55.fejezet. Anya

Sziasztok! Először is nagyon köszönöm a 27 feliratkozót. Jó így részt írni :) Ez a rész számomra kicsit különleges mert sírtam rajta miközbe gépeltem. Remélem nektek is tetszeni fog! Jó olvasást!

Reggel mosolyogva ébredtem. Az a tudat, hogy Louis ilyen körülmények között, ilyen helyzetbe is képes elfeledtetni velem minden gondom, már jó érzéssel töltött el. Amikor azonban kinyitottam a szememegy nem várt személyt láttam. 

-Harry?? - ültem fel gyorsan magyammal rántva a takarót. Ennek következtében Lou-t nem takarta semmi. Persze felébred és kipattanva az ágyból magára kapott egy boxert. 

-Mi van? - ült fel Harry álmosan, de miután meglátott engem, ahogy pucéran a takarójával bújtatom el magam, és Louis-t aki kómásan boxerbe álldogált az ágy mellett gyböl felébredt. - Bocs, nem tudtam, hogy itt vagytok. - dörzslte meg a szemeit és engem kezdett bámulni ami nekem elég kellemetlen volt.

-Tegnap oda adtad a kulcsot. Nem emlékszel? egyáltalán, hogy jöttél be? - kérdezte Louis, de Hazza tekintetével még mindig engem pásztázott, mire én vörös fejjel néztem inkább a takarót. Annyira éreztem, hogy nem jó Harry szobáját kölcsönkérni. - Harry figyelsz?

-Mi? - rázta meg a fejét és Louis-ra nézett. - Ja, figyelek.

-Ismételd meg amit mondtam. - szólt rá Louis.

-Harry figyelsz? - artikulált a fürtös hülye hangon. Err Louis röhögve megforgatta a szemét és intett, hogy menjünk ki. Kikecmeregtem az ágyból, szorosan magamra fongtam a takarót és kiindultam. - Tori. - szólt utánam.

-Igen? - fordultam meg.

-A takaróm ne vidd! - mondta és alsó ajkába harapott. Nagy bánatára nem adtam neki oda a takaróját hanem a szobánkba mentem.

-Én még visszadőlök aludni. - motyogta Louis és befeküdt Niall mellé. Felöltöztem, renbeszedtem  a fejem és átvittem Harry-nek a takaróját. 

-Kényelmes volt az ágyam? - kérdezte amikor ledobtam a paplant az ágyára.

-Tökéltes volt. - vigyorogtam és kimentem. Még korán volt szóval nem találkoztam senkivel. Lent a konyha asztalnál Liam ült és rejtvényt fejtett. 

-Reggelt. - köszönt mosolyogva.

-Neked is. - mondtam és öntöttem magamnak teát majd leültem vele szembe. - Figyu. - szóltam neki.

-Hm? - nézett rám.

-Mit szólnál ha kiderülne, hogy terhes vagyok? - kérdeztem mire megint rám nézett, megállt a toll a kezébe majd ki is esett onnan.

-Hol van Louis? - állt fel akkor lendülettel, hogy fellökte a székét. Erre én is felpattantam és megragadtam a karját mert már indulni készült.

-Nyugi. csak kérdeztem! - nyugtattam. Nagyon rossz ötlet volt, de gondoltam beszivatom. Elkezdtem sűrűbben pislogni és a fejemhez nyúltam. Lassan, de biztos este össze.

-Úristen!! Tori hallasz engem?? - paskolta az arcom idegesen Liam mire elröhögtem magam. - Ez nem volt vicces! - engedte el a fejem  ezért az a konyhakövön koppant. Felszisszentem és ültem fel. Liam már nem is volt a konyhába. Jaj, nem akartam ennyire megbántani. Nem hittem, hogy komolyan veszi. Felketem a földröl és utána mentem a napaliba majd helyet foglaltam mellette a kanapén. Ő rám se hederített csak a távirányitóval játszott. 

-Bocsi, hogy megszívattalak! - mondtam komolyan. 

-Húzdd fel a pólód!! - parancsolt rám teljes nyugalommal. 

-Mi? - röhögtem el magam.

-Hallottad!! - fordult felém. Hát jó, Liam-mel inkább nem ellenkezem. Lejebb csúsztam, felhúztam a pólóm mire ő fejét a hasamra tette. Először azon nevettem ahogy "vizsál" aztán már azon is, hogy a haja csikizi a bőröm. 10 perce erősen koncentrált amikor bejöttek a srácok. 

-Mit csinálsz? - röhögött Zayn.

-Shh!!! - szólt ránk Liam. - Az előbb mintha hallottam volna valamit! - okoskodott. Közbe a srácoknak halkan elmeséltem a bátyjám miért is csinálja ezt, amin persze jót nevettek. Louis kicsit megborzongott amikor mondtam, hogy Leeyum majdnem érte ment, de megnyugtattam, hogy megakadályotam. Megvártuk míg apu is felébred és együtt megszálltuk a konyhát. 

~ délután 4 óra ~

Hát igen, apa meg a jó memoriája. Azt mondta délelőtt megyünk anyához, még a műtétje előtt, de jól elhallotta az időt úgyanis anya operációja 3\4 5-kor lesz. Addig itthon elfoglaltuk magunkat, ami persze nem volt nehéz. Mandy már hazament, Lexi-ért pedig a kórházból hazajövet fogunk bemenni. 

-Indulhatunk? - jött be apa a nappaliba ahol épp fifa-ztam a srácokkal. 

-Mindjárt. - mondta Zayn és kidugta a nyelvét, ezze utalva rá, hogy most nagyon koncentrál. 

-Ezt mondjátok már negyek órája! - háborodott fel apa. - Na, elég! Most megyünk! - vette ki a kezünkból a joystic-ot. Kinyomtuk a játékot majd el is indultunk. Ahogy beültünk a kocsiba a gyomrom görcsbe rándult és csak akkor fogtam fel miért is megyünk a kórházba. Anya miatt akit nemsokára megműtenek. Már attól a szótól, hogy "orvos" kiráz a hideg. az út csendesen telt, főleg, hogy én és Liam nagyon szótlanok voltunk, amit a srácok megértettek.

INNEN OLVASD ZENÉVEL!!! HA VÉGE INDITSD ÚJRA!!!

Odaértünk és miután kiszálltunk a kocsiból gyorsabban kapkodtam a levegöt, a fülembe dobogott a vér, a szívem majd kiugrott, a gyomrom pedig össze-vissza kavargott. 

-Tori! - szoritotta meg a kezem Louis. - Nyugi nem lesz semmi baj! - mosolygott biztatóan. Nagyon kedves volt ez a biztató gesztus, de nem tudott megnyugtatni. Beértünk az épületbe és gyors léptekkel indultunk anya szobája felé. Az ajtó elött apa kopogott egyett.
-Szabad! - szólt ki egy férfi. Lehetséges, hogy rossz helyre jöttünk? A srácokkal összenéztünk majd egy válrántással elintéztük és bementünk. Az ágyon anya feküdt, mellette pedig az orvosa állt.
-Jó napot! - köszöntünk kórusba mire anya elmosolyodott.
-Jó napot! - biccentett az orvos is - Most magára hagyom önöket. 15 perc és visszajövök. - mondta majd elment. Amint kilépett az ajtó anya ágyához rohantam, könnyeim  pedig utat törtek maguknak.
-Shh. - simogatta a fejem miközbe arcom mellkhasába fúrtam.
-Ne hagyjt itt jó? - kérdeztem szipogva.
-Nem foglak! Igérem! - mondta. Hangja remegett, egyértelmű volt, hogy ő is félt. Mivel kevés időnk volt, a többiek is utat kértek maguknak. Beszélgettünk még egy darabig amikor nyilt az ajtó.
-Mehetünk? - lépett be az orvos pár nővérrel az oldalán. E kérdés hallatán kirázott a hideg és egyböl anya ágyához léptem.
-Hol várhatunk? - kérdezte Liam mire anya válaszolt.
-Nyugodtan menjetek haza! Nem akarom, hogy 3 órán keresztül itt várakozzatok! - mondta.
-Nem! Én itt maradok! - kapaszkodtam az ágyba.
-Srácok menjetek ki a kocsihoz! - mondta apa a fiúknak mintha csak tudná mire is készülök. A fiúk eltüntüntek apa pedig mellém lépett. - Gyere! - nyújtotta nekem a kezét.
-Nem!! Itt maradok anya mellett!! - orditottam mint egy kis gyerek.
-Hivjanak pár orvost és vigyék ki a lányt! - mondta anya dokija a nővéreknek. Zavarodottan néztem körbe amikor a folyoson megláttam pár fehér ruhás fickót.
-Tori gyere! Nem akarom, hogy ők vigyenek ki! - suttogta ap.
-Nem érted, hogy itt maradok? - kiabáltam apára mire több erős kart éreztem magamon.

-Vigyék el innen! - mondta az orvos.
-Tegyék le! - kiabált anya is.
-Anya!!! - sikitottam mint valami örült.
-Asszonyom kérem nyugodjon le! A lánya ilyen állapotban nem tartózkodhat az épületben! - magyarázta a doki miközbe és megállás nélkül orditottam.
-Ez badarság! - kiabált anya sírva.
-Nyugi! Elviszem, otthon majd lenyugszik! Ne foglalkozz evvel! - nyugtatta apa anyát és nyomott neki egy csókot. Az orvos elvitte anyát az ágyán engem pedig kivittek a kórházból. Tehetetlennek éreztem magam, ahogy az erős pasik kivisznek. Egy idő után már nem is ellenkeztem. Apa mellettem sétált és lassan kiértünk a kocsihoz. Amint megláttak minket a srácok, kipattantak a kocsiból és hozzánk jöttek. A 2 pasi letett és vissza mentek.
-Mi volt ez? - kérdezte Louis. A fiúk egy darabig faggatak, aztán megértették, hogy apával nem akarunk erről beszélni. Nem fért a fejembe miért nem hagytak bent. Ha engedik, nem viselkedtem volna így. Annyira bámultam ki a fejemböl, hogy észre se vettem, már haza is értünk. Ráadásul Lexi is velünk volt. Otthon nagyjából lenyugodtam és próbáltam pozítívan gondolkodni. A srácok betettek valami vígjátékot, hogy feldobjanak. Pár perce ment csak a film amikor csengettek. A fiúk nem mozdultak ezért én mentem. Az alőszobába csoszgtam és kinyitottam az ajtót.
-Helo Lexi. - köszöntem morcosan.
-Szia. - intett és bejött. Nem értettem hova a farcba ment amikor együtt jöttünk haza, de jelenleg anyán kivűl semmi nem érdekelt. Indultam volna a terembe, de Lexi megragadta a karom.
-Mi van? - forgattam meg a szemem.
-Szűkségem van a segítségedre! - lóbált egy doboz szőke hajfestéket. ezek szerint szabadulni akar az idétlen melír csikjaitól. Az előszobába mentünk a tűkör elé és ott kevertem ki a festéket. Közbe elmeséltem neki mi volt a kórházba, ő pedig beszámolt az Edward-dal való kapcsolatáról. A hangulatom már nem volt olyan nyomott mert ez a csajos lelkizés kicsit feldobott. Már 1 órája beszélgethettünk amikor a konyhából egy hangos csattanást hallottam. Erre Lexi-vel felpattantunk és bementünk. A srácok már ott voltak és apát nézték. A telefonja a földön volt széttörve, arca tiszta vörös volt.
-Valami baj van? - kérdezte Niall.
-Az orvos telefonált. - motyogta apa és könnybe lábadt a szeme. Erre a szívem vadul kalapálni kezdett és izgatottan közelebb léptem.
-Mit mondott? - kérdeztem. Testem minden porcikája remegni kezdett és idegesen a hajamba túrtam.
-Anya.. - kezdte, de elcsuklott a hangja.
-Mi van vele? - kérdeztem mostmár ingerülten, hangom mégis vékonyan csengett.
-Belehalt a műtétbe! - mondta apa pár perc csend után.