I hope you like it!
-Ti meg mit műveltek? - halottam apu meglepett mégis nagyon ideges hangját. Louisval azonnal szétrepültünk. Ö lesütötte a szemét és a földet pásztázta én pedig lesokkolt fejjel a többieket bámultam. A fiúk arcáról nem tudtam leolvasni semmit, Lexy viszont diadalittas fejet vágott. Ö nem is igazán érdelet, de apa... Úgy éreztem becsaptam és nem mondtam el neki, azt amiben föszerepe lenne. Minden apuka védi a lányát az udvarlóktól nem igaz?
-Meg tudom magyarázni - kezdtem zavartan. A fiúk szemmel kommunikáltak Louisval, Lexy pedig vigyorogva várta a magyarázatomat.
-Nem akarom hallani - mondta halkan apa. Erre a mondatra könny szökött a szemembe és sírni kezdtem. Hogy lehettem ekkora marha? Mindig apa volt az akinek mindent elmondta, persze anyának is, csak apa mégis kicsit más volt. Miután látta, hogy sírok hátat forditott és kiment - Mára befejeztük a forgatást. Pár nap szünetet kap mindenki - kiabálta apa
-Bob, drágám! Hova mész? - kapta el anya apa csúklóját. Apa közel hajolt hozzá és szájon csókolta majd mondott neki valami amit nem értettem mert túl messze voltak.
-Srácok! Vetközzetek le megyünk haza - szólt be az öltözöbe anya. Az öltözöbe átöltöztünk és beültünk a kocsiba. Az út síri csendben telt ami elég kínos volt, föleg nekem és Louisnak. Ettöl függetlenül Louis a kezemet fogta és nyugtató pillantásokat küldött felém. Apu nem volt otthon ezért mindenki csendben elvonult a szobájába. Még csak 6 óra volt. Háttal ledöltem az ágyamra és a könnyeimmel küszködtem amik hamar elöjöttek. Lexy is bejött és leült az ágyára. Nem láttam ugyan, de éreztem, hogy engem bámul. Kiváncsi voltam mit akar a fejemhez vágni, de nem akarom megadni neki ezt az örömöt.
-Hát ez szép volt Tori - piszkált Lexy - Jól idözitetettek Louisval. - tapsolt lassan.
-Nem kérdeztem a véleményedet - förmedtem rá és rá se néztem
-Hát jó én csak vigasztaltalak - védte magát
-Elég bénán vigasztalsz - vágtam a fejéhez
-Kösz - duzzogott - amúgy úgy is megbékélnek. - erre felültem és kérdön néztem Lexyre. Hát nem tom mi baja egyszer köcsög aztán kedves. Amíg elbambultam ki az ablakon és láttam, hogy már sötétedik megint apa jutott eszembe és sírni kezdtem. Elvettem a macimat és belefúrtam az arcomat.
-Most mi bajod? - ült át az ágyamra
-Apu soha nem fogja ezt megbocsájtani - szipogtam - és a srácok se tudták sova tenni ezt az egészet.
-Dehoyg nem. Csak elég hülyén buktatok le - simogatta a hátam.
-És Liam? Hogy lehettem ilyen szemét. Neki mindig mindent elmondta kiskorom óta, szinte már lelki társak voltunk egymásnak - orditottam magammal mire Lexy felállt melölem és lenézett rám
-Victoria az Istren szerelmére szedd már össze magad. Nem fogsz bele haéni, ne legyél már ilyen hülye - kiabálta a képembe - apud duzzod, de majd megbékél, a srácokon pedig ne törd a fejed, nemsokára küldenek üzit, hogy menjünk át Louis szobájába mert mind ott vannak - mondta Lexy nyugodt hangon és az ajtó felé indult - Kérsz inni? - fordult vissza
-Igen - mosolyogtam rá mire kiment. Pár perc után vissza is jött. Leült velem szembe és odaadta a poharam. - Köszi - kortyoltam bele - Lexy? - szóltam neki
-Mi van? - nézett fel rám. Ö nem ismeri a ,,tessék" szót...
-Köszönöm - sóhajtottam és 1 tonna kö esett le a szivemröl, hogy ezt pont Lexynek mondtam
-Jaj , ne nyáladdzunk már - legyintett - segitettem mert nem akarom nézni a savanyú képedet és kiröhögtelek amiért lebukatok - röhögött. Aha, szóval amikor fenn vagyok veszekszik velem, ha pedig a béka segge alatt vagyok akkor meg felhúz.
-Szereted még Louist? - kérdeztem hirtelen felindulásból
-Igen - válszolta komolyan - De mint látom ö téged szeret és akármilyen bunkó is vagyok veled, nem szednélek szét titeket.
-És Harryvel mi a helyzet? - puhatoloztam mire ö felnevetett - Most mi van?
-Azt hiszed nem tudom mit csináltál - csóválta a fejét - Tudom, hogy beszéltél Harryvel és tudom, hogy mindent elmondtál neki amit velem beszéltél. Mindent megdumáltam vele és ö elmondta amit egyik este a nappaliba beszéltetek. Mostmár csak barátok vagyunk és ez igy is marad - mesélte Lexy, már tovább folytatta volna amikor csipogott a telóm. Egyböl érte nyúltam, de Lexy megelözött és felolvasta.
-Ki az? - kérdeztem, persze tudtam
-Szia Cukorbogyó! Gyere át a szobámba a fiúk is itt vannak. Szeretlek: Lou <3 - olvasta hangosan - fúj, de nyálas - dobta le elém mire és felkaptam és újra olvastam.
-Nekem nem - mondtam mosolyogva
-Na mire vársz? Menjünk már! - pattant fel
-Te is? - kérdeztem
-Persze! Csak nem hiszed, hogy le akarok maradni valamiröl? - pampogott és felhúzott az ágyról. Lekapcsoltam a szobába a lámpát és átmentünk a srácokhoz. Lexy azonnal benyitott. - Hellóka - vette a formát kényelmesre és levágodott a szönyegre a többiek közé
-Sziasztok - köszöntem nekik és elindultam Louis felé
-Hali - köszöntek a fiúk kórusba. Niall felpattant, elindult felém és megállt elöttem.
-Jaj Tori - fürkészte az arcom - mi nem haragszunk rád - mosolygott és szorosan magához ölelt - örülünk, hogy Louis a maga hülye eszével - tolt el magától és suttogni kezdett - így az ujja köré tudott csavarni - vigyorogott.
- Hé hallottam ám - pattant fel Louis és elindult felém majd megállt elöttem - Ugye nem haragszol? - fúrta tekintetét az enyémbe. Hogy tudnék rá haragudni?
-Nem mosolyogtam rá. Kezemet nyaka köré fontam és lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Hosszú búcsúnkat pedig tapsvihar és füttyögés kísérte. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem, amik egyszerüen megbabonáztak olyan... gondolat menetem Harry szakitotta meg
-Khm khm - köhintett - menjetek szobára, Lexy úgy is itt van, szabad a pálya - vigyorgott perverzül mire a többiek hangos nevetésben türtek ki.
-Oké - vonta meg a vállát Louis, megragadta a karom és az ajtó felé húzott, hogy menjünk.
-Hé csak vicceltem, nehogy már itt hagyjatok minket - csodálkozott Harry
-Én meg nem - vágott komoly fejet Louis mire mind elfehéredtek. Már kezdtem azt hinni mindjárt lefektet - Ha látnátok a fejeteket - röhögte el magát Louis
-Haha nyagyon vicces - tért magához Liam - Már megmondtam, hogy nem megrontani! - szólt komolyan
-Ja azt hittem az csak az elsö napra vonatkozott - húzta Liam agyát - Majd titokban - súgta nekem Louis
-Oké - válszoltam és nyomtam egy puszit az arcára majd leültünk a szönyegre a többiek mellé
-Amúgy miért nem mondtátok el? - törte meg a csendet Niall
-Gondoltam elöbb lefekszünk, összeházasodunk, 8 gyereket szül nekem és utána megszökünk Afrikába - poénkodott Louis mire mindenki felnevetett. Liam nem, de láttam, hogy átsuhan egy mosoly az arcán. Innentöl kezdve csak semleges dolgokról beszélgettünk mint például: apa vajon megbocsájt?, mi lesz a filmmel?, Mendy mikor jön hozzánk?, multkor mi mozdult meg Louis spenotós izéjában és vajon Harry túléli-e, hogy múltkor lenyelte a parasztot mikor sakkoztunk. Gyorsan elszaladt az idö és lassan mindenki elaludt. Én Louis karjaiba... De! Hajnalban Harry akkorát fingott, hogy köhögve felkeltem és ablakot nyitottam. Amíg szellöztettem elmentem WC-re, de véletlenül rányitottam szegény Niallre. Majdnem szívrohamot kapott, én pedig örök vakságot fogadtam. Reggel Harryvel pedig számolunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése