60.fejezet. Pakoljatok!

Sziasztok! Hát nagyon sajnálom, hogy az előző fejezethez nem kaptam annyi komit. Tudjátok milyen jó érzés ha valakinek értékelik a munkáját? Nem fogom erőltetni csak 30 feliratkozó mellett kicsit szarul esik az a pár komi. Szerintem ez nem olyan megeröltető, hogy röviden leírod a véleményed. Ez a blog is szinte miattatok van. Persze amúgy is imádok írni, de mégis ti vagytok az olvasóim. Na, de nem nyafogok. Elkészült a trailer is, remélem mindenkinek tetszeni fog. IDE KATTINTVA  meg is nézhetitek :) Jó olvasást! 

~ 2 nap múlva ~ 

~ Louis szemszöge ~ 

Ez a pár nap valami örület volt. Tori még mindig nem kelt fel az altatásból. Mi szinte a nap 24 órájába bent akarunk vele lenni, de ez lehetetlen. Napközbe hazaküldenek, estére pedig csak 1 ember aludhat itt. Ezért minden éjszaka eljátszottuk az elterelő hadműveletet. Nagyon gyerekesen hangzik, ráadásul kényelmetlen is bent aludni, de mindenki ezt szerette volna. Itt lenni Tori mellett amikor felébred. Reggelente persze ki kell szöknünk, hogy az orvos ne lásson meg minket. Ja és Bob nem tud semmiről. Megszorítottam Tori kezét és lehunytam a szemem. Én így kommunikálok vele amíg nem tér magához. Közben a bűntudatom megint előtört és potyogni kezdtek a könnyeim. 

-Hé haver, inkább nekem kéne sírnom. - hallottam Zayn hangját a hátam mögül majd pár másodperc múlva megéreztem kezeit a vállamon. - Tudod milyen rohadt kemény a föld? - nevette el magát, de látta, hogy nem vagyok jó passzban. - Lou! - guggolt le mellém mire én rá néztem. - Tudod, hogy minden rendben lesz! És ha felébred megyünk Miami-ba lazulni. - mosolygott rám bíztatóan és megveregette a vállam. 

-Tudom! - sóhajtottam. - Viszont mennetek kéne mert negyed 7 van. - néztem a fali órára. Elkezdtük keltegetni a srácokat és mikor már mindenki fent volt kimentek az épületből. A recepciós nő értetlenül nézett ránk, de ez senkit nem érdekelt. Miután a srácok elmentek komótosan visszamentem Tori szobájába. Lehuppantam a székre ami nyikorogni kezdett. Mocorogtam egy kicsit majd újra Rá összepontosítottam. Az arcát fürkésztem amikor megcsörrent a telefonom. Lexi volt a kijelzőn. És ekkor kaptam észbe, hogy ő nem is tud semmiről, mert egész héten a szüleinél volt Kanada-ban. Kínosan elröhögtem magam, hogy pont ő nem tud semmiről mert megfeledkezett róla mindenki. 

-Tori meg mi a faszt csinált?? - orditotta a telefonba mire én egyik kezemmel letakartam a készülék elejét, hogy ne halljam ahogy szitkozódik. 

-Neked is szia. - sóhajtottam bele miután lenyugodott. Mosolyognom kellett mert Lexi folyton azt mondja, hogy őt nem érdekli Tori, de mégis tőrödik vele. 

-Bocsi, de tele van a twitter jobbulás üzikkel, én meg nem tudok semmit. - idegeskedett. 

-Ne aggódj! Már nem komoly! - nyugtattam. 

-Én nem aggódom! - erősködött. 

-Aha. - röhögtem ki.

-Mondd már mit csinált! - szólt rám. 

-Rávett, hogy hagyjuk egyedül egy kicsit. A fürdőbe pedig öngyilkos akart lenni. Most altatás alatt van. - magyaráztam. 

-Egyedül hagytátok? - csattant fel. 

-Jó ne kezd te is! Megkaptam már Mandy-től. - zártam le a témát. - Inkább gyere haza mert ha felébredt megyünk Miami-ba. 

-Oké. Kiküldenél valakit az állomásra? - kérte. 

-A srácok nem tudnak menni mert hosszú éjszakájuk volt. - mondtam. 

-Akkor gyere te! Nem akarok egyedül taxi-zni. - nyafogott a telefonba. 

-És ha felébred? - néztem Torira. 

-Amilyen lusta tuti élvezi, hogy napok óta csak fekszik. - mondta komolyan Lexi, de éreztem a hangján, hogy mosolyog.

-Oké. - sóhajtottam nevetve. 

-Akkor 1 óra múlva az állomáson! Szia! - köszönt el. 

-Szia. - megszakítottam a vonalat és a zsebembe csúsztattam a telefonom. 

~ 1 óra múlva ~ 

Amint az állomásra értem feltettem a napszemcsim, a fejemre húztam a kapucnim és úgy mentem be. Zsebre dugott kezekkel álltam és vártam. Pár rajongó persze így is észrevett. Kedvesen megkérdezték, hogy van Tori majd készítettek velem pár fótót. 

-Húzz már arrébb te gyökér!!! - furakodott le a vonatról Lexi és fellökött egy pasit. Nem is ő lenne. Odamentem hozzá, motyogtam egy "hello-t" majd felkapva a bőröndjét elindultam a ránk váró taxi-hoz. Nem akartam feltünést kelteni, de ez Lexi-vel elég nehéz. - Váááá tolvaj!! - síkított és a hátamra ugrott. 

-Lexi megörültél? Louis vagyok! - szedtem le magamról .

-Ja, bocsi. - röhögte el magát mire én csak nevetve megcsóváltam a fejem és kinyitottam neki a taxi ajtaját. Ő beszállt én pedig betettem hátra a bőröndjét. Lecsuktam a csomagtartó ajtaját majd beültem mellé. Megmondtam a pasinak, hogy melyik kórházba megyünk, és onnantól kezdve az út további része csendben telt. - Louis te fiú vagy! - tötre meg a csendet Lexi. 

-Nem mondod? - röhögtem el magam.

-Haha ez nem vicces. Most komolyan beszélek! - vágott vállba. 

-Mi történt? - kérdeztem én is komolyabban. 

-Kanadában megsimerkedtem egy fiúval és nagyon jóba lettünk. Egyre többet találkoztunk. Aztán elhívott egy buliba ahol a kelleténél többett ittam és lefeküdtem vele. Reggel még mindig ott volt mellettem és azt mondta belém szeretett, de van barátnője akit miattam elhagyna. Már számot cseréltünk, de napok óta nem keres én meg nem akarom égetni a pofám, hogy zaklatom. - sóhajtott. Kivételenesen úgy éreztem, hogy szüksége van pár jó tanácsra. Szólásra nyitottam a szám, de ő megelőzött. - Te meg mi a szart hallgatózol?? Figyeld az utat!! - orditott a sofőrre aki a visszapillantóból nézett minket. - Paraszt! - csóválta meg a fejét majd felém fordult. - Igen? - kérdezte angyali vigyorral. 

-Szerintem.. - kezdtem bele és próbáltam megfogalmazni a mondandóm úgy, hogy ne bántsam meg. - Szerintem csak kihasznált. - csúszott ki a számon. 

-Gondoltam! - vörösödött el a feje. 

-Ne verd meg úgy mint Edward-ot! - kaptam észbe. 

-Dehogy. - legyintett nevetve mire megkönnyebbültem. - Sokkal jobb ötletem van! - szűkitette össze a szemeit. 

-Mi? - horkantam fel, de ő csak a fejét csóválta. Sose lehet tudni mit forral a szőke fejébe. Pár percig ültünk csendbe, de ő nem bírt magával. 

-Kihasznált az a köcsög! - sírta el magát és a vállamba fúrta az arcát. Lassan 1 éve ismerem, de még soha nem láttam ilyennek. 

-Shh, nincs semmi baj! - vigasztaltam. Nem mertem megsimogatni a kezét mert már láttam, hogy reagált amikor Tori megakarta ölelni. Végül megsimogattam a karját. 

-Már, hogy ne lenne? Csak egy éjszakára kellettem neki!! - ordibált. Az út további részében káromkodott és gonosz merényleteket szőt az említett srác ellen. A kórház előtt kifizettem a fuvart és kiszálltunk a taxiból. 

-Mégegyszer bocsánat a cirkuszért! - hajoltam be az ablakon. 

-Ugyan ez legalább izgalmas volt. - röhögte el magát - Nem úgy mint egy szülés. - torzult el az arca. Elköszöntünk majd a már nyugodt Lexi-vel bementem a kórházba. Amint felértünk Tori szobájába Lexi kötekedni kezdett. 

-Nézdd meg, hogy lustálkodik! - mutatott az ágyon fekvő Torira. 

-Altatásban van mégis mit csináljon? - néztem elképedve Lexi-re aki csak megforgatta a szemét és leült a székre. Az ablaknak dölve figyeltem, ahogy Lexi Torit fürkészi. Aztán ujjait végig futatta laza kötésein, majd 2 kezébe vette Tori kézfejét és simogatni kezdte. Erre előkaptam a telefonom és lefotóztam. Tori biztos örülni fog neki, hát még Lexi. 

-Mi vigyorogsz? - kérdezte összeszűkitett szemekkel. 

-Seeeeeeeeeemmi. - húztam el mosolyogva és egy pillanatra Tori kezére néztem amit még mindig fogott. Ő persze egyböl észrevette hova is nézek. 

-Töröld ki! - pattant fel mire én megcsóváltam a fejem. Erre ő elindult felém amitől kicsit megijedtem. - Ne akard, hogy olyat mondjak amit nem kéne. - vigyorgott. Semmi ciki dolog nem jutott eszembe. Biztos valami titokra gondol. Sóhajtva odaadtam neki a telefonom mire ő felvette a győztes vigyorát. Babrált a mobilommal majd felnézett rám. - Oldd fel a zárat. - nyújtotta felém. Én elvettem és vigyorogva zsebre vágtam.

-A-a - ráztam meg a fejem mire ő rámugrott. 

-Ne itt öljétek meg egymást! - hallottunk egy rekedtes mégis vékony hangot. 

-Victoria Payne a szívbajt hoztad rám! - rohant az ágyához Lexi. Amíg ő kiabált Tori tekintete rám tévedt. Kedves hangjától szinte földbe gyökerezett a lábam, szívem pedig vadul kalapált. Már 3 napja, hogy nem hallottam. Tori rám mosolygott majd egy kósza könnycsepp gördült le az arcán amit 1000 követett. Mire észbe kaptam az én könnyeim és patakokba folytak. Lassan elindultam az ágyához, de amint odaértem szinte rá ugrottam. Szorosan magamhoz öleltem és soha nem akartam elengedni. Az üresség ami nélküle volt most betöltött és mosolygásra késztetett. 

-Sajnálom! - súgta a fülembe miközben arcom mellkhasába fúrtam. 

-Szeretlek! - néztem kisírt szemeibe. Hosszasan megcsókoltam amikor eszembe jutott a nyaralás. - Mit szólnál.. - kezdtem mostmár nyugodtan. Nem hagyta, hogy befejezzem csak bólintott, amit én megértettem. Kiegyenesedtem és kikaptam a zsebemböl a telefonom. 

-Szia Lou! - köszönt bele Harry. 

-Szia! Szólj a srácoknak, kezdjetek pakolni, mert ha sietünk elérjük a holnap délelőtti gépet Miami-ba!!