett. Lesütöttem a szemem és tudtam, hogy kezd kanos lenni.

- Aha. És amikor nyaralásról jöttünk haza mit csináltatok az üléseken?! – nevetett fel olyan „most lebuktatok” stílusban a kedves bátyám.

- Ültünk?! – kérdeztem vissza elfojtva a kitörni készülő nevetésem.

- Engem nem zavar csak halkan. – kacsintott Liam. – Ja és vigyázzatok az üléshuzatra. Tudjátok nem olcsó mulatság egy magángép. – vigyorgott majd elsétált. Louis-val összenézünk majd elnevettük magunkat.

- Ha már itt tartunk – kezdte Louis, de nem nézett a szemembe csak az ujjaimat piszkálta. – Engem nem zavar, hogy gépen vagyunk. Kényelmesnek tűnik. – rugózott az ülésen mire felnevettem. Tudtam, hogy csak viccel így nem is tudtam komolyan venni. – Elmegyek eszek. Jössz vagy hozzak valamit? – kérdezte miközben felállt.

- Nem kell, köszi. – mosolyogtam rá mire ő elsétált. Amikor kinéztem az ablakon a gyönyörű felhőket láttam és éreztem, hogy miután leszálltam a gépről majdnem minden meg fog változni.

- Szia. – köszönt a szőkeség és leült mellém. Mosolyogva figyeltem a mozdulatait talán ezért nem nézett a szemembe. Oldalra fordultam, hogy szemben legyek vele mire ő is így tett.

- Szia. – eresztettem felé egy biztató mosolyt.

- Nagyon örülök, hogy velünk jössz. – mondta Niall és megfogta a kezem. Csendben hallgattam mert tudtam, hogy mást is mondani akar majd. – Tudod, hogy rám mindig számíthatsz majd. – motyogta miközben gyönyörű kék szemeibe néztem. - Olyan mintha a húgom lennél. Kicsit máshogy mint a többieknek, de az vagy. – ahogy ezt kimondta sejtettem, hogy arra gondol amikor lefeküdtünk. – Csak azt kérem, hogy felejtsük el ami kettőnk között történt. Akárhányszor visszaemlékszem teljesen elgyengülök. Te is tudod miért. Ne háborgassuk ezt. Kérlek tegyünk úgy mintha nem történt volna meg. – hadarta el halkan.

- Nem akarok úgy tenni mintha nem történt volna meg. – köszörültem meg a torkom és a téma miatt csak hevesebben vert a szívem.

- Miért nem? – kérdezte Niall az arcomat fürkészve.

- Mert szinte mindent neked köszönhetek. Tudom, hogy felforgattam az életed az együtt töltött pillanatokkal, de nem akarok úgy tekinteni az egészre mintha nem történt volna meg. Együtt vészeltük át és te segítettél nekem. Ezt nem lehet elfelejteni és tudom, hogy te se akarod. Csak azért mondod, hogy azt higgyem neked nem jelentett annyit mint nekem. Pedig igen és ezt ne akard titkolni. – eresztettem felé egy halvány mosolyt mert Niall érzéseibe már rég be lettem avatva így hiába próbál mást mondani.

- Értem és igazad van. – sütötte le szemeit.

- Kellenek a közös élmények, hogy legyen mire visszaemlékezni. – nevettem fel halkan.

- Hát mi érdekes dolgokra emlékezhetünk vissza. – nevetett ő is.

- Az biztos. – bólintottam majd megöleltem őt. Nyomott egy puszit a fejemre majd felállt az ülésről.

- Megyek bekapcsolom a fifat. – intetett egyet majd elsétált. Nagyon sóhajtva dőltem vissza és magam elé meredve kezdtem gondolkozni.

~ este 8 óra ~

Egy kisbuszban ültünk a srácokkal, amit ők hívtak a reptérre, hogy vigyen minket a közös házba. Nagyon izgultam és kíváncsi voltam ahogy Kevin is. Mi ketten csak mocorogtunk a helyünkön míg a többiek rajtunk nevettek.

-         Izgulok! – jelentettem ki századjára.

- Ez még mindig csak egy ház. – nevetett Harry és játékosan meglökte a vállam.

 - De ez a ti házatok. Meg amúgy is. Belegondoltatok már, hogy milyen szerencsés vagyok? Hogy mennyi lány lenne a helyemben? – kérdezgettem őket.

- Már attól szerencsés vagy, hogy Louis barátnője lehetsz. Az, hogy velünk fogsz lakni az már normális. – kacsintott rám Zayn.

- Ja és eddig is velünk laktál csak a ti házatokban. Szóval ez már nem lesz új a rajongók számára. – tette, hogy Niall is.

- Lehet ez kicsit korai lesz, de holnap jön Dani és Perrie szóval Zayn-nel szeretnénk ha megismernéd őket. Biztos jól kijöttök majd. – mosolygott rám Liam mire én bólintottam. Csak jót hallottam róluk szóval nem hiszem, hogy gond lesz az ismerkedés. Meg amúgy is, végre nem leszek egyedül lány.

- Itt is vagyunk. – törte meg a csendet Louis és megszorította a kezemet. Egymásra mosolyogtunk majd kiszálltunk a kocsiból és akkor történt olyan amire nem is számítottam. A sötétített ablakon keresztül nem is láttam, hogy mennyi sikítozó lány állja körbe a házat. Pár biztonsági őr kinyitotta a busz ajtaját mire a srácok egyesével kiszálltak. A sok lány még hangosabban kiabált és alig tudtunk eljutni az ajtóig. Louis-val együtt szálltunk ki és végig szorosan fogta a kezem. Néha a fiúk megálltak, hogy aláírjanak egy-két cuccot vagy csináljanak közös képeket, de sajnos túl sokan voltak. Megmosolyogtam, hogy mennyien szeretik a fiúkat. Néhányan nekem is köszöntek ami nagyon jól esett. Miután elértük a magas kaput gyorsan bementünk az udvarra így már nem láttak minket a rajongók.

- Aranyosak. – mosolyogtam a srácokra, akik látszólag nagyon boldogok voltak.

- Nyugi nem ez fog menni minden nap. Tudják, hogy ez csak közös ház és olyan sokat nem vagyunk itt. – magyarázott Harry.

- Már megszoktam. Los Angeles-be is találkoztam már rajongókkal szóval már belejöttem. – vigyorogtam.

- Ennek örülünk. – mosolygott Niall majd megpörgette mutatóujján lévő lakáskulcsot és elindult az ajtó felé. Mindannyian követtük őt majd amikor beértünk a házba azonnal körbenéztem mindenhol. Minden bútort megfogtam és mindenre leültem. Kevin ugyanezt tette és folyton összevigyorogtunk. Igaz neki Párizs a cél, de London is fantasztikus hely.

- Tetszik, hogy otthon érzitek magatokat. – nevetett fel Louis amikor beért a nappaliba. Kevinnel épp a kanapén fetrengtünk.

- Kevin a második emeleten a harmadik szoba a tied. – mondta Liam és begurította a bőröndöt.

- Okés. – mondta Kevin miközben fel és le kapcsolta a komódon lévő kislámpát.

- Gyere Tori megmutatom a szobánkat. – mosolygott rám Lou mire azonnal felpattantam és utána csoszogtam. Felsétáltunk az első emeletre, ami nagyon tetszett. Megálltunk egy ajtó előtt amin arany betűkkel virított a „Louis” felirat. Lou belökte az ajtót majd előre engedett. A szoba vörös színben pompázott és a bútorok sötét barnák voltak. Miután itt is körbenéztem lefeküdtem az ágyra és örömmel nyugtáztam, hogy nagyon kényelmes.

- Jó lenne ma este használni. – dőlt le mellém Louis és szinte azonnal találkozott a tekintetünk.

- Ja. Én is fáradt vagyok. – értettem egyet mire kitört belőle a röhögés.

- Nem pont alvásra gondoltam. – célozgatott tovább mire leesett mit is akar. Valahogy sejtettem. Hónapokig tartott ez az egész cirkusz és akkor is összevesztünk szóval sokáig nem voltunk együtt. Persze én is szeretnék már vele lenni.. Ki nem? – Tudod miért vörös a szoba? – kérdezte és felkönyökölve az arcomat kezdte fürkészni.

- Nem. Miért? – néztem rá furcsán és vártam a frappáns választ.

- Mert azt olvastam a vörös szín izgató. – húzogatta a szemöldökét. Egy ideig némán meredtem rá majd elnevettem magam. – Nem hiszel nekem? – kérdezte, de a nevetéstől nem foglalkoztam vele majd mire észbe kaptam Louis már felém mászott az ágyon. Hirtelen kerekedett felém így azonnal elhallgattam. Csípőmre ült és úgy nézett a szemembe miközben a fejem mellett támaszkodott. – Fogalmad sincs mióta vágyom rád! – suttogta még mindig a szemeimbe nézve. A hallottak alapján arcomat azonnal elöntötte a pír, de amikor másfele néztem ő megfogta az állam és maga felé fordította az arcom.  Nem tagadom én is így érzek. Lou leszállt rólam majd az ajtóhoz ment és kulcsra zárta azt. A lámpát nem kapcsolta le teljesen csak besötétített. Lassan keltem fel az ágyról és csoszogtam el hozzá. Louis minden mozdulatom figyelte és miután végig nyalta a száját, alsó ajkába harapott. Egyértelművé vált, hogy kanos és mindjárt bevadul. Miután odaértem hozzá a falnak nyomtam és apró puszikat hagytam a nyakán. Sose vagyok durva vele mert így húzom fel az agyát. Halkan lihegett a fülembe, mellkasa zavarodottan emelkedett miközben kezei a testemen vándoroltak. Kezeivel a hasamnál szerencsétlenkedett amitől egyből bizsergést éreztem. Ki akart gombolni a farmerem, de még nem hagytam neki. – Miért játszol velem? – duruzsolta a fülembe. Mintha meg se hallottam volna megmarkoltam a fenekét ami egy halt nyögést váltott ki belőle. Ilyenkor úgy érzem én irányítok és szeretem ilyen gyengének látni Louis-t. Húztam a haját és karmoltam az oldalát amikor a normális levegővétele átment zavaros lihegésbe. Kicsit harapdáltam a nyakát aztán ajkammal súroltam a száját, de egyszer se csókoltam meg. Louis durván megmarkolta az oldalam és tudtam, hogy most akar fordítani a helyzetünkön amikor kopogtak az ajtón. Először egyikünk se figyelt, de mivel pont az ajtó mellett álltunk nem tudtuk figyelmen kívül hagyni a folyton erősödő kopogást.

- Nyisd ki. – lihegtem két csók között.

- Nem hiszem, hogy fontosabb mint te. – eresztett egy szemtelen mosolyt majd tovább puszilgatta a nyakam.

- Louis!! – hallottuk Harry hangját.

- Mi van? – kérdezett vissza Louis kicsit türelmetlenül.

- Gyere már. Beesett a távirányító a vécébe. – röhögött Harry az ajtó másik oldaláról.

- Szedd ki! – adta a gyors választ Louis.

- De én nem nyúlok be a budiba! Tévét akarok nézni! – kezdett nyafogni a fürtös. Kínomba elröhögtem magam mert már azt se értettem, hogy eshetett bele pont a vécébe a távirányító.

- Gyors kiszedem. – léptem el Lou elől.

- 1 órája se vagy itt, de már a vécébe kell nyúlnod? A-a! Majd én kiveszem! – kacsintott és amint megigazította a haját kinyitotta az ajtót.

- Megzavartam valamit? – vigyorgott Harry mire lesütöttem a szemeim. Ez a gyerek sose nő fel.

- Igen épp teszteltük volna az ágyat és azt, hogy a vörös tényleg izgató szín-e. – mondta Louis a kegyetlen igazságot mire Harry elnevette magát. Lou leszaladt a konyhába egy gumikesztyűért míg én és Harry bementünk a fürdőbe. A vécében valóban ott volt a távirányító mire kérdőn néztem a fürtösre.

- Hogy sikerült?

- Hááát csak néztem a tévét aztán eljöttem, hogy dobjak egy sárgát. A többiek elmentek vásárolni, de akkor is féltem, hogy mire visszamegyek már hazajönnek és Niall mániája, hogy mindig elkapcsolja ezért magammal hoztam a kapcsolót. Az első zsebemben volt és amikor letoltam a gatyám kiesett onnan. – magyarázott miközben nevetett.

~ fél óra múlva ~

- Hol is tartottunk? – csípte meg a fenekem Louis amikor épp a szobájába mentünk. Amint beértünk lábával becsapta az ajtót és rögtön kulcsra is zárta.

- Ha nincs vécé szagod akkor megsúgom. – kacsintottam és megálltam kicsit messzebb tőle.

- Csak neked illatozom. – nyalta meg a száját és közelebb jött mire én szándékosan hátrább léptem. Először furcsán nézett rám aztán vette a lapot. Szinte már szaladt felém amikor elrohantam előle. Egy kicsit fogócskáztunk majd amikor elkapta a derekam az ágyra döntött és rám mászott. Felhúzta a pólóm és amikor lefogta a kezeim már azt hittem valami durva dolgot fog velem csinálni. Aztán fejét rám döntötte és a hajával kezdte csiklandozni a hasamat amitől egyből felröhögtem. A kezeimet még mindig nem tudtam megmozdítani mert lefogta és annyira csikizett, hogy más síkítani akartam amikor elengedett.

- Ez nagyon gonosz volt. – csúsztam ki alóla és próbáltam komoly lenni, de elnevettem magam. Ahogy hátrább csúsztam Lou egyre közelebb mászott hozzám négy kézlábon. Eszméletlen szexi volt amikor haja az arcába omlott és az alól nézett rám.

- Grrr. – kacsintott rám mire én felkuncogtam. Hirtelen elkaptam a két lábam és megint maga alá rántott. – Ennyi idő után nem illik velem szórakozni! – morogta a nyakamba majd a pólóm alatt felvezette kezét az oldalamon.

- Nem szórakozom. – húztam le magamhoz és megcsókoltam. Azonnal bejutást kaptam ez nem is volt kérdéses. Ajkaink nem váltak el egymástól amikor az övéhez nyúltam. Egy morgással jelezte, hogy folytassam. Könnyedén kikapcsoltam az övét így ráláttam keményedő bokszerére. Ráült a csípőmre és hagyta, hogy lehúzzam róla a pólóját. Nem habozott sokáig amikor levettem róla a felsőjét azonnal kezelésbe vett engem..