84.fejezet ~ Őrült

Sziasztok! El se hiszitek mennyit jelent nekem a 42 feliratkozó és a sok komi. Köszönöm! Jó olvasást! 

Biztonságosan beértünk a kórház épületébe, ahol 1-2 izgatott újságíró várakozott. Éreztem, hogy itt lesznek, de már a taxiba felkészítettem magam. Nem nézek a kamerákba és nem mondok semmit. 

-Louis! Louis! Mi történt Miss Payne-nel? Tényleg szakítottak? - tette fel a szokásos kérdéseket. 

-Nem mondok semmit! - morogtam mérgesen és lehajtottam a fejem. Magam előtt láttam a nemsokára megjelenő újságokat, miszerint depresszióba estem vagy mit tudom én. Ezek mindent kitalálnak. Sietve felértünk a folyosóra ami csendes volt. 

-Ez lesz az. - motyogta Liam és rátette kezét a 217-es szoba kilincsére. A biztonsági őröket nem láttam, pedig itt kellett volna lenniük. Remélem csak szünet és nem leléptek. Igen, béreltünk 2 gorrilát Tori mellé. Amikor beléptünk a szobába elkapott a síró görcs a látványtól.

-Jézusom! - motyogtam és az ágy mellé szaladtam. Könnyeim patakokban kezdtek folyni. Mozdulatlanul feküdt az ágyon. Mellette lógott az infúzió, egy gép csipogott, jelezve egyenletes szívverését. Arcát puha kötés borította, csak a szemei és a szája látszott. Bal lábán gipsz volt, nyakán merevítő, fedetlen bőrét apró hegek díszítették.

 A kis széken ülve próbáltam befogadni a látványt, miközben a kezét simogattam. Nem ment. Nem ment, mert minden miattam történt. Még ha rendbe is jön, soha nem fogja elfelejteni mit tettem vele. Közben a srácok is az ágya köré gyűltek.

-Tényleg nem tudtad, hogy gyereket várt? - kérdezte halkan Liam. Neki is fájt kimondani hiszen majdnem nagybácsi lett. 

-Fogalmam sem volt róla! - ráztam a fejem és letöröltem az arcom. Ha elmondta volna minden máshogy alakul. Talán azon a bulin nem részegedem le. De mindegy is. Nem az ő hibája. 

-De miért nem mondta el? - kérdezte Niall. Erre senki nem tudta a választ csak Ő. 

-Csak Kevin és Bob tudta. Aztán Lexi és Mandy mert ők korábban hazajöttek. - magyarázta Harry. 

-Szerintetek Kevint szereti? - kérdeztem elhalló hangon. Abba lehet megörülnék. Nem akarom más karjaiba látni. Zayn már mondott volna valamit, de kinyílt az ajtó és belépett az orvos. 

-Oh, jó napot! - köszönöt meglepetten mire mi csak biccentettünk. - Ennyien ne legyenek bent! - csóválta a fejét. 

-Kérem ne küldjön ki minket! Fogalma sincs min mentünk keresztül! Mellette akarunk lenni. - motyogta Liam a sírás határán mire az orvos egy sóhaj kíséretében bólintott. 

-Meddig marad így? - kérdezte Harry. 

-Minimum 2 hónapig! Ha hamarabb felkel elvesztheti az emlékezetét. A biztonság kedvéért egy ideig kómában tartjuk. - magyarázta a doki. Hónapokig nem fog megmozdulni, beszélni, nevetni..

-És ha úgy ébred fel, hogy nem emlékszik semmire? - tette fel a következő kérdést Niall. 

-Annak nagyon kicsi az esélye. - mosolygott bíztatóan az orvos. 

-Mi történt az arcával? - faggatózott tovább Zayn. 

-A baleset idején a bőre sok helyen sérült és erős sebek nyiltak fel. - válaszolt és beadott Torinak egy szurit. 

-Baszki Mandy ma jön Denver-ből. - jutott eszembe és már előre féltem, hogy fog reagálni. 

-És Lexi? Ő hol van? - ráncolta a szemöldökét Niall. Csend telepedett a kis szobára mert mindenki gondolkodni kezdett. Pár perc után egymásra néztünk és megvontuk a vállunkat. Komolyan nem tudom, hol vannak a csajok. 

-Nekem van egy kis dolgom kérem ne maradjanak sokáig! - mondta az orvos majd otthagyott minket. Pár perce üldögéltünk amikor kivágódott az ajtó. 

-Louis!! - kiáltotta egy ismerős hang amit azonnal felismertem. Mandy. Amúgy ez valami Thompson szokás? "Louis!!!". Jesszus. Kicsit ijesztő. A lány levegőért kapkodva állt az ajtóba, sminkje elfolyt az arcán, idegesen remegett, szemeivel úgy nézett mintha meg tudna ölni. Lassan felálltam bár kicsit féltem, hogy valahonnan előránt egy konyha kést vagy egy bárdot. Tudom, hogy kezd megutálni. Azért is mérges amiért Tori már nem úgy tekint rá, mint legjobb barátnőjére.

-Mandy én.. - dadogtam a szavakat keresve.

-Hogy volt pofád ezt tenni? Van fogalmad róla mennyire szeret? - ordibált és elém jött. Ököllel verte a mellkasom miközben majdnem megfulladt a sírástól.  Magasabb voltam nála és erősebb így nem fájt, de bántott, hogy ennyire utál. 

-Nyugodj meg! - fogtam le a karjait. Annak ellenére, hogy Tori eszméletlenül feküdt elég jól elveszekedtünk. A srácok csak döbbenten néztek minket. 

-Hogy nyugodjak le? Egy utolsó szemét vagy Louis William Tomlinson! Miért jöttél vissza? Miért tetted tönkre? Miért? - ordított sírva. Szorosan megöleltem ő pedig a mellkasomba fúrta az arcát. Tudtam, hogy a harag beszél belőle. Megértem, hogy kiborult. Észrevétlenül biccentettem Harry felé, hogy hívjon valami dili dokit Mandynek. - Eressz el! - bontakozott ki a karjaimból és megtörölte az arcát. - Tűnj el! - mondta halkan, de nem mozdultam. Nem fogok csak úgy elmenni innen. - Azt mondtam takarodj! - sipította idegesen. Soha nem láttam még ilyen feldúltnak. 

-Nem küldhetsz el! - szálltam vitába vele pedig tudtam, hogy nem helyes. 

-Ne akard, hogy hívjam a biztonságaikat! - fenyegetett és már komolyan kezdtem félni tőle. 

-Gyere Mandy. - ment oda hozzá Zayn és gyengéden húzni kezdte az ajtó felé. 

-Hagyj békén! - rántotta ki a kezét sértődötten. Zaynnel mindig kedves. Mi a franc van ezzel a lánnyal?- Hagyjatok békén! Menjetek el! Torival akarok lenni! - mutatott az ajtóra. 

-Ugyanannyi jogunk van itt lenni mint neked! - erősködött Niall. 

-Ti meg a jogaitok. - röhögte el magát. 

-Mandy. Maradjunk itt mindannyian.. - kezdte kedvesen Liam. 

-Ezzel itt egy légtérben? Inkább a halál. - mondta dühösen és szúrós szemekkel nézett rám. 

-Lehetne az utóbbi. - motyogta Niall mire én elfojtottam egy halk nevetést. 

-Mi ez az ordibálás? - jött be Tori orvosa Harryvel a nyomában. Végre. - Kisasszony miért kiabál a beteg mellett? Miért vannak ennyien? Mindenki menjen haza! - terelt minket a doki. 

-A kurva életbe! Senki nem érti, hogy itt akarok maradni?? - ordította Mandy és már komolyan azt hittem valami űr lény van köztünk. 

-Mark gyere a 217-es szobába! - beszélt az orvos a telefonjába. Pár perc múlva egy nagyobb darab biztonsági őr jött be és szó nélkül felkapta Mandyt a hátára. A lány erősen ellenkezett és kiabált, de hiába a pasi kivitte őt. 

-Mit csinálnak vele? - kérdezte Zayn aggódva. Vajon mit szeret benne? 

-Mindenképpen megvizsgálja egy orvos. Most pedig menjenek. Megvolt a mai cirkusz. - sóhajtott kicsit fáradtan mi pedig lassan elbúcsúztunk Toritól és a hotel felé mentünk. 

~ 1 óra múlva ~ 

-Annyi kérdés kavarog bennem. - sóhajtottam és a hasamra fordultam az ágyon. 

-Ne aggódj! Bennünk is! - erőltetett mosolyt az arcára Harry. 

-Srácok! Össze kell szednünk magunkat! Nem mehet tönkre amit eddig felépítettünk! Nem hagyhatjuk cserben a rajongókat! Szeretnek minket! Ki kell találnunk valamit! - járkált Liam. Teljesen igaza volt. Pár perc csend következett amíg agyaltunk ezen az egészen aztán megszólalt Niall telefonja. 

-Bob azt írta menjünk haza. - mondta és rám nézett. Ez az a tekintet volt, hogy rám nem tartozik az SMS. Gondoltam. Lassan elköszöntem a srácoktól majd becsuktam magamra a szoba ajtaját. Így nem megyek vissza. Bob most látni se akar és amíg le nem nyugszik mindenki, valószínű itt maradok.