48. fejezet

Halihó! Először is szeretnék feltenni egy számomra fontos kérdést: titeket zavar az, hogy a betűszín kék? Ha már omiztok légyszi irjátok oda :) Jelentkeztem egy versenyre is: 

ITT ti is megtehetitek. Több kategóriába is lehet jelentkezni :DD Jó olvasást. 

-Sophi? - csodálkoztam ö pedig behúzta a függönyt. Először alig ismertem meg mert a szőke hajából világos barna lett, de ez a legkevesebb. Most is a divatnak megfelelöen öltözött, ahogy az elsö találkozásunkor is, és most is olyan szúrós tekintettel nézett rám mint akkor. 

-Helo. - sziszegte - Mit keresel itt? 
-Ezt most komolyankérdezed? - röhögtem el magam mire ő komoyan bólintott - Talán vásárolok?
-Ne próbálj nekem hülyeséget beadni! Honnan tudtad, hogy Kevin-nel itt vagyunk? - emelte meg a hangját
-Szerinted érdekel? Nem tudtam. Amúgy meg vásárolni jöttem nem utánatok kémkedni - rántottam vállat 
-Szálj le Kevin-röl!!! - fenyegetett 
-Mi van? Te teljesen megbolondultál? Én nem nyomulok Kevin-re csak jó barátok vagyunk. Látom ez téged nagyon zavar - húztam az agyát
-Tegnap amikor Zac beszélt veled és Kevin meglátott a laptopon teljesen más, hogy viselkedett - förmedt rám
-Akkor talán beszélj vele!! Nem rám tartozik a szerelmi életed. És mivel Kevin-nel barátok vagyunk nekem csak az a fontos, hogy ő boldog legyen - mondtam neki
-Tegnap megkértem, hogy pár napra menjünk el valahova kikapcsolodni - kezdett bele - és mit mondott??? - kiáltotta el magát - Azt, hogy Mandy-vel jön Los Angeles-be!!! - kiabálta a képembe és a feje paradicsom színűre változott. 
-Kevin-nek csak barátok vagyunk. - ismételtem magam 
-Aha, persze. Múltkor majdnem szakítottunk miattad, te büdös ribanc!! - orditott rám és felpofozott. Erre nem voltam felkészülve szóval csak hátráltam.
-Te teljesen megörültél? - kiabáltam rá és a falnak löktem. Kisebb bunyó alakult ki köztünk amikor elhúzodott a függöny és megláttam Louis-t. 
-Tori engedd el a nyakát! - szólt rám - Te pedig a haját - mondta Sophi-nak. Elengedtük egymást és gyilkos tekintettel néztünk a másikra. 
-L-Louis Tomlinson? - dadogta Sophi
-Ja.-biccentett Lou és fiúsan a kezét nyújtotta, de Sophi inkább megölelte. Nem kezdtem el féltékenykedni, tekintetemmel inkább Kevin-t kerestem. Hamar meg is találtam. Kék faremert, fekete feszülös inget viselt, a bördzseki pedig a válláról omlott le. Elökaptam a telóm és dobtam nekiegy üzit, hogy forduljon balra. Nem válaszolt, csak tette amit kértem. Megláttam és integettem neki mire ő felénk gyorsan felénk kezdett sétálni. Idegesen a zselézett hajába túrt és szerintem már magába elküldte Sophi-t a farncba. 
-Sophi miért csimpaszkodsz Tori barátján??? - förmedt rá Kevin ő pedig eltolta magától Louis-t, aki mellém lépett, átkarolt a vállamnál és puszit nyomott a homlokomra. Sophi álla a padlót verte, szemei pedig kidülledtek. Egy élmény volt nézni. 
-Ti együtt vagytok?? - döbbent le és kettönk közt kapkodta a fejét 
-Tori a csajom! - jelentette be Louis és a hajamba puszilt. Erre Kevin összefonta a karjait és kiváncsian nézett Sophi-ra.
-Meg tudom magyarázni. - nézte a földet.
-Hallgatlak. - sóhajtott Keivn 
-Tegnap amikor Tori skype-olt Zac-kel és te megláttad a képernyön utána furcsán viselkedtél. Aztán javasoltam, hogy pár napra menjünk el csak mi ketten, de azt mondtad most nem alkalmas mert ha Mandy jön Los Angeles-be te is vele jössz - nyivákolt Sophi
-Tori-val csak barátok vagyunk. A hétvégén pedig azért jövök L.A.-be mert a gimis haverokkal és a volt ofőnkkel  megyünk korizni. Először téged is vinni akartalak, de rájöttem, hogy inkább nem mert a végén még féltékeny lennél az osztály fönökömre amikor egy ártatlan puszival köszöntöm. Tudod rohadtul idegesit, hogy folyton a telómat bújod és azt nézed kivel beszélek. Egy kapcsolat a bizalomra épül!! - oltotta le Kevin.- Elegem van. Azt hittem menthetö, de nem az. Befejeztem. - intette le 
-Te most szakítasz velem??? - hisztizett Sophi 
-Ja. - biccentett Kevin egy gunyós vigyorral az arcán. - Sziasztok. - jött hozzám. Megölelt, nyomott egy puszit a homlokomra és elindult. 
-Na látod?? Erröl beszéltem!! - toporzékolt Sophi és egy szúros tekintettel ott hagyott minket. 
-Ez izgalmas volt! - jelentettem ki vigyorogva mire Louis csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
-De ugy Kevin-nel tényleg csak barátok vagytok? - kérdezte kiváncsian
-Tényleg. Ne kezd te is. Szeretem úgy mint a srácokat - borzoltam meg a haját. - Na milyen a szoknya?? - fordultam párat, hogy Louis is jól lássa. 
-Egész jó - motyogta. 
-Nem tetszik?? - biggysztettem le a szám.
-De, csak túl rövid - magyarázta. - Bár ha otthonra felvennéd azt nem bánnám, de nem a srácok elött. Csak nekem! - mondta egy perverz vigyor kíséretében. A ruhát végül nem vettük meg hanem néztünk még párat. Miután felvásároltunk és kifizettünk mindent mentünk a kocsihoz. Lou bepakolta hátra a zacskókat és elindultunk. 
-Megyünk haza? - kérdeztem mint egy kisgyerek
-Nem. - nézett rám egy pillanatra. - Bemegyünk a McDonald's-ba oké?? - vigyorgott rám 
-Vííí az szupi!! - kezdtem el ficánkolni. Nem is kellett sokáig várnom már oda is értünk. Kiszálltunk a kocsibólés elindultunk be. Mivel hideg volt, nem ültünk ki az udvarra hanem bent választottunk egy eldugott helyet. Lou rendelt 2 Happy Meal menüt és mentünk az asztalunkhoz. Evés közbe még beszélgettünk, aztán Lou kiszaladt az udvarra, hogy felmásszon a csúszdára amibe sikeresen be is szorult. Eltelt egy fél óra mire a lábánál fogva kirángattam szegényt, de végül épségbe ültünk vissza a kocsiba. Aztán megkértem, hogy ha már a fél várost bejártuk menjünk be anyához is, amibe persze beleegyezett. 
-Sziasztok! - ölelt meg minket anya. Már jobban nézett ki mint amikor először láttam, remélem hamar hazajöhet majd. 
-Szia. - köszöntünk  egyszerre Louis-val majd az ágy szélére ültem ő pedig az egyik kis székre.
-Na és miújság otthon?? - kérdezte anya kiváncsian
-Tényleg tudni akarod? - kérdeztem vissza
-Inkább nem. - sóhajtott, de szerintem tudja, hogy mi lehet otthon. Ismer már minket szóval semmi újat nem mondanék. 
-Anya. - szóltam neki
-Igen kicsim? - nézett rám aranyosan
-Miért nem mondatd, hogy rákos vagy? - motyogtam szomorúan. Anya csak lecsúkta a szemét és sóhajtott egyett, Louis pedig mögém állt és biztatás képpen erösen megszorította a vállam. 
-Nen akartalak megijeszteni titeket. - motyogta - Pár nap és megműtenek, akkor minden rendben lesz. - vigasztalt és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Már elfogadta ami van és küzd a betegsége ellen amitöl nemsokára meg is szabadul. 
-Jó estét. - jött be az orvos és anya ágya felé vette az irányt, de  Louis elállta az útját. 
-Ja bocs. - állt arrébb Louis 
-Bocsánat! - javította ki az orvos. 
-Ugyan miért? Nem csinált semmit. - rötyögött magába Louis mire a dokicsak megcsóválta a fejét és vért vett anyától. 
-Kérem most menjenek ki. A betegnek pihenésre van szüksége. - mondta az orvos
-Vigyázzon rá és javítsa meg! - parancsolta Lou mire a doki csak legyintett. Elköszöntünk anyától és kimentünk a kórházból. a haza út már csendesen telt mert mindketten elfáradtunk szóval otthon már csak fürödtünk és mentünk aludni. 

Ohh istenem azta formás feneket nézzétek... Enyhén szólva a halálomon vagyok -_- KOMIBA, HOGY ZAVAR-E A KÉK SZÍN!!!! Nekem nagyon fontos és ha tényleg zava légyszi írjátok oda azt is, hogy szerintetek milyen legyen ami megy a háttérhez és a fejléchez is :D