85.fejezet ~ Jó hír

Halihó! Elnézést a késésért, de mint már mondtam a füzetemben elfogytak a fejezetek. Mindegy. A lényeg, hogy itt az új rész. Köszönöm a komikat és a díjakat. Jó olvasást! 

 ~ 2 hónappal később ~ 

~ Louis szemszöge ~ 

Igaz Bob azt mondta csak egy kis időt kér, de még mindig nem mondta, hogy szívesen látna otthon. A hotelbe nem maradtam így megszálltam egy kiadó házat ahol lengethetem a mindennapjaimat. Minden nap sokat töröm a fejem. Mi is történt velünk ennyi idő alatt? Tori az amnézia elkerülése végett, még mindig mesterséges kómában van. Emiatt premier se volt és a filmet se játszák a mozikban. Minden nap bejárok hozzá és megnézem mi van vele. Néha a srácokkal, néha egyedül. Beszélek hozzá és mesélek neki. Elmondom mi nyomaszt még akkor is ha nem hall. Tudom, hogy milyen tanácsokat adna nekem. Annyira hiányzik.. 
Mint már említettem Bob még nem hívott haza és csak akkor keres ha van valami a filmmel kapcsolatban, esetleg fotózásra vagy koncertre hívnak minket. Azt mondta az ő döntése Tori döntésétől is függ. 
A srácokkal is rendszeresen találkozom. Majdnem minden nap együtt vagyunk és úgy teszünk mintha minden rendben lenne. Adunk koncertet és elmegyünk fotózásra, de interjú nem vállalunk. A fő téma Tori lenne. Csak annyit mondtunk, hogy baleset történt, a részleteket rajtunk kivül senki nem tudja. A kemarák előtt pedig nem tudnék olyan erős lenni, hogy ha Toriról van szó ne kezdjek el sírni. Egy ideig az újságok is rólunk szóltak, de hamar megunták, hogy nem mondunk semmi érdekes információt. A rajongók is kérdezősködnek, de kedvesen hárítunk mindent. Volt időnk kezelni az ilyesmit. 
Mandy Denver-be költözött és nem néz felénk. Neki még tart a nyári szünet, de nem látogat minket. Pár héttel ezelőtt kegyetlenül szakított Zayn-nel. Szegény barátunkat nagyon megviselte, de mellette vagyunk és segítünk neki. Mondhatni már kiheverte. 
Lexi Kanadába költözött a szüleihez és csak ritkán jön vissza Los Angeles-be. Valószínű csak a premierre dugja ide a fejét. Ennyit a jó barátnőkről. 
Kevin bebizonyította, hogy valóban ő Tori legjobb barátja. A történtek után engem gyűlöl viszont Torit még jobban szereti és rendszeresen látogatja. Van, hogy bent alszik, virágot visz neki. Soha nem tudtam, hogy ilyen szoros a barátságuk és néha féltékeny vagyok. Ha Tori felkel Kevin-nek nem kell tartania semmitől, nekem viszont nagyon sok mondanivalóm lesz.
Én pedig éldegélek és próbálom elfelejteni azt amit Londonba tettem. Tudom, hogy nem lehet csak úgy véka alá rejteni ezt az egészet, de mindent megteszek majd azért, hogy visszaszerezzem Torit. Amint felébred szeretnék vele beszélni. Nem akarok mindent rázúdítani, de szerintem sokat vártam. Pár nap múlva fel kell kelnie, ha minden igaz ez egy napra esik Liam szülinapjával. Már csak azért fohászkodok, hogy épségben keljen fel és ne veszítse el az emlékezetét. Bár néha belegondolok, hogy mi van ha megtörténik. Ha mindent elfelejt. Talán újrakezdhetnénk ezt az egészet anélkül, hogy ellenkezne mert haragszik rám. Lehet egyszerűbb lenne. De az is lehet, hogy egy idő után minden eszébe jutna. Ki tudja mi történne akkor? Letettem magam mellé a whisky-s üveget és jobb kezemmel megdörzsöltem a homlokom. Mostanában többet iszom, de valahogy le kell vezetni ezt a feszültséget. Elmentem a fürdőbe, hogy összeszedjem magam majd miután ezzel kész voltam, megálltam az előszobában lévő tükör előtt.
- Ma újra elmegyek Kevin-hez, bocsánatot kérek és egy gonddal kevesebb lesz. - beszéltem magamhoz. Már egy ideje piszkálom Kevint. Nem mintha nekem annyit jelentene a kettőnk viszonya. Csak Tori miatt csinálom, ezzel is elveszek tőle egy problémát. Belebújtam a cipőmbe és kulcsra zárva az ajtót elindultam. Odakint nagyon meleg volt így azonnal a szemeimre húztam a napszemüvegem. 10 perc múlva már Kevin ajtaja előtt álltam és próbáltam rávenni magam, hogy bekopogjak. Az elmúlt 2 hónapban többször is jártam itt, de egy kisebb szócsata után feladtam és elmentem. Pár perc álldogálás után bekopogtam.
- Nyitom! - hallottam Kevin unott hangját. Most már ő is részese ennek az egésznek. Amíg nem voltam itt sokszor látták Torival. Felmerült a kérdés: mi van köztük? Senki nem tudja. Az újságírók hiába piszkálják ő nem mondd semmit. Nem hiszek a pletykáknak miszerint Tori megcsalt.
- Hello. - intettem Kevinnel egy halvány mosollyal hátha megtörik. Haja rendezetlen volt, egyszerű melegítőt viselt, arca nyúzottnak tűnt. Nem nyitotta ki az ajtót csak pont annyira, hogy lássuk egymást. 
- Mit akarsz? - kérdezte fagyosan. Nagyon kimutatja, hogy szarik a fejemre.
- Beszéljük meg! - próbálkoztam a szokásos szöveggel, de most se vált be. Azonnal rám akarta csapni az ajtót, de a lábfejemmel megakadályoztam ezt. Az ajtó résnyire nyitva maradt. Pont annyira, hogy lássam a arcát.
- Nincs mit megbeszélnünk! - morogta.  
- Nem haragudhatsz rám örökké! - érveltem mérgesen. Én is csak Tori miatt csinálom, ezt megérthetné. 
- Csak figyeld! - sziszegte és erősebben tolta az ajtót ami kezdett fájni a lábamnak. Itt borult el az agyam. Ha azt hiszi miatta csinálom akkor nagyon téved. Elegem van abból, hogy olyan miatt utál amit rég megbánta. Nem érti, hogy ha tehetném mindent megváltoztatnék, de nem lehet. 
- Engedj be! - dőltem az ajtónak. Bármi is legyen a vége, addig nem megyek el míg ki nem békülünk. Tori is ezt akarná. 
- Tűnj el! - tolta ő is az ajtót. 
- Ne csináld már! - förmedtem rá és összeszedve minden erős belöktem az ajtót. Csak egy kicsi kellett, hogy tokostul szakadjon ki az egész. Kevin a földre esett és idétlenül nézett rám. Biztos megleptem, máskor nem fajultak el idáig a dolgok. Kapva az alkalmon megragadtam a pólóját és felemeltem. - Fogd már fel, hogy Tori miatt csinálom!! - förmedtem rá  majd elengedtem. Nem állt szándékomba megverni csak rá akartam ijeszteni. Hátat fordítottam neki és leporoltam a tenyereim. Hirtelen erős kezeket éreztem a vállamon, amik a falnak nyomtak. 
- Többet ne érj hozzám. - mondta komolyan. - Attól, hogy mi kibékülünk még ugyan úgy elbasztad Tori életét ezt nem tagadhatod! 
- Nem érted, hogy megbántam? - löktem el magam a faltól mire ő hátralépett én pedig megfordultam. 
- Eddig pocsékul mutattad ki! - förmedt rám amikor valaki megállt az ajtóba. 
- Meddig csináljátok még ezt? - kérdezte Bob mérgesen. Kezd neki is elege lenni. Szégyellve ezt az egészet lehajtottuk a fejünket. Soha nem bántanám Kevint ha tudom, hogy Tori szereti. Remélem ezzel ő is így van. - Az orvos szerint Torinak nemsokára fel kell kelnie. Gyertek a kisbuszba. - intett és elindult le a lépcsőn. Szúrós tekintettel néztünk össze Kevinnel majd mi is elindultunk. Az úton nem szóltunk egymáshoz csak izgatottan vártunk, hogy beérjünk a kórházba. Az épület ismerős folyosójára érve azonnal észrevettem a fiúkat. Az érkezésünkre megöleltek minket majd helyet foglaltunk a székeken. Idegesen doboltam és vártam, hogy történjen valami. Pár perc múlva Tori orvosa szaladt felénk. 
- Mi történt? - pattant fel Liam. 
- Felébredt. - mosolygott a doki és bement a szobába. Abban a pillanatban leírhatatlan boldogságot éreztem. A szívem majd kiugrott, hogy újra láthatom Őt. A szemébe nézhetek és beszélhetek hozzá ő pedig válaszol nekem. Izgatott voltam, hogy hogy fog reagálni amikor meglát. Remélem azért örülni fog. Kicsit féltem is. Mi van ha elutasít? Senki nem tudja mi van kettőnkkel.. Mindenki izgatottan járkált a folyosón amikor kilépett az orvos. - Bejöhetnek!