20. fejezet

Na, végre betöltött ez az átkozott gépem. Tegnap kaptam levelet és felvettek az egyik suliba amit megjelöltem. Muhaha. Na de mind1, jó olvasást!

-Úristen! Elhagytuk! - pánikoltam. Körbenéztem és mindenki le volt blokkolva.

-Elhagytuk Zaynt! Muhaha - röhögött Louis mire vállba boxoltam, utalva arra, hogy nem a legjobbkor poénkodik.

-Louis inkább fejezd be, és menjünk a busz után - szólt rá Mendy. Egy emberként néztünk össze és hála a néma kommunikálásnak, egy közös bólintással elintéztük. Mindenki mint az örült rohanni kezdett. Liam volt a legelején én meg leghátul, nem vagyok valami fitt. A busz most kanyarodott be jobbra. Onnan már csak két utca és lesz a busz megálló. Elértük az elsö kanyart. Harry, Liam, Lexy és Mendy már az utca végén jártak, Lou egy kicsit mögöttük árván dudolgatott valamit és kocogott, én pedig leghátul futottam Niall-lel. Evés után nem lehet igy futni, ezt mi tudjuk a legjobban. Futás közbe Niall nekiment két embernek akik épp a boltbol jöttek ki és kaptunk egy kis paradicsomot. Niallt a hátán engem pedig vádlin találtak el. És még minket hülyéztek le, hogy miért ilyenkor futunk. Inkább ök hülyék, hogy fél 11-kor vásárolgatnak.

-Niall - lihegtem kifulladva

-Igen? - fordult felém

-Vigyázz! - kiabáltam de már késö volt. Niall teljes eröböl neki ment egy oszlopnak. Visszapattant és elterült a földön. - Jól vagy? - gugoltam le mellé

-Persze - eröltette vigyort az arcára majd a kezét nyújtottam neki és felhuztam. Elkezdtünk futni és nesokára Louist is beértük, aki már nem énekelt. Pár perc után oda is értünk. A busz megbe ültek a padon és Zayn még mindig durmolt.

-Na végre, hogy itt vagytok! - pattant fel Lexy - Indulhatunk!

-Mi? - hüledeztem - Még csak most értünk ide - támaszkodtam a térdemre

-Igaza van - sóhajtott Liam és finoman elkezdte pofozgatni Zaynt - Amúgy mi tartott ennyi ideig?

-Hát Niall neki szaladt két embernek aki megdobáltak paradicsommal - mutattam Niall hátára és az én vádlimra - ja és egy oszlopnak is neki ment. - erre a srácok felröhögtek

-Hol vagyok? - nyitotta ki résnyire a szemét Zayn

-Drága Zayn! - tette Lexy a kezét Zayn vállára és kedvesen mosolygott rá - Hogy merészelsz bealudni egy buszon amikor tudod, hogy a barátaiddal együtt bármikor le kell szállnod, ráadásul ki is rabolhattak volna - orditotta Lexy

-Ja az a 60 éves nénike nekem is nagyon gyanus volt - feleselt Zayn 

-Oké, mind1 inkább menjünk, már késö van - nézetem az órámra

-Mennyi az idö? - kérdezte Louis

-11 óra - mondtam és elindultam

-Baszki még az uccsó járatot is lekéstük - morogta Harry. Hát igen, gyalogolhattunk haza. De Zayn megvan és ez a lényeg. Lassan, csendben elindultunk haza. Odalopoztam Louis mellé és ósszekulcsoltam ujjainkat mire rám mosolygott és pedig ásitottam.

-Álmos vagy? - kérdezte és még a lámpa fénye alatt és majdnem elájultam azoktól a szemektöl

-Igen - mondtam mire Louis megállt és elengedte a kezem. Elép lépett és egyik kezét a hátamra a másikat pedig a lábam alá tette és felkapott. Ha egyedül lennénk ez irtó romantikus lenne... - Köszi - ásitottam és vállára tettem a fejem ugy bambultam tovább. Késöbb Liam is Louishoz hasonloan cselekedett, csak nem Lexyt vagy Mendyt vette volna fel udvariasságböl hanem Zaynt, aki majdnem elaludt séta közben. Tovább bambultam,de nem birtam sokáig mert elaludtam Louis karjaiba. Nem tudom mennyi idö telt el, de Louis ébresztett.

-Tori - rázott meg egy kicsit

-He? - mosolyogtam rá álmosan

-Itt vagyunk - tett le és fogta a kezem amig meg nem bizonyosodott rola, hogy meg tudok állni a lábamon. Bementünk a keritésen és az ajtóba álltunk mert nem tudtunk tovább menni, az ajtó persze nyitva volt

-Miért álltunk meg? - kérdezte Mendy elölem - Zayn szaladj a lámpához és kapcsold fel. 

-Nem megyek - suttogta Zayn

-Miért? Mi baj? - kérdeztem

-Sötét van - suttogta tovább, hát persze, Zayn  fél a sötétben - és amúgy is áll valaki a lépcsönél

-Jaj, ne gyerekeskedj már! - szólt rá hátulról Lexy

-De komolyan! - erösködött tovább Zayn

-Engedj majd én - furtam elöre magam és célba vettem a lámpát. Az elmúlt pár percbe Zayn jól bemesélte nekem, hogy van ott valaki ezért egy kicsit már én is féltem. - Apu? - találgattam

-Nem, anyád - kapcsolta fel anya a lámpát mire az ajtóból halk nyekkenéseket hallottam.  A srácok fal fehérek voltak és mikor jobban szemügyre vettem anyát, kicsit megértettem. Hajcsavaróval volt tele a feje és zöld pakolás volt az arcán.

-Mit csinálsz itt? - lérdeztem kedvesen hátha megenyhül

-Ezt én is kérdezhetném töletek - döntötte oldalra a fejét és méregsen fürkészte az arcom majd a digitális órára nézett - Nyomás lefeküdni, apáddal holnap szabadnapunk van, reggel 10-ig a szemem elé ne kerüljetek - mutatott a lépcsö fele mire mind megindultunk fel. Libasorba mentünk, szegény Niall a sor végén lopakodott, persze anya észre vette

-Bú - kiáltott anya Niallre és rácsapott a seggére

-Ááááááá - sikitotta Niall és félre lökve mindenkit felrohant az emeletre. Elvánszorogtam zuhanyozni és bementem a szobámba ahol már Louis az ágyon telózott.

-Mendy? - kérdeztem töle

-Ma a szobámba alszik, hogy én itt lehessek - vigyorgott és feloltotta az éjjeli szekrényes lámpám. Befeküdtem mellé és hozzá bújtam.

-Ugye nem most fogtok huncutkodni? - ült fel gonosz mosollyan az arcán Lexy mire felmutattam neki a középsö ujjam. Visszadölt az ágyába és pár perc múlva el is aludt. 

-Nem tudok aludni - furtam az arcom Louis mellkhasába

-Énekeljek neked altatót? - mosolygott rám

-Aha - búlúgattam mire Louis motyogni kezdett, gondolom memorizálja.

-Este van, este van ki-ki nyugalomba - kezdte és bár az arcát nem láttam éreztem, hogy mosolyog - csak Niall kajál már megin titokba, zúg az egész ház, Zayn megint horkol, Harry hozzá vág egy párnát hátha kussol, mintha lába kellne valamennyi eszköznek, hadjárta indul a One Direction ellen, csapong a sok kanál a konyhában rikoltozik Liam, benn a szobában (forrás: Minden ami One Direction) - hát erre a versikére muszáj  volt hangosan felröhögnöm. Felkönyököltem Louis mellé, hogy adjak neki egy csókot, de már szuszogott. Mosolyogva visszafeküdtem mire Louis a fejére huzta a takarót és halkan horkolni kezdett. Bambultam a plafont egy darabig amikor kinyilt az ajtó, és apa jött be rajta. Idejött az ágyamhoz és leült mellém

-Szia gyögyszemem - becézgett, imádom amikor ezt csinálja - Miért nem alszol? - simogatta a hajam és adott egy puszit

-Még nem vagyok álmos - ásitottam, sehogy  se tudtam aludni, egymást bámultuk mosolyogva amikor Louis óriásit horkantott.

-Mi a... - rántotta le apa a takarót róla - Louis mi az ördögöt keresel itt?

-He? - ült fel Louis kómásan - Oh, hello Bob - tért magadhoz. - te is velünk alszol? kicsit szükösen leszünk, de mindig szivesen látunk. - vigyorgott

-Louis menj a szobádba - mondta apa

-De ott van Mendy - szóltam közbe

-Nem akarom, hogy együtt aludjatok - mondta apa szigorű hangon - nem akarok még unokákat - mosolyodott el

-Nyugi én már fáradt vagyok hozzá - dölt vissza Louis és magár húzta a takarót.

-Hagyjad. Aludni fogunk - biztositottam apát

-Hát jó - állt fel apa - az én kis lányom se olyan kicsi már - hajolt le és adott egy puszit - Jó éjt! Szeretlek drágám - ment az ajtóhoz

-Én is téged - ásitottam és bealudtam.

Nem kell egyböl rosszra gondolni...