71. fejezet ~ Mindenki elmegy

Halió! Ez a rész rövid lett, és egyenlőre nincs benne izgalom, DE majd lesz. Türelem :) Jó olvasást!

Reggel nagyon szarul keltem, csak úgy mint tegnap. Mellettem Louis édesen aludt. A tarakó alatt öleltem át csupasz derekát. Nem akartam elengedni. Mi lesz velem nélküle? A srácok nélkül? Gondolataim a bátyám zavarta meg. 

-Szia. - köszönt halkan Liam mire magamra húztam a takarót. A tegnap este után az lett volna az utolsó gondolatom, hogy felöltözzek. 

-Szia. - sóhajtottam mosolyogva amikor már takarásba voltam. Persze neki így is feltűnt, hogy nincs rajtunk ruha. De szerintem ez érthető. 

-Louis-nak kelnie kell. - állt meg az ágy mellett. - Louis!! - szólt neki hangosabban és többször megmozgatta a vállát. 

-Már reggel van? - mocorgott és résnyire nyitotta a szemeit majd azonnal hátat fordított Liamnek és adott egy reggeli csókot. 

-Igen. Ha tegnap nem értél volna rá... Kezdj el pakolni. 1-kor jön a magángépünk. - mondta majd kiment. 

-Olyan korán? - bigyesztettem le a számat. 

-Hosszú az út. Nem akarunk hajnalban leszálni. - könyökölt fel és megint megcsókolt. Szabad kezemmel tincseit csavargattam míg Ő az orrunkat dörzsölte össze. - Nem leszel egyedül! - mondta halkan és megpuszilta a nyakam. 

-De. - sóhajtottam és kicsit meghúztam a haját. Imádja amikor ezt csinálom. 

-Nem mert beszéltem Kevinnel és amikor csak tud veled lesz. - mosolygott. 

-Köszönöm. - húztam le magamhoz és megint megmarkoltam a loboncát. 

-Ne húzdd a hajam! - lihegte és a mellkasomra tette a fejét. 

-Miért? - kérdeztem incselkedve és megint megismételtem. 

-Tudod, hogy erre begerjedek. - röhögte el magát és felemelte a fejét. 

-Tudom. Azért csinálom. - nyomtam puszit az orrára. - Na, kezdj el öltözni! - csúsztam ki alóla. Felkaptam egy bugyit és Lou fehér pólóját. Ő is magára vette a boxerét és a szekrényéhez lépett. Kivette a bőröndjét majd kivett pár ruhát és bedobta a táskába. Mögé osontam és hátultról átkaroltam a derekát - Nem kéne összehajtogatni? - súgtam a fülébe. Nem reagált semmit ezért megmarkoltam a fenekét mire egy halk nyögés hagyta el a száját. 

-Ne marasztalj! - motyogta Lou mire hátrébb léptem. - És nem hajtogatom össze a ruháimat! - mondta kicsit felháborodva, de hallottam a hangján, hogy csak hülyül. 

-Tudom, hogy malac vagy. - cukkoltam és halkan kuncogva elfeküdtem az ágyon. Erre a kijelentésemre megfordult és az ágyhoz szaladva rám ugrott. Teljes testével rám nehezedett. Aztán látta, hogy mindjárt megfulladok ezért csak a csipőmre ült. 

-Úgy tudom szereted a malacokat! - eresztett egy perverz vigyort mire én elröhögtem magam. - Ja és ezt magammal akarom vinni. - mondta és megfogta a póló alját, ami rajtam volt majd elkezdte lerángatni rólam. Amint lejött rólam magamra húztam a takarót. - Ne takargasd már magad! - szólt rám. - Tudod, hogy utálom! - mondta komolyan és lehúzta rólam a takarót. Szemeit melkasomon legeltette majd fölém görnyedt és a szemembe nézett. - Gyönyörű vagy!! - súgta a fülembe majd óvatosan megharapta a nyakam. 

-Neked elhiszem! - mosolyogtam rá. 

-Na azért. - vigyorgott és megcsókolt. Lemászott rólam majd a szekrényhez lépve újra pakolni kezdett. Oda mentem hozzá és kikotortam magamnak egy felsőt. 

-Itt hagysz nekem valamit? - kérdeztem és megálltam mellett. 

-Tessék. - nyomtam a kezembe azt a boxert amit még Harry csináltatott nekünk. Kék alapon ágyas jelenetek vannak rárajzolva és a nevünk van ráírva több betűtipusban. Hát nem tökéletes ajándék? 

-Ezt fogdozzam amikor hiányzol? - kérdeztem elfojtva a nevetésem. 

-Aha. - röhögött ő is. 

-Mondjuk jobban örülnék ha te lennél benne. - morfondíroztam a gatyát nézve. 

-Akkor többet fogdoznád mi? - eresztett egy perverz mosolyt mire megcsaptam az alsóval. 

~ 1 óra múlva ~

-Na srácok. Mindenetek megvan? - kérdezte apa a fiúk pedig bólintottak. 

-Harry a zöld boxered nem hiányzik? - jött le Lexi az említett ruhadarabbal. 

-Azt hittem.. - nézett bele Harry a gatyájába. - Á majd a gépen. - legyintett és elkapta a gatyát amit Lexi dobott neki. 

-Na most már induljunk! - nyitotta ki az ajtót apa. Mind kimentünk és a bőröndöket a csomagtartóba dobálva beszálltunk a kisbuszba. Elindultunk és csendben utaztunk amíg el nem haladtunk egy ismerős pékség előtt. 

-Apa! Állj meg!! - kiáltottam rá mire lefékezett. Kipattantam a buszból és berohantam a pékségbe. A csengő megszólalt amikor kivágtam az ajtót majd forgolódni kezdtem. A vevők felém fordultak, de ezzel nem foglalkoztam csak kerestem Kevint, aki a pultnál állt és az egyik vevőt szolgálta ki. 

-Szia Tori. - mosolygott kedvesen. - Baj van? - kérdezte komolyan amikor lihegve a pulthoz értem. 

-Gyere velem! - szóltam rá mire ő kiszolgálta a pasit és ledobta a kötényt magáról. Egy ajtón hátra ment majd pár perc múlva visszajött. Mosolyogva fogta meg a kezem és kimentünk a pékségből. 

-Mindenki elmegy? - nézett körbe a buszba Kevin amikor beültünk. 

-Igen. - bólintottam szomorúan mire Louis és Kevin egyszerre szorították meg a kezeim. A reptérre nagyon hamar odaértünk és kimentünk a magángéphez. Apa, Kevin, Lexi és én álltunk a lépcsőtől nem messze, a srácok pedig letették a cuccaikat. 

-Vigyázz magadra! - ölel meg szorosan Louis. Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp legördül az arcomon. 

-Louis mennünk kell!! - fogta meg a vállát Niall. Hosszú percekig ölelgettem a fiúkat és nem is akartam elengedni őket. Már majdnem megfulladtam a sírástól. A srácok visszaintettek majd elindultak a lépcsőn a gépbe, de Louis még visszafordult. 

-Hé Kevin! - kiabált mire mind odanéztünk. - Vigyázz rá! - mondta könnyes szemekkel. Tudtam, hogy rám gondol. Akkor kitőrt belőlem a bőgés és felrohantam a lépcsőn. Louis nyakába ugrottam és sírva szorítottam magamhoz. 

-Ne menj el kérlek!! Ne hagyj itt! - kiabáltam sírva. 

-Tori engedd el! - éreztem Kevin kezeit a derekamon. 

-NEM!!! Louis kérlek szépen had menjek én is!! Ne menj el nélkülem!! Ne csináld ezt kérlek!! - sírtam még mindig. Louis nem szólt semmit. Nem ellenkezett csak magához ölelt. Könnyei a pólómra folytak. 

-Szeretlek! - tolt el magától majd szenvedélyesen megcsókolt. Miután ajkaink elváltak, homlokát enyémnek döntötte. - Ígérem sietek vissza. Vigyázz magadra! - mondta miközben az arcomat simogatta. Szemei vörösen feldagadtak, ahogy nekem is. 

-Szeretlek! - csókoltam meg mégegyszer majd elengedtük egymás kezét. Louis bement a gépbe a fiúkkal, Kevin pedig levezetett a lépcsőn. Lent adott egy zsepit, amit egyből el is használtam. Nem hiszem el, hogy elengedtem. Hogy lehetek ilyen. Soha nem fogom megérteni apát, hogy miért nem engedett el. Könnyeim már az arcomra száradtak, de még mindig remegtem. Az ablakokat figyeltem amikor megláttam Harryt, aki teljesen odanyomta az arcát így olyan volt mint egy malac. Erre mosolyognom kellett, de nem lettem jobban. 

~ 3 óra múlva ~ 

-Tori kelj fel! - rázott meg Kevin. A kisbuszba ültünk és Lexi kezdett cuccolni. Teljesen elvesztettem az időérzékem. Riadtan néztem Lexire mert még azt se értettem miért pakol. Éreztem, hogy a könnyeim az arcomra száradtak. A buszba voltunk tehát Louis-ék már rég a gépen vannak. Megráztam a fejem így visszatértem a valóságba. Felemeltem a fejem Kevin válláról és az üléseken Lexi mellé csúsztam. 

-Hiányozni fogsz! - sóhajtottam. 

-Te is nekem. - eresztett egy mosolyt és széttárta a karját. Megöleltük egymást majd kiszálltunk a kisbuszból. Az előttünk álló ház ajtajában egy fiatal nő várt. Gondolom Lexi anyukája volt az. Kedevsen integetett mi pedig búcsút vettünk Lexitől. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza. Közben Kevin vállára hajtottam a fejem. Annyira üresnek éreztem magam. Csak apa és Kevin van itt nekem. Félig kongok az ürességtől mert nincsenek itt a többiek. Próbáltam megszokni a gondolatot, hogy egy darabig csak hárman leszünk. Lassan hazaértünk. 

-Apa. Kevin ugye itt aludhat? - kérdeztem a konyhába érve. 

-Ma? - kérdezett vissza apa. 

-Csak addig amíg nincsenek a fiúk. Meg majd én is mennék hozzá. - meséltem az ötletem mire Kevin egy puszit nyomott a homlokomra. 

-Nem bánom. - sóhajtott apa. 

-Köszi - nyomtam puszit az arcára. Kevin a hátára kapott és elindult velem a moziterembe.