44. fejezet

Sziasztok! Láttam meg lett a 3 komi aminek örültem, viszont nem tudom mi van oldalt a szavazóval. Tegnap még 3 válasz volt amit láttam is ma meg 0. Mind1. Ma megkaptam az ofötöl, hogy rontottam szóval kénytelen leszek visszaállni a tanulásra igy lehet, hogy kések majd. A következö részhez kaphatnék 5 komit?

-Baj van? - kérdeztem idegesen
-Majd elmondom, 10 perc és otthon vagyok. Addigra készüljetek el. - mondta és letette
-Mi történt? - mászott elém Lexy ijedten
-Fogalmam sincs - túrtam bele a hajamba.

-Figyu? Nem akarlak igy itt hagyni, de Edward nemsokára jön értem. Nem baj? - motyogta Lexy

-Nem, dehogy - ráztam meg a fejem - Menj csak és szólok a fiúknak - álltam fel az ágyról és lementem a földszintre. - Srácok - lihegetem össze-vissza mert már kezdtem rosszra gondolni - készülödjetek mert apa mindjárt itt van és elvisz minket. Liam gyere fel velem pakolni.

-Mi történt? - kérdezte Harry

-Tudod fogalmam sincs. Tele van a fejem kérdésekkel, de én se kapok válaszokat - kiabáltam rá mire a fiúk kicsit összehúzták magukat. - Sajnálom - temettem el az arcom - bocsi Harry nem akartam csak ideges vagyok - simogattam meg a vállát mire ö bólintott én pedig Liam-mel felszaladtam az emeletre. Bementünk anyáék szobájába és a szekrényböl anya táskájába kezdtünk dobálni pár db ruhát.

-Szerinted mi történt? - kérdezte a bátyjám zavarodottan miközbe anya egyik pólójával küszködött

-Nem tudom - sóhajtottam - Add inkább ide - nyújtottam neki a kezem mert izgalmába nem tudta összehajtani a ruhát. Li beszaladt a fürdöbe és kihozta a tisztasági cuccokat. Épp, hogy beledobáltuk  a táskába amikor Zayn vágta ki az ajtót.

-Gyertek megjött Bob - mondta mire Liam felkapta a táskát és együtt lementünk a földszintre. Öltözni kezdtünk és szaladtunk ki a kisbuszhoz. Apa a volán mögött ült, arca megfeszült és a kormányon dobolt. 

-Mi történt? - kérdezte Liam amint beült apa mellé

-Anyának autó balesete volt. Kórházban van - motyogta apa és a gázra taposott. Erre kitört belölem a sírás mert tudtam, hogy anya nem vezet valami jól ráadásul tél van. A fejem a térdemere hajtottam és reménykedtem abban, hogy semmi komoly. Egy kezet éreztem a hátamon ami simogatni kezdett. Jól esett és az arcom letörölve felültem.

-Ne sírj - sutyorogta nekem Louis, kezét a combomra tette és nyomott egy puszit az arcomra. Végig néztem a srácokon akik zavarodottan ültek a helyükön. A kocsit betöltötte a kínos csend, ami nálunk nem megszokott.

-Adjak zsepit? - kérdezte Niall aranyosan mire mosolyt eröltetve az arcomra aprót bólintottam. Megkaptam a zsepim és rá pár percre már meg is érkeztünk a korházba. Apa leállitotta a kisbuszt és a járműböl kipattanva indultunk a nagy, fehér épület felé. Amikor beértünk elkapott a deja vu érzés még a monoklim miatt. Utálok kórházba lenni, zavarnak a halvány szinek és irritálnak az orvosok mégis rájuk számithatok ha valami baj van az egészségemmel szóval inkább hálásnak kéne lennem. Odasétáltunk a recepciohoz a fekete hajú, kicsit tömzsi nőhöz.

-Jó estét a feleségemhez jöttünk - mondta apa a nagyon értelmes bevezetést. Én addig nézelödtem és próbáltam nem bele nézni senki szemébe mert a vörösre dörzsölt arcom és a feldagad szemeim senkinek nem nyújthatnak szép látványt. 

-Neve? - nyávogott a nő

-Amanda Payne - mondta anya mire a recepciós gépelni kezdett

-3. emelet 6-os szoba.

-Köszönjük - biccentett apa és a lifthez mentünk. Mind a 7-en betuszkoltuk magunkat én pedig megnyomtam a gombot mire a lift elindult. Gyorsan fel is értünk és rohantunk végig a folyosón egészen anya szobájáig. Én alig tudtam lépést tartani apával, aki szinte már rohant és közbe a szobák sorszámát motyogta. 

!!! FENT ÁLLITSD LE A ZENÉT ÉS INDITSD EL EZT: http://www.youtube.com/watch?v=M9oZbWQ-oGQ

-4...és 6. Itt vagyunk - állt meg az ajtó elött majd bevárva minket is egy eröteljes mozdulattal lenyomta a kilincset. A szoba kicsit volt és fehér, egy szekrény volt benne egy ággyal amin anya feküdt. A feje be volt kötve, a nyakán merevitö diszelgett, jobb lába lógott a tartóról, mellette az infúzió himbálózott, az orrából 2 csö jött ki a keze pedig hegekkel volt tele. Arca sápadt volt, szemei pedig beestek.

-Jaj anya - nyögtem ki, sírva az ágyához rohantam és megöleltem - rémesen nézel ki - mondtam egy kicsit nevetve, de belül nagyon fájt, hogy igy kellett látnom.

-Örülök, hogy tetszem - tolt el magától halvány mosollyal az arcán. Anyásan megsimogatta az arcom, letörölte a könnyeim és végig simitott a hajamon. Mivel látta, hogy sirok az ö szemeiböl is elöbuggyantak a könnyek. Anya mindig is ilyen volt. Ha fiú miatt bögtem velem együtt sírt és együtt néztünk nyálas filmeket csokival tömve magunkat. Emlékszem amikor felvettek álmaim gimijébe és amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek anya hamarabb elsirta magát mint én. Szeretem öt és örülök, hogy ilyen baleset miatt nem veszitettem el. Erre gondolva eszembe jutott, hogy mi lenne velem, ha nem élte volna túl a balesetet. Könnyek ezrei gyültek a szemembe és borultam anya mellkhasára. Sose volt egy konyha tündér és mindig szigorú volt, de mint anyának igenis megállta a helyét. 

-Szeretlek!! - mondtam a takaróba amibe az arcomat temettem

-Magunkra hagynátok egy kicsit - kérte a srácokat anya mire ök együttérzöen bólintottak és kimentek. - Shh Tori, ne sírj - simogatta a hajam és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjin nézni. Felültem és megfogtam a kezét.

-Úgy aggódtam érted - szipogtam és letöröltem az arcom. Erre anya is sirni kezdett.

-Tudod, jól, hogy nem hagynálak el soha - szipogta ö is és a kezemet kezdte simogatni 

-Tudom - sóhajtottam - Máskor jobban vigyázz magadra - mondtam és a könnyektöl megint elhomályosodott minden, de anya letörölte öket. Magamba megfogadtam, hogy minden nap úgy fogok viselkedni mintha ez lenne az utolsó.

-Hívd be öket - biccentett az ajtó felé mire én felálltam. Kinyitottam az ajtót amin a srácok rohantak be és körbe ülték anya ágyát. 

-Hogy történt a baleset? - kérdezte Zayn 

-És a kocsival mi van? - fúrta magát oda Louis félre lökve Harry-t aki a gipszet tanulmányozta mert szerinte nagyon jó önvédelemre. 

-És mi van a kajával? Milyen a korházi koszt? - ugrándozott Niall

-Nyugi srácok mindent elmondok - mondta mostmár vidámabban. Muszáj volt éreztetni vele, hogy itt vagyunk neki és a srácok nagyon rendesek voltak. - Először is a kaja olyan most a moslék - mondta szomorúan mire Niall együttérzöen bólogatni kezdett. - A baleset pedig úgy történt - kotorászott az emlékeiben. - Mivel tél van elég rendesen esett a hó és csúsztak az utak. 90-nel mentem amikor mögülem egy hülye állat - kezdett el káromkodni. Ha valakire nagyon haragszik általába csúnyán beszél. Multkor apa mondta a szomszédnak, hogy ha jót akar magának nem parkol le a házunk elött. A kocsiját nem vitte arrébb ezért amikor anya hazajött szépen belegázolt a szomszéd kocsijába - elözni kezdett, de a vadbarom nem vette észre, hogy a másik sávból egy nagyobb autó jön elötte, és az az idióta neandervölgyi csak azért is elözni akart. Már majdnem leértem az autópályáról és L.A. táblánál voltam amikor megelözött az az állat. Meg is lett a következménye. Én métereket csúsztam míg nem egy fának mentem neki, a nagy autó a másik sávból egy nem messzi árokba borult, az a pléhpofa pedig pörgött párat  és felborult. Ennyi - fejezte be és a mi reakcionkat várta. Hát a srácok eléggé ledöbbentek és nem szóltak semmit.

-És a kocsi? - törte meg a csendet apa, erre anya kirántotta a kis éjjeli szekrény fiókját és elöszedett belöle egy képet amit apának adott. Mi egyböl odafúrtuk magunkat

Apa a kép láttán szipogni kezdett minket viszont nem érintett meg annyira. 

-És mikor jössz haza? - kérdezte Liam

-Még nem tudom, de idövel ha akarok tolokocsival is hazamehetek - gondolkodott anya  - Srácok kimennétek amíg beszélek Bob-bal? - kérdezte anya 

-Persze - mondtuk kórusba és kimentünk. A folyosón Zayn Mendy-nek, Liam pedig Lexy-nek írt helyzet jelentést, Harry és Niall a közeli autómatához rohantak, Lou a derekamat ölelte át és csak nézett ki a fejéböl én pedig a kis szoba ablakán bámultam be apáékra. Apa az ágyon ült kiváncsian fürkészve anya arcát. Ö csak a sóhajtott egyet és a falról apára nézett. Kitört belöle a sírás és mondott valamit apának mire neki eltorzult az arca és egy könycsepp gürdült le az arcáról. Mi az amit én nem tughatok? Nekem is fontos mi van anyával? Ez igy igazságtalanság. Hazafele menet apa csendben vezetett mig a srácok beszélgettek. Én nem szóltam semmit csak az ablkon bámultam ki, néha rajzoltam az üvegre, de ez se foglalt le csak egyre kiváncsibb lettem. Otthon senki nem vacsizott csak külön elmentünk fürdeni és elmentünk a saját szobánkba. Louis már rég mellettem aludt míg én csak álmatlanul forgolódtam. Nem tudtam kitalálni anya mit mondott apának ami olyan nagyon titkos? Emiatt forgolódtam egy darabig aztán elnyomott az álom.