51.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért, de tegnap későn értünk haza a városból és semmi kedvem nem volt órákat gépelni. Lehet lesz olyan, hogy máskor is kések majd mert én is 8.-as vagyok és az utolsó 2 hónap elég húzos. Be vagyok táblázva, de majd szakítok rátok időt :3 JA ÉS LÉGYSZI LÁJKOLJÁTOK NEKEM ---->EZT A KÉPET Elöre is köszönöm.  Jó olvasást! 

Amikor felébredtem Niall lábával találkoztam. Ami nem volt rózsa illatú, de mindegy. Nem küldhetjük a kanapéra és ha nálunk akar aludni, akkor jöjjön csak úgy is szeretem. Lassan felültem az ágyba és nagyot nyújtóztam. Semmi kedvem nem volt felkelni, olyan lustálkodós kedvembe voltam.

Miután mindenem megroppant unottan körbe néztem a szobába. Rájöttem, hogy igazán ráférne egy kis átalakítás. Túl csicsás és mivel Louis is itt alszik valami közös kinézetet kéne alakítanunk. Na, majd ha kettesbe leszünk feldobjuk a szobát. Belebújtam a papucsomba és a köntösömbe majd lustán az ablakhoz csoszogtam. Kinyitottam azt és kinéztem rajta. Odakint enyhe szél fújt, a nap most kelt fel, a hó pedig már olvadozott. Nagy szerencsémre. Minden olyan mesébe illő volt, amikor a rózsaszín felhők elillantak a szemem elől és átvette helyét az aggodalom és az izgalom. Mi lesz a filmmel? Anyával? Hogy menjek be Zac-hez? Louis lehet, hogy kiakadnak? Úgy döntöttem nem az ablakba folytatom a reggeli agyalást így felkaptam a telefonom és kimentem a szobából. Lent, a konyhába összedobtam magamnak egy bögre kávét, és a mamusz csizmámba bújva az első udvarba mentem. Amint kiléptem az ajtóm a postás az arcomba is dobta az újságot. 

-Bocs. - intett és a következő házhoz tekert. 

-Neked is jó reggelt! - kiabáltam utána felháborodva, mégis ahogy a postást figyeltem mosolyognom kellett. Annyira örülök, hogy nem bent a városba, hanem a szélén lakunk. Nem hallani a város zaját, mégis negyed óra autókázás után bárhova eljutok. Kicsit vidéki feeling, de szeretem. Leültem a hinta ágyba és hátra döntöttem a fejem. A nap elég erősen tűzőtt, ezt kihasználva sütetni kezdtem az arcom mert a télen eléggé fehét lettem. A napozás közbe eszembe jutott a kávém is. Gyors beleittam, de már kihült. Puffogva letettem a kávét és fellapoztam az újságot. Először nem találtam semmi érdekeset, aztán ahogy egyre éberebb lettem, megláttam Lexi-ről egy képet. Kiváncsian néztem a rövid, de annál érdekesebb cikket. 

Alexa Broke mostanába rossz társaságba keveredett. Jelenleg egy filmbe szerepel a One Direction-nel és Victoria Payne-nel. A nemrég felfedezett amatőr színésznő, egy nála pár évvel idősebb fiúval találkozgat. Vajon mit szólnak az új élet múdjához az 1D fiúk és Victoria? Hogy fog így továbbra is a filmbe szerepelni? További infokért lapozzon a 12. oldalra.

Többször is átolvastam ezt a pár sort, végül arra jutottam, hogy nem olvasom tovább. Nem igazán hiszek a pletykáknak és aki tényleg kiváncsi a részletekre az megkérdezi tölünk. Igaz, hogy Lexi-vel a barátságunk elég zötyögösen indult, na jó, nem szerettük egymást, az igazság az, hogy gyűlöltük a másikat, de mindig számhattunk egymásra. Eszembe jutott, hogy akkor mennyi kép készült rolúnk. Elökaptam a telefonom és a galériába mentem. Rengeteg képet és videot találtam: Lexi-vel ordibálunk egymásnak mert felvette a ruhám, Lexi kerget egy székkel, csapkod egy párnával, tépem a haját mert fellökött a lépcsön és még sok szép emlék. Épp az egyik képbe merültem el amikor valami kemény fejbe vágott. Először azt hittem madár szar, de a hajamba nem volt semmi. Aztán a földre pillantottam ahol megláttam a gyilkos fegyvert. Harry fogkeféjét. Nem telt bele pár perc meghallottam a lépcsö dübörgését, apa kiabálását és a srácok orbitális röhögését. Ahogy felálltam Zayn ablakába megláttam egy boxert, amit valaki fogott. Nevetve megcsóváltam a fejem, magamhoz szoritottam a kávém és az újságom majd beindultam a házba. A lápcsőről épp Lou rohant le síkítva, mögötte Harry orditva. 

-Boo Bear hova az ördögbe dugtad el Pamelát?? - kiabált röhögve Harry. 

-Keresd meg! - vigyorgott Louis és átugrott a kanapén. Zayn az előszobába lévő tükörbe állította a haját, Niall a kanapén evett és valami mesét nézett, Liam pedig a lépcsön aludt a Toy Story-s párnáját szorongatva. A tanulmányozásomat a konyhából áradó szag zavarta meg. Biztos apa van bent.

-Szia. - köszöntem neki amikor bementem. Apa az azstalnál ült, arcát a tenyerébe temette, de nem sírt hanem horkolt. A piritós füstölt mire oda rohantam és kezelésbe vettem. Csodálom, hogy a srácok nem veszik észre az ilyeneket. Rendbe szedtem a konyhát és elkezdtem reggelit csinálni. Amint kész lettem behívtam a srácokat és együtt leültünk kajálni. Persze kaja közbe végig beszéltek arról, hogy milyen programokat találtak ki. A nagy tervezést Lexi törte meg. Amint a konyhába lépett mindenki csendbe lett. A tegnap esti ruháját viselte és hülyébben nézett ki mint valaha. 

-Hello. - köszöntünk neki a sácokkal, de ő ránk se hederitett. Kivágta a hütő ajtaát és kotorászni kezdett benne. 

-A fájdalom csillapitó nem ott van. - röhögött Zayn mire Lexi gyilkos pillantást vetett rá, mire ő nevetést visszafolytva harapott a piritósába. Lexi kivette a tegnapról megmaradt palacsintát és leült közénk. Mindenki öt fürkészte amit hamar észre is vett. 

-Mit bámultok? - förmedt ránk.

-Nagyon tetszik az új hajad. - biccentett Harry mire mindenki kuncogni kezdett. - Áruld már el, hogy csináltad? - kérdezett rá. Persze mindenki tudta, hogy Harry-t nem érdekli Lexi haja csak a szokásos idegesités van soron. Erre Lexi letette a palacsintát, kicsavarta, majd a lekváros részét Harry arcába nyomta, majd egy gúnyos vigyor kíséretében felállt és kiment. Harry és a srácok röhögve nyalogatták Harry arcát, mire én csak nevetve belenyomtam az ujjam a lekvárba. 

~ délután 2 óra ~

A fiúk behajtották rajtam, hogy csináljak nekik csokis muffint. Mivel jó kedvembe voltam bele is mentem. Mindenkin volt egy idióta kötényke, sőt Liam még azt a sapkát is megtalálta, szóval mindenre fel voltunk készülve. 

-Niall ne edd megaz össze csokit! - szúltam rá már századjára. 

-Csak még egy picit. - vágott kutyapofit. 

-Nem! - mondtam határozottan. Ha tényleg csokis muffint akar nem kéne az összeset megennie.

-Naaaaaaaaaa. - jött hozzám és ölelgetni kezdett közbe pedig ugrált.

-Nialler. Ez elég félre érthetö. - röhögött Zayn és belenyomta a tejszínhabot a szájába.

-Rossz az aki rosszra gondol. - vigyorogtam.

-Hülye aki nem. - fejezte be Harry mire mind kiröhögtek. Túl tettem magam Harry poénján és bosszúból elkunyiztam Zayn-től a tejszínhabot és amikor a fürtös nem figyelt hátulról a gatyájába nyomtam egy adaggal. -Hogy az a!! - sikitott Harry és a nagy eszével a seggére is csapott mire onnan elég érdekes hang jött ki. Erre mindenki szakadni kezdett a röhögéstöl és alig kaptunk levegöt. - Szóval igy állunk? - fordult felém.

Nem tudtam honnan veszi, hogy én voltam, de szerintem nem volt nehéz kitalálni. Amíg a többiek csak röhöggtek, Harry egy fél oldalas amolyan "ezt nagyon megbánod" fejjel jött felém. Egyböl hátrálni kezdtem és nevetve a nappaliba futottam. A kanapé körül kergettük egymást, de hirtelen elkapta a kezem és a kanapéra lökött ülö helyzetbe. Ő elöttem állt majd megfordult és az ölembe ült. Egyböl röhögni kezdtem ő pedig jobbra balra mozgatta a hátsóját az ölembe. Ez még nem is lett volna baj, ha nem lett volna tele a gatyája így olyan érzésem volt mintha az ölembe szartak volna. 

-Ne Harry!! - kiabáltam röhögve és csikizni kezdtem. A srácok segitettek leszedni rólam a fürtüst és együtt befejeztük a muffin sütést. Miután megsült, az asztalnál tele nyomtuk öket habbal és úgy ültünk ki a hintaágyba. Felváltva löködtük a lábunkkal a hintaágyat, beszélgettünk és magunkba tömtük a sütit amikor eszembe jutott Zac. - Srácok nekem el kell mennem. - álltam fel és reméltem, hogy nem fognak kérdezösködni.

-Oké, siess haza. - vigyorogtak a srácok, Liam viszont aggodóan, Lou pedig kiváncsian nézett rám. Mindkettö felé küldtem pár nyugtató pillantást majd a házba igyekeztem. A szobába érve a szekrénybe kezdtem kotorászni és annyiba maradtam, hogy csak a gatyámat cserélem át. Épp vettem volna át a ruhám amikor kinyilt a szoba ajtaja. Lou lazán a félfának dölt és kérdön nézett rám.

-Hova mész? - kérdezte. Hangaj kedvesen csengett mégis kicsit erőszakosnak tűnt.

-Csak sétálni megyek. Egyedül akarok lenni. - füllentettem és inkább belebújtam a gatyámba csak, hogy ne kelljen  szemébe néznem.

-Az igazat! - jött be és megállt tölem pár méterre és az arcomat fürkészte.

-Az elöbb mondtam. - motyogtam mire 2 erös kezet éreztem a vállamon. Amikor felnéztem megláttam Louis-t. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni, csak bámult. Olyan furcsán viselkedett, nem rég még jó kedve volt most meg féltékenykedik. A földet kezdtem pásztázni, elkerülve az egyre kinosabbá váló szituációt. Jobb kézfejével felemelte az állam így kényszeritve, hogy a szemébe nézzek. Szemei megbabonáztak és nem volt szivem tovább hazudozni neki. Nincs olyan variáció, hogy nem az igazat mondom. Louis-nak valahogy nem lehet és nem is merek füllenteni.

-Na? - kérdezte mikor már rájött milyen érzéseket is keltett bennem.

-Zac-et látogatom meg a kórházba. - nyögtem ki pár perc csend után.