59. fejezet. Este a kórházban

Sziasztok babák! Sajnálom, hogy ennyit kések, de év vége van bla bla bla -.- A trailer késik, de úton van és nemsokára kész lesz. Következő rész: ha van időm akkor szombat, ha nincs akkor csak vasárnap (juni 9). Ebbe a részbe sok lesz a szemszög váltás, de remélem nem lesz gond. Jó olvasást! 

-Hogy van? - kérdeztük teljesen egyszerre amikor odaértünk. A srácok kiváncsi fejjel néztek az orvosra aki csak sóhajtott egyett az érkezésünkre. Idegesen tördeltem az ujjaim ahogy mindenki más. 

-Nos. - tette fel a szemüvegét, amit idő közben letörölgetett. - A kisasszony sok vért vesztett és a karján lévő vágást muszáj volt összevarnunk. Jelenleg altatás alatt van, ami pár napig lesz is. 

-Bemehetünk hozzá? - kérdezte Kevin. Közbe a levegőért kapkodott és idegesen a hajába turkált. Arcomon nekem is legördültek a könnyek. Tori mellett akartam lenni. Szorosan magamhoz ölelni, csókolni és tudatni vele, hogy rám számíthat. Mégis hagytam, hogy ezt tegye magával. 

-Az állapota stabilnak bizonyul. Maximum 2 fő mehet be hozzá egyszerre. - mondta az orvos majd elment. 8 kérdő szempár nézett össze. 

-Én megyek be! - jelentette ki Bob - Liam pedig velem jön! - fogta meg a karját és bementek a kisszobába. Egy rohadt ablak se volt így nem tudtam benézni. Kénytelen voltam leülni és várni a soromra. 

~ Liam szemszöge ~

Szörnyű volt, Őt így látni. Nem tudtam, hogy így érez. Nem vettem észre, hogy ezt tervezi. Nem voltam eleget mellette. Jobb tesót érdemel. Könnyeim utat törtek maguknak amikor megláttam az ágyon. Karján laza kötés volt, mellette lógott az infúzia és csipogott a gép ami a szívverését jelezte. Hál' istennek tényleg stabil. Megpusziltam a homlokát míg apa föl-alá járkált a szobába. Megszoritottam a kezét és kisírt szemekkel sóhajtottam egyett. 

-Remélem hallasz. - motyogtam. Hülyén éreztem magam mert annyi mindent akartam mondani, de nem tudtam szavakba önteni. - Sajnálom, hogy nem voltam melletted. Többet kellett volna beszélgetnünk! Akkor lehet tudtam volna mire készülsz. Erős lány vagy pont mint anya volt. - itt elcsuklott a hangom. Nem akarom őt is elveszíteni. Lenyeltem a torkomban lévő gombocot majd folytattam. - Már most nagyon hiányzol mindenkinek, nem tudom mi lesz velünk amíg altatás alatt leszel. De, ha felébredtél elmegyünk nyaralni. Lehet nem a legalkalmasabb az idő, de muszáj lesz felejtenünk. Ez lesz a legjobb, higyj nekem! - fejeztem be egy sóhaj kíséretében. Adtam neki egy puszit majd felálltam és átadtam apának a helyem. 

-Kislányom! - mondta apa rekedtes hangján. - Fogalmam sincs miért tetted azt amit tettél, de remélem nem akartál anyád után menni. Nem fogom hagyni, hogy ezt tedd. Ő se akarná. Attól, hogy elment, még nem állt meg a világ. Nélküle kell folytatnunk azt, amit elkezdünk. Épülj fel hamar és akkor mehettek nyaralni. Liam-nek igaza van. - láttam ahogy apa szemeibe könnyek gyűlnek így első dolgom volt az, hogy felállítottam. Puszit nyomott Tori arcára majd kimentünk. Nem akartam, hogy apa is visszaessen. 

~ Mandy szemszöge ~ 

Amint Bob és Liam kiértek mindenki egyszerre pattant fel a székéről, remélve, hogy ő lesz a következő. 

-Csak ketten. - figyelmeztetett minket Bob. Erre Kevin mosolyt erőltetve az arcára megveregette Louis vállát, utalva rá, hogy előre engedi. Én Lou-ra néztem aki csak előre tárta jobb karját. Beengedett az ajtón majd miután ő is beért ránk csukta az ajtót. 

-Idióta! - csúszott ki a számon mire Louis értetlenül nézett rám. Erre csak legyintettem és a székre ültem, akihez szóltam. - Tudom, hogy eltávolodtunk egymástól, de attól még barátnők vagyunk. Mindenki magát hibáztatja mert megakartak védeni. De be kell látnunk, hogy nem védhetünk meg mindentől. Amit viszont te tettél az nem ebbe a kategóriába tartozik. Miért csináltad ezt? Fogalmad sincs mekkora ürességet éreztem volna ha elveszítelek. - hiába küszködtem, a könnyeim maguktól jöttek. - Hibáztathatnám Louis-t. - és itt rá néztem. - De nem kenem rá, mert tudom milyen makacs vagy! Ami az egyik rossz tulajdonságod, de kinek nincs! Tudom, hogy a bátyjám átvette a szerepem. - rémes volt ezt kimondani, de be kellett látnom. - Látom rajtatok mennyire bírjátok egymást és nem akarom ezt megszakítani. Szar barátnő voltam így nem csodálom, hogy ez történt. De nem akarom ezt a témát háborgatni. Azt viszont igen, hogy ki alszik bent veled ugyanis csak 1 szék van. - nevettem el magam mire Louis mögém lépett és kezeit vállamra tette. 

-Bent maradhatsz vele. - sóhajtott. - De behoztam neked Kevint. - erre nevetnem kellett, de Louis komoly marad így nem tettem. Letette a galambot Tori mellé majd leült és erősen megszorította kézfejét. Éreztem, hogy nem fog megszólalni amíg itt ülök a nyakába. Felálltam és inkább az ablakhoz sétáltam. Háttal álltam nekik. Néztem ki az ablakon és úgy tettem mintha ott se lennék. - Soha az életbe meg ne ismételd ezt az ostobaságot!! - mondta Louis ellentmondást nem türő hangon, de így is remegett. - Nagyon szeretlek! Hallod?! Nem tudom mi lett volna veled nélkülem! Sajnálom, hogy magadra hagytalak, de többet nem fordul elő! - mondta. Aztán csend telepedett a szobára. Percekig nem szólt egyikünk se így gondoltam, hogy itt az ideje kimenni. A többiek is beakartak jönni. Komótosan kimentünk a szobából, Kevin és Harry pedig beslisszoltak. Mindenki a székén ült és halgatott. Mostmár senki nem volt ideges. Biztos vagyok benne, hogy egyenes út vezet a nyaralásig ami mindent megváltoztat majd. Percek teltek el amikor kivágodott az ajtó. Harry támaszkodott az ajtófélfába és levegőért kapkodva sírt.

-Harry mi a baj? - pattantam fel idegesen és leültettem őt a székre.

-Hívjátok.. - lihegte és oldalára tette a hatalmas tenyereit.

-Kit hívjunk? - állt fel Liam is.

-Gyorsan hívjátok az orvost! - rohant ki Kevin is mire Zayn felpattant és a recepciós felé futott. Reagálni se tudtunk, megjelent 2 nővér akik egyenesen a szobába mentek.

-Mi a probléma? - sietett az orvos, de kérdésére nem tudtunk választ adni. - Kérem álljanak félre! Hadd vizsgáljam meg. - tolt minket arrébb. Idegesen mentünk vissza a folyósóra és tehetetlenül ültünk az székeken.

~ fél óra múlva  

Az orvos kijött, de nem mondott semmi infót csak annyit, hogy semmi komoly. Ha ő mondja akkor el is hiszem. Aztán megkért minket, hogy menjünk haza mert nem maradhatunk itt. A srácokkal megbeszéltük, hogy én maradok bent és Kevin a galamb. Amíg Tori altatás alatt van felváltva alszunk majd bent, hogy mindenki vele lehessen egy kicsit. A többiek elmentek én pedig leültem a székre, Tori ágya mellé. A sok idegeskedés kicsit lefárasztott és már majdnem elaludtam amikor kinyilt a kisszoba ajtaja. Zayn jött be és egy kisebb táskát dobott az ágy végébe. 

-Telefon, füles, töltő. - motyogta. Felállitott a székröl, leült a helyemre majd az ölébe húzott. Derekamnál átölelt és vállamra tette a fejét. 

-Köszi. - hajtottam fejem a mellkhasára. 

-Minden rendben lesz! - vigasztalt. Kezeim ölembe csúsztattam míg ő a fülembe számomra ismeretlen dallamot dúdolt, amire el is nyomott az álom. 

~ Louis szemszöge ~

Amint hazaértünk Bob felment az emeletre. Ma is dolgozott, ráadásul a kórházba is annyi minden történt. Unottan lerugtam a cipőm és a srácokkal együtt bementünk a nappaliba. Percek óta gubbasztottunk amikor eszembe jutott valami.

-Fiúk. Ti is arra gondoltok amire én? - dobtam be a sablon szöveget mire a srácok rám emelték fáradt tekintetüket.

-Te is az utolsó csirkecombra pályázol?? - pattant fel Niall mérgesen. Szólásra nyitottam a szám, de a szöszi csak felemelte a mutatóujját. - Hát azt lesheted kisanyám! Ugyanis a combi az enyém lesz!! - kiáltott fel és berohant a konyhába. 

-Niall! Halkabban a csirke nem fog elmenni! - szólt rá Liam. Megvártuk míg Nialler visszatér majd újra egymásra néztünk. 

-Igen Tommo. Mit akartál mondani? - kérdezte Harry. 

-Menjünk be Tori-hoz! - javasoltam és belecsíptem Niall csirkecombjába. 

-Naaaaaaa!! - szólt rám és Liam ölébe ült. - Nézd meg mit csinált! - tolta elé a csirkét. - Puszild meg! - gagyogott. Liam először nem akarta, de Niall az arcába nyomta. 

-Visszatérve az ötletedhez. - mondta Liam és maga mellé ültette Niall-t. - Látogatókat nem engednek be ilyen későn! - nézett az órára ami fél 9-et mutatott. Csak tudnám, hogy telt el ilyen gyorsan az idő. 

-Ki mondta, hogy látogatni megyünk? - kérdeztem. 

-Miért minek mennél be? Levezetni egy szülést? - röhögött Harry. 

-Én értem! - vigyorgott Niall. - Bent alszunk! Zayn is ott van. - a srácokkal egymásra néztünk és egyszerre pattantunk fel. Összeszedtünk pár plédet és az ajtót bezárva a kocsihoz rohantunk. Negyed óra vezetés után ott is voltunk. 

-Várj! És, hogy akarsz bemenni? - szólalt meg Liam. 

-Na látod! Ez jó kérdés! - doboltam a kormányon mert erre én se gondoltam. 

-A 2. emeletről nagyot lehet esni? - töprengett Niall. 

-Bolond vagy! - csikizte meg Harry. 

-Szólunk Mandy-nek, aki segít nekünk! - pattant ki az ötlet a fejemböl. 

-Ha élve akarsz bejutni akkor inkább Zayn-nek szóljunk! - mondta komolyan Harry mire sóhajtva kiszálltam a kocsiból. Nem hiszem, hogy annyira haragudna. biztos megértené. Annyira nem volt sötét így simán bejutottunk az udvarra. Fogalmunk sem volt melyik Tori szobája. A plédeket a padra pakoltuk és nézelődtünk az ablakok közt. 

-Felhívom Mandy-t. - motyogta Niall és a zsebébe kezdett turkálni. 

-Ne! Akkor Zayn is felkel. Sőt talán az egész kórház. - sóhajtott Liam - Te nem hallottad milyen brutál hangosan szól a mobilja?- döbbent le. 

-Nem! Legtöbbször eszem és akkor csak a szexi kajámra koncentrálok. Nem holmi zenére! - háborodott fel Niall. 

-Akkor dobáljuk meg az ablakokat! - adta az új ötletet Harry. Erre mindenki kavicsokat szedett és az ablakokat kezdtük dobálni. Percek se teltek bele az egyik kinyilt.

-Ki a fasz az ilyenkor? - kérdezte Mandy mérgesen mire a fiúkkal összemosolyogtunk. 

-Srácok! Megvan az ablak! - szóltam nekik. 

-Ki van ott? - kérdezte Mandy. - Ledobjam a magassarkúm? Hátha kinyomja a szemed! - fenyegetett minket mire mind felröhögtünk. - Niall te vagy az? - ismerte fel Niall érdekes röhögését amit egyébként mindenki imád. 

-Igen mi vagyunk! - intett Liam. Civakodtunk egy kicsit Mandy-vel mire beadta a derekát. A kórház ajtaja előtt vártuk a "jelet". Mandy veszekedett a recepciós nővel, aki nem akart neki kávét hozni mire Mandy már fenyegetni kezdte. Amíg a csaj elment kávéért mi a lifthez rohantunk. Fent megkerestük Torit majd kényelembe helyeztük magunkat a szoba minden szegletében.