83.fejezet ~ Egy banda, egy család

Sziasztok! A füzetembe már csak 2 rész van így nézzétek el ha a továbbiakban késni fogok.. Ez is kicsit rövid lett, de remélem tetszeni fog. Komizzatok! Jó olvasást! 

~ pár nappal később ~ 

Reggel rémesen keltem. A telefonom 9-et mutatott, de így is csak 4 órát aludtam az éjszaka mert rengeteget forgolódtam. Felültem az ágyba és megvakarva az állam lelógattam a lábam. A fejem majd szét robbant a tegnapi iszogatástól. Igen, a pénzből vettem egy "kis" piát. Valahogy muszáj volt levezetni ezt az egészet. A szobában pár üveg volt eldobálva én pedig úgy éreztem magam mint egy malac. Büdös voltam mert bealudtam ivás közbe. Rémesen éreztem magam. Megkapaszkodtam az ágyba és megpróbáltam felállni, de kicsit megszédültem így visszaestem. Megáztam a fejem és ismét próbáltam felállni. Ezúttal sikerült és célba vettem a fürdőt. 

~ 1 óra múlva ~ 

Józanul könnyebb átgondolni a dolgokat. Megértem Bobot. Más helyében én is undorodnék magamtól. Egyenlőre itt maradok amíg nem történik valami. Az erkélyen ültem egy székbe, kezemben az alkohol mentes italommal és csak bámultam ki a fejemből. Tönkre tettem mindent. Otthon nem látnak szívesen, a srácok véleményét nem tudom mert nem beszéltünk, Londonba pedig nem mehetek vissza. Az újságok csak rólam és Toriról szólnak, de nem merem elolvasni őket. Mi van velünk? Mi lesz velünk? Mi történt tegnap este? Együtt maradunk-e? Sajnos nem tudom. Semmit nem tudok. Szó szerint bezárva érzem magam. A hotelt rajongók szállták meg és csak arra várnak, hogy kimozduljak. Nem fogok kimenni mert nem akarom, hogy így lássanak. A 6. emeletről meg amúgy se látnak. Ja, gondoltam én. Az előbb egy hőlégballon szállt felém amitől bevallom megijedtem. 3 lány kiabált nekem, hogy szálljak be. Aztán jöttek a rendőrök... Akik most is itt vannak és nem engedik be a directionereket az épületbe. Hirtelen egy lábat láttam az erkély korlátján majd egy kezet is.
-Louis! - sikította a csaj mire én felpattantam és magamra húztam az üveg ajtót. Csalódottan néztem ahogy a lány a sörömet ledobja a többieknek. Kíváncsian nézett körbe az erkélyen aztán tekintete megakadt a műanyag széken. Megragadta majd gondolkodás nélkül lehajította a többieknek. Csodálkozva néztem a csajt aki vigyorogva a táskájába nyúlt és kihúzott egy papírt. Leguggolt és az ajtó alatt becsúsztatta. Akkor itt jöttek be a rohadt szúnyogok. Felvettem a papírt amin színes tollal ez állt: "Louis kérlek gyere hozzám!!". Mosolyognom kellett, de nem ment mert alapból rosszul érzem magam. Aranyos gesztus volt a lánytól, szeretek ilyeneket kapni. Ráírtam a papírra, hogy majd máskor és kiadtam a lánynak, aki sikítozva megpuszilta az üveg ajtót. Keresgéltem pár lapot és egy tollat majd ráfirkáltam az aláírásom és kiadtam neki. Ugrándozott egy darabig majd amikor rájött, hogy nem fogok kimenni átmászott egy másik szoba teraszára. Behúztam a sötétítőt és hassal az ágyra dőltem egyik párnába temetve nyúzott arcom. Magányos voltam, hiányzott mindenki. Kirekesztettnek éreztem magam. Nem mertem telefonálni, nem mertem hazamenni. Már majdnem elsírtam magam amikor kopogtak.
-Igen? - kérdeztem. Hangomat elnyomta a párna.
-Szoba pincér. - hallottam egy rekedtes hangot.
-Gyere! - tegeztem mert mát találkoztunk. Az ajtó kinyílt, de én nem mozdultam. A kocsi kerekei nyikorogva begurultak majd megálltak. Nem bíztam a pasiba, de nincs itt semmi amit elvihetne. Hirtelen olyan furcsa érzésem támadt mintha nem csak ketten lennénk a pincérrel. Több léptet is hallottam. Lehet megbolondultam. Aztán az ágy széle besüppedt és egy kezet éreztem a hátamon. Na ez már tényleg furcsa volt. Gyorsan felültem és amikor megláttam az ismerős arcot könnyek szöktek a szemembe. - H..Harry. - dadogtam boldogan és azonnal a fürtös nyakába ugrottam. Éreztem, hogy barátom visszaölel ami nagyon jól esett. Megkeresett tehát érdekelte mi van velem.
-Fiúk! - kiáltotta el magát mire a fürdőből kijöttek a srácok. Szám remegni kezdett a hirtelen boldogságtól sikítani akartam, de ehelyett csak szorosan megöleltem őket. Átfutott az agyamon, hogy mi van ha nem is azért jöttek, hogy kibéküljünk. Aztán karokat éreztem magamon és óriási kő esett le a szívemről.  Csendben elengedtük egymást és leültünk az ágyra. Muszáj volt megtörnöm a csendet.
-Sajnálom, hogy tönkre tettem mindent. - hajtottam le a fejem. Hibásnak éreztem magam. Mindenben. A srácok nem válaszoltak. Nem lehet erre mit mondani.
-Sajnálom, hogy olyan erőszakos voltam veled. Tudod, hogy nagyon szeretem Torit.. - motyogta Liam mire egy bíztató mosolyt erőltettem az arcomra. Teljesen megértettem a reakcióját. Meg is érdemeltem.
-Én is sajnálom, hogy olyan bunkó a mentő előtt. - mondta Harry mire én csak megráztam a fejem. Nem tudtam rá haragudni.
-Én meg azt sajnálom!!! - ordította Niall és kijött a konyhából. - Hogy üres a hűtő!! - puffogott mire mind elnevettük magunkat. Az ír srác ránk ugrott és hülyültünk együtt amikor megállítottam őket mert egy kérdés fúrta az oldalam.
-Hogy hogy eljöttetek? - kérdeztem halkan. Magamban sejtettem a választ.
-Legjobb barátok vagyunk bármi is történjék velünk. - mondta Zayn mosolyogva. - Louis. - sóhajtott amikor látta, hogy meghatódtam. Tényleg jól esett. - Mi mindig egy banda, egy család maradunk ezt te is tudod. Semmi nem szedhet szét minket.
-Napi Malik bölcsesség. - rötyögött Harry mire mindenki felnevetett. - De igaza van. - komolyodott el.
-Bemegyünk nudlihoz? - kérdezte Niall izgatottan.
-Ki az a nudli? - kérdezte Liam mosolyogva.
-Tori. - kuncogott Niall. Annyira aranyosan szeret mindenkit.
-Menjünk. - bólintottam. Lelkes voltam meg nem is. Örültem és féltem. Örültem mert láthatom, féltem mert nem tudtam milyen állapotban van. A srácok megvártak míg összeszedem magam majd a személyzet segítségével kijutottunk a hátsó ajtón. Fogtunk egy taxit és célba vettük a kórházat.