54.fejezet. A rendőrségen

Hejhó!!! Eddig rengeteg blogon láttam, hogy a fejezeteknek adnak cimeket. Hát kicsit késve, de rájöttem, hogy ez nekem is jól jönne szóval mostantól lesz cím. Mivel tegnap este óta rohadt jó kedvem van, lehet, hogy holnap is kaptok egy részt :) Jó olvasást!

-Jól van. Ez most nem lényeges. Mondd a srácoknak, hogy eljössz velem. - mutatott a nappali felé.
-Mi történt? - kérdeztem értetlenül.
-Lexi-ért kell menni. - hadarta.
-Hova? - kérdezgettem tovább.
-A rendőrségre. - sóhajtott apa mire tátva maradt a szám. 

-Ugye csak szivatsz? - kérdeztem még lesokkolva. Lexi a rendőrségen? Ahhj, ha itthon maradtam volna, vele akkor nem csinált volna semmit. 

-Nem szivatlak! Szólj a srácoknak, hogy nem sokára jövünk. - mondta apa én pedig beszaladtam a nappaliba. 

-Srácok! Apával elmegyünk, sietünk vissza. - álltam meg elöttük és már indultam is ki, de Lou elkapta a kezem.

-Baj van?  - kérdezte mire a srácok kiváncsian néztek rám. Nem akartam most magyarázkodni szóval csak megráztam a fejem és nyomtam egy puszit Lou arcára. Felkaptam a cipőm és a kabátom majd apával együtt kimentem a házból. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Idegesen csatoltam be az övem, és bámultam ki az ablakon. Sehogy se fért a fejembe amit apa mondott. Mi a francot művelhetett? Remélem azért elszámolt magába a következményekkel. Az út további része csendesen telt, de eszembe jutott, hogy apa nem mondott semmit. 

-Mit csinált Lexi? - kérdeztem és lehalkitottam a rádiót. 

-Sajnos nem mondtak pontossan semmit. A szűleit hívták, de ők Kanadából nem tudnak érte jönni vagy segíteni így nyilván engem kértek meg. - magyarázta apa. 

-És milyen következményei lehetnek ha valami durvát csinált? - tettem fel az elég értetlen kérdést. 

-Tori, fogalmam sincs Lexi mi a francot művelt! Minsjárt ott vagyunk és megtudjuk, ami pedig őt illeti beszélni fogok a fejével mert ez nem állapot. - mondta apa mérgesen. Többször nem is nyitottam ki a szám. Apa így is tiszta ideg, Lexi bent ül a sitten, a srácok pedig nem tudnak semmit. Az út lassabban telt mint gondoltam. Éveknek tűnt mire beértünk a rendőrségre. Az ablakon bámultam ki a semmibe. Bambulásomból apa zökkentett ki ahogy kicsatolta az övét. Kiszálltam a kocsiból és megvártam míg apa is megkerüli a kocsit és mellém ér. Bíztatóan megszoritotta a kezem és együtt indultunk be az épületbe. Bent elég ijesztő volt és a látványtól még a hideg is kirázott.

-Ijesztő! - suttogtam apának mint egy kislány.

-Remélem miattad nem kell majd ide jönnöm! - nézett rám szigorúan mire felháborodva néztem rá. Én a rendörségen? Ugyan már!

-Jó estét! - köszönt nekünk egy középkorú férfi. - Mr. Payne igaz? Mr. Marshall vagyok. - apa bólintott mire kezet ráztak. - Kérem kövessenek. - mosolygott kedvesen és elindult a jobbra eső folyosón. Pár perc séta után a fickó megállt, egy fehér ajtó elött. - Alexa Broke ebben a szobába tartózkodik. Ma késő délután nem messze a kapitányságtól, verekedést kezdeményezett egy fiatal emberrel szemben. - magyarázta és a kezében lévö tömbre nézett. - Edward Kaucher a neve. - mondta ki én meg azt hittem ott ájulok el. Lexi megverte? LExi megvert egy fiút? Ez egy vadállat! 

-Be mehetünk hozzá? - kérdezte apa, aki szintén alig hitte el a hallotakat.

-Várjon! Még nincs vége. - figyelmeztette minket a pasi és már most ott tartottam, hogy ennél már csak jobb lehet. - A kisasszony, miután m egverte a fiút kocsiba szállt, hogy elüsse a földön fekvö Edward-ot.

-M..mi csoda?? - dadogtam és kiínomba már elröhögtem magam. 

-Ismeri a fiút? - kérdezte a pasi.

-Igen, szomszéd. - sóhajtottam és valahogy úgy éreztem a jővőbe még perelni fognak. Soha nem voltunk jóba egymással. Csak én és Edward közel álltunk egymáshoz. 

-Milyen következményekkel jár ez az egész? - kérdezte apa.

-A fiú jelenleg kórházba van. Kisebb sérülései lettek. Egy rendőr kocsi a helyszínen volt így meg lett akadályozva a kísérlet. Alexa sogositványát valószínű nem kapja majd vissza az ittas vezetés miatt. Ő is meg lett vizsgála és az eredmények alapján nem volt teljesen józan. - magyarázta a pasi mire apával sóhajtottunk egyett. A fickó lenyomta az ajtó kilincsét ezzel utat adva nekünk, hogy lássuk Lexi-t. 

-Végre! - pattant fel a kis székröl. 

-Kisasszony kérem maradjon a helyén! - szólt rá a rendör mire ő megsértődve leült.  - Előbb négyszemközt szeretnék beszélni Mr.Payne-nel. - mondta majd apuval kimentek. 

-Neked teljesen elment a maradék eszed is??? - förmedtem rá amint kettesbe maradtunk. Az asztalra támaszkodtam és próbáltam a szemébe nézni, de számára az asztal érdekesebbnek tőnt. - Legalább nézz rám ha neked pofázok! 

-Nem szándékos volt. - motyogta. Ez lett volna az utolsó magyarázat amit elhiszek. 

-Ja. Véletlenül szétverted szerencsétlent aztán kocsiba ültél, hogy elüsd! Ez mind puszta véletlen volt igaz? - kérdeztem mérgesen. Nem tudom mi ütött belém. Annyira hülye érzés volt, hogy 2 ember aki közel áll hozzám ennyire megutálták egymást. És nem tudom miért, de ebben az esetben Edward-ot védtem. 

-Ide figyelj! - állt fel hirtelen mire hátrahököltem. - Nem vagy te nekem senkim, hogy kioktass, semmi közünk wgymáshoz és nincs szükségem rád!! - orditotta a képembe. 

-Lexi én csak...

-Nem érdekel! - mondta higgatabban és kifele indult, de kinyilt az ajtó és bejött rajta apa a pasival. 

-Hova hova? - állitotta meg Mr.Marshall. 

-El innen! - mondta mérgesen Lexi, de a faszi nem eresztette el a karját. 

-Lexi. Estére bent maradsz. Holnap megyünk a kórházba Amanda-hoz utána bejövünk érted. - mondta apa ellent mondást nem tűrő hangon. - Gyere Tori. - intett. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal. Most menjek és hagyjam itt? Jó, beszólt, de csak azért mert én is neki. Erőt vettem magamon és apával együtt kimentünk a rendörségröl. 

-Mit beszéltél a pasival? - kérdeztem már a kocsiba.

-Az nem tartozik rád. Lexi holnap haza fog jönni és kész! - zárta le a témát apa nem tól kedves hangnembe. Nem is akartam feszegetni, inkább hazáig csendbe maradtam. Nem sokáig birtam ezért dobtam Mandy-nek egy üzit.

Szia. El tudnal jonni hozzank??? :O

Mandy már párszor szólt, hogy eröltessem meg magam és irjak ékezetet, de nincs erőm ezzel szenvedni szóval..

Szia. Baj van? Ha fontos akkor tudod, hogy rohanok. Jó, ne is válaszolj, mert akkor megint leszedném a pénzed ;) A kövi busszal megyek. Pusz <3 

Nem válaszoltam neki mert tényleg elfogyna a pénzem. Az ölembe ejtettem a mobilom és vártam, hogy haza érjünk. 

~ este fél 9 ~

Apa már egy ideje elvonult aludni, én pedig mindent elmeséltem a srácoknak, akik elég durvának tartották a helyzetet. Miután mindent kitárgyaltunk folytatták a jelentéktelen mégis nagyon szórakoztató tevékenységeiket. 

-Harold maradj már nyugton! - szólt rá Louis, aki épp Harry haját próbálta befonni a kanapé támláján ülve. Liam a fotelbe sms-ezett Dani-vel, Niall a szönyegen terült el és Lou pénztárcájába turkált, akkor vacsora letudva. Türelmetlenül vártan, hogy Mandy megérkezzen és tudjunk beszélgetni. Pár percbe se telt, de már csengettek. Az ajtóhoz rohantam, feltéptem azt majd a barátnöm nyakába ugrottam. 

Amint megöleltük egymást, már rángattam is a konyhába. Zayn sajnos már bent volt. Egy pokroc volt rá csavarva és szendvicset csinált magának majd leült mellénk az asztalhoz. Mi csajosan akartunk beszélgetni, de Zayn nem vette észre. 

-Khm khm! - köhintett Mandy mire Zayn észrevett minket és elsö dolga az volt, hogy megcsókolta a barátnöm. - Kimennél? - kérte kedvesen. Zayn persze vette a lapot. Felállt nyomott neki egy csókot, nekem megborzolta a hajam és kiment. Mandy-vel megkönnyebbülten egymásra néztünk majd beszélni kezdtünk. 

-Na szóval! - ültem közelebb az asztalhoz. - Együtt voltatok már Zayn-nel? - kérdeztem összeszőkitett szemekkel. 

-Még nem. - lépett be az emlitett személy mire mi csúnyán néztünk rá. - Bocsi csak a ketchup-ért jöttem. - vigyorgott majd kiment. Épp mondtam volna valamit amikor visszadugta a fejét a konyhába. - Még nem! - mondta Zayn perverz vigyorral a képén. Erre Manyd rák vörös lett szóvaé hagytam a témát és másról kezdtem beszélni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Louis zavart meg minket. 

-Elkérem Torit! - mondta egyszerűen és lehúzott a székröl mire mi értetlenül néztünk rá. - Kanos vagyok na! - mondta öszintén mire a barátnömböl kitört a röhögés és ezuttal én vörösödtem el. Louis felrángatott az emeletre és kivágta a szobánk ajtaját. Sajnos odabent Niall az igazak álmát aludta. - Francba! - dobbantott a lábával Lou és kimentünk a pihenöre. Louis gondolkozott mig én csak bámultam. Ez irtó ciki O.o

-Halaszuk el! - javasoltam. Ugy éreztem magam mintha valami találkáról beszéltem volna. 

-Nem! - vágta rá és eresztett egy percerz vigyort. - Zayn Mandy-vel, Niall már alszik, Liam nem engedné. - beszélt magába - Harry. - villant az égö a feje fölött.

-Mi? Elkérjük Harry szobáját?  -röhögtem el magam kínosan mire Lou bólintott és lement a nappaliba. A lépcső tetején álltam és néztem ahogy Lou arrébb hívja Harry-t és ismerteti vele a tervert. 

-Oké haver. - boxolta vállba Louis-t és neki adta a szoba kulcsát. - Aztán csak okosan. - vigyorgott majd rám nézett és kacsintott. Éreztem ahogy elvörösödöd, szóval inkább a földre néztem. Lou felszaladt az emeletre és Harry szobája felé huzott. Megálltam az ágy  mellett és ismerkedni próbáltam vele, amíg Louis bezárja az ajtót. A kulcsot hanyagul a komódra dobta és egy kanos mosollyal  közeledett felém miközbe az ingjét gombolta ki és finoman az ágyra döntött.