29. fejezet

 Boldog Szent Patrik napot! Azt olvastam, hogy ez egy ír ünnep, szóval valamilyen szinten köze van Niall-höz. Jó olvasást! 

-Te szemét állat - förmedt rá Lou és olyat behúzott Becknek, hogy lefordult a székröl. Na itt tört ki a baj. A srácokkal reflexböl felálltunk és Louishoz siettünk. Egy kicsit verte a viz, keze ökölbe szorult, amit próbáltam szétnyitni, utalva arra, hogy nyugodjon le, de nem hagyta magát. Beck épp a földröl kelt fel az orra pedig vérzett, a barátai csak lesokkolva ültek a pultnál. Inge újjába megtörölte vérzö orrát. Beck megemelte az öklét és Louisra szegezte, engem az ájulás kerülgetett és egy hang a fejembe csak azt ismételte, hogy nem hagyhatom. Louis elé álltam igy engem ért az ütés. Nagyon fájt az öklös amit Beck adott, az egyensúlyomat kezdtem elveszteni és csak a srácok hangját hallottam ahogy a nevemet kiabálják, majd minden elsötétült.

~ Louis szemszöge ~

Beck készült, hogy visszaadja az ütést amit pár perce tölem kapott. Kivédtem volna, de Tori mellölem elmozdult és elém lépett. Megfogtam a derekát, hogy elrántsam, de Beck nem kapcsolt elég gyorsan és állba vágta Torit, aki a karjaimba esett. Az étterembe az emberek ijedtükben felsikitottak.

-Úristen Tori, nem akartam - kapott észbe Beck. Én csak a karjaimban tartottam a már ájult Torit és a könnyeim potyogtak. 

-Húzz inenn te barom - lökte el Liam Becket.

-De én tényleg nem - kezdte már megint

-Nem hallottad mit mondtam? Takarodj! - mutatott az ajtó felé Liam. Leültem az egyik asztalhoz Torival az ölembe, amikor odajött a palacsintázó tulajdonosa.

-Hívjam a mentöket? - kérdezte kedvesen, de aggódva a középkorú nö

-Ne, hivja inkább a pizza futárt! - kiabáltam rá - Persze, hogy a mentöket!

-Louis nyugodj meg - állt mellém Hazza és a vállamra tette a kezét - Kérem hivja a mentöket - fordult a nöhöz, aki gyors léptekkel elment.

-Nem lesz semmi baj - gugolt le mellénk Zayn, Liam pedig megsimogatta Tori haját.

-Az egész az én hibám - sirtam - Ha nem kezdek el kötekedni, most nem lenne ez.

-Louis mindjárt itt vannak a mentök nem lesz semmi baj - nyugtatott Niall és a palacsintáját nyujtotta felém

-Köszi most nem kell - háritottam kedvesen mire ö ette meg

-Megjöttek a mentösök - lépett hozzánk a nö. Kivágodott az ajtó és bejött rajta pár pasi egy hordággyal. Átvették tölem Torit és ráfektették, majd betolták a kocsiba.

-Mehetünk a kocsival mi is? - lépett az egyik mentös pasi mellé Lexy

-Hányan vannak?

-6-an - válaszolta Liam

-Kicsit szükösen leszünk, de jöjjenek - intett a pasi mi pedig beszálltunk az autóba. Furcsa volt ott hagyni a sok embert akik leblokkova nézték az eseményeket. Annyi szent, hogy az étterem népszerüségét ezzel sikerült csökkentenünk. Egy kisebb padon ültem, Tori mellett és néztem, ahogy mellkhasa fel-le emelkedik, ez valamivel megnyugtatott. 10 perc múlva megérkeztünk a kórházba. Torit elvitték az ágyon, mi pedig arra a folyosora mentünk, ahol a kis szoba volt. Egy orvos volt bent nála és épp a állát vizsgálta, majd rákent valami krémet és kijött hozzánk, mire én és Liam egyböl felpattantunk  a székröl.

-Semmi komoly. Rendbe fog jönni. A lila folt napok múlva magától el fog tünni, csak idö kell neki. - mondta az orvos kedvesen - Nemsokára magához tér. Elöször egy ember menjen be, és ha felkelt mehetnek a többiek - mondta a doki és otthagyot minket

-Mehetek én? - törtem meg a csendet és kérdésem inkább Liamnek szegeztem mire ö csak némán, mosolyogva bólintott egyet. Erösen lenyomtam a kilincset és becsuktam az ajtót. Leültem Tori mellé egy kis székre, a kezét simogattam és az arcát néztem. Nagyon bűntudatom volt.

~ Tori szemszöge ~

Nagy nehezen magamhoz tértem és résnyire nyitottam a szemem. Minden homályos volt, próbáltam felülni, de két kéz a vállamnál fogva visszanyomott az ágyra.

-Louis? - nyöszörögtem

-Itt vagyok - mosolygott, kicsordult egy könycsepp a szeméböl és inett az ajtó felé mire az egyböl kinyilt és a srácok jöttek be rahjta. Mind körbe állták az ágyam és megkönnyebülve sóhajtottak fel.

-Kórházba vagyok igaz? - néztem körbe a kicsi szobába

-Igen - mondta Zayn és leült az ágy másik oldalára majd a számhoz nyúlt és megnyomta

-Áú - kaptam oda a kezem

-Bocsi - húzodott el mire csak rámosolyogtam

-Add ide a tükröd - nyújtottam a kezem Lexyhez, de Zayn gyorsabb volt és a farzsebéböl elörántott egy kéket. - Köszi. - nem nagyon mertem megnézni az arcom, de a kiváncsiság erösebb volt nálam. - Jézusom - kiálltottam el magam és eldobtam a tükröt ami a falnak csattanva széttört. Az arcom bal oldala és az állam egy része tiszta lila volt. - Bocsi - simogattam meg Zayn kezét, de ö csak legyintett.  Kopogtak az ajtón.

-Gyere - szólt ki helyettem Louis

-Nem zavarok? - dugta be az ajtón a fejét Beck

-De nagyon! Menj ki! - állt fel Lou és az ajtóra mutatott

-Várj - fogtam meg Louis csúklóját - hadd beszéljek vele - motyogtam mire Lou két kezével a fejem két oldalára támaszkodott és lehajolt hozzám

-Ne csinálj több hülyeséget oké? - kérte és adott egy puszit a homlokomra

-Te pedig hívd fel anyát és mondd neki, hogy minden rendben - karoltam át a nyakát és lehúztam magamhoz egy csókra

-Hagyjuk most ezt - emelkedett fel egy kicsit - A szád miatt jó? Nem akarom, hogy fájjon. - mosolygott és ellökte magát az ágytól. a srácok kifele menet egyesével neki mentek Becknek, söt Niall kb. mint egy csirke, ott kakaskodott. Olyan rendesek. Miután kimentek, Beck az ágyamhoz lépett.

-Jobban vagy? - kérdezte

-Nézdd meg mit tettél? - mutattam a számra, de nem tudtam kiabálni mert nagyon fájt - Neked ez jó? Teljesen tönkre akarod vágni az életem? - mondtam és próbáltam a szemébe nézni, de ö csak a földet pásztázta

-Nem csak az én hibám - védte magát - Louis kezdett kötekedni

-Nem kellett volna kiprovokálni - vágtam visssza

-Tudod, azért mert Louis híres és elvakit a szerelem néha észre vehetnéd magad - mondta sértödötten

-Menj ki -mondtam higgadtan

-Ezt még végig mondom - erösködött

-Louis!!! - kiabáltam el magam annak ellenére, hogy nagyon fájt. Amint kiejtettem a nevét már ki is vágodott az ajtó és a srácok jöttek be rajta

-Menj ki - mondta keményen Liam

-Mindjárt még mondok valamit - erösködött tovább és nem tágitott

-Húzd már ki azt a nagy picsád mielött kiraklak! - mutatott az ajtóra Liam és most még én is kezdtem töle félni. Azelött soha nem láttam ilyen mérgesnek. Beck inkább kiment, Zayn pedig a telóját nyújtotta nekem

-Mendy az - suttogta

-Oh köszi - kaptam ki a kezéböl és a fülemhez emeltem - Szia - köszöntem neki

-Jézusom Tori. Jol vagy? Kórházba vittek? Ugye nem komoly? - bombázott a kérédseivel Mendy és hallottam, hogy remeg a hangja

-Mendy ne sírj! - nyugtattam

-Jó csak amikor Zayn megirta nagyon megijedtem, és bántam, hogy nem voltam melletted. Ráadásul a mobilod se vetted fel - hadarta idegesen

-Mostmár minden oké. Most elindulunk haza és ha otthon leszünk felhívlak - mondtam neki

-Oké. Siessetek és vigyázz magadra amig nem találkozunk. Szeretlek - mondta komolyan engem pedig elöntött a sirás. Nagyon rég nem mondta ezt nekem és már hiányzott. Ugy látszik még meg lehet menteni a barátságunkat.

-Én is téged - szipogtam - szia - majd letettem. Kiszálltam az ágyból és kimentünk a kórházból. Az épület elött taxit fogtunk és haza mentünk.

~ 20 perc múlva ~ 

A kocsi kiett minket a ház elött, mi pedig bebotorkáltunk. A kedvem egyböl jobb lett miután elhagytuk a kórházat. Persze fejben már hallottam a fejmosást amit anyától fogok kapni. Apától nem tartottam, a fiúktól ugyan ugy féltett min más apuka a lányát, de talpraesettnek gondolt. Halkan bementünk a házba és az elöszobába ledobtuk a cuccainkat. Anya a konyhába volt és fél 10-kor csinálta a vacsorát csak nekünk, apa pedig a nappaliba meccset nézett.

-Bob mit eszel már megint? - lóbálta anya a fakanalat

-Popcornt? - próbálkozott apa

-Addi ide! Egyáltalán ki veszi ezeket? - kérdezte 

-A gyerekek - vágta rá apa. Ami amúgy részben igaz, de az ö keze is benne szokott lenni

-Megjttünk - kiáltotta el magát Hazza

-Sziasztok - jött hozzánk anya tárt karokkal, de amikor meglátta a monoklimat inkább összefonta maga elött a karjait. - Mit csináltál már megint? - tette fel a kérdést mire számitottam. Leültünk az asztalhoz és elkezdtük enni a csirkét amit elméletileg anya csinált. Közbe persze ki kellett tálalnom mindent, hogy mi történt a palacsintázóba. Amúgy anya nem véleltlenül nem akar elengedni minket forgatás után sehova. Apa szerint a foltomtól függetlenül forgathatunk, anya szerint nem, mert nem divatos az olyan sál tavasszal ami takarja az arcom. Amig ök ezt vitatták mi felszaladtunk a Louval közös szobánkba. 

-Vajon anya csinálta a csirkét? - törte meg a csendet Liam

-Szerintem rendelt - mondta Zayn. Szavazással megállapitottuk, hogy a csirke nem anya műve majd webkameráztuk egy órán át Mendyvel. 

-Mutathatok valamit? - pattant fel Niall a földröl

-Jaj ne Niall most ettünk - takarta a szemét Lou - Szerintem senki nem kiváncsi a fenekedre - röhögött

-Ne már Louis - boxoltam vállba - Mutasd Niall

-Oké - mondta és kétoldalt megfogta a gatyáját és feljebb húzta, de Lou közbe vágott

-Mondta, hogy lehúzza - nevetett fel

-Dehogy - tagadta Niall és az ablakhoz ment. Felemelte a kezét és cigánykerekezett egyett. Sajnos elött nem mérte fel a terepet, igy neki dölt a szekrényemnek.  Ami felborult és kiestek belöle a ruhák. - Bocsika - vágott kutyapofit

-Nem baj - legyintettem mosolyogva

-Szerintem menjünk filmet nézni mielött Niall produkál még valamit - röhögött Lexy. Egyetértöen bólintottunk és halkan leindultunk. De hát mi nem tudunk halkan közlekedni. Zayn a lépcsö tetején kigáncsolta Harryt, aki legurult és minden lépcsöfokon nyögdécselt egyet. 

-Csendbe nem megy? - kérdezte apa mikor átmentünk a nappalin

-Te gurultál már le lépsön csendbe? - kérdezett vissza Harry és érezte, hogy ö gyözött. A moziterembe válogattunk egy kicsit végül megállapodtunk a Vámpirok szaga (Alkonyta paródia) című filmen. Elötte gyors összedobta, egy tál popcornt és beültem Louis és Zayn közé.

Red Nose Day-es kép...

...és video annak aki nem látta volna.