46. fejezet

Sziasztok! Itt is vagyok az új fejezettel. Először is nagyon szépen köszönöm a komikat amiknek nagyon örültem. Másodszor pedig szeretném ha oldalt szavaznátok!!! PLS!!! És IDE kattintva nézzétek meg a díjakat mert pár embernek küldtem, de nem akarok itt foglalni a helyet. Jó olvasást.

Ui.: Bocsi ha 2 szót egybe irok, de nem akar működni a space :P

-Anyád - kezdte, de elcsuklott a hangja - rákos - nyögte ki végre és egy könnycsepp gördült le az arcán

-M...mi? - dadogtam halkan és szemeim megteltek könnyel - Azt mondtad rákos? - kérdeztem rá mintha nem hallottam volna - Nem! Az nem lehet! Biztos félre beszéltek valamit. Ki mondta ezt? És mikor? Nekem miért nem mondta? - kiabáltam sírva. Levegöt alig kaptam, de minden kikivánkozott belölem - Járni fog terápiára ugye? És nem halálos? - csimpaszkodtam apára, de ö nem szólt semmit. Mint valamiidióta tombolni kezdtem és fellöktem egy széket. Nem tudom miért csináltam csak úgy jött. Föl-alá járkáltam a konyhába és hangosan toporzékoltam. Tudom apa a háta közepére se kívánt volna, de nagyon örültem, hogy itt van mellettem. Szerencsémre a hangos meccs miatta srácoknak nem tünt fel, hogy hisztizek, de apa igy is leállitott. Megfogta a karom és magához húzott.

-Shh - simogatta a hajam - semmi baj, minden rendben lesz. Anyád erös nő, nem fog rajta ki egy ilyen betegség - vigasztalt, de ezzel nem tudott megnyugtatni

-Tudsz még valamit? - kérdeztem szipogva 

-Nem. Azorvosok még csak nemrég jöttek rá - motyogta 

-Bemegyek hozzá - jutott eszembe 

-Elment az eszed? Késö van, nem mész sehova - rázott meg egy kicsit - A srácoknak pedig egyenlöre ne mondj semmit jó? 

-Jó - hazudtam, de eltolt magától

-Nézz a szemembe - emelte fel a fejem 

-Nem mondom el senkinek - sóhajtottam, de igazságtalannak tartottam. Liam-nek is anya az anyukája joga van tudni, Lou meg ugy is észre veszi ha valami bajom van, a srácok meg olyanok ha a testvéreim lennének. 

-Jó,na menjél és ne legyél szomorú. Minden rendben lesz. - nyomott egy puszit a homlokomra és vissza indult a nappaliba. Nem tudom, hogy bírja, de nagyon jól csinálja. Hát én nem vagyok olyan optimista mint apa. Megint anya jutott az eszembe és sírni kezdtem. Nem akartam, hogy a fiúk így lássanak szóval inkább elindultam az emeletre. Célba vettem a fürdöt és belenéztem a tükörbe. A reggeli copfom már a végét járta, a sminekem elkenödött a sírástól és még a szemeim is feldagadtak. Kiengedtem a hajam, levetköztem és beálltam a zuhany alá. Jó forró vizetengedtem magamnak és próbáltam kiüriteni a fejem. Nem tudom mennyiidö telt el, de kiszálltam. Magamra és a hajamra is csavartam egy türcsit és átmentem a szobánkba. A nagylámpát le, a kislámpát pedig felkapcsoltam. Belebújtam a laza, Malackás pizsimbe, kinyitottam az ablakot és az ágyba vetödtem a laptopommal. Felnyitottam azt és beléptem facebook-ra. És ekkor jött csak a rémálom. Zac mint az örült posztolt a falmar és írt üzenetet. Egyikkel se foglalkoztam, helyette inkább megnéztem az értelmes ismeröseim üzeneteit. Aztán megláttam, hogy anyának a falára rengeteg jobbulás üziket posztoltak aminek örültem, de belül kicsit elszomorodtam. Felmentem skype-ra is és mintha Zac csak rám várt volna egyböl video hivást inditott. Semmi kedvem nem volt mostvele beszélni és simán kinyomhattam volna, de nem tettem.

-Szia -integetett vigyorogva a túl oldalról. Ilyenkor olyan idiótának érzem magam. 

-Hello - forgattam meg a szemem. 

-Valami baj van? - kérdezte. Már épp nyitottam a szám, de megelözött. - Ez az - kiálltott fel hangosan mire kinyilt a szoba ajtaja és bejött Kevin

-Minek örülsz? - kérdezte és leült mellé

-Tori szakított Louis-val - újságolta boldogan nekem pedig leesett az állam. 

-Arról már rég tudnék - mondta Kevin 

-Hahó én is itt vagyok ám - intettem a két fiúnak - És amúgy Kevin-nek igaza van.

-Szia - biccentett Kevin kedvesen  mire mosolyognom kellett. Imádom ezt a gyereket.

-Szia. És nem igaz amit Zac mondod - sziszegtem mérgesen és az emlitettre néztem

-Valahogy éreztem. - röhögött Kevin és felállt - Hát Zac ez most se  jött össze - vágta vállba - Tori, holnap hívlak - figyelmeztetett mire én csak bólintottam egyett.

-Ezt most muszáj volt? - kérdezte felháborodva Zac miután Kevin kiment 

-Igen - fontam össze a karom

-Bunkó - mondta mérgesen

-Köszi - vigyorogtam

-Amúgy nem felejtettél el valamit? - kérdezte kiváncsian

-De. Elfelejtettem mondani, hogy pár perc múlva fájni fog a fejem szóval most mennem kell - mondtam nevetést visszafolytva 

-Na, de most komolyan - vágta be a sértödött a fejét 

-Nem - forgattam meg a szemeim

-Ma vagyok 15 - vigyorgott 

-Huha be ne szarjak - röhögtem el magam. Zac már nyitotta a száját, de kivágodott azajtó és Mandy száguldott be rajta 

-Tori, a te bunkózásodat hallom? - kérdezte a barátnöm  és leült az öccse mellé

-Igen, szia - integettem neki 

-Már megint fárasztez a hülye? - kérdezett megint mintha Zac ott se lenne 

-Itt vagyok ám - boxolta vállba Mandy-t

-Nem sokáig - suttogta és felkapta a laptopot. Futni kezdett vele, ami nekem nagyon kellemetlen volt, és berohant a saját szobájába majd lerakta a gépet az ágyra úgy, hogy lássam az ajtót ahol megjelent Zac. Mérgesen az ajtónak támaszkodott és összefonta a karjait maga elött.

-Hát igen a szabáky az szabály - vigyorogtam. A fiúk általába csak nagyon komoly dolgok miatt mennek be a szobába mert egyébként undorodnak Mandy rózsaszin butoraitól. Zac az ajtóba toporgott és egyre inkább bekivánkozott a gépéért. Gondoltam ráteszek még egy lapáttal. Küldtem neki a levegöbe egy puszit mire elvörösödött a feje.

-A kivétel erösiti a szabályt - vonta meg a vállát és beszaladt a szobába. A barátnömet az annyira meglepte, hogy nem tudott kapcsolni és Zac simán kiszaladt a géppel. Erre a pihenön óriási ordítozás lett. A szobából közbe kijött Kevin, aki együtt érzöen bólógatott. Utána viszont Sophi aki viszont szúrós szemekkel méregetett. Nagyon nem tudja elviselni, hogy jóba lettem Kevin-nel. Lehet, hogy a barátságunk sokák számára szerelem, mert már megkaptam pár embertöl, hogy nem úgy viselkedem vele mint fiúbaráttal. De ez nem érdekel mert mi ketten tudjuk mi a szitu és ez a lényeg.

-Na jó én kiléptem. Sziasztok  - búcsúztam 

-Ne! Várj! - hallottam Zac hangját, de jobbnak láttam kinyomni. Sóhajtva eltettem a gépem és rá pár percre már csipogott is a telóm. Mendy írt:

Bocsi a balhé miatt. Tudod milyen. Majd holnap beszélünk. Jó éjt. Puszi: M.

Igen tudom -_- Semmi baj :D Majd hívj, neked is jó éjt *cuppanos* ;)) 

Letettem a telefonom és lecsúsztam vizszintesbe amikor nyilt az ajtó és bejött Lou.

-Még van fél óra a meccsböl - mondtam 

-Tudom, de az már nem érdekel - vigyorgott és finoman rámfeküdt. 

-Szotyi héj van az arcodon - nevettem el magam és leszedtem róla. Ö mellém gurult és azarcomat kezdte fürkészni.

-Valamibaj van? - könyökölt fel. Tudom, hogy megigértem apának, de ez most komoly. Némán bólintottam és elkezdtem vázolni mi is a helyzet. Közbe megint elsirtam magam, de Lou csak együtt érzöen hallgatta végig. Azt mondta holnap elvisz vásárolni, hogy jobb kedvre derüljek. Nem mondtam neki, hogy a lányokkal ma már bejártuk a plázát csak bologattam. Elzavartam fürdeni mert sörszaga volt, és miután visszajött bebújt mögém. Hátulról átkarolta a derekam és adott egy jó éjt puszit.