59. fejezet. Este a kórházban

Sziasztok babák! Sajnálom, hogy ennyit kések, de év vége van bla bla bla -.- A trailer késik, de úton van és nemsokára kész lesz. Következő rész: ha van időm akkor szombat, ha nincs akkor csak vasárnap (juni 9). Ebbe a részbe sok lesz a szemszög váltás, de remélem nem lesz gond. Jó olvasást! 

-Hogy van? - kérdeztük teljesen egyszerre amikor odaértünk. A srácok kiváncsi fejjel néztek az orvosra aki csak sóhajtott egyett az érkezésünkre. Idegesen tördeltem az ujjaim ahogy mindenki más. 

-Nos. - tette fel a szemüvegét, amit idő közben letörölgetett. - A kisasszony sok vért vesztett és a karján lévő vágást muszáj volt összevarnunk. Jelenleg altatás alatt van, ami pár napig lesz is. 

-Bemehetünk hozzá? - kérdezte Kevin. Közbe a levegőért kapkodott és idegesen a hajába turkált. Arcomon nekem is legördültek a könnyek. Tori mellett akartam lenni. Szorosan magamhoz ölelni, csókolni és tudatni vele, hogy rám számíthat. Mégis hagytam, hogy ezt tegye magával. 

-Az állapota stabilnak bizonyul. Maximum 2 fő mehet be hozzá egyszerre. - mondta az orvos majd elment. 8 kérdő szempár nézett össze. 

-Én megyek be! - jelentette ki Bob - Liam pedig velem jön! - fogta meg a karját és bementek a kisszobába. Egy rohadt ablak se volt így nem tudtam benézni. Kénytelen voltam leülni és várni a soromra. 

~ Liam szemszöge ~

Szörnyű volt, Őt így látni. Nem tudtam, hogy így érez. Nem vettem észre, hogy ezt tervezi. Nem voltam eleget mellette. Jobb tesót érdemel. Könnyeim utat törtek maguknak amikor megláttam az ágyon. Karján laza kötés volt, mellette lógott az infúzia és csipogott a gép ami a szívverését jelezte. Hál' istennek tényleg stabil. Megpusziltam a homlokát míg apa föl-alá járkált a szobába. Megszoritottam a kezét és kisírt szemekkel sóhajtottam egyett. 

-Remélem hallasz. - motyogtam. Hülyén éreztem magam mert annyi mindent akartam mondani, de nem tudtam szavakba önteni. - Sajnálom, hogy nem voltam melletted. Többet kellett volna beszélgetnünk! Akkor lehet tudtam volna mire készülsz. Erős lány vagy pont mint anya volt. - itt elcsuklott a hangom. Nem akarom őt is elveszíteni. Lenyeltem a torkomban lévő gombocot majd folytattam. - Már most nagyon hiányzol mindenkinek, nem tudom mi lesz velünk amíg altatás alatt leszel. De, ha felébredtél elmegyünk nyaralni. Lehet nem a legalkalmasabb az idő, de muszáj lesz felejtenünk. Ez lesz a legjobb, higyj nekem! - fejeztem be egy sóhaj kíséretében. Adtam neki egy puszit majd felálltam és átadtam apának a helyem. 

-Kislányom! - mondta apa rekedtes hangján. - Fogalmam sincs miért tetted azt amit tettél, de remélem nem akartál anyád után menni. Nem fogom hagyni, hogy ezt tedd. Ő se akarná. Attól, hogy elment, még nem állt meg a világ. Nélküle kell folytatnunk azt, amit elkezdünk. Épülj fel hamar és akkor mehettek nyaralni. Liam-nek igaza van. - láttam ahogy apa szemeibe könnyek gyűlnek így első dolgom volt az, hogy felállítottam. Puszit nyomott Tori arcára majd kimentünk. Nem akartam, hogy apa is visszaessen. 

~ Mandy szemszöge ~ 

Amint Bob és Liam kiértek mindenki egyszerre pattant fel a székéről, remélve, hogy ő lesz a következő. 

-Csak ketten. - figyelmeztetett minket Bob. Erre Kevin mosolyt erőltetve az arcára megveregette Louis vállát, utalva rá, hogy előre engedi. Én Lou-ra néztem aki csak előre tárta jobb karját. Beengedett az ajtón majd miután ő is beért ránk csukta az ajtót. 

-Idióta! - csúszott ki a számon mire Louis értetlenül nézett rám. Erre csak legyintettem és a székre ültem, akihez szóltam. - Tudom, hogy eltávolodtunk egymástól, de attól még barátnők vagyunk. Mindenki magát hibáztatja mert megakartak védeni. De be kell látnunk, hogy nem védhetünk meg mindentől. Amit viszont te tettél az nem ebbe a kategóriába tartozik. Miért csináltad ezt? Fogalmad sincs mekkora ürességet éreztem volna ha elveszítelek. - hiába küszködtem, a könnyeim maguktól jöttek. - Hibáztathatnám Louis-t. - és itt rá néztem. - De nem kenem rá, mert tudom milyen makacs vagy! Ami az egyik rossz tulajdonságod, de kinek nincs! Tudom, hogy a bátyjám átvette a szerepem. - rémes volt ezt kimondani, de be kellett látnom. - Látom rajtatok mennyire bírjátok egymást és nem akarom ezt megszakítani. Szar barátnő voltam így nem csodálom, hogy ez történt. De nem akarom ezt a témát háborgatni. Azt viszont igen, hogy ki alszik bent veled ugyanis csak 1 szék van. - nevettem el magam mire Louis mögém lépett és kezeit vállamra tette. 

-Bent maradhatsz vele. - sóhajtott. - De behoztam neked Kevint. - erre nevetnem kellett, de Louis komoly marad így nem tettem. Letette a galambot Tori mellé majd leült és erősen megszorította kézfejét. Éreztem, hogy nem fog megszólalni amíg itt ülök a nyakába. Felálltam és inkább az ablakhoz sétáltam. Háttal álltam nekik. Néztem ki az ablakon és úgy tettem mintha ott se lennék. - Soha az életbe meg ne ismételd ezt az ostobaságot!! - mondta Louis ellentmondást nem türő hangon, de így is remegett. - Nagyon szeretlek! Hallod?! Nem tudom mi lett volna veled nélkülem! Sajnálom, hogy magadra hagytalak, de többet nem fordul elő! - mondta. Aztán csend telepedett a szobára. Percekig nem szólt egyikünk se így gondoltam, hogy itt az ideje kimenni. A többiek is beakartak jönni. Komótosan kimentünk a szobából, Kevin és Harry pedig beslisszoltak. Mindenki a székén ült és halgatott. Mostmár senki nem volt ideges. Biztos vagyok benne, hogy egyenes út vezet a nyaralásig ami mindent megváltoztat majd. Percek teltek el amikor kivágodott az ajtó. Harry támaszkodott az ajtófélfába és levegőért kapkodva sírt.

-Harry mi a baj? - pattantam fel idegesen és leültettem őt a székre.

-Hívjátok.. - lihegte és oldalára tette a hatalmas tenyereit.

-Kit hívjunk? - állt fel Liam is.

-Gyorsan hívjátok az orvost! - rohant ki Kevin is mire Zayn felpattant és a recepciós felé futott. Reagálni se tudtunk, megjelent 2 nővér akik egyenesen a szobába mentek.

-Mi a probléma? - sietett az orvos, de kérdésére nem tudtunk választ adni. - Kérem álljanak félre! Hadd vizsgáljam meg. - tolt minket arrébb. Idegesen mentünk vissza a folyósóra és tehetetlenül ültünk az székeken.

~ fél óra múlva  

Az orvos kijött, de nem mondott semmi infót csak annyit, hogy semmi komoly. Ha ő mondja akkor el is hiszem. Aztán megkért minket, hogy menjünk haza mert nem maradhatunk itt. A srácokkal megbeszéltük, hogy én maradok bent és Kevin a galamb. Amíg Tori altatás alatt van felváltva alszunk majd bent, hogy mindenki vele lehessen egy kicsit. A többiek elmentek én pedig leültem a székre, Tori ágya mellé. A sok idegeskedés kicsit lefárasztott és már majdnem elaludtam amikor kinyilt a kisszoba ajtaja. Zayn jött be és egy kisebb táskát dobott az ágy végébe. 

-Telefon, füles, töltő. - motyogta. Felállitott a székröl, leült a helyemre majd az ölébe húzott. Derekamnál átölelt és vállamra tette a fejét. 

-Köszi. - hajtottam fejem a mellkhasára. 

-Minden rendben lesz! - vigasztalt. Kezeim ölembe csúsztattam míg ő a fülembe számomra ismeretlen dallamot dúdolt, amire el is nyomott az álom. 

~ Louis szemszöge ~

Amint hazaértünk Bob felment az emeletre. Ma is dolgozott, ráadásul a kórházba is annyi minden történt. Unottan lerugtam a cipőm és a srácokkal együtt bementünk a nappaliba. Percek óta gubbasztottunk amikor eszembe jutott valami.

-Fiúk. Ti is arra gondoltok amire én? - dobtam be a sablon szöveget mire a srácok rám emelték fáradt tekintetüket.

-Te is az utolsó csirkecombra pályázol?? - pattant fel Niall mérgesen. Szólásra nyitottam a szám, de a szöszi csak felemelte a mutatóujját. - Hát azt lesheted kisanyám! Ugyanis a combi az enyém lesz!! - kiáltott fel és berohant a konyhába. 

-Niall! Halkabban a csirke nem fog elmenni! - szólt rá Liam. Megvártuk míg Nialler visszatér majd újra egymásra néztünk. 

-Igen Tommo. Mit akartál mondani? - kérdezte Harry. 

-Menjünk be Tori-hoz! - javasoltam és belecsíptem Niall csirkecombjába. 

-Naaaaaaa!! - szólt rám és Liam ölébe ült. - Nézd meg mit csinált! - tolta elé a csirkét. - Puszild meg! - gagyogott. Liam először nem akarta, de Niall az arcába nyomta. 

-Visszatérve az ötletedhez. - mondta Liam és maga mellé ültette Niall-t. - Látogatókat nem engednek be ilyen későn! - nézett az órára ami fél 9-et mutatott. Csak tudnám, hogy telt el ilyen gyorsan az idő. 

-Ki mondta, hogy látogatni megyünk? - kérdeztem. 

-Miért minek mennél be? Levezetni egy szülést? - röhögött Harry. 

-Én értem! - vigyorgott Niall. - Bent alszunk! Zayn is ott van. - a srácokkal egymásra néztünk és egyszerre pattantunk fel. Összeszedtünk pár plédet és az ajtót bezárva a kocsihoz rohantunk. Negyed óra vezetés után ott is voltunk. 

-Várj! És, hogy akarsz bemenni? - szólalt meg Liam. 

-Na látod! Ez jó kérdés! - doboltam a kormányon mert erre én se gondoltam. 

-A 2. emeletről nagyot lehet esni? - töprengett Niall. 

-Bolond vagy! - csikizte meg Harry. 

-Szólunk Mandy-nek, aki segít nekünk! - pattant ki az ötlet a fejemböl. 

-Ha élve akarsz bejutni akkor inkább Zayn-nek szóljunk! - mondta komolyan Harry mire sóhajtva kiszálltam a kocsiból. Nem hiszem, hogy annyira haragudna. biztos megértené. Annyira nem volt sötét így simán bejutottunk az udvarra. Fogalmunk sem volt melyik Tori szobája. A plédeket a padra pakoltuk és nézelődtünk az ablakok közt. 

-Felhívom Mandy-t. - motyogta Niall és a zsebébe kezdett turkálni. 

-Ne! Akkor Zayn is felkel. Sőt talán az egész kórház. - sóhajtott Liam - Te nem hallottad milyen brutál hangosan szól a mobilja?- döbbent le. 

-Nem! Legtöbbször eszem és akkor csak a szexi kajámra koncentrálok. Nem holmi zenére! - háborodott fel Niall. 

-Akkor dobáljuk meg az ablakokat! - adta az új ötletet Harry. Erre mindenki kavicsokat szedett és az ablakokat kezdtük dobálni. Percek se teltek bele az egyik kinyilt.

-Ki a fasz az ilyenkor? - kérdezte Mandy mérgesen mire a fiúkkal összemosolyogtunk. 

-Srácok! Megvan az ablak! - szóltam nekik. 

-Ki van ott? - kérdezte Mandy. - Ledobjam a magassarkúm? Hátha kinyomja a szemed! - fenyegetett minket mire mind felröhögtünk. - Niall te vagy az? - ismerte fel Niall érdekes röhögését amit egyébként mindenki imád. 

-Igen mi vagyunk! - intett Liam. Civakodtunk egy kicsit Mandy-vel mire beadta a derekát. A kórház ajtaja előtt vártuk a "jelet". Mandy veszekedett a recepciós nővel, aki nem akart neki kávét hozni mire Mandy már fenyegetni kezdte. Amíg a csaj elment kávéért mi a lifthez rohantunk. Fent megkerestük Torit majd kényelembe helyeztük magunkat a szoba minden szegletében. 

58.fejezet. Miért hagytad egyedül? Te is tudod milyen makacs!

30 feliratkozóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!! Nagyon köszönöm, imádlak titeket!!! És a komik ahhw *__________* Ja, és ha érdekelne valakit a szereplőket frissitettem. Na, de nem is magyarázok, jó olvasást!! 

ZENE

~ Kevin szemszöge ~ 

Épp egy bárba ültem amikor felhívtam Torit. De az a síkítás a vonal másik végéről teljesen elöntötte az agyam. Felpattantam a székemről és gondolkodás nélkül kirohantam, ott hagyva a barátaimat, akik semmit nem értettek. Csak rohantam, egyenesen Tori-ék házához. Út közben sírva fakadtam, mert nagyon féltettem Torit. Ez a bolond lány a legjobb barátom lett és nem bírnám ki ha valami baja esne. Túl közel engedtem magamhoz és nagyon megszerettem. Kivételesen úgy nézek rá mint legjobb barátra és nem úgy mint következő barátnőre. Éreztem ahogy az enyhe szél kicsípí az arcom, a könnyek szinte bőrőmre száradtak. Már abba az utcába jártam ahol laknak. Jobb kezemmel ügyetlenül a farzsebembe nyúltam és a kulcsot kerestem amit még Tori adott. Amint kiszedtem a csomót, gyorsabban kezdtem futni. Az oldalam már kezdett szúrni, de ez érdekelt a legkevésbé. A ház előtt könnyedén átugrottam a kerítést és úgy szaladtam az ajtóhoz. Remegő kezeimmel bénáztam egy kicsit végül bele találtam a zárba és kinyitottam az ajtót. Erősen kivágtam azt majd tekintetemmel körbe jártam a földszintet. Befutottam a nappaliba és a konyhába, de sehol se volt. Hirtelen felindulásból inkább az emeletre indultam. Ott már sejtettem, hogy csak a fürdőbe lehet. Kezdtem egyre idegesebb lenni. A szívem vadul vert és nem mertem bemenni. Végül túl tettem magam a hülyeségeimen és kicsaptam az ajtót. Tori a fehér csempén ült, hátát a kádnak támasztva. Gondolkodás nélkül mellé rohantam és mégjobban sírni kezdtem. 

-Úristen Tori! - szaladtam oda és leguggoltam mellé. Iszonyat volt nézni ahogy a vérébe ült. Annyira lesokkolt ez az egész, hogy nem tudtam mit csináljak. Hirtelen a fülemet a srácok hangja csapta meg. - Fiúk gyorsan! Segítsetek! - orditottam, közbe levegőért kapkodva. 

-H..hagyj... - motyogta Tori, de nem értettem. - Csak hagyj m...meghalni! - nézett a szemembe, majd a vérben úszó kezére. Megakartam szólalni, de lecsukódtak a szemei. - Louis!! - orditottam mire lépcső dobogást hallottam és megláttam a srácokat az ajtóba. 

-Szent szar! - motyogta Zayn. 

-Ne! Nem ez nem lehet igaz!! - rázta a fejét Louis és ő is berohant. Sírva mellé guggolt és kezei közé fogta Tori arcát. - Annyira tudtam!! Úristen! - zokogott tehetetlenül. 

-Liam hívd a mentőket! - néztem fel könnyes szemekkel, de láttam, hogy őt Niall vígasztalja és Harry telefonál. Remegtek a kezei és idegesen pötyögött a mobilján. 

-Vigyük le! - mondta Louis és ketten felkaptuk Torit. Biztosan levittük a nappaliba és a kanapéra fektettük. Pár perc múlva megérkeztek a mentősök és a hordágyra tették Torit. A 2 pasi kitolta azt, egészen a kocsiig mi pedig idegesen utánuk. Abban a pillanatban annyi érzés kavargott bennem, hogy az leírhatatlan. Így látni Őt, teljesen felkavart. Louis összetörve sétált mellettem, Liam magába zuhant a srácok pedig csendben mentek a kocsiig. Mi is beszálltunk a mentőbe és idegesen neztünk Torira, aki mozdulatlanul, gépekkel tele feküdt. 

~ Louis szemszöge ~ 

A lábammal doboltam, egyik kezemmel Tori kezét, másikkal az arcát simogattam. Sík ideg voltam. Ha hallgat rám, és hagyja, hogy vele maradjak ez az egész nem történik meg. Vagy az én hibám? Hogy engedtem neki? 

-Lou! Ne szorítsd annyira! - szólt rám Harry. A kezemre néztem amivel már az ágyat markoltam. Ujjaim már fehéredtek így engedtem a szorításomon. Napoknak tűnt mire a kórházba értünk. Torit a műtöbe tolták mert muszáj volt összevarni a vágást. Minket pedig a váróba parancsoltak. Csendben lehajtott fejjel ültünk és vártunk. Nem tehettünk mást. Hirtelen Bob futott oda hozzánk. 

-Műtik? - kérdezte és járkálni kezdett. 

-Igen. - motyogta Niall. 

-Hogy juthatott ilyen az eszébe? Egyáltalán miért csinálta? - kérdezgetett magátó mintha tudná a válaszokat. Nemsokára Mandy is megérkezett. Könnyei potyogni kezdtek amint meglátott minket. Először Kevin-hez ment. Szorosan megölelte majd intett nekünk és leült. Tekintetem Kevin-re tévedt. Sírt és folyamatosan az időt nézte. Nem tudtam, hogy Tori-val ilyen jóba lettek. Soha nem futott át az agyamon mi lehet kettejük közt. Mindig azt mondják, hogy csak legjobb barátok. Hittem nekik és nem is volt kedvem féltékenykedni. De azért sajnálom Mandy-t. Több éven keresztül voltak legjobb barátnők, de a fősuli miatt ez tönkre ment. Próbálják beadni, hogy minden rendben köztük, de én mint külső szemlélő, azt mondom, hogy már csak haverok. Kevin napok alatt a legjobb barátja lett. Most ez érdekelt a legkevésbé. Még mindig bűntudatom volt. Sejthettem volna, hogy ez lesz. Tori olyan makacs, persze én barom soha nem tudok  neki nemet mondani. 

-Liam. - törtem meg a csendet mire ő leült mellém. Szemei kisirtak, arca pedig vörös volt. - Nagyon sajnálom! - motyogtam zavartan. 

-Lou. - sóhajtott - Senki nem tudta, hogy ez lesz. Erős lány, minden rendben lesz! - mondta és egy mosolyt erőltetett az arcára ami persze másodpercek múlva eltűnt. 

-Elmegyek iszom egy kávét. Nem bírom ezt a tehetetlenséget! - állt fel Mandy idegesen.

-Megyek én is! - pattantam fel és utána indultam. 

-Hogy tehetted ezt?? - förmedt rám miután egy másik folyosóra értünk. Nem nézett a szemembe csak a cipőit bámulta mégis idegesnek tűnt. 

-Nem akartam! - háborodtam fel idegesen. 

-Miért hagytad egyedül? Te is tudod milyen makacs! - emelte meg a hangját. 

-Még is honnan tudtam volna? - tártam szét a karom amikor odaértünk az autómatához. 

-Biztos utalt rá, hogy egyedül akar lenni! - mondta és a gépbe dobta az aprót. Hirtelen minden bevillant amit reggel Tori mondott. Tisztán emlékszem ahogy azt kéri, tőlem, hogy hagyjuk egyedül. 

-Te is mondtad milyen makacs! - mondtam és láttam, hogy szenved a géppel ezért belerúgtam egyett. 

-Kösz. - biccentett még mindig mérgesen. - Magára hagytad! - nézett rám először a beszélgetésünk kezdete óta. 

-Tudom! Nem kellett volna! - hajtottam le a fejem. Becsuktam a szemem és összeszorítottam a számat. Nem akartam sírni, de Mandy teljesen azon volt, hogy bűntudatom legyen. Alapból az volt, de ő még rátett egy lapáttal. Csendben indultunk vissza a folyósóra ahol a srácok vártak minket. És a doki? Mandy-vel egymásra néztünk és egy bólintással megértettük egymást. Mintha kergettek volna úgy futottunk a többiekhez. 

-Hogy van? - kérdeztük teljesen egyszerre amikor odaértünk. 

57. fejezet. Egyedül

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit késtem és most nem is kenhetem arra, hogy ballagok. Figyelmetlen voltam és nem vittem anyához a füzetem, ami nélkül nem merek írni. Na, mindegy. Jó olvasást! 

Ui.: Kárpótlásul lesz egy új trailer :) Ugyanis a nagy eszemmel véletlenül letöröltem a régit -.- 

~ 2 héttel később ~

2 hete, hogy anya már nincs köztünk. Azóta szinte mindenki magába zárkózott, főleg én, Liam és apa. Talán még Lou, mert végig nézte azt, hogy én teljesen szét esem és nem tud ez ellen tenni semmit. Amióta anya meghalt én csak sírok és nem beszélek senkivel. A szobát zsepik uralják és ha Louis nem vinne magával fürdeni valószínű büdösen feküdnék az ágyba életem hátralevő részében. A srácok nagyon rendesek mert mindig próbálják elterelni a figyelmünket. Liam-nál kicsit már bevált, de nálam nem akar. És apa? Apa pedig éli tovább az életét. A filmet muszáj befejeznünk ezért nem hagyhatja el magát. Minden nap elmegy dolgozni és esténékén szoktam hallani, ahogy a nappaliba sír. Olykor én is lemegyek és együtt sírunk. Louis nem enged egyedül sehová, mindig mellettem van és szorítja a kezem. Iszonyat jól esik a törődése, de néha szívesen lennék egymagam. 

-Tori. - zökkentett ki Louis. 

-Igen? - néztem rá és megsajnáltam. Arca fal fehér volt, szemei karikásan beestek, szája pedig kiszáradt. Már 2 hete, hogy éjszakázik mellettem és vígasztal ha az este közepén rám jön a sírás. Tegnap se tudtam aludni a délutáni temetés miatt. 

-Hogy aludtál? - simogatta a hajam. 

-Nem is aludtam. - motyogtam. Nem válaszolt csak sóhajtott egyett és a plafonra meredt. - Louis! - szóltam neki mire rám nézett nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim. Ez már megszokott volt. Felültem és hátamat a falnak támasztva néztem rá. 

-Mondjad. - ült fel ő is és szorosan megmarkolta a kezem. 

-Ne csináld ezt! - suttogtam. 

-Mit? - nézett rám értetlenül amitől összeszorult a szívem. Miattam teszi ezt magával, miattam éjszakázik és miattam nem alszik semmit. 

-Louis! Hulla fáradt vagy. Nem alszol rendesen már 2 hete. Nem nevetsz, nem eszel mert folyton mellettem vagy. Nem akarom, hogy miattam elcseszd magad! Azt szeretném, hogy legalább te élj normálisan. - fejeztem be és letöröltem az arcom. 

-Tori én nem akarlak magadra hagyni. Próbálom átérezni, azt ami most veled történik. Csak tudatni akarom veled, hogy rám mindig számíthatsz. - simogatta a kezem és neki is könnyek gyültek a szemeibe. 

-Értem. - sóhajtottam - Mától külön alszunk! - mondtam ki hirtelen. 

-Mi? - fordult felém azonnal. 

-Hallottad! Mától a kanapén alszom. - jelentettem be határozottan.

-Ne csináld. - mondta remegő hangon.

-Ez lesz a legjobb! - erősködtem. 

-Nem bírok nélküled aludni. - kezdett mocorogni. 

-Nem. Miattam nem bírsz aludni. Lásd be végre! - sóhajtottam. 

-Ezt akarod? - kérdezte csalódottan. 

-Igen, ezt. - bólintottam és ledobtam magamról a takarót. Lou ölébe másztam, lábaim dereka, kezeim pedig nyaka köré fontam. - Szeretlek!! - suttogtam és szenvedélyesen megcsókoltam. Ilyen is rég volt, erre Louis persze teljesen beindult. Kezei a hátamról a fenekemre csúsztak majd erősen megmarkolták azt. Erre egy halk nyögés hagyta el a szám mire ő játékosan megpuszilt. Kezeim végig kusztak felső testén és miután végeztem megmarkoltam a trikójának a nyakát. Egy erőteljes mozdulattal megrántottam mire én a hátamra, ő pedig rám esett. Lábaim még mindig a derekán és a nyakán voltak. Igyekezett nem összenyomni ezért a könyökén támaszkodott a fejem mellett. Lehúztam magamhoz még egy csókra és miután kicsit felemelkedett a szememet kezdte fürkészni. 

-Én is szeretlek! - lehelte a nyakamra és a pólómat kezdte babrálni. 

-Azt szeretném, hogy szórakozz mintha nem történt volna semmi. - motyogtam. 

-Veled? - jelent meg a rég látott perverz vigyor az arcán.

-Is. - nevettem el magam. - És a srácokkal! - tettem hozzá mire bólintott. 

~ délután 1 óra ~ 

ZENE

Nagy nehezen meggyőztem a srácokat, hogy ideje kikapcsolódni. Bowling-ozni mennek és utána beülnek a mekibe. Engem nagyon nem akartak egyedül itthon hagyni, de fél óra nyugtatás után belátták, hogy ellenem semmi esélyük. Kikisértem őket a kapuig majd visszamentem a házba. Miután becsuktam az ajtót, az előszobai tükörbe megláttam egy lányt. Egy lányt, aki nyúzott, aki nem eszik és alszik rendesen. Egy lányt akiből elvettek egy darabot. Egy lányt, aki pár napja elméletben már megölte magát, azért mert magát hibáztatta mindenért. Holott mindenki világosan megmondta, hogy nem tehet semmiről. A tükörhöz nyúltam és lassan végig húztam rajta az ujjaim mintha valaki más lenne ott. Kócos hajam már egy ideje nem látott vizet, vörös, feldagadt szemeim már mindennapossá váltak. Nem tetszett ez nekem. Nem tetszek magamnak. Nem tetszik az, aki lettem. Unottan indultam a lépcső felé. Megragadtam a korlátot és elindultam az emeletre. Lábaim azonban nem a szobába vittek hanem a fürdőbe. Véget akartam vetni az egésznek. Nyomos okot nem tudok. Egyszerűen nincs kedvem élni. Becsoszogtam a fürdőbe és leültem a kád szélére. Bámultam a fehér követ. Aztán komótosan felálltam és a mosdó alatti kis fiók elé léptem. Telefonom a kád szélére tettem míg én megálltam a tükör előtt. Kihúztam a fiókot kezeim pedig maguktól kezdtek turkálni benne míg nem valami hideget érintettek. Megfogtam azt és kihúztam. Egy borotva penge volt. Mutató ujjamat végig húztam a tetején mintha nem tudnám mi fog történni. Ujjamon vágás keletkezett amiből kibuggyant egy kis vér és a fehér csempére esett. Tisztára úgy éreztem magam mint valami béna filmben. Nekem viszont más szándékaim voltak. Hirtelen megszólalt a kád széléről a telefonom. Szabad kezemmel kihangosítottam és úgy tanulmányoztam tovább a pengét, apró sebeket ejtve az ujjaimon. 

-Szia Tori! - köszönt Kevin. 

-Szia. - motyogtam. 

-Arra gondoltam ha már itt vagyok Los Angeles-be, benézhetnék hozzátok. - magyarázta. 

-Inkább ne! Azért köszi. - mondtam és elegem lett az apró sebekböl. Egy erőteljes mozdulattal a bal karomra húztam egy csíkot a pengével. - Bassza meg! - a fájdalom erősen nyilalt az alkaromba mire felszisszentem. Szédülni kezdtem és gyengén a földre rogytam. A vér csak úgy ömlött a karomból és a csempén folyt szét. A nyílás megíjesztett ezért elfordultam. Levegőért kapkodva néztem inkább a falat. Normális ember azt gondolja, hogy ez egy rossz ötlet volt. Én viszont nem. Nem érdekel mennyire fáj, megakarok halni. Én nem több kis vágást akarok a karomra, hogy a valaki meglássa megsajnáljon. Én egy csíkot húztam a karomra ami az életemet oltja ki. 

-Tori egyedül vagy? Mit művelsz? - kiabált Kevin a telefonból. Nem figyeltem rá. Abban a pillanatba semmi és senki nem érdekelt. Meg akarok halni. Ennyit szeretnék. Eszembe jutott amit még anya teste fölött mondtam a kórházba: Látjuk még egymást! Igen, már akkor terveztem ezt az egészet. Csak igy lehetek anya mellett. Lassan szédülni kezdtem és alig birtam nyitva tartani a szemeim. Hirtelen ajtó csapódást hallottam majd lépcső dobogást. 

-Úristen Tori! - rohant be Kevin és letérdelt mellém - Fiúk gyorsan! Segítsetek! - orditott az ajtó irányába. 

-H..hagyj... - motyogtam majd még utoljára erőt vettem magamon. - Csak hagyj m..meghalni! - kértem Kevint. Még utoljára a szemeibe néztem majd a kezemre és akaratlanul is lecsukodtak a szemeim. 

56. fejezet. Azt ígérte nem megy el!

Sziasztok! A komikat elnézve nagyon megleptelek titeket, aminek őszintén örülök. amit most mondani fogok lehet kicsit furcsán fog hangzani, de az elmúlt pár napba *dobpergés* 5 díjat is kaptam. 2-őt Evelin-től , 2-őt Valami Directioner-től, és egyet a barátnőmtől Diától. Nagyon örültem neki, de sajnos nincs időm megcsinálni az összeset. Na, de nem is magyarázok, jó olvasást! 

Ui.: Ebbe a részbe sok munkám van, szóval remélem tetszeni fog. 

ZENE!!!

HA VÉGE INDITSD ÚJRA!!!

-Valami baj van? - kérdezte Niall.
-Az orvos telefonált. - motyogta apa és könnybe lábadt a szeme. Erre a szívem vadul kalapálni kezdett és izgatottan közelebb léptem.
-Mit mondott? - kérdeztem. Testem minden porcikája remegni kezdett és idegesen a hajamba túrtam.
-Anya.. - kezdte, de elcsuklott a hangja.
-Mi van vele? - kérdeztem mostmár ingerülten, hangom mégis vékonyan csengett.
-Belehalt a műtétbe! - mondta apa pár perc csend után. E szavak mélyen a szívembe markoltak, és úgy facsarták szét. A gyomrom összement, a szívem vadul kalapált, a fülembe dobogott a vér, a szám kiszáradt és csak úgy cikáztak a fejembe a gondolatok. A srácok fal fehérek voltak. Liam a hűtőnek dőlt és lassan a földig csúszott. Felhúzta a térdét, arra tette a fejét, válla pedig rázkodott. Sírt. Aztán észbe kaptam, hogy én is sírok. Nem hagyhat itt, nem mehet le. Egyszerűen fel se tudtam fogni a szavak súlyát. Összezavarodtam és nem tudtam mit csináljak, csak anya mellett akartam lenni. 

-Azt mondta nem hagy el soha! - orditottam magamból kikelve mintha bárki tehetne arról ami történt. A srácok értetlenűl néztek rám, fogalmam sincs miért bámultak. Lábaim mintha csak kedvükre felmondták volna a szolgálatot, remegni kezdtek. A fejem majd szét robbant és hányingerem lett. Szédülni kezdtem és fekete foltokat láttam aztán elsötétült minden. 

visszatekintés 

"-Hova mentek? - futott utánunk anya
-Pizzázni - nyugtatta Liam
-De hát este 8 van - mondta anyu - Akkor nem kértek a brokkolis sajttal töltött csirkémböl? - szomorkodott
-Bocsi anya, de szeintem most mindenki jobban kivánja a pizzát - simogattam meg a vállát
-Jó, de hogy jöttök haza?
-Az utolsó elötti busszal, a fél 10-sel - mondta Harry. Anyu megbékélt és elengedett minket."

"-Anya - mondtam mire Zayn megállitotta a filmet. Ez normális esetben nem történt volna meg, de most ANYA hivott... Felvettem és kihangositottam, hogy a srácok ne maradjanak le semmiröl - Szia anya - köszöntem neki
-Szia kicsim - mondta a vonal másik végéröl
-Milyen a nyaralás? - kérdeztem
-Szuper. - mondta tömören - Otthon minden rendben? - tért a lényegre
-Persze - bólintottam
-Neeeem - kiabálta be Niall mire csúnyán néztem rá
-Valami baj van? - kiváncsiskodott anya
-Nem is otthon vagyunk - szólt a telefonba Harry
-Tori, hol vagytok? - kérdezte anya kicsit felpumpálva, de nem tudta válaszolni mert Lou elvette a kezemböl a telóm
-A ház sajna leégett ezért a közeli híd alatt vagyunk - mondta komolyan Louis
-Louis ne szórakozz velem - parancsolt rá anya mire kicsavartam a kezéböl a mobilom." 

"-Hova húztok palacsintázni? - lépett hozzánk anya
-A Clara-ba akarunk menni, itt van nem messze - mondtam mire anya összefonta a karját maga elött és az egyik szemöldökét felvonva nézett ránk

-Ugy mint múltkor? - kérdezte.
-De még csak 7 óra van - mondta Liam és kutyapofit vágott
-Jól van, de legkésöbb 10-re otthon lesztek - enyhült meg anya mi pedig gyors léptekkel elmentünk."

"-Megjttünk - kiáltotta el magát Hazza
-Sziasztok - jött hozzánk anya tárt karokkal, de amikor meglátta a monoklimat inkább összefonta maga elött a karjait. - Mit csináltál már megint? - tette fel a kérdést mire számitottam."

"-Igen? - kérdeztem mert sejtettem, hogy valami kikivánkozik belöle
-Nincs semmi. Csak nézem a nagy lányom - nyúlt át az asztal felett és megsimogatta a hajam majd rendesen visszaült én ujra olvasni kezdtem, anya pedig tovább bámult.
-Anya kinyögöd vagy megvárod még itthagylak? - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy töltsek magamnak egy bögre teát, aztán megint visszaültem
-Na jó - hajtotta le a fejét - Azt szeretném kérdezni - morzsolta az ujjait és motyogott össze-vissza. Gondoltam még messze van mire elmondja ezért beleittam a teámba - Hogy meddig mentetek el Louisval? - bökte ki mire annyira meglepödtem, hogy kiköptem a teát az újságra és csak zavartan töröltem le a számat - Ennyire kényes témát érintettem? - kérdezte egy laza mosollyal. Én felálltam és feltöröltem a teát majd leültem a helyemre"

"-Beszállás - parancsolt ránk - Victoria te elöre - szólt rám. Amikor haragszik mindig igy hív, de amikor végkép valami örültség történik vele akkor a teljes nevemet kiabálja. - Halljam mi történt - bámulta az utat én pedig elmeséltem neki miért is késtünk el."

"-Szia apa - köszöntem bele
-Szia kicsim. Egy táskába pakold össze anyád cuccait. Tudod ruha, tisztasági cuccok stb. - mondta idegesen ezzel felcsigázva engem is
-Baj van? - kérdeztem idegesen
-Majd elmondom, 10 perc és otthon vagyok. Addigra készüljetek el. - mondta és letette" 

"- Shh Tori, ne sírj - simogatta a hajam és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjin nézni. Felültem és megfogtam a kezét.
-Úgy aggódtam érted - szipogtam és letöröltem az arcom. Erre anya is sirni kezdett.
-Tudod, jól, hogy nem hagynálak el soha - szipogta ö is és a kezemet kezdte simogatni
-Tudom - sóhajtottam - Máskor jobban vigyázz magadra - mondtam és a könnyektöl megint elhomályosodott minden, de anya letörölte öket."

"Apa az ágyon ült kiváncsian fürkészve anya arcát. Ö csak a sóhajtott egyet és a falról apára nézett. Kitört belöle a sírás és mondott valamit apának mire neki eltorzult az arca és egy könycsepp gürdült le az arcáról. Mi az amit én nem tughatok? Nekem is fontos mi van anyával?"

"-Igen? - állt meg a pult mellett idegesen dobolva a lábával. Gondolom már ment volna vissza
-Mit mondott tegnap anya? - tértem a lényegre
-Nem fontos - legyintett
-Ha nem fontos akkor el is mondhatod - vontam, meg a vállam mire ö felsóhajtott
-Anyád - kezdte, de elcsúklott a hangja - rákos - nyögte ki végre és egy könycsepp gördült le az arcán" 

"-Nem! Én itt maradok! - kapaszkodtam az ágyba.
-Srácok menjetek ki a kocsihoz! - mondta apa a fiúknak mintha csak tudná mire is készülök. A fiúk eltüntüntek apa pedig mellém lépett. - Gyere! - nyújtotta nekem a kezét.
-Nem!! Itt maradok anya mellett!! - orditottam mint egy kis gyerek.
-Hivjanak pár orvost és vigyék ki a lányt! - mondta anya dokija a nővéreknek. Zavarodottan néztem körbe amikor a folyoson megláttam pár fehér ruhás fickót.
 -Tori gyere! Nem akarom, hogy ők vigyenek ki! - suttogta ap. 

-Nem érted, hogy itt maradok? - kiabáltam apára mire több erős kart éreztem magamon. 

-Vigyék el innen! - mondta az orvos.
-Tegyék le! - kiabált anya is.
-Anya!!! - sikitottam mint valami örült.
-Asszonyom kérem nyugodjon le! A lánya ilyen állapotban nem tartózkodhat az épületben! - magyarázta a doki miközbe és megállás nélkül orditottam.
-Ez badarság! - kiabált anya sírva.
 -Nyugi! Elviszem, otthon majd lenyugszik! Ne foglalkozz evvel!" 

Visszatekintés vége

Az ágyunkba tértem magamhoz. Felültem és tekintetemmel Louis-t kerestem. Mellettem feküdt, de nem aludt hanem engem nézett. Rávettem magam és úgy szoritottam magamhoz ahogy csak tudtam. 

-Shhh, nincs semmi baj! - simogatta a hajam és letörölte a könnyeim amik ismét előtőrtek.
-Nagyon rosszat álmodtam. - motyogtam.
-Mesélj! - könyökölt fel mellém. Szabad kezével hajam a fülem mögé tűrte és az arcomat kezdte simogatni. Louis mindig meg tud nyugtatni. Persze rájöttem mit is álmodtam és a könnyeim megint folyni kezdtek az arcomon. Zavartan az egyik párnába nyomtam a fejem és szívem szerint elástam volna magam. - Nem muszáj beszélned róla! - emelte fel a fejem a párnából.
-De, elmondom. - sóhajtottam - Azt álmodtam, hogy anya meghalt. Annyira féltem amikor felkeltem. Túl igaznak tűnt. - motyogtam zavartan. Erre Louis sóhajtott egyett majd idegesen a hajába túrt.
-Nem álmodtad! - mondta finoman.
-Ezt meg, hogy érted? ültem fel zavartan.
-Amit álmodtál az megtörtént! Kb. 1 órával ezelött. - magyarázta. Hirtelen fejbe vágott a tudat, hogy Lou-nak igaza van. Az események amik megtörténtek, de azt hittem álmodom, filmként pörgött le előttem: Lexi hajfestése, a film nézés, apa a konyhába...
-Nem! Ez nem lehet! - fúrtam az arcom a párnába. Éreztem ahogy könnyeimet beszívja a párna. Alig kaptam levegőt így muszáj volt felemelnem a fejem. Lou nem szólt semmit csak némán magához húzott és erősen ölelt át. Nyugtató volt a jelenléte mégis zavarodott voltam. Nem tudtam felfogni mi is történt. Egyértelművé vált számomra, hogy ennek csak kévőbb lesznek következményei. Csendbe feküdtünk egymás mellett és nem szóltunk semmit.

~ 1 óra múlva ~ 

Annyi érzés kavargott bennem, hogy már nem tudtam hova tenni őket. Szűkségem volt egy kis friss levegőre. Felültem az ágyon és óvatosan a perkettára léptem. Először nem is akartam felállni mert féltem, hogy vsszaesem. Miután végeztem a padló vizsgálásával felálltam és örömmel nyugtáztam, hogy megállok a lábamon. 

-Hova mész? - kérdezte Lou halkan. 

-Csak wc-re. - motyogtam és legyintettem egyett. Lou bólintott én pedig kicsoszogtam a szobából. A fali óra 7 órát mutatott a ház pedig segg sötét volt csak az ajtók alatt szűrődött ki egy kis fény. Lebagtattam a földszintre és az előszobába mentem. Bele bújtam a csizmámba és a kabátomba majd halkan kimentem az ajtón. Gyalog indultam el valamerre. Nem akartam becsapni Louis-t, de ha tudja, hogy el akarok jönni tuti nem engedett volna. Halkan lépkedtem szinte csak én voltam az utcán. Sötét, hátborzongató volt így egyedül ezért szaporáztam a lépteim. Először arra gondoltam, hogy a parkba megyek, de eszembe jutott anya. Ha már egyedül vagyok bemegyek hozzá. Tudom, hogy meghalt, de látnom kell. Eszembe jutottak régi emlékek még anyával kapcsolatba. Először csak lassan folytak a könnyeim majd egyre több lett. Féltem, hogy a hideg téli szél teljesen kiszárítja az arcomat, de nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. Szerencsémre a hó is esni kezdett és tényleg úgy éreztem mindjárt megfagyok. Futni, kezdtem, hogy gyorsabban a kórházba érjek, közbe pedig a könnyeimmel küszködtem. Tudtam, hogy az épület az út másik oldalán van ezért át szaladtam az úton. Közbe egy kocsi fényszórói világitottak meg és ijedtembe gyorsabban futottam.Hirtelen neki szaladtam valakinek. - B..bocsánat. - vacogtam.

-Tori te vagy az? - kérdezte tölem a magas srác.

-Igen. - motyogtam - Kevin? - néztem fel rá, de hiába mert a sötétbe nem láttam azarcát.

-Mit csinálsz itt? - kérdezte tőrődő hangon mire én megkönnyebülten sóhajtottam. Megakartam szólalni, de ő megragadta a kezem és a közeli lámpa alá húzott. - Miért sírsz? - kérdezett megint. Letörölte az arcom és szorosan magához ölelt. Teste közelsége megnyugtatott és bújtam hozzá. 

-Anya meghalt! - sírtam el neki mi is történt. Nem szólt semmit csak ölelt.

Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Kevin is szipog. 

-Mi a baj? - kérdeztem kisirt szemekkel. Nem értettem.

-Semmi csak.. - motyogta és megtörölte az arcát. - Csak annyira közel kerültél hozzám, hogy teljes átérzem ami veled történik. - motyogta zavartan. - Lány miatt még így nem sirtam. - röhögte el magát kínosan én pedig teljesen meghatódtam és tovább sirtam.

-Ez aranyos. Nem ciki! - világositottam fel mire ő kifújta az orrát. 

-Miért nem vagy otthon? - terelte a témát. - Louis biztos aggódik érted. - magyarázta mire a zsebemre tapadt a kezem. 

-A rohad életbe! - sziszegtem, Kevin már kérdezni akart, de megelőztem. - Otthon maradt a telóm. - sóhajtottam. - Jól van, megyek inkább a kórházba. - indultam el mérgesen, idegesen és összetörve.

-Elkísérlek! - ajánlotta fel mosolyogva. 

-Köszi. - nyomtam baráti puszit az arcára. Erre ő átkarolt és úgy sétáltunk tovább. Imádom Kevint és tényleg csak úgy tekintek rá mint legjobb fiú barátra, holt versenybe a srácokkal. És ő is barátként tekint rám. 

-Ha Zac ezt most látná... 

-Sárga lenne az irigységtöl. - fejeztem be mire elnevettük magunkat. - De azért meséld el neki, és írd meg, hogy reagált. - jutott eszembe. 

-Oké. Már hazajött a kórházból szóval készülj. - mondta mire legyintettem. Már kiképzett vagyok Zac ellen. Mikor a kórházhoz értünk a gyomrom görcsbe rándult és a sírás határán voltam. Akkor nem ismertem se Istent se embert, rohantam a recepcióhoz. 

-Jó estét. - köszönt kedvesen a középkorú nő. - Miben segíthetek?

-Az anyukámhoz jöttem., Amanda Payne. - mondtam idegesen. A nő pötyögött a gépén majd rám nézett. 

-Kisasszony az anyukája.. - motyogta.

-Tudom, meghalt! - fejeztem be és még magamnak se esett le mit mondtam. 

-De így nem tudja látni. - magyarázott a nő. 

-Látni akarom az anyukám!!! Érti? - orditottam rá és felugrottam a köztünk lévő pultra. Ő ijedtébe felsíkított és hátrálni kezdett. Hirtelen 2 erős kéz ragadta meg a derekam és visszarántott a földre. 

-Kérem tartsa féken a barátnőjét! - szólt a nő Kevin-re. 

-Csak barátok vagyunk és kérem hívja Amanda Payne orvosát. - sziszegte mire a csaj a  telefonért nyúlt. 

-Dr.Parker kérem jöjjön a recepcióhoz. - mondta a kagylóba majd lerakta. - Mindjárt itt lesz! - vigyorgott ránk mire Kevin a székekhez húzott. Leültünk és vártuk, hogy jöjjön az orvos. Kevin dobolt a combján míg én felhúztam a lábaim és a mellkhasomnál átkaroltam azokat. Pár perc telt el amikor egy magas, sötét hajú, fehér köpenyes orvos jelent meg. Beszélt az asztalnál ülő nővel majd hozzánk jött. 

-Jó estét! - mosolygott kedves. - Mehetünk? - kérdezte mire én Kevinre néztem, aki csak biztatóan bólintott. 

-Itt várlak! - simogatta meg a hátam én pedig felálltam. 

-Köszi. - mosolyogtam rá és elindultam az orvossal. Felmentünka 4.-re ott pedig végig a folyosón. A szívem majd ki ugrott a helyéröl. Még magam sem tudtam, hogy fogok reagálni amikor meglátom. A levegöt kapkodtam és gyorsabban lépkedtem mint az orvos pedig azt se tudtam melyik az a terem. Hirtelen a doki megállt és szembe fordult egy ajtóval. Zsebéből elővett egy kulcsot majd kinyitotta azt. Egy kicsi szobába értünk egy ággyal a közepén amin anya feküdt egy lepedövel letakarva. A szívem szakad meg, hogy igy kell látnom. Kitört belőlem a sírás és az ágyhoz rohantam. Gondolkodás lélkül lerántottam a fehér lepedőt, hogy legalább az arcát lássam. Bőre hó fehér volt, teste kihűlt és sápadt volt. Fejemet mellkhasára döntöttem és bőgtem mint a zápor eső. Remegő kezeimmel végig simitottam az arcán és nem akartam hinni a szememnek. Nem akartam elhinni, hogy ez az egész velem történik. Fájt, de leirhatatlan az amit akkor éreztem. 

-Menjünk! - szólalt meg a doki. 

-Még ne!! - sirtam, de nem emeltem fel a fejem. Féltem, hogy ha újra látom anya arcát egyszerűen elájulok. Élni nem volt kedvem abban a pillanatba és anya mellett akartam lenni. 

-Maradj erős! Kérlek! - hallottam a fejembe anya szavit. Már levegőt alig kaptam amikor az orvos arrébb rántott. Nem ellenkeztem mert igaza volt. Nem maradhatok így anya mellett. 

-Látjuk még egymást! - motyogtam és egy puszit nyomva anya élettelen arcára, sírva kimentem a szobából. A földszinti váróba Kevin és Louis ültek. Nagyon meglepődtem és meg is torpantam. Lou viszont gondolkodás nélkül rohant felém. Elém ért és szorosan magához ölelt. Annyira szoritott, hogy azt hittem megfulladok, de jól esett a közelsége. Iszonyatos bűntudatot éreztem, hogy átvertem szegényt. Nem akrtam elengedni, mert féltem, hogy egszer őt is elveszitem. 

-Soha többet ne csinálj ilyet velem!! - suttogta mégis parancsolóan hangzott amit mondott. Amikor eltolt magától csak akkor láttam, hogy sírt. Arca vörös volt, szemei feldagadtak. Hogy tehettem ezt vele? 

-Nagyon sajnálom! - motyogtam zavartan és nem mertem a szemébe nézni. Erre ő felemelte a fejem és az arcomat fürkészte. 

-Csak ígérd meg! - mondta halkan. 

-Ígérem! - bólintottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Erre volt most szűkségem. A védelmező öleléseire, a csókjaira és a jelenlétére, egyszóval Rá. Pár perc múlva elváltunk egymástól és visszasétáltunk Kevin-hez. Megköszöntem neki mindent majd elköszöntünk egymástól és Louis-val elindultunk haza. 

55.fejezet. Anya

Sziasztok! Először is nagyon köszönöm a 27 feliratkozót. Jó így részt írni :) Ez a rész számomra kicsit különleges mert sírtam rajta miközbe gépeltem. Remélem nektek is tetszeni fog! Jó olvasást!

Reggel mosolyogva ébredtem. Az a tudat, hogy Louis ilyen körülmények között, ilyen helyzetbe is képes elfeledtetni velem minden gondom, már jó érzéssel töltött el. Amikor azonban kinyitottam a szememegy nem várt személyt láttam. 

-Harry?? - ültem fel gyorsan magyammal rántva a takarót. Ennek következtében Lou-t nem takarta semmi. Persze felébred és kipattanva az ágyból magára kapott egy boxert. 

-Mi van? - ült fel Harry álmosan, de miután meglátott engem, ahogy pucéran a takarójával bújtatom el magam, és Louis-t aki kómásan boxerbe álldogált az ágy mellett gyböl felébredt. - Bocs, nem tudtam, hogy itt vagytok. - dörzslte meg a szemeit és engem kezdett bámulni ami nekem elég kellemetlen volt.

-Tegnap oda adtad a kulcsot. Nem emlékszel? egyáltalán, hogy jöttél be? - kérdezte Louis, de Hazza tekintetével még mindig engem pásztázott, mire én vörös fejjel néztem inkább a takarót. Annyira éreztem, hogy nem jó Harry szobáját kölcsönkérni. - Harry figyelsz?

-Mi? - rázta meg a fejét és Louis-ra nézett. - Ja, figyelek.

-Ismételd meg amit mondtam. - szólt rá Louis.

-Harry figyelsz? - artikulált a fürtös hülye hangon. Err Louis röhögve megforgatta a szemét és intett, hogy menjünk ki. Kikecmeregtem az ágyból, szorosan magamra fongtam a takarót és kiindultam. - Tori. - szólt utánam.

-Igen? - fordultam meg.

-A takaróm ne vidd! - mondta és alsó ajkába harapott. Nagy bánatára nem adtam neki oda a takaróját hanem a szobánkba mentem.

-Én még visszadőlök aludni. - motyogta Louis és befeküdt Niall mellé. Felöltöztem, renbeszedtem  a fejem és átvittem Harry-nek a takaróját. 

-Kényelmes volt az ágyam? - kérdezte amikor ledobtam a paplant az ágyára.

-Tökéltes volt. - vigyorogtam és kimentem. Még korán volt szóval nem találkoztam senkivel. Lent a konyha asztalnál Liam ült és rejtvényt fejtett. 

-Reggelt. - köszönt mosolyogva.

-Neked is. - mondtam és öntöttem magamnak teát majd leültem vele szembe. - Figyu. - szóltam neki.

-Hm? - nézett rám.

-Mit szólnál ha kiderülne, hogy terhes vagyok? - kérdeztem mire megint rám nézett, megállt a toll a kezébe majd ki is esett onnan.

-Hol van Louis? - állt fel akkor lendülettel, hogy fellökte a székét. Erre én is felpattantam és megragadtam a karját mert már indulni készült.

-Nyugi. csak kérdeztem! - nyugtattam. Nagyon rossz ötlet volt, de gondoltam beszivatom. Elkezdtem sűrűbben pislogni és a fejemhez nyúltam. Lassan, de biztos este össze.

-Úristen!! Tori hallasz engem?? - paskolta az arcom idegesen Liam mire elröhögtem magam. - Ez nem volt vicces! - engedte el a fejem  ezért az a konyhakövön koppant. Felszisszentem és ültem fel. Liam már nem is volt a konyhába. Jaj, nem akartam ennyire megbántani. Nem hittem, hogy komolyan veszi. Felketem a földröl és utána mentem a napaliba majd helyet foglaltam mellette a kanapén. Ő rám se hederített csak a távirányitóval játszott. 

-Bocsi, hogy megszívattalak! - mondtam komolyan. 

-Húzdd fel a pólód!! - parancsolt rám teljes nyugalommal. 

-Mi? - röhögtem el magam.

-Hallottad!! - fordult felém. Hát jó, Liam-mel inkább nem ellenkezem. Lejebb csúsztam, felhúztam a pólóm mire ő fejét a hasamra tette. Először azon nevettem ahogy "vizsál" aztán már azon is, hogy a haja csikizi a bőröm. 10 perce erősen koncentrált amikor bejöttek a srácok. 

-Mit csinálsz? - röhögött Zayn.

-Shh!!! - szólt ránk Liam. - Az előbb mintha hallottam volna valamit! - okoskodott. Közbe a srácoknak halkan elmeséltem a bátyjám miért is csinálja ezt, amin persze jót nevettek. Louis kicsit megborzongott amikor mondtam, hogy Leeyum majdnem érte ment, de megnyugtattam, hogy megakadályotam. Megvártuk míg apu is felébred és együtt megszálltuk a konyhát. 

~ délután 4 óra ~

Hát igen, apa meg a jó memoriája. Azt mondta délelőtt megyünk anyához, még a műtétje előtt, de jól elhallotta az időt úgyanis anya operációja 3\4 5-kor lesz. Addig itthon elfoglaltuk magunkat, ami persze nem volt nehéz. Mandy már hazament, Lexi-ért pedig a kórházból hazajövet fogunk bemenni. 

-Indulhatunk? - jött be apa a nappaliba ahol épp fifa-ztam a srácokkal. 

-Mindjárt. - mondta Zayn és kidugta a nyelvét, ezze utalva rá, hogy most nagyon koncentrál. 

-Ezt mondjátok már negyek órája! - háborodott fel apa. - Na, elég! Most megyünk! - vette ki a kezünkból a joystic-ot. Kinyomtuk a játékot majd el is indultunk. Ahogy beültünk a kocsiba a gyomrom görcsbe rándult és csak akkor fogtam fel miért is megyünk a kórházba. Anya miatt akit nemsokára megműtenek. Már attól a szótól, hogy "orvos" kiráz a hideg. az út csendesen telt, főleg, hogy én és Liam nagyon szótlanok voltunk, amit a srácok megértettek.

INNEN OLVASD ZENÉVEL!!! HA VÉGE INDITSD ÚJRA!!!

Odaértünk és miután kiszálltunk a kocsiból gyorsabban kapkodtam a levegöt, a fülembe dobogott a vér, a szívem majd kiugrott, a gyomrom pedig össze-vissza kavargott. 

-Tori! - szoritotta meg a kezem Louis. - Nyugi nem lesz semmi baj! - mosolygott biztatóan. Nagyon kedves volt ez a biztató gesztus, de nem tudott megnyugtatni. Beértünk az épületbe és gyors léptekkel indultunk anya szobája felé. Az ajtó elött apa kopogott egyett.
-Szabad! - szólt ki egy férfi. Lehetséges, hogy rossz helyre jöttünk? A srácokkal összenéztünk majd egy válrántással elintéztük és bementünk. Az ágyon anya feküdt, mellette pedig az orvosa állt.
-Jó napot! - köszöntünk kórusba mire anya elmosolyodott.
-Jó napot! - biccentett az orvos is - Most magára hagyom önöket. 15 perc és visszajövök. - mondta majd elment. Amint kilépett az ajtó anya ágyához rohantam, könnyeim  pedig utat törtek maguknak.
-Shh. - simogatta a fejem miközbe arcom mellkhasába fúrtam.
-Ne hagyjt itt jó? - kérdeztem szipogva.
-Nem foglak! Igérem! - mondta. Hangja remegett, egyértelmű volt, hogy ő is félt. Mivel kevés időnk volt, a többiek is utat kértek maguknak. Beszélgettünk még egy darabig amikor nyilt az ajtó.
-Mehetünk? - lépett be az orvos pár nővérrel az oldalán. E kérdés hallatán kirázott a hideg és egyböl anya ágyához léptem.
-Hol várhatunk? - kérdezte Liam mire anya válaszolt.
-Nyugodtan menjetek haza! Nem akarom, hogy 3 órán keresztül itt várakozzatok! - mondta.
-Nem! Én itt maradok! - kapaszkodtam az ágyba.
-Srácok menjetek ki a kocsihoz! - mondta apa a fiúknak mintha csak tudná mire is készülök. A fiúk eltüntüntek apa pedig mellém lépett. - Gyere! - nyújtotta nekem a kezét.
-Nem!! Itt maradok anya mellett!! - orditottam mint egy kis gyerek.
-Hivjanak pár orvost és vigyék ki a lányt! - mondta anya dokija a nővéreknek. Zavarodottan néztem körbe amikor a folyoson megláttam pár fehér ruhás fickót.
-Tori gyere! Nem akarom, hogy ők vigyenek ki! - suttogta ap.
-Nem érted, hogy itt maradok? - kiabáltam apára mire több erős kart éreztem magamon.

-Vigyék el innen! - mondta az orvos.
-Tegyék le! - kiabált anya is.
-Anya!!! - sikitottam mint valami örült.
-Asszonyom kérem nyugodjon le! A lánya ilyen állapotban nem tartózkodhat az épületben! - magyarázta a doki miközbe és megállás nélkül orditottam.
-Ez badarság! - kiabált anya sírva.
-Nyugi! Elviszem, otthon majd lenyugszik! Ne foglalkozz evvel! - nyugtatta apa anyát és nyomott neki egy csókot. Az orvos elvitte anyát az ágyán engem pedig kivittek a kórházból. Tehetetlennek éreztem magam, ahogy az erős pasik kivisznek. Egy idő után már nem is ellenkeztem. Apa mellettem sétált és lassan kiértünk a kocsihoz. Amint megláttak minket a srácok, kipattantak a kocsiból és hozzánk jöttek. A 2 pasi letett és vissza mentek.
-Mi volt ez? - kérdezte Louis. A fiúk egy darabig faggatak, aztán megértették, hogy apával nem akarunk erről beszélni. Nem fért a fejembe miért nem hagytak bent. Ha engedik, nem viselkedtem volna így. Annyira bámultam ki a fejemböl, hogy észre se vettem, már haza is értünk. Ráadásul Lexi is velünk volt. Otthon nagyjából lenyugodtam és próbáltam pozítívan gondolkodni. A srácok betettek valami vígjátékot, hogy feldobjanak. Pár perce ment csak a film amikor csengettek. A fiúk nem mozdultak ezért én mentem. Az alőszobába csoszgtam és kinyitottam az ajtót.
-Helo Lexi. - köszöntem morcosan.
-Szia. - intett és bejött. Nem értettem hova a farcba ment amikor együtt jöttünk haza, de jelenleg anyán kivűl semmi nem érdekelt. Indultam volna a terembe, de Lexi megragadta a karom.
-Mi van? - forgattam meg a szemem.
-Szűkségem van a segítségedre! - lóbált egy doboz szőke hajfestéket. ezek szerint szabadulni akar az idétlen melír csikjaitól. Az előszobába mentünk a tűkör elé és ott kevertem ki a festéket. Közbe elmeséltem neki mi volt a kórházba, ő pedig beszámolt az Edward-dal való kapcsolatáról. A hangulatom már nem volt olyan nyomott mert ez a csajos lelkizés kicsit feldobott. Már 1 órája beszélgethettünk amikor a konyhából egy hangos csattanást hallottam. Erre Lexi-vel felpattantunk és bementünk. A srácok már ott voltak és apát nézték. A telefonja a földön volt széttörve, arca tiszta vörös volt.
-Valami baj van? - kérdezte Niall.
-Az orvos telefonált. - motyogta apa és könnybe lábadt a szeme. Erre a szívem vadul kalapálni kezdett és izgatottan közelebb léptem.
-Mit mondott? - kérdeztem. Testem minden porcikája remegni kezdett és idegesen a hajamba túrtam.
-Anya.. - kezdte, de elcsuklott a hangja.
-Mi van vele? - kérdeztem mostmár ingerülten, hangom mégis vékonyan csengett.
-Belehalt a műtétbe! - mondta apa pár perc csend után.

54.fejezet. A rendőrségen

Hejhó!!! Eddig rengeteg blogon láttam, hogy a fejezeteknek adnak cimeket. Hát kicsit késve, de rájöttem, hogy ez nekem is jól jönne szóval mostantól lesz cím. Mivel tegnap este óta rohadt jó kedvem van, lehet, hogy holnap is kaptok egy részt :) Jó olvasást!

-Jól van. Ez most nem lényeges. Mondd a srácoknak, hogy eljössz velem. - mutatott a nappali felé.
-Mi történt? - kérdeztem értetlenül.
-Lexi-ért kell menni. - hadarta.
-Hova? - kérdezgettem tovább.
-A rendőrségre. - sóhajtott apa mire tátva maradt a szám. 

-Ugye csak szivatsz? - kérdeztem még lesokkolva. Lexi a rendőrségen? Ahhj, ha itthon maradtam volna, vele akkor nem csinált volna semmit. 

-Nem szivatlak! Szólj a srácoknak, hogy nem sokára jövünk. - mondta apa én pedig beszaladtam a nappaliba. 

-Srácok! Apával elmegyünk, sietünk vissza. - álltam meg elöttük és már indultam is ki, de Lou elkapta a kezem.

-Baj van?  - kérdezte mire a srácok kiváncsian néztek rám. Nem akartam most magyarázkodni szóval csak megráztam a fejem és nyomtam egy puszit Lou arcára. Felkaptam a cipőm és a kabátom majd apával együtt kimentem a házból. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Idegesen csatoltam be az övem, és bámultam ki az ablakon. Sehogy se fért a fejembe amit apa mondott. Mi a francot művelhetett? Remélem azért elszámolt magába a következményekkel. Az út további része csendesen telt, de eszembe jutott, hogy apa nem mondott semmit. 

-Mit csinált Lexi? - kérdeztem és lehalkitottam a rádiót. 

-Sajnos nem mondtak pontossan semmit. A szűleit hívták, de ők Kanadából nem tudnak érte jönni vagy segíteni így nyilván engem kértek meg. - magyarázta apa. 

-És milyen következményei lehetnek ha valami durvát csinált? - tettem fel az elég értetlen kérdést. 

-Tori, fogalmam sincs Lexi mi a francot művelt! Minsjárt ott vagyunk és megtudjuk, ami pedig őt illeti beszélni fogok a fejével mert ez nem állapot. - mondta apa mérgesen. Többször nem is nyitottam ki a szám. Apa így is tiszta ideg, Lexi bent ül a sitten, a srácok pedig nem tudnak semmit. Az út lassabban telt mint gondoltam. Éveknek tűnt mire beértünk a rendőrségre. Az ablakon bámultam ki a semmibe. Bambulásomból apa zökkentett ki ahogy kicsatolta az övét. Kiszálltam a kocsiból és megvártam míg apa is megkerüli a kocsit és mellém ér. Bíztatóan megszoritotta a kezem és együtt indultunk be az épületbe. Bent elég ijesztő volt és a látványtól még a hideg is kirázott.

-Ijesztő! - suttogtam apának mint egy kislány.

-Remélem miattad nem kell majd ide jönnöm! - nézett rám szigorúan mire felháborodva néztem rá. Én a rendörségen? Ugyan már!

-Jó estét! - köszönt nekünk egy középkorú férfi. - Mr. Payne igaz? Mr. Marshall vagyok. - apa bólintott mire kezet ráztak. - Kérem kövessenek. - mosolygott kedvesen és elindult a jobbra eső folyosón. Pár perc séta után a fickó megállt, egy fehér ajtó elött. - Alexa Broke ebben a szobába tartózkodik. Ma késő délután nem messze a kapitányságtól, verekedést kezdeményezett egy fiatal emberrel szemben. - magyarázta és a kezében lévö tömbre nézett. - Edward Kaucher a neve. - mondta ki én meg azt hittem ott ájulok el. Lexi megverte? LExi megvert egy fiút? Ez egy vadállat! 

-Be mehetünk hozzá? - kérdezte apa, aki szintén alig hitte el a hallotakat.

-Várjon! Még nincs vége. - figyelmeztette minket a pasi és már most ott tartottam, hogy ennél már csak jobb lehet. - A kisasszony, miután m egverte a fiút kocsiba szállt, hogy elüsse a földön fekvö Edward-ot.

-M..mi csoda?? - dadogtam és kiínomba már elröhögtem magam. 

-Ismeri a fiút? - kérdezte a pasi.

-Igen, szomszéd. - sóhajtottam és valahogy úgy éreztem a jővőbe még perelni fognak. Soha nem voltunk jóba egymással. Csak én és Edward közel álltunk egymáshoz. 

-Milyen következményekkel jár ez az egész? - kérdezte apa.

-A fiú jelenleg kórházba van. Kisebb sérülései lettek. Egy rendőr kocsi a helyszínen volt így meg lett akadályozva a kísérlet. Alexa sogositványát valószínű nem kapja majd vissza az ittas vezetés miatt. Ő is meg lett vizsgála és az eredmények alapján nem volt teljesen józan. - magyarázta a pasi mire apával sóhajtottunk egyett. A fickó lenyomta az ajtó kilincsét ezzel utat adva nekünk, hogy lássuk Lexi-t. 

-Végre! - pattant fel a kis székröl. 

-Kisasszony kérem maradjon a helyén! - szólt rá a rendör mire ő megsértődve leült.  - Előbb négyszemközt szeretnék beszélni Mr.Payne-nel. - mondta majd apuval kimentek. 

-Neked teljesen elment a maradék eszed is??? - förmedtem rá amint kettesbe maradtunk. Az asztalra támaszkodtam és próbáltam a szemébe nézni, de számára az asztal érdekesebbnek tőnt. - Legalább nézz rám ha neked pofázok! 

-Nem szándékos volt. - motyogta. Ez lett volna az utolsó magyarázat amit elhiszek. 

-Ja. Véletlenül szétverted szerencsétlent aztán kocsiba ültél, hogy elüsd! Ez mind puszta véletlen volt igaz? - kérdeztem mérgesen. Nem tudom mi ütött belém. Annyira hülye érzés volt, hogy 2 ember aki közel áll hozzám ennyire megutálták egymást. És nem tudom miért, de ebben az esetben Edward-ot védtem. 

-Ide figyelj! - állt fel hirtelen mire hátrahököltem. - Nem vagy te nekem senkim, hogy kioktass, semmi közünk wgymáshoz és nincs szükségem rád!! - orditotta a képembe. 

-Lexi én csak...

-Nem érdekel! - mondta higgatabban és kifele indult, de kinyilt az ajtó és bejött rajta apa a pasival. 

-Hova hova? - állitotta meg Mr.Marshall. 

-El innen! - mondta mérgesen Lexi, de a faszi nem eresztette el a karját. 

-Lexi. Estére bent maradsz. Holnap megyünk a kórházba Amanda-hoz utána bejövünk érted. - mondta apa ellent mondást nem tűrő hangon. - Gyere Tori. - intett. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal. Most menjek és hagyjam itt? Jó, beszólt, de csak azért mert én is neki. Erőt vettem magamon és apával együtt kimentünk a rendörségröl. 

-Mit beszéltél a pasival? - kérdeztem már a kocsiba.

-Az nem tartozik rád. Lexi holnap haza fog jönni és kész! - zárta le a témát apa nem tól kedves hangnembe. Nem is akartam feszegetni, inkább hazáig csendbe maradtam. Nem sokáig birtam ezért dobtam Mandy-nek egy üzit.

Szia. El tudnal jonni hozzank??? :O

Mandy már párszor szólt, hogy eröltessem meg magam és irjak ékezetet, de nincs erőm ezzel szenvedni szóval..

Szia. Baj van? Ha fontos akkor tudod, hogy rohanok. Jó, ne is válaszolj, mert akkor megint leszedném a pénzed ;) A kövi busszal megyek. Pusz <3 

Nem válaszoltam neki mert tényleg elfogyna a pénzem. Az ölembe ejtettem a mobilom és vártam, hogy haza érjünk. 

~ este fél 9 ~

Apa már egy ideje elvonult aludni, én pedig mindent elmeséltem a srácoknak, akik elég durvának tartották a helyzetet. Miután mindent kitárgyaltunk folytatták a jelentéktelen mégis nagyon szórakoztató tevékenységeiket. 

-Harold maradj már nyugton! - szólt rá Louis, aki épp Harry haját próbálta befonni a kanapé támláján ülve. Liam a fotelbe sms-ezett Dani-vel, Niall a szönyegen terült el és Lou pénztárcájába turkált, akkor vacsora letudva. Türelmetlenül vártan, hogy Mandy megérkezzen és tudjunk beszélgetni. Pár percbe se telt, de már csengettek. Az ajtóhoz rohantam, feltéptem azt majd a barátnöm nyakába ugrottam. 

Amint megöleltük egymást, már rángattam is a konyhába. Zayn sajnos már bent volt. Egy pokroc volt rá csavarva és szendvicset csinált magának majd leült mellénk az asztalhoz. Mi csajosan akartunk beszélgetni, de Zayn nem vette észre. 

-Khm khm! - köhintett Mandy mire Zayn észrevett minket és elsö dolga az volt, hogy megcsókolta a barátnöm. - Kimennél? - kérte kedvesen. Zayn persze vette a lapot. Felállt nyomott neki egy csókot, nekem megborzolta a hajam és kiment. Mandy-vel megkönnyebbülten egymásra néztünk majd beszélni kezdtünk. 

-Na szóval! - ültem közelebb az asztalhoz. - Együtt voltatok már Zayn-nel? - kérdeztem összeszőkitett szemekkel. 

-Még nem. - lépett be az emlitett személy mire mi csúnyán néztünk rá. - Bocsi csak a ketchup-ért jöttem. - vigyorgott majd kiment. Épp mondtam volna valamit amikor visszadugta a fejét a konyhába. - Még nem! - mondta Zayn perverz vigyorral a képén. Erre Manyd rák vörös lett szóvaé hagytam a témát és másról kezdtem beszélni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Louis zavart meg minket. 

-Elkérem Torit! - mondta egyszerűen és lehúzott a székröl mire mi értetlenül néztünk rá. - Kanos vagyok na! - mondta öszintén mire a barátnömböl kitört a röhögés és ezuttal én vörösödtem el. Louis felrángatott az emeletre és kivágta a szobánk ajtaját. Sajnos odabent Niall az igazak álmát aludta. - Francba! - dobbantott a lábával Lou és kimentünk a pihenöre. Louis gondolkozott mig én csak bámultam. Ez irtó ciki O.o

-Halaszuk el! - javasoltam. Ugy éreztem magam mintha valami találkáról beszéltem volna. 

-Nem! - vágta rá és eresztett egy percerz vigyort. - Zayn Mandy-vel, Niall már alszik, Liam nem engedné. - beszélt magába - Harry. - villant az égö a feje fölött.

-Mi? Elkérjük Harry szobáját?  -röhögtem el magam kínosan mire Lou bólintott és lement a nappaliba. A lépcső tetején álltam és néztem ahogy Lou arrébb hívja Harry-t és ismerteti vele a tervert. 

-Oké haver. - boxolta vállba Louis-t és neki adta a szoba kulcsát. - Aztán csak okosan. - vigyorgott majd rám nézett és kacsintott. Éreztem ahogy elvörösödöd, szóval inkább a földre néztem. Lou felszaladt az emeletre és Harry szobája felé huzott. Megálltam az ágy  mellett és ismerkedni próbáltam vele, amíg Louis bezárja az ajtót. A kulcsot hanyagul a komódra dobta és egy kanos mosollyal  közeledett felém miközbe az ingjét gombolta ki és finoman az ágyra döntött.

53.fejezet

Sziasztok! Ismét jelentkezem az új résszel és remélem tetszeni fog. Mostanába kifogytam a mondanivalókból szóval lehet az elejére nem fogok írni hosszú sorokat. Jó olvasást!

Reggel minden porcikám fájt. Zayn hátán feküdtem és a karját szorítottam. Fel akartam ülni, de rajtam ült Louis. A hátsó soroknál Harry feküdt és a feje egy csipszes zacsiba volt, Niall a földön terőlt el hasán a popcorn-os tállal, Liam pedig békésen aludt az egyik székbe. Lassa elkezdtem legurítani magamról Lou-t, de szegény úgy meg indult, hogy Niall lábáig meg se állt. egy kisebb puffanással földet ért, és nem is kelt fel. Felálltam Zayn-ről és kimentem a teremböl. Csiga módjára csoszogtam a konyhába és kezdtem el teát főzni. A pulton ültem a lábammal dobolva amikor eszembe jutott, hogy eszembe jutott, hogy 1000 éve nem nyúltam a gépemhez. Felszaladtam a szobába és a laptopomat magamhoz véve vissza mentem a konyhába. Az asztalhoz ültem, bögréböl szürcsöltem a teát és felnyitottam a gépem, hogy kicsit nyomozzak. Facebook-on egyböl Edward adatlapjára mentem. Lexi-vel még mindig kapcsolatba voltak, ha jól számolom már 1 hónapja. Iszonyat, hogy, hogy megváltoztatta Lexi-t. Igazából nem is fér a fejembe. Soha nem volt az a lány akit könnyen befolyásolni lehetett, de Edward... A képei közt szinte csak bulizós van és a társasága pont úgy néz ki mint Lexi. Beszélnem kéne a fejével, de nem most, mert jelenleg semmit nem lát a rózsaszín felhőktöl. 

-Jó reggel! - jött be apa és nyomott egy puszit a homlokomra. 

-Szia. - köszöntem neki én is le sem véve a szemeim az érdekes képekröl. 

-Mit csinálsz? - állt meg mellettem egy doboz tejjel mire én csak megvontam a vállam. Sose értettem ezt a hülye kérdést. Nyilván látja, hogy mit csinálok. - Nem tudod mi van Lexi-vel? - váltott témát. 

-Majd túl lesz rajta. Csak túl sokat lóg Edward-dal. - magyaráztam. 

-A szomszéd gyerekkel? - ült le mellém.

-Aha.

-De hát ő nem is ilyen. - értetlenkedett apa mire sóhajtottam egyett. 

-De ő ilyen. Csak te nem ismered. - mondtam és átmentem twitterre. 

-Hát jó. - sóhajtott - Figyú ma elmegyek a haverokkal majd este fele jövök. - állt fel és nyomott egy puszit.

-Oké. - biccentettem ő pedig elhagyta a konyhát. 

-Ja és kicsim! - jött vissza mire ránéztem. - Holnap műtik anyádat, délelött bemegyünk hozzá az operáció elött. - ismertette a helyzetet mire mosolyogva bólintottam. Bizom az orvosokba és tudom, hogy segíteni fognak anyán. Amint apa kiment a srácok be is jöttek. Mind álmosak voltak mire én csak halkan elnevettem magam. 

-Mi a reggeli? - ült le Niall.

-Melegszenya? - kérdezte Liam mi pedig egyszerre bólintottunk. 

-Tori légyszi nézdd meg mikor nyit a gokárt. - kért álomsan Harry  - Ja és ne a szabadtérit nézd. - tette hozzá. Épp böngészni kezdtem amikor kopogtak. 

-Valaki menjen! - mondtam, de a srácok a kisujjukat, se mozditották - Légyszi. - néztem fel a gépemböl.

-Gyere! - kiabált Zayn.

-Zayn. - nézett rá Lou meggyötört fejjel. - Zárva van. - sóhajtott mire ő csak legyintett és Lou állt fel. Az előszobába még megnézte magát a tükörbe és megette a répáját amíg a kint álldogáló szerencsétlen a csengőre feküdt. 

-Louis! - szóltam rá kicsit mérgesen. 

-Azt a mindenit! - ugrott egyett Lou mire mind odanéztünk. A konyhába Lexi viharzott be és levágodott az egyik székre. A konyhára csend telepedett és senki nem mert megszólalni. Kezdett elég kellemetlen lenni. 

-szerintem hagyjuk Lexi-t. - javasolta Liam mire a srácokkal kiindultak. Én nem mozdultam hátha beszélgetni akar, de amióta megjött csak morgott magába és néha az asztalra csapott.

-Hát jó. - sóhajtottam és a laptopomat felkapva kimentem a srácokhoz a nappaliba.

-Légszi add oda a géped. - kunyizott Zayn mire az ölébe nyomtam.

-Hol van Kevin? - sikitotta az emeletröl Louis és toporzékolva lerohant egy rózsaszín sapkával a fején.  

-Nem láttuk. -mondták egyszerre a srácok mire Lou rám nézett.

-Ez most komoly? - röhögtem el magam. - Minek kéne nekem a galambod?

-Biztos féltékeny. - vigyorgott Harry.

-Szerintem meg te vagy féltékeny! - néztem Harry-re mire ő megszeppenve lehajtotta a fejét.

-Te farok! - röhögött Lou és Harry-re mászott.

Egy ideig röhögtem a srácokon aztán felálltam a fotelböl és a  bementem a konyhába. Lexi az asztalnál ült egy üveg Martinit szorongatva. Sóhajtva leültem elé és próbáltam a szemébe nézni, de ő csak az üveget bámulta. 

-A pia nem megoldás! - kezdtem mire rám nézett. 

-Azt se tudod mi bajom!! - förmedt rám egy csuklás kiséretében. 

-Ha elmondanád segíthetnék. - puhatolóztam.

-Nem akarok erröl beszélni. - mondtam valamivel nyugodtabban. 

-Biztos? - kérdeztem amikor Niall jött be. 

-Húzzál ki! - kiálltott rá Lexi amitől szegény szöszi megijedt. 

-Na! - vágtam vállba Lexi-t és intettem Niall-nek, hogy nyugodtan csinálja a dolgát. Miután kiment, Lexi folytatta.

-Az a szemét állat! - dobbantott az üveggel az asztalon. Kiváncsian előrébb hajoltam mire ő folytatta, - Edward. - morogta és kezei ökölbe szorultak. - A diszkóba amikor piáért mentem elkeveredtünk egymástól. Amikor megtaláltam egy büdös ribanccal falták egymást! - mondta mérgesen és nagyokat kortyolt az üvegböl. 

-Nem rég te is megcsókoltad Liam-et. - emlékeztettem. 

-Nem is csináltam ilyet. - sziszegte mire legyintettem. 

-Csak részeg volt. - kerestem a dolog jó oldalát, már ha van ilyen. 

-Bosszút állok! - motyogta az orra alatt. 

-Gyere Tori, megyünk gokártozni. - jött be Louis. - Bob nem fog örülni ha megiszod a Martiniját. - figyelmeztette Lexi-t.

-Nem tartozik rád. - morogta mi pedig kimentünk. Fent a srácok már javában készülődtek. Lou-val kerestünk valami kényelmes rucit és már indultunk is. Kicsit hülye érzésem támadt, hogy Lexit egyedül hagyjuk a házba, elvégre elég mérges kedvébe van. Végül a srácok elrángattak és busz megállóba mentünk. Apa lenyulta az egyik kocsit, anya meg széttörte a másikat szóval nincs más választásunk. Niall és Harry a kapaszkodókon lógtak, persze csak ott ahol nem ültek, Louis engem ölelgetett ami nagyon jól esett, Zayn és Liam pedig elmélyülten beszélgettek. Mivel ilyen nyugisan telt az út hamar oda is értünk. Viszont amint leszálltunk a srácok ott hagytaké mint az örültek rohantak. Lassan én is beértem. Kifizettük a belépöt és az öltözőbe vezettek minket. 

-Úúú de izgi! - patogott Niall és elkezdett vetközni. Kicsit idiótán néztem amikor rájöttem, hogy a srácok elött kell vetköznom. A mozdulatlanságomat persze a srácok is észrevették. 

-Mi baj? - kérdezte Liam aggúdva.

-Semmi csak izé. - dadogtam.

-Jaj ne mondd, hogy szégyenllős vagy elöttünk? A forgatáson már láttunk fehérneműbe. - háborodott fel Harry. 

-Elforduljunk? - kérdezte Zayn aranyosan mire aprót bólintottam.

-Chh. - sértödött meg Harry és megforult. A srácok háttal álltak nekem, félig készen én pedig letoltam a gatyám. Épp, hogy megszabadultam tőle már megláttam ahogy Harry lassan végig mér. 

-Harold! - szóltam rá és visszahúztam a gatyám. Erre a srácok is megfordultak. 

-Mi van? - röhögte el magát mire én csak megcsóváltam a fejem. 

-Ahhj Tori ne csináld! Nyugodtan öltözhetsz nem nézünk rád. - mosolygott Niall. 

-Mondd ezt neki. - mutattam Harry-re aki felvette az "én soha nem bámulnám" fejét. Végül villám gyorsan átöltöztem és már csak a srácokra vártam. 

-Összefejelünk? - röhögött Liam mert a többiek még öltöztek.

-Nem fog fájni? - kérdeztem és a kezembe vettem a sisakom.

-Dehogy. - legyintett a bátyjám és egyszerre a fejünkre húztuk. - 3,2,1 - kiálltotta mire egymásnak rohantunk és lefejeltük a másikat.

-Baszd meg Liam! - vettem le a sisakom mert a lendülettöl, ahogy nekem jött a földre estem. A srácok persze szakadtak a röhögéstöl. 

-Ez nem vicces. - simogattam a fejem mert eléggé fájt. Erre mindenkitöl kaptam egy puszit. Az első körbe Harry, Zayn és Niall ment. Elfoglalták a kocsijukat és indulhatott is a menet. Engem nem igazán kötött le szóval addig kifosztottam az autómatát.

-Úristeeeen!!! - sikitott Niall mire mindenki rá figyelt. - Jól látom, hogy Tori-nál csoki van? - kiabált és lelassított. Végül meg állt a pálya közepén és kiszállt a kocsijából. 

-Niall!!! Harry el fog ütni!! - kiabált Louis röhögve mire Nialler azt se tudta merre menjen. Rajta röhögtünk amíg nem jött Hazza. Először azt hittük tényleg elüti, de ügyesen kikerülte. Amíg ők vezettek Louis a gumikkal szórakozott. Magára tette és mint a hullahoppot próbálta pörgetni a derekán. 

-El fogsz esni. - figyelmeztette Liam nevetve, de Lou nem hallgatott rá és el is esett. Szegényt rendesen kiröhögtük és csak utána segitettük fel a földröl. Aztán mehettünk is a pályára. Felvettem a sisakom és bemásztam a kocsiba amibe elöttem Zayn ült. 

-Remélem nem állítottál el semmit. - mondta és remegő kezeim a kormányra helyeztem.

-Késő bánat. - vigyorgott. - A féket már kiszedtem. - döbbenten néztem rá mire csak kacsintott egyett amit én arra véltem, hogy viccelt. 

~ este 6 óra ~

Épp, hogy beestünk a házba mindenki kidölt. Otthon rajtunk kivül senki nem volt és a ház is érintetlenül állt. Tehát Lexi nem tombolt. Niall azonnal számon kérte, hogy hol van a csoki amit gokárt alatt ettem mire a konyháab küldtem. A többiek a nappaliba mentek és amíg Liam gitározva nyugis hangulatot teremtett, a többiek pizzát rendeltek. A csatornák közt válogattam amikor hallottam, hogy valaki kivülröl a zárral babrál. Erre mindenki felkapta a fejét én pedig legyintve a konyhába mentem. A kamrából elővettem a seprűt és úgy mentem az ajtó mögé. Az kinyilt én pedig megemeltem a seprűt. 

-Jézusom! Tori mit művelsz? - ijedt meg apa és bezárta az ajtót.

-Semmit...én...csak izé...azt hittem betörő vagy. - motyogtam kínosan. 

-Jól van. Ez most nem lényeges. Mondd a srácoknak, hogy eljössz velem. - mutatott a nappali felé. 

-Mi történt? - kérdeztem értetlenül. 

-Lexi-ért kell menni. - hadarta.

-Hova? - kérdezgettem tovább.

-A rendőrségre. - sóhajtott apa mire tátva maradt a szám.