52. fejezet

Halihóóó! Itt is lennék a frissel. Nem fogok minden résznél bocsánatot kérni, előre is sorry ha kések pár napot. Remélem azért még maradni fogtok :) Jó olvasást!

-Zac-et látogatom meg a kórházba. - nyögtem ki pár perc csend után. Louis elengedte a karom és két kézzel a hajába túrt, majd egy ajtó csapódás közepette kiment. - A rohadt életbe! - dobbantottam mérgesen a lábammal. Tudtam, hogy Lou az udvarra megy a srácokhoz ezért az ablakhoz mentem. Leült közéjük a hintaágyba és nem szólt semmit. Liam persze hamar észrevette. Fiúsan vállba vágta Louis-t, aki csak kérdön nézett rá. Itt már kiváncsi lettem és kinyitottam az ablakot. Sajnos túl messze voltak és nem hallottam pontossan mindent. 

-Csak Tori-val.... - Kezdte Louis. Itt már nem értettem semmit. 

-Értem. - sóhajtott Liam.

-Min? - kérdezte Niall.

-....a kis hülyén! - forgatta meg a szemeit Lou. Gondolom Zac-re gondolt. 

-Pontosabban? - kiváncsiskodott Zayn.

-.....hozzá. - motyogta Louis. Szinte csak azt nem értettem amit ő mondd. 

-A francba Louis! Nem lehetsz ilyen hülye! - állt fel Harry szinte kiabálva amin a többiek eléggé meglepődtek, ahogy én is. Kicsit kihajoltam az ablakon és úgy füleltem tovább. - Zac egy taknyos 15 éves. Komoly ezen fújod fel magad? - mondta neki Harry. 

-Mi van ha Tori szereti? - kérdezte félve Louis. Ezen kínomba röhögnöm kellett, de nem tettem. Én és Zac? Ugyan már! Bár ha már az elején elmondok Louis-nak mindent nem lenne bizonytalan. 

-Ezt most komolyan kérdezted? - nézett rá Harry amolyan "te meghibbantál" fejjel. 

-Nem. - röhögte el magát Louis. 

-Azért. - mosolygott Harry mire a többiek is vidámabbak lettek.

-Na húzzál fel! - mutatott az ablakomba Zayn, de nem nézett oda. Az arcomon egy vigyor terült szét és majd szét robbantam a boldogságtól. Egyszer szét gyömöszölöm a srácokat. Ugrándoztam a szobába és arra vártam, hogy Louis bejöjjön, de az ajtóm nem nyilt ki. Néztem egy darabig, de semmi nem történt. Egy sóhajtás kíséretében a szekrényemhez mentem és öltözni kezdtem. Louis vajon szándékosan cukkol? Biztos tudja, hogy várom. Vagy nem? Tele kérdésekkel a fejembe indultam le a lépcsöről. Amikor az előszobába értem megdöbbenve néztem Louis-ra, aki szexin a falnak támaszkodott. Bal keze a farmer zsebében, jobbal pedig fekete dzsekijét tartotta a vállán. Amint meglátott egy kisfiús mosolygott rám. 

-Hát te? - kérdeztem, mint aki semmiröl nem tud. 

-Veled megyek. - nyújtotta rám a nyelvét. 

-Nem haragszol? - álltam meg elötte. Kezeim mellkhasára tettem és úgy néztem fel rá. 

-Már túl tettem magam rajta. - kacsintott és egy játékos puszit nyomva a számra elrugaszkodott a faltól. - Szabad? - kérdezte humorosan és az egyik kezét tartotta nekem amibe bele helyeztem a sajátom. A srácok a hintaágyba bohóckodtak, intettünk nekik mire ők egy elégedett vigyor kiséretében elköszöntek tölűnk. A kapuba Louis előkapta a telóját és hívott egy taxit. Amíg nem jött a fuvar egymást bámultuk. Örültem, hogy velem jön, nem is akartam ellenkezni, így legalább Zac se fog próbálkozni. Kicsit szarul éreztem magam Zac miatt. Miattam ezt tette volna magával? Nem nézem ki belöle, mégis úgy érzem, hogy megtette. A taxi megérkezett mi pedig beszálltunk. Megmondtam a denveri kórház nevét és már indultunk is. Az út csendben telt, de a felénél eszembe jutott valami. Ha a sofőr hamarabb kitenne minket Lou-val kettesbe sétálhatnánk, amit úgy is szeretünk. Előre nyúltam és megkocogtattam a sofőr vállát mire az felorditott.

-Ne haragudjanak. Tudják csak nemrégóta taxizom, elötte a temetkezési vállalatnál voltam sofőr. - magyarázta mire Louis óriásit röhögött. Én csak megértön bólintottam és oldalba vátam Louis-t, aki még mindig rötyögött.

-Semmi baj. Csak azt szeretném kérni, hogy a következö busz megállónál tegyen ki minket. - mondtam mire a fickó bólintott. Pár perccel késöbb meg is állt. Lou kifizette az utat és kézen fogva indultunk a kórház felé.

-Niall-t mikor pateroljuk ki a szobánkból? - kérdezte Louis mire csak halkan elnevettem magam.

-Miért? - kérdeztem vissza.

-Öszinte legyek vagy kedves? - nézett rám.

-Ööö inkább kedves. - rántottam vállatt.

-Szeretnék békésen aludni. - vigyorgott.

-Öszintén! - mosolyogtam.

-Rohadt kanos vagyok. - vágott kiéhezett fejet és az alsó ajkába harapott mire én hangosan röhögni kezdtem. - Tényleg az vagyok. - vigyorgott és megfogva a 2 vállam a hátamra ugrott. Fogalmam sincs, hogy, hogy birtam el, de sikerült megállnom. 

-Jól van. Nem birlak tovább szállj le rólam. - röhögtem mire ő egy laza mozdulattal földet ért. Beszélgettük még egy kicsit és már oda is értünk. Mostanába kicsit sokat járok kórházba ami nagyon nem tetszik. A recepciósnál bejelentkeztünk és Lou már rohant is a lifthez. Mikor én is beértem nem várta meg, hogy megnyomjak egy gombot hanem helyettem végig húzta az ujjait mind a 10-en. Miután felértünk a szobák ajtaját figyelve mentünk a csendes folyosón. Kezdtem egyre idegesebb lenni és már ott voltam, hogy ha meglátom Zac-et jól szét verem a fejét. Megálltam az ajtó elött és amint beléptem megakadt a szemem Zac-en. Az orvos épp a kötését cserélte le. Az érkezésünkre mindenki oda kanpta a fejét, ugyanis volt még bent 3 gyerek. 2 fiú és egy kislány. Tekintetem visszatévedt Zac-re és csak úgy rohantam hozzá. Nem mintha annyira hiányzott volna.

-Tori? - csillant fel Zac szeme.

-Zac Thomson neked teljesen elment az eszed? - kibáltam rá és egy laza mozdulattal megpofoztam.

-Na, de kérem! - háborodott fel a doki.

-Nem kell kérni, ingyen van! - feleseltem, de csak mert mérges voltam.

-Nem úgy gondolta. - állt meg mögöttem Lou és kezei derekamra fonódtak. Az orvos csak biccentett és miután kicserélte a kötést kiment. Zac-re néztem, akiböl csak egyre jobba próbált kitörtni a nevetés. 

-Szerinted ez vicces? - értetlenkedtem.  

-Ahha. - röhögte el magát. - Amúgy miattam jöttél be? - kérdezte.

-Nem. A kórházba randizunk Louis-val. - forgattam meg a szemeim. - Persze, hogy miattad. - sóhajtottam. 

-A kislánynál leszek. - suttogta Lou a fülembe mire hátra fordultam. A kislány örömébe sírt amint felismert minket. 

-Hiányoztam? - szemtelenkedett Zac. 

-Mi? Nekem? Dehogy is! Csak bűntudatom volt. - magyarázkodtam. 

-Ugye milyen aranyosa amikor zavarban van? - fordult Zac a szomszéd ágyban fekvő fiúhoz. 

-Huha. - nyögte ki a srác, de nem foglalkoztam vele. 

-Ezt most befejezted! - mutattam a kezére. - Nem akarok többet felőled hallani. - zártam le. 

-De szeretlek! - vallott szerelmet századjára. 

-Te mit tennél a helyembe? - tettem a kezem a csipőmre, értelmes választ várva. 

-Dobnám Louis-t és összejönnék magammal. - vigyorgott mire mögöttünk Lou hangosan felröhögött. Elnézést kért a láyntól és mellém lépett. 

-Azt várhatod. - mondta Lou és a komodon lévö kekszes tálból enni kezdett. 

-Hé az az enyém! - szólt rá Zac. 

-Ja bocs. - vigyorgott és megtömte a zsebeit. Aztán a markába vett párat és Zac szájába nyomta öket, aki majdnem megfulladt. 

-Elég lesz! - szóltam Louis-ra a 6. keksznél mire befejezte. - Gyere inkább menjünk. - fogtam meg a kezét.

-Puszit nem kapok? - kérdezte Zac felháborodva. 

-Kéne? - flegmáztam és látványosan megpusziltam Lou-t. 

-Csak egy gyógy puszit, hogy ne fájjon. - eemlte meg a kezét.

-Tudod mi fáj neked? - kérdezte Louis röhögve. - Ez itt ni. - kocogtatta a halántékát mire kuncogni kezdtem. - Zac, ami nem létezik azt nem lehet megpuszilni. - magyarázott mire ő megforgatta a szemeit. Épp kifele indultunk amikor a Zac melletti srác utánunk szólt. 

-Tori! - kiáltott utánam mire megfordultunk. - Megadod a számod?

-Már ne haragudj! - emeltem fel a hangom.- De kurvának nézel vagy mi a szar? - kiabáltam rá felháborodva.

-Nem...én csak..izé.. - dadogott

-Hát kapd be! - mondtam komolyan és az ajtót becsapva kimentünk a szobából. Haza fele Louis nyugtatott miszerint nem vagyok szajha. Hát igen, rohadt szarul esik, hogy néha csak úgy elkérik a számom. Ha ez a gyerek nem feküdt volna az ágyon lehet behúzok neki egyett. A busszal hamar haza értünk és már mentünk is be a házba. Apa már otthon volt és épp Niall-t kergette egy seprűvel aki Zayn hátán lovagolt, 

Liam épp Harry haját göndöritette közvetlenül elöttünk a kispolcon lévő magnóból pedig szólt a zene. Kinyomtam Rihanna-t mire mindenki ránk figyelt. Köszöntünk egymásnak és közös megegyezés alapján a srácokkal bementünk a moziterembe. Válogattunk egy darabig végül a Kör mellett döntöttünk. Liam összedobott egy kis popcorn-t és elinditottuk a filmet. 

-Úristen!! Ne csak ezt ne! Valaki kapcsolja ki! - síkított Harry mire megállítottam a filmet. 

-Beszartál? - röhögött Louis és Hazz mellé bújt. Amúgy a filmbe ott jártunk amikor a manó a botjával ül a Holdon, egyszóval a legelején. Megnyugtattuk Harry-t, aki persze nem félt csak azt akarta, hogy mindenki rá figyeljen. Ismét elinditottuk a filmet. Pár perce néztük csak amikor megszólalt a Basket Case mire 5 szempár mered rám. 

-Ki az? - kérdezte Liam és a Toy Story-s párnáját szorosabban magához ölelte. 

-Ismeretlen. - néztem a telefonomra majd a srácokra. Felálltam, hogy kint fel vegyem, de Louis elkapta a kezem. 

-Ne vedd fel. - kért mire megforgattam a szemeim és kimentem a nappaliba. 

-Ki fog nekem kaját csinálni? - síkított nekem Niall. 

-Igen? - vettem fel a telefonom. 

-7 nap múlva meg fogsz halni! - szólt bele egy rekedt hang mire a szívem gyorsabban kezdett verni. Először nem is akartam bevenni, gondltam csak a srácok szivatnak, de ahogy visszaemlékeztem a filmre a hideg is kirázott. - Tori ugy nem ájultál el? - hallottam Mandy aggodó hangját mire kínosan elröhögtem magam. 

-Honnan tudtad, hogy a Kört nézzük? - kérdeztem. 

-Zayn írta. - mondta lazán mire elköszöntem és megszakitottam a vonalat. Berohantam a terembe ahol a fiúk lányosan felsikitottak. 

-Malik! - mutattam a hunyóra.

-Igen? - kérdezte az "ártatlan", de a szája szélén ott volt az a gunyós vigyor. 

-Most kinyirlak! - támadtam rá és kergetni kezdtem. Persze a srácok örömmel száltak be. A bunyó után mindenkit elnyomott az álom és a filmet se néztük végig.