62.fejezet ~ Utazás

Sziasztok! Amint látom tényleg csak páran maradtatok. Arra jutottam, hogy nem fejezem be a blogot és még ha kevesen is vagytok írom azoknak aki olvassák és szeretik. :) A nyaralás több fejezetben fog lejátszódni ami rengeteg képekkel jár majd :3 KOMIZZATOK!!!  Jó olvasást! 

-Tori. - hallottam Kevin hangját, aki gyengéden mozgatta a vállam. 

-Hmm? - nyitottam ki a szemem. 

-Kezdj el készülődni, mert nemsokára indul a gépünk. - mosolygott. 

-Te is jössz velnük? - csillant fel a szemem és máris éberebbnek éreztem magam. Kevin csak bólintott mire én a nyakába ugrottam. Annyira szeretem. 

-Ne itt faljátok egymást! - jött be Lexi. - Tori te még pizsiben vagy? - nézett rám idegesen. 

-Mint látod. - vigyorogtam rá. 

-Húzzál készülődni! - mutatott az emeletre. 

-Magán géppel megyünk?? - csoszogott be Mandy. 

-Nem! Miért vagy még mamuszban? Nem fogom neked eltenni ha elfelejted! - szólt rá Lexi. 

-Tudod mi baja? - jött utánam Mandy a lépcsőn. 

-Ba van kattanva a nyaralás miatt. - ütögettem a halántékom a mutatóujjammal. 

-Hallottam ám! - jött ki a nappaliból mire mi gyorsan felrohantunk. Az emeleten mindenki járkált. Bementem a szobámba ahol Louis volt és 2 gatyát méregetett. 

-Szerinted melyik jobb? - mutatta fel őket. 

-A kékben sokkal jobb a feneked. - böktem a bal kezében lévőre. 

-Miért ebbe nem? - mutatta fel a zöldet. 

-De! Csak jobban szeretem ha abba a gatyába csak én látlak. - mentem hozzá közel. Kezeim derekán pihentek majd lecsúsztattam őket a fenekére. Erősen megmarkoltam azt mire egy halk nyögés hagyta el a száját.  Hasunk összeért, homlokát az enyémnek támasztotta. Szemei csukva voltak, közelségem miatt alsó ajkába harapott. 

-Ne játsz velem! - mondta lihegve majd az ágyra lökött. Rám mászott és csókolgatni kezdett. 

-Mi a szart csináltok? - rontott be Lexi, megzavarva az idilli pillanatot. - Louis miért nem pakolsz? 

-Már bepakoltam. - ült fel Lou mire Lexi a földön pihenő bőröndre nézett. 

-Ennyi? - nézett bele. - 1 farmert viszel 5 napra? - kiáltott rá. - Szállj le Toriról és láss neki! - Lexi kiment, Lou pedig felállt és duzzogva az összes ruháját a táskájába dobálta. 

-Tori nem láttad a zöld boxerem? - nyitott be Harry. 

-Miért rajta keresed? - nézett furcsán Louis. 

-Gondoltam biztos lenyúlta. - röhögött a fürtös. Kicsit hülyén éreztem magam. Féltem, hogy Louis félre érti. Aztán bevillant a Szilveszter és még vörösebb lettem. 

-Miért nyúlta volna le? - értetlenkedett tovább Louis. 

-Mert Mandy biztos nem volt, Lexi nem is bír.. - magyarázott Harry. 

-Ti ketten..? - kérdezte Lou zavartan és kettönk közt kapkodta a fejét. 

-Dehogy is!! - otditottam, de elnevettem magam. 

-De, de!! - röhögött Harry is mire hozzá vágtam egy párnát. Ő kiment én pedig elmagyaráztam Louis-nak, hogy nem volt közdtünk semmi. Amit nehéz volt bemagyarázni. 

~ 1 óra múlva = fél 11 ~ 

Fél óránk volt, hogy elérjük a gépet Miami-ba. Épp a kisbuszunkból szálltunk ki a csomagokkal amikor megszólalt a hangosbemondó: los angeles-i járat 20 perc múlva indul Miami-ba. 

-Telefon nálad van? - kérdezte apa mire bólintottam. - Fürdőruha? Naptej? Papucs? Pénz? - kérdezgetett amikre én csak bólógattam. Elköszöntünk apától majd berohantunk az épületbe. A csomagjainkat a poggyász szállitó szalagra dobtuk majd a jegyünkkel mentünk tovább. Liam megszámolta hányan vagyunk majd elindultunk a szűk folyósón. Mindenki izgatottan sutyorgott, ami idegesítette Lexit. 

-Maradjatok már csendben! - szólt ránk. Mindenki elhallgatott és végre csönd lett amikor Niall elfingotta magát. Erre mindenki röhögni kezdett. Kiértünk a folyósóról és megláttuk a nőt, aki a jegyeket szedte. Liam a kezébe nyomta az összeset majd bementünk a gépbe. Kiváncsian kerestük a helyünket, remélve, hogy egymáshoz közel tudunk ülni. Hát ez nem sikerült mert az utasok össze-vissza ültek. Én leültem Louis-val, Mandy Zayn-nel, Harry Liam-mel, Niall és Kevin pedig egy hármas széken ültek Lexi-vel. A pilóta mondta, hogy megkezdődik a felszállás a hajtómővek pedig beindultak. Erre a mellettem ülő Lou elkezdett lányosan sikongatni. Néhányan megbámultak, de Lou még mindig vísítozott. Kb. egy fél órája mehettünk amikor unatkozni kezdtem. Feltérdeltem az ülésemre és körbe néztem. Lou mellettem a galambját szorongatva vigyorgott ki az ablakon, Mandy és Zayn együtt halgattak zenét, Liam aludt, Lexi a telefonját nyomkodta, Niall és Kevin egy zacskó mogyorón civakodtak, míg Lexi szét nem szedte őket, Harry pedig engem nézett. Mosolyogva intettem neki mire rám kacsintott. Visszaültem a székemre és a fülhallgatómat kezdtem kicsomózni. Már majdnem megvolt, amikor Harry jelent meg a székem mellett, és egy pléd volt rácsavarva. Kidülledt szemekkel bámultam, hogy-hogy mer ilyen lengén lenni egy repülőm. A reakcióm viszont félre értette. 

-Jól gondolod. Ez alatt semmi nincs. - huzogatta a szemöldökét mire elvörösödtem. - Nincs kedved felfedezni a gépet? - nézett rám vigyorgorva. 

-Most? - nevettem el magam. 

-Ja. - bólintott határozottan. 

-Nem bánom. - pattantam fel. - És ha a stewardesek visszaküldenek? - tettem a kezem a vállára. 

-Nyugi cica vigyázok rád. - kacsintott é tovább ment. Mosolyogva megforgattam a szemem majd követtem. Harry egyik kezével az enyémet szorította a másikkal pedig a plédet fogta magához. Előre féltem, hogy mi történik ha elengedi a vékony takarót. Az egész gép kihalt volt, csak mi járkáltunk. A büfé felé mentünk amikor megláttuk az egyik stewardest, aki épp a wc-re sietett.
-Szerinted kézi irányítással megy a gép? - fordult felém Harry egy vigyor kíséretében.
-Höhö!! Oda nem megyünk be. - torpantam meg. Harry szivatni akarta az utasokat, hogy zuhan a gép, de megmondtam neki, hogy ebben nem leszek partrner. Végül megadta magát és fogócskázni kezdtünk. Az üléseket csapkodva a sorok között futottam Harry elől, aki hamar utólért.
-Engedj el!! - szóltam rá kicsit hangosan, de még mindig nevetve.
-Soha! - súgta a fülembe mire kirázott a hideg.
-Te is hallottad? - kérdezte az egyik stewardes.
-Baszki lebuktunk! - röhögött Harry és lelökött az egyik ülésre. Leültünk egymás mellé amikor lépteket hallottunk. - Szimulálj alvást! - szólt rám és becsukta az szemét. Én is így tettem majd vártam, hogy halkuljanak a léptek. Harryvel egyszerre nyitottuk ki a szemünket majd tovább játszottunk a gépen míg meg nem szólalt a hangosbemondó, hogy nemsokára leszállunk Miami-ba.